Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-06 / 155. szám

Szeged, 1916. Julius 6. DÉÍJM ATÍ Y AÍTOKSZM á Tisza nem járult hozzá Andrássy javaslatához. Viharos jelenetek a Házban a pénzügyminiszter egy kijelentése miatt. — (Budapesti tudósítónktól.) Beöthy Pál elnök féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést. 'Napirenden van a tisztviselők háborús segélyének iigye. Polónyi Géza az első felszólaló. Hangoztatta, hogy a tisztviselői kart a nehéz megélhetési viszonyokban megfelelő anyagi támogatásban kell részesíteni. Foglalkozik a bírói kar helyzetével. Igen sok biró váltója hever a pénzintézetekben. A tisztviselők helyzetén radikálisan csak ugy lehetne segíteni, ha törvényben mondanák ki fizetésük lefoglalhatatlanságát. Ezután Reök Iván szólalt föl. A nagy vállalatokra szükség van, — mondotta, — mert elsősorban ezek elégitik ki a hadsereg szükségleteit. A közvélemény haragja a közvetítők, kufárok ellen irányul, akik hozzáértés nélkül kereskednek és gyorsan akarnak meggazdagodni. Teleszky János pénzügyminiszter köszönetet mondott az ellenzéknek objektivitásáért, a politikai szempontok mellőzéseért. A kormány segélymegállapitásában elmen? addig, a határig, ameddig csak lehetett. A pénzügyminiszter büszke arra a biróra, aki megtanult cipőt talpalni, hogy gyerekei ne járjanak mezítláb, önmegtartóztatásra inti a társadalom minden osztályát. Rakovszky — mondja a pénzügyminiszter — ötven százalékos segélyt javasolt, amelynek a födözésére a hajóstársaságok szubvenciójának megvonását és az osztálysorsjáték jövedelmét tartotta alkalmasnak. A hajóstársaságok szubvenciójára vonatkozólag kijelenti Teleszky, hogy amig ö a helyén marad, addig a magyar állam teljesíteni fogja szerződéses kötelezettségeit. (Zajos jelenetek.) Amikor a pénzügyminiszter az OsztrákMagyar Bank tisztviselőinek helyzetéről beszélt és azt mondotta: „Nincs tudomásom, hogy az Osztrák-Magyar Bank nem dotálja kellőképen a tisztviselőit, Egry Béla közbekiáltott: — Mi lesz a hadsereg tisztikarának fizetés-rendezésével? — Erre nem tudok most válaszolni, — szólt Teleszky, — majd a háboru utáií. Rakovszky István: A hadsereg mindenesetre jobban oldaná meg feladatát, ha a tisztek fizetését kellő időben felemelnék. Teleszky: 1914-ben proponáltam a felemelést. De ez a kérdés nem lett volna a háborúban olyan akadály, mint amilyen az ellenzéknek a véderőjavaslat ellen folytatott két esztendős harca. A pénzügyminiszternek erre a kijelentésére nagy vihar tört ki az ellenzéken. A képviselők zúdították a miniszter felé a hangos közbekiáltásokat. Az elnök folyton csőngetett. — Tiltakozunk az ellen, ihogy a véderőjavaslat elleni harcok befolyásolták volna a hadsereg harci képességét, — kiáltotta egy ellenzéki képviselő. — A népfelkelők nem a véderőtörvény alapján harcolnak. Huszár Károly: Győztek a németek, örülnek a munkapárton! Teleszky miniszter többször beszélni akar, de a nagy zajban nem tud szóhoz jut-; Qróf Andrássy Gyula is többször közbekiált. Ráth Endre iheves szóváltást folytat Teleszky újból Nándor a padomunkapárti képviselőkkel, beszélni próbál. Uhnanczy kat veri. Bizony Ákos: Erre igazán nem volt szükség! Eitner Zsigmond: A cseheknek szóljanak, a magyarok megmutatták. Rakovszky: Ki viseli az olasz offenzíváért a felelősséget? Gróf Andrássy Gyula feláll és az elnöki emelvény felé tart. Többen igy kiáltanak Teleszky felé: — Beszéljen az olasz offenzíváról. Ezért is az ellenzék felelős? Teleszky feláll és beszélni kezd, mire az ellenzék kivonul a teremből. Közben ismét bejönnek és folytatják a közbekiáltásokat. Andrássy Gyula: A pénzügyminiszter óriási hibát követett el, amikor a miniszteri székből provokálta az ellenzéket. Mi lehet izgatóbb, mint az, hogy a kudarcokért az ellenzék magatartását teszik felelőssé, ^ melyet a véderöjavaslattal szemben tanúsított. Reméli, hogy az ellenzék a kudarcok okának keresésében nem fogja követni a minisztert. Huszár Károly: De követni fogja! Andrássy: A parlamenti ellenzékre akarják rá oktrojálni a hibákért « felelősséget. Senki a véderőjavaslatot jobban nem kívánta, mint én. Több közbeszólás után Teleszky szólalt fel. Kijelenti, hogy szavait tévesen értelmezték. Sághy Gyula felszólalása után a Ház elíogaáta a tisztviselők segélyéről szóló törvényjavaslatot. Szünet után Rakovszky István, Bakonyi Samu. Teleszky János pénzügyminiszter és még több képviselő szólalt fel. A javaslatot részleteiben is letárgyalták. Ezután az interpellációkra került a sor. (Az interpellációk.) Ábrahám Dezső a cenzúra túlkapásai miatt interpellál. Több adattal támogatja azt az állítását, hogy a cenzúra sokszor egész érthetetlen betiltásokat eszközöl. így nem engedte közölni Hötzendorfi Conrád házasságát és azt sem, hogy Zita főhercegnőt fia születésekor szanatóriumba szállították. Nem engedi kommentálni a Höfer-jelentéseket, pedig erre szükség lenne. Az orosz offenziva alkalmával a front egy szakaszán a 82. gyalogezred egyedül tartotta fel az ellenséget, amiről Höfer nem tett említést. Sümegi Vilmos: Székely fiuk voltak! Balogh Jenő igazságiigyminiszter kijelentette, hogy Ábrahámnak igaza van abban, hogy a magyar sajtó nemes és hasznos szolgálatot tett a háboru folyamán, amit bizonyára a történelem is el fog ismerni. Azonban a cenzúrára szükség van, ami nem zárja ki azt, hogy a cenzúra gyarló és tökéletlen. Állítja, hogy a sajtó a cenzúra működése ellen alig él panasszal. A cenzúrabizottság szemei előtt kétségtelenül a haza érdeke lebeg. Ábrahám és a Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Multa Árpád a katonaságnak az országban való húsellátásáról interpellált. Molnár János a lelkészek háborús segélyezésének szükségessége mellett terjesztett elő interpellációt. Gróf Tisza István miniszterelnök kijelentette, hogy a püspökök előterjesztésére a lelkészeknek a segélyt ki fogják utalni. (Andrássy interpellációja.) Ezután általános érdeklődés közben gróf Andrássy Gyula indokolja meg interpellációját, Azt mondja, hogy az ellenzék eddig a legszebb nyugalmat tanusitotta, nem fejtett ki agitációt, bár az ellenzék éltető eleme az agitáció. Az ellejizék törekvése az volt, hogy a viták Során a gyuanyagot kerülje, noha ezzel az ellenzék útját szegi érvényesülésének. Mégis jnegtette, hogy a kormánynak olyan hatalmat biztosított, amellyel csaknem visszaél. Példa erre a cenzúra. Sajnálja, hogy az ellenzék az egyes alkalmakkor, amikor arra szükség volt, véleményét nem szögezte le hatásosabban. Békét követelni akkor, amidőn nem lehet, bűn volna, de bűn 'enne az is, ha a háborút akkor is folytatnék, amikor bekövetkezik a tisztességes lxTkekötés lehetősége. Ezért kell, hogy az ellenzék belásson a dolgok menetébe. Nem a kormány a felelős a mostani időkért; mindenki felelős. Nem tudnék nyugodtan visszagondolni a mostani időkre, — mondotta, — ha meggyőződésemet fontos alkalmakkor kiiejteni nem állana módomban. Interpellációja a következő: 1. Hajlandó-e a miniszterelnök lehető^ tenni, hogy az ellenzék kijelölt bizalmi férfiúi a helyzet főbb vonásairól rendszeresen és hivatalos személlyel való érintkezés során, meghatározandó módok szerint oly időben értesüljenek, hogy véleményüket a döntés előtt és illetékes tényezőknél kifejt* hessék. \ 2. Hajlandó-e kieszközölni, hogy az ellenzék bizalmi féríiainak joguk legyen a legfelsőbb helyen álláspontjuk kifejtésé végett kihallgatáson megjelenni. (Tisza válasza.) Gróf Tisza István miniszterelnök válaszában előadja, hogy mindazoknak a kérdéseknek a kerülését akarja, amelyek vitára vagy éles véleménykülönbségre adhatnaK okot, de nem osztozik Andrássy ama felfogásában, hogy az ellenzék magatartása káros lenne az ellenzéki pártok érdekére nézve: véleménye az, hogy az ellenzék eddigi magatartásának meg lesz a maga előnye. A. parlamenti kormányforma legkényesebb terrénuma a külügyi kérdés. Az ellenzéknek legtermészetesebb joga, hogy érdeklődjék :iz események iránt, de viszont a külpolitikai kérdéseknek a pártpolitikába való behurcolása lehetetlenné teszi az olyan megoldást, aminőt Andrássy ajánl. Elismeri, hogy az ellenzéknek .ioga van a dolgok menetébe betekintést nyerni és a kormány már eddig is tett valamit ennek az érdekében, de nem rajta múlott, hogy az intézkedések a továbbiak során meghiúsultak. Kijelenti, hogy bizonyos alkalmakkor a kormány informálni fogja az ellenzéket és tanácsát kikéri. Kötelező ígéretet arra nézve, hogy ez mindig keresztülvihető lesz, nem tehet, mert á világháború eseményei kiszámithatatlanok. Egyébiránt kijelenti, hogy végzetes tévedésnek tartja azt, ha a kormány az ellen- V