Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-11 / 159. szám

feeged, 1916. julius ti. Í)É1JMAGYAR0BS2ÁÖ • . I % A polgármester a BalkánAkadémia tervéről. (Saját tudósítónktól.) A Balkán-Akadémia intéző-bizottsága, mint jelentettük, kedden délután szervezkedő gyűlést tart. A gyűlésre természetesen meghivták dr. Somogyi Szilveszter polgármestert is, aki nyilatkozni fog arról, (hogy a nagyjelentőségű intézmény milyen támogatásra számíthat a város hatósága részéről. Miután Szegednek ,nagy közgazdasági és kulturális érdekei fűződnek a Balkán-Akadémia felállításához, az alapítók 'teljes joggal reflektálhatnák arra, hogy a létesítendő főiskolát a város hatósága a legnagyobb szeretettel karolja fel. önként értetődik, Ihogy pusztán a társadalom áldozatkészsége, amely máris oly imipozáns módon nyilvánult meg, nem ad kellő garanciát ahhoz, hogy a Balkán-Akadémia fentartása biztosittassék, tehát a város anyagi Ihozzájáru'* lása nélkül az alapítók buzgalma iiluzóriussá válnék. A szervezkedő-gyülésen, amelyen a Balkán-Akadémia költségvetési tervezetét is bemutatják, ki fog tűnni, hogy Szeged első főiskolájának fenntartása minő terheket róna a város, polgárságára. Minthogy a város hatóságának állásfoglalása döntő jellegű a Balkán-Akadémia felállítására nézve, a polgármestert az ügyben nyilatkozatra kértük fet. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester érdeklődésünkre az alábbiakat volt szives elmondani: — A Balkán-Akadémia az edigi tervek szerint városi jellegű lesz, állami támogatással• Nagyon természetes, mi nagyon szeretnők, ha a főiskolát maga az állam venné át es azt hiszem, az alapítók is törekedni fognak erre. Azonban ha az állam ez idő szerint nem hajlandó gondoskodni az intézetről, a város a magásabbrendü érdékekre való tekintettel, .minden körülmények között felállítja a főiskolát, ha éhez sikerül kieszközölni az állam hozzájárulását. 'Ez esetben a főiskola fenntartásának költségei társadalmi utón, városi- és állami segítséggel és a befo. lyó tandijakból fedeztetnének. — A főiskola -iszükebb tanári testületét szerintem egy igazgató és öt rendes tanár alkotnák. Mint óraadók meghivatnának kiváló kereskedők és szakférfiak, akik a hallgatókat gyakorlati oktatásban részesítenék. — Szeged, jmint a legnépesebb magyar vidéki város, elsősorban van predesztinálva arra, hogy a Balkán-Akadémia itt állittassék fel. Szeged, amely két nagy folyó keresztezésénél, a világvonalak mentén fekszik, már bevált asszimiláló képességénél ifogva is alkalmas arra, (hogy a magyar kultura a városban uj erősséget nyerjen. A városnak ez lenne az) első főiskolája, amelynek tanári kara és tanulóifjúsága nagyban emelné Sze. ged kulturális nivóját. Mindeme szempontok arra késztetik a város hatóságát, hogy a Balkán-Akadémia fölállítását a maga részéről minden eszközzel elősegítse. — Szerintem magárnak az államnak is •érdeke, hogy a Balkán-Akadémia Szegeden állittassék föl. Ha a szervező munkálatok befejeződnek, kerülhet sor arra, hogy- az intézmény átvételére az államot fölkérjük. A kérdésnek erről a részéről azonban most bővebben nem kívánok nyilatkozni. , morahi a harctéri helyzetről. Ellenségeink az ellenünk való együttes | szenzációéhes barátokig akarnak hatni, mint támadásnak ugytátszik örülnek. Meg kel! j a sajat nemzetre. adni, hogy sok haszontalan kisérlet után vég- j re sikerült nekik egy bizonyos fokig elérni a cselekvés egységességét, de azért még mindig kérdéses, vájjon az előkészületek szempontjából az angol offenziva nincs-e elsietve és az orosz offenzíva — tekintettel Franciaország Verdun körüli nehéz helyzetére, nincs-e -elkésve. Végleges ítélet erről CSUK akkor mondható, ha majd a háboru későbbi folyamata felvilágosit bennünket arról, bogy az ellenséges sztratégia micsoda hatást gyakorolt csapatosoportositásainkra. Azt hiszem, hogy azok az ellenséges kritikusok közelítik meg leginkább a valót, akik bámulattal állapítják meg, hogy mi csak kisméretű csapatétolásokAa kényszerültünk. Nem mondják ki, de ha nem vallottan is kiviláglik kritikaijukból, hogv a kezdeményezés dacára az egymást követő ellenséges támadásoknak, mégis a mi oldalunkon maradt. iMint amiakelőtte, ugy most is támadjuk Verdunt és ezzel együtt a francia derékhadat. Miként azelőtt ugy most is védekezünk a nyugati front többi "részén, miközben a hadi helyzet összképe szempontjából sztraté giailag egészen közömbös, ha a hosszú front egyik vagy másik helyén egy-egy tályog támad-e. Most is védekezünk a keleten, aho az orosz hadak jelentékeny túlereje következtében ezen tályogok terjedelme megfelelően nagyobb A sztmtégiai helyzet eltolódására az orosz offenziva eddig még nem vezetett és nyitva hagyjuk azt a kérdést, vájjon elérheti-e egyáltalán a célját. Én magam nem hiszek az orosz tervek megvalósulásában, i amelyekről kiilömben mi autentikusát sem tudunk még, ugy hogy tisztára logikai következtetésekre vagyunk utalva, amelyex azonban, miként a tapasztalat mutatja, nem mindig válnak be, mert ellenségeink sokszor más előző tételekből indultak ki, mint mi. Egyesek szerint Lemherg visszahóditása a cél az orosz tekintély visszaállítása okából. A Pester Lloyd a minap szellemes módon mutatóit rá a Lemberg ellen irányuló „koncentrikus" támadás tervben való szegénységére: „Az óriáskolosszus gépiesen megindul. Az orosz vezérkar még nem tudja, merre veszi ez a kolosszus voltaképen az útját. Várakozó álláspontra helyezkedik és ime — az orosz főhadiszállás sztratégiáinak ugy tűnik föl, mintha a gőzhenger Lemherg felé gurulna. És ezentúl rögvest ez a cél." Mások á Romániára való politikai hatást tartják főcélnak. Ebben kétségtelenül van valami. A Nieuwe Rotterdamsche Caurmtnak jelentik Bukarestből: „Az offenzívának az volt és most is a célja, hogy a Balkán államokra hatást gyakoroljon. Az oroszok sikerén mindenütt csodálkoznak." Minden további nélkül be kell a központi hatalmaknak az egyidejű támadásoknak az olasz frontra való hatását vallaniok. A hatás azonban nem teljes, mert a .szövetségeseink által elért eredmény legnagyobb része megmarad és a Brenta és az Etsch közti előnyoAz összhelyzetről való elmélkedéskor Görögországra is kell egy tekintetet vet: niink. Ennek a szorongatott országnak a politikai helyzete még mindig nem tisztázódott. De minden uj esemény ismételten is bizonyítja, hogy a kezdetben követett ut nagyon lejtős volt. A megindult szekér, amely elé az antant nyitott karjai tárulnak,, csak a legnagyobb energiával volna feltartóztatható és más cél felé irányitható. Érdekes az a svájci bírálat, amely a nagy orosz offenzívát öszszeköttetésbe hozza Sarrailnak Görögországban levő haderejével. Az illető azt a gondolatot juttatja kifejezésre, hogy az angol-francia okkupációs hadsereg csak akkor indulhatna m:eg, ha az orosz támadás nemcsak osztrák és magyar, hanem bolgár erőket is kötne le északon, amikor is Románia megragadhatná ellenségeink kinyújtott kezét. Ámde még nem állunk szemben ily nagyszabású balkáni katonai politikának az antant részről való megvalósításával. És én azt hiszem, hogy abban a helyzetben lennénk, hogy ellenlépést tegyünk, amely az ellenséges siker előfeltételeit halomra dönti. A nyugati nagy esemény, az angol-francia frontnak nyolc nap óta lángoló gyalogsági harcai az Ancre-pataknál és a Soroménál nem jártak azzal a haladással, amelyet ellenségeink reméltek. Á harcok tovább folynak és elkeseredettek lesznek, de elvesztették áttörő jellegüket. Mint nyugaton mindenütt, a mi szempontunkból arról van szó, hogy értékesebb kisebbségünkkel az ellenséges túlsúlyt lekössük és alkalmai szolgáltassunk nekik az elvérzésre. A francia és angol lapokban a sorok közül már kiolvasható a tét nagysága miatti ijedelem. Humbert szenátor most is a francia tartalék legnagyobb kímélését követeli. Franciaország támadása, mint annak idején a dhampegnai támadás is, bravúrosan haladt előre, de most már megbénult. Már megint a szomszédos angol felé fordul a tekintet és arra figyelmeztetik, hogy tartson Franciaországgal lépést. franciák terepnyeresége legszélesebb helyén 5 kilométer. Peronne vidékét távolról sem értlék el és a francia jelentés többet beszél a német ellentámadásokról, mint a saját haladásukról. Tulajdonképen csodálatos, hogy a franciák még mindig csodálkoznak „elkeseredett" ellentámadásunkon. Azt hitték talán, hogy brutális kiéheztető politikájuk belőlünk szelídséget vált ki. Az angol támadás messze mögötte maradt a franciának és mivel nem sikerült, a .sajtó titokzatosan arra utal, hogy a „főlökés" másutt lesz. Akár itt, akár ott, bebizonyuli, amit vártunk: Az angol szárazföldi sereg éretlen arra, hogy minket a Rajnához viszsza szorítson. • * A " — y Az orosz offenziva tartósabbnak mutatmulas elnapoiasa nem jelenti egyut- kőzik, mint bárki várta. A délkeleti fronton tal ennek a tervnek a feladását is. ismét megerősbödött és egyúttal HindenEbben a háborúban elég gyakran tapasztal- burg 'hadserege ellen is irányul. A helyzet tuk, milyen szivósan tart ki Ausztria-Ma- további fejlődése nem jósolható meg. Remélgyarország az ő nagy sztratégiai tervei h'ik, hogy az orosz offenziva legkésőbb a mellett, még akkor is, amikor a sokszoros Kárpátok erdőségeiben hajótörést szenved. túlerő ezeket a terveket sokmilliós hadsere S^T^i^SíSS 4 ^imagyar-omág telefonjai érzelme. A Cadorna-féle mesterkedések az ő Szerkesztőség 305. jelentéseiben inkább a naiv semlegesekre és Kiadóhivatal 8*