Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-07 / 156. szám

* * J" DÉUMAGYAÍRORSZAG Szeged, 1916. julius 6. A szünidei gyermektelep fenntartása költségbe kerül, ami a négy korona felvételi dijjal nincs fedezve már azért sem, mert a szülők legnagyobb része még ezt az összeget sem nélkülözheti és igy a vezetőség teljesen ingyen vállalja a gyerekek ellátását és hasznos munkákban való kiképzését. A ssjbgedi társadalmi egyesületek gyűjtést indítanak a szünidei gyermektelep fenntartási költségeinek fedezésére, nehogy anyagiak miatt kelljen a gyermekeket az üdüléstől megfosztani. Szerdán 440 korona gyűlt össze erre a célra, csütörtökön Wimmer Fiilöp adományozott háromszáz koronát. A nemes célra való tekintettel mindenkinek, aki teheti, az adakozók sorába keli állni. Az adományokat legcélszerűbb a főkapitányihoz küldeni, de készséggel fogadja el és juttatja rendeltetési helyére a Délmagyarország is. eaKaBaaaaaaaaaaaaaaaBBaaaaaaaaaBBBaaaaaaaaaaaBsiBBBi) Balkán Kereskedelmi Akadémia Szegeden. — Donavell János eiaboratuma. — II. „A M. Kir. Keleti Kereskedelmi Akadémia céija, hogy gyakorlati irányban oly egyéneket neveljen a magyar kereskedelemnek. kik majdan mint kereskedelmi tisztviselők és mint önálló kereskedők ugy általános, mint szakműveltségük és nyelvismereteik, valamint gyakorlati képzettségük szempontjából, különösen a Kelettel való kereskedelmi összeköttetéseink előmozdítása körül, a kor magasfoku igényeinek megfeleljenek." Végül a „Fiumei M. Kir. kiviteli Akadémia célja az, hogy hazánknak olv általános és kereskedelmi szakműveltséggel, gyakorlati tudással és nyelvismerettel rendelkező egyéneket neveljen, akik képesek hazánk külföldi kereskedelmét bel- és külföldi (tengereiftuli) piacokon lebonyolítani, különös tekintettel a Fiúmén keresztül vezető export- és importkereskedelmiinkre." Első pillanatra ugy tetszik, mintiha ezek az intézetek hazánk összes szükségleteit ki- , elégítenék ezen a téren, sőt az; uj gazdasági alakulások is megtalálják a maguk intencióinak megfelelő szervezetet a Keleti Kereskedelmi Akadémiában. Közelebbről vizsgálva azonban ennek a főiskolának az óratervét, kitűnik, hogy az a gyakorlati kereskedelmet alig szolgálja, igy pl. az áruismeret és ipari technológia egyáltalában nem szerepel a studitimai között. Végzett növendékei nem is az árukereskedelem terén, hanem leginkább hivatalokban nyernek elhelyezést. Iía most mind a 4 főiskolát a gyakorlati képzettség szempontjából vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy — rnig külföldön sok helyütt, különösen Németország némely főiskoláiban, már a fölvételnél megkívánják a gyakorlati működést, addig — nálunk a 4 közül egyik sem kívánja a gyakorlati működést előfeltételül, sern, a fiumei kivételével, ő maga nem gondoskodik ilyennek a megszerzéséről. Már pedig a Balkán-államokhoz való uj viszonyunk épen ilyen irányban, a Balkán kereskedelemi viszonyainak megfelelő és speciálisan képzett kereskedőket kiván, ha a magyar kereskedelem egyáltalán tényező akar lenni abban az uj gazdasági életben, amelyet a ma folyó nagy háboru teremt. Hogy pedig erre az életre már is fel kell készülnünk és a magunk részéről a megfelelő intézményeket már most kell megteremtenünk, arra nézve a gazdasági közéletnek mindennap uj és uj szempontok szerint való megnyilatkozásai épen elegendő és hiteimül szolgáló példát nyújtanak. Wekerle Sándor, Lukács László, Hegedűs Lóránd, Bánffy Miklós, Thalloczy Lajos és valamennyi a Balkán állapotait ismerő és tanulmányozó közgazdasági nagyságunk, összes közgazdasági intézményeink és szaklapjaink azzal foglalkoznak, hogyan rendezkedjünk be máris, hogy az uj gazdasági szférákban megvédhessük a magunk érdekeit az ugyanott velünk parallel dolgozó osztrák és német gazdasági törekvések közepette. A versenyben úgyis avval a hátránnyal veszünk részt, amely mind az osztrák, mind a német gazdasági életnek a mienk énéi fejlődöttebb voltából származik. Ha ezt a hátrányunkat még azzal is tetőzzük, hogy a piacon későn jelenünk meg, lemondhatunk arról a vágyról, hogy anyagilag megerősödjünk. Speciális elméleti és gyakorlati képzettségű ifjakat kell lekiilderiünk a Balkánra, akik a tervek egy részét biztosítják a számunkra, hogy azon a béke éveiben dolgozhassunk. A sürgősség tekintetében hiva'tkokozom Wekerle Sándorra, mint legelső tekintélyre, aki április hó 15-én Temesvárott tartott beszédében a következőket mondta: „Az a kapcsolat, mely közöttünk a fegyverbarátság révén már most is megvan, nem maradhat pusztán érzelmi, dianem érvényesülnie kell gazdasági és politikai téren is. A gazdasági kapcsolatot már most kell keresnünk, nehogy minket ebben mások — élelmesebbek — megelőzzenek. Igyekeznünk kell a Balkánon minél nagyobb tért hódítani s törekednünk kell arra, hogy ezt a teret a jövőben is megtarthassuk. Sokszor, sok helyütt nagy szomorusággal látom, hogy a bizonytalanság nagy köpenyébe takaródzik a maradiság, a nemtörődömség, a halogatás s a tehetetlenség. Az a tétel van széles körökben elterjedve, hogy a háboru befejezése előtt nem lehet tenni semmit, bizonytalan a helyzet, bizonytalan a szükséglet, uj állami s gazdasági teriiletek alakulása előtt állunk s több más hasonló. Aki nem használ ki minden alkalmat, nemcsak az elmúlt idő vesztett kincseivel károsodik, hanem sokszor a .jövő gyümölcseinek is csak aszott hulladékaiban részesedik s nemzetközi vonatkozásokban a késlekedő hűlt helyét sem találja a kínálkozó alkalmaknak. A kölcsönös érdekeltségen, mely köztünk és a török birodalom és Bolgárország közt áll fenn, nem iil a bizonytalanság homálya, vagy bizonytalan tényezőkkel kell dolgoznunk," .csak -a cselekvés terére kel! lépnünk. A török birodalom és Bolgárország forgalmának nagy része ugyan nem mi felénk irányul, de a ma fennakadt forgalmi viszonyok között isakis felénk irányitható s ha idejekorán utána nézünk, rendes viszonyok helyre álltával is nagyobb hányadnak leszünk osztályosai, kivált ha kivitelünk nagyobb arányokban növekedik. Pedig épen ezen a téren lehetne ma a legnagyobb eredményt elérni, midőn az ellenséges államok bevitele szünetel, pótlást igényel, s kereskedelmi relációnk fokozása által jövőre is biztosithatók." Mielőtt még az eddigiekből konzekvenciát vonnánk, röviden rá akarok mutatni arra a tényre, hogy bármilyen legyen is a béke, amellyel a háborút lezárjuk, gazdasági érdekeink a Balkánra és Elő-Ázsiába vezetnek és ott más államok gazdasági képviselői mellett kell tért hódítanunk. Bárkik legyenek is ezek a nemzetek, az egészen bizonyos, hogy képviselőik századokon át kereskedelemmel és iparral foglalkozó családok nemzedékei, akik velük született hajlamaik, ifjúsági környezetük és nevelésük által gyors és biztos áttekintéssel ismeretlen területeknek is uraival válnak. Ilyen generációkkal mi nem rendelkezünk, épen azért kétszeresen kötelességünk jó és a célnak megfelelő iskolákban segítségére sietnünk annak az ifjúságnak, amely nem tradícióból, hanem a nemzetgazdasági szükség józan belátásából mondhatnám: bátorságból lép közgazdasági pályára. Szükségünk van arra, hogy gyakorlati működéssel biró, a balkáni viszonyokhoz speciálisan képzett és tanulmányutakon helyileg is bevezetett kereskedői ifjúságot neveljünk, akik ezenfelül, nyelvismereteik révén .exportáló és importáló cégeinknek meghatalmazottai, vezetői, szakértői, esetí ieg bizományosai legyenek, szükség van tehát egy Balkán Kereskedelmi Akadémiára. Az iskolák fenntartása azonban költséggel jár, s igy önként felvetődik a kérdés, ki vállalja a Balkán Kereskedelmi Akadémia fenntartási terheit? Kétségtelenül az, akinek érdeke az iskola felállítása. Első tekintetre tehát állami feladat volna és amennyiben állatni közcélokat szolgál, az államnak kétségtelenül hozzá kell járulnia a fenntartás költségeihez. (Speciális célja miatt azonban ennek a főiskolának a helye Délmagyarországon van s igy valamelyik városnak érdeke, hogy egy főiskolával járó kulturális és közvetett gazdasági haszon okából magának szerezze meg azt. A fenntartási költségek tehát azé a városéi, melynek területén az intézet létesül. A szakképzés azonban speciális kereskedői érdek, s igy a fenntartásban közösséget kell vállalniok mindazoknak a cégeknek, amelyek a főiskola székihelyén és környékén legközvetlenebbül érdekelve vannak, valamint annak a keresk. és iparkamarának, amelynek területén a főiskola fennáll. A szóban forgó akadémiának a speciális iránya okából továbbá érdekelve van minden országos közgazdasági szervezet, a szociális municipiumok és az összes nagypénzintézetek, akik a fenntartáshoz stipendiumokkal járulnak hozzá. Arra a kérdésre, hogy melyik dél magyarországi város kezdeményezze a főiskola felállítását, az a felelet, amelyik ennek nagy bordereiét és a maga számára való hasznát legelsőnek felismeri.. Ennél a pontnál, lépnek előtérbe a lokális patriotizmus parancsai, de sokkal inkább annak a felismerése, hogy ennek az iskolának a székhelye válik gyupontjává minden vele kapcsolatos mozgalomnak és megértése annak a nagy haszonnak, amely a kereskedelemnek sajátos egyéni és helyi vonatkozásaiból közvetve származik. i Déhnagyarországon a legnagyobb kuU tur-missziót Szeged teljesíti, Szegednek tehát jogai is vannak, de kötelességei is egy létesítendő Balkán Kereskedelmi Akadémiával szemben. Egy igazi főiskola, különösen ilyen, erős I •! I 1 • " ... || || .11 I ' Ilii Hitt Várnay £. ^nyV^rcs^dísíbcn, 5«J«íen. = Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. =