Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-08 / 157. szám

« 4 DLÍIMJAOF ÁÍTUHHÁAÖ Szeged, 1916: julius 8. sét féltő férfinek egyaránt tiltakoznia kell. Miért nem gondolnak inkább az úgynevezett „magylliozofmányu'J leányokra, vagy azokra is? Egyféle kötelességet mégsem oly nehéz teljesíteni, mint három olyat, amelyiknek mindegyike külön is egész embert kíván? Vagy ugy gondolják, hogy a jómódban élő leányok még ebben a csonka világban is kapnak pénzükért „épkézláb" /férfiakat is? Vagy ekkora altruizmusra megint csak az intelligens, képzett leányok lesznek képesek? Mostanában sokat hallottunk 'az uj adóreformról, a választói reformról, ezúttal legalább megismertük az uj házassági reformot is. Ezideig a nők egyrésze tekintette * házasságot is pályának, életcélnak, „eltartó intézmény"-nek, ezentúl majd megforditva lesz. Üdv a kitalálójának! Zsolt ur azt is irja (Esti levelében, liogy a rokkantügyi hivatal által összeirt, (illetve nyilvántartott rokkantakkal való „tisztességes" megismerkedést bajó-kirándulásokkal vagy egyéb társas összejövetelekkel tegyék lehetővé. Minden öntudatos nő tiltakozni fog e szemérmetlen „leányvásár" rendezése ellen és minden gondolkozó férfi el ma erkölcstelen nek fogja ezt a formát tartani. Minden házasság erkölcstelen a magasabb morál -szempontjából, ha nem szerelemből fakadt, mert: üzletszerű alapja van s mert nem a lelkek kölcsönös vonzalmán épült fel. Az Esti levél vége igy hangzik: „— S ime, itt elérkeztünk ahhoz az igazsághoz, amit imár rég hirdetek, hogy a roffekantügyi hivatal nem tudhat nők nélkül meg felelni hivatásának. Meg kell szervezni mellette nők közreműködésével azt az egyletet, vagy országos bizottságot, mely a hadiözvegyek és árvák elhelyezését s a rokkantak házasságát is szervezni fogja." Zsolt ur Budapesten lakik, igy feltétlenül ismeri a rokkant ügyi hivatal dunaparti rokkantiskolájának kiváló fejlődését, Ubovr, okleveles tanítónők vannak szolgálatiét el rtberendel ve a kultuszminiiszterinm által. A hadiözvegyek kiképzése szintén állami feladat lesz, munkába helyezésük- a hatóság, munkaközvetítők dolga, az árvák ügyénél rendezése ^z árvaszéki hivatalokat illeti. Igy annak az országos bizottságnak feladatul, valóban csak a rokkantak szívügyeinek rendezése maradna. Nem követek el indiszkréciót, annál ús inkább, mert felhatalmazásom van annak a közlésére, hogy egy budapesti polgári 'leányiskolái tanárnő, aki vezető állást tölt he a fővárosi tanítónők egyesületében, igen intenziven propagálja ez ügyet és betek óta élénk eszmecserét folytat Zsoldos Benő szegedi Íróval a terv megvalósítása érdekében. Ha jól tudom, a terv megvalósításához .már csa'k a gyákorlati megoldásnak :a formája van bátra. Elismerés illeti meg a budapesti tanárnőt is e szép szándékáért, hazafias lelkesedéseért, azonban eszméje egy ímeleglellkii nőnék a finom álma, amely a gyakorlati éle; porondján nem állja meg a helyét. Ha ő nagysága a rokkantpolitiikának egyik legfontosabb problémájával, a rokkantak <családallapitásának kérdésével foglalkozik, akkor ismernie ikell a csonka-béna és belbeteg katonák jogviszonyait, Agy felesleges a törvény idevonatkozó rendelkezéseit ismertetne m. A sebesülési pótdíj, a rokkantsági jutalék olv csekély, hogy abból a rokkant hős még önmagát sem (képes eltartani, nemhogy családot alaipithatna. A hazatérő rokkantaknak elsősorban tanulási lehetőség, munkaalkalom, orvcsi kezelés kell. Föld a földdleneknek,, telepítés, többtermelés, lakás-kérdés rendezése, szociális biztosítás, satöbbi. Ha a rokkant bős meg- suik nélkül kony.kodáslan kimerült idegrendszerükkel h aj ó-kiráírd u 1 á sok rend eztóével fárasszák magukat, mert a biztos egzisztenciájú rokkant fog asszonyt találni az ő beavalikozáélhetési körülményei rendeződnek, a gazdasági •elhelyezkedésük kedvezőbb lesz, akkor nem lesz szükség a bristoli papok szózatára, nem kell hogy a jótékony hölgyek jótól S a feleség keresésnek az a. formája, a melyet ők maguk önként választanak, férfias önérzetüknek sokkal inkább meg fog felelni. Vásárhelyi Julii! A nyugati és keleti ellenséges támadások. — Moraht őrnagy cikke. — Minden eddig részben, vagy a maga egészében sikerült áttörés összes tapasztalatai abban csúcsosodtak ki, hogy a legnagyobb a fontossága a kezdetbeli sikernek. Az az ellenség, aki át akar törni, mindig abban a helyzetben van, hogy akkora tömegű erőt, tüzérséget és lőszert gyűjtsön össze a kritikus téren, liogy a megtámadandó ellenfél föltétlen hátrányba jut. Ez a hátrány a meglepetésből és időveszteségből áll elő, amely a megtámadottat azért éri. mivel védőerők még csak akkor szihatja magához távolabbi helyekről, amikor az ellenség támadó erői már javában miiködnek. Egy nagyszabású áttörési kísérlet sikere szempontjából kritikus tehát a gyalogsági támadások megkezdése és a megtámadott ellentámadásai közti időpont. Ha ebből a szempontból nézzük az, angol-francia nyugati offenzívának az első négy napját, sikerei teljes tárgyilagossággal igen csekélyeknek mondhatók. Ellenségeinknek sikerült összelőtt legelülső vonalainkon helyenkint nagy erőkkel túljutni. A védelem nem lehetett nagy, mivel a beomlott állásokban úgyszólván csak halottak feküdtek. Ahol szembeszállottimk, ott komoly közelharcok fejlődtek ki, amelyekről a számbelileg túlsúlyban levő ellenség csak azt tudja jelenteni, hogy a németek szívósan küzdenek és az utolsó szál emberig védekeznek. Más helyeken, mivel hadvezetőségünk megőrizte hidegvérét és a kezében tartotta csapatainkat, elasztikusan visszahajlított bennünket, amint azt az egyes vivó teszi, mikor nem akarja odatárni a mellét az ellenfél meglepő csapásának és amikor a vágást nem tudja fegyverrel kivédeni. Ez az ellentaktika a támadót zavarba hozta, amiért a pergőtüz alá fogott védelmezőkre nem zúdíthatta már rá az utolsó csapást. Vagy uj pergőtüzet kell indítania, vagy meg kell kockáztatnia a meggyöiígitetlen német erőkkel való összemérkőzést. Erre azonban sem a franciák, sem az angolok nem mutatnak hajlandóságot. A nyugati harcok lefolyásáról szóló harmadik jelentés ellenségeink reményei számára egyenesen lehangoló. Az Ancre-pataktól északra, ahol az angolok eddig emlitésremélló előnyöket nem értek el, Thiepval és a Mametz-erdőcske között, nagy erőkkel léptek fel. Ez légvonalban hét kilométer széles. Az angol hadvezér ezen elhatározására legfőbb hadvezetőségünk szárazon ezt jegyzi meg: „Az emberek nagyszámú harcbavetésének megfeleltek a veszteségei is", tehát veszteségei és nem sikerei, mert „a támadásokat mindenütt visszavertük." Ép igy jártak a nagy angol és francia erők a Sommetól délre, ahol a Barleux—• Belloy-vonalat szemelték ki céljukul. Ellenségeink első elöretörési kísérlete főirányában a Bapainne—Comblés-vonal ellen irányult, a második helyen emiitett áttörési kísérlete nyilvánvalóan a Péronhetól délre vezető vasúti vonalat tartotta szem előtt. A franciák jelentésükben diadalmaskodva jelentették Mardécourt elfoglalását. Innen sejtbe főleg ComblesVellen akartak előretörni. Ámít'/ Nardécourtból megint ki vannak dobva. Tehát az egészet igy összegezhetjük: Ellenségeink elenyészően csekély területet nyerlek egyes betörési helyeken első frontunk mögött és ezen csekély nyereségért is snlyos veszteségeket szenvedtek. A folyamatban levő, fontos angol-francia offenziváról ennél több nem mondható. De bizonyára kifejezhető az a vélemény, hogy okosabb az a néhány ellenségünk, aki a túlzott várakozásoktól honfitársait és szövetségeseit óvja, mint azok, akik az angolok első menetlépésejtől megrészegülten, a német csapatokat „nehézkes leveshabzsolók"nak nevezik. Hiszen érthető, hogy a szorongatott francia isziv meg akar könnyebbülni, de a meg nem vert, bátor ellenséget ok nélkül gyalázni, méltatlan dolog. Parisban hallszik az ágyúdörgés, mint 1914. őszén. Az akkori és a mai idő között széles hullamező terül el. A harciéri összhelyzet világosan a mi javunkra tolódott el. Ez inkább arra szolgáltathatna Franciaország fővárosának ürügyet, íhogy a háborúnak Franciaország szempontjából annyira oktalan folytatásáról komolyan gondolkodjék. Most még egyszer hangsúlyozzuk: Az angol támadó hadsereg operatív értéke nem elegendő ahhoz, hogy összes egymás mögött fekvő és a legalaposabban kiépített vonalainkat áttörhesse és minket Franciaországból és Belgiumból kiűzhessen. 1 Harctéren levő szeretetieinknek küldjünk Védjegy. MODIANO-CLUBSPECIALITE hüvellyel készitett cigarettákat, hogy lássák, hogy nekik mindenből a legdrágábbat, tehát a legjobbat is, választjuk!