Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-30 / 176. szám

% r BÉLMÁGYARöRSZÁG Szege3y19il6. julius 30. A városi tisztviselők. A közgyűlés tudvalévőleg még 1913-ban rendezte a tisztviselőik fizetését. Akkor a béke boldogabb éveit éltük és a mostani háborús sz:emhatárról visszatekintve a városi tisztviselők helyzete abban az időben valóságos eldorádcnak tűnik fel. A. közgyűlés mégis méltányosnak találta, hogy addig is, amig a belügyminiszter jóváhagyása megérkezik, az uj fizetés rendezés alapián fölyóisitsa a tisztviselők fizetését. A közgyűlési határozatot azonban a belügyminiszter, mint ismeretes, nem hagyta jóvá és több lényeges módosítást kívánt. .A belügyiminiszter leiratára a közgyűlés 1915-ben ujabb határozatot hozott, amelyet jóváhagyás végett fölterjesztett a belügyminiszterhez. A módosított fizetésrendezésre vonatkozólag ezen. a héten érkezett meg a belügyminiszter leirata, amely a városi tisztviselők fizetésrendezését eziuttal sem hagyta jóvá a maga egészében, amennyiben több városi tisztviselőt alacsonyabb fizetési osztályba sorozott. A belügyminiszter döntése folytán, a mely a városi tisztviselők fizetését véglegesen rendezte, egyes tisztviselőknek fizetését 'le kellett volna szállítani, ami azt az abnormis helyzetet idézte volna elő, hogy több városi tisztviselő kevesebb fizetést 'kapott volna, mint 1913-tól kezdve, amikor a közgyűlés aa uj — de még jóvá nem hagyott — fizetésrendezés alapján utaltatta ki a tisztviselők fizetését. A szombati közgyűlés^ a melynek el kellett ismernie, hogy a belügy-, miniszter döntése jogi szempontból és a tárgyi igazság szerint korrekt, mégis érezte, hogy a mostani súlyos 'megélhetési viszonyok között nem szabad napirendre térnie a belügyminiszter leiratának kínos konzekvenciáival szemben és a humánus gondol-, kodás nem engedi meg azt, hogy a háboru harmadik esztendejében a tisztviselőknek kevesebb javadalmazást adjunk, mint aminőt már 1913-ban élveztek. A szombati közgyűlés az emberiesség álláspontjára helyez-, kedett akkor, amidőn elhatározta, hogy azt a különbözetet, amely a belügyminiszterileg jóváhagyott végleges fizetésrendezés és az, 1913-ban megállapított fizetésrendezés között fennáll, mindaddig segélyképen utaltatja ki a tisztviselőknek, amig ezt a differenciát magasabb fizetési osztályba való előlépés utján el nem érik. A közgyűlésnek ez a humánus határozata méltó a mai idők belátóibb és áldozatkészebb szelleméhez és dokumentálja azt, hogy a tisztviselőik sorsát a városi hatóságés .közgyűlés szivén viseli, amiért a tisztviselők igazán hálásak lehetnek. A közgyűlés és a hatóság nem első izben bizonyítja be jóindulatát a tisztviselőkkel szemben, de a közgyűlésnek ez a legutóbbi nobilis eljárása fokozottabb mértékben hárítja a városi tisztviselőkre azt a kötelességet, Ihogy a hatóságnak és a város közönségének odaadó buzgalommal, szorgalmas munkával és udvarias szolgálatkészséggel legyenek segítségére ezekben a nehéz időkben, amikor minden téren hatványozottabb erőkifejtésre van szükség. A közönség joggal elvárhatja — íbiszen elvégre a tisztviselők ellátása végeredményben az adófizető polgárságot terheli, — hogy a tisztviselők fokozott buzgalommal teljesítsék kötelességüket. És ez alkalommal nem tartózkodunk annak a megállapításától, Ihogy a városi tisztviselők ellen a közönség részéről sok panasz merül fel. A felekkel való érintkezésben bizony igen gyakran durva, türelmetlen bánásmód jut kifejezésre, nem ritkán napokig, hetekig kell várni egy-egy akta elintézésére és ez azi állapot a városi tisztviselőket népszerűtlenné teszi a közönség előtt, amelynek pedig segítő támaszt és jó tanálcsadóját kellene a tisztviselőkben föltalálnia. A városi tisztviselők egy részének I városi tisztviselők igazán érdemessé kivánindolenciáját és udvariatlan érintkezési mód- ják magukat tenni arra a jóindulatra, a ját föltétlenül meg kell változtatni, ha a tisztviselők és a városi lakosság közötti jó viszonyt nem akarjuk kockáztatni és ha a sxa.iaaesiBaBBaEBuai^HHHBH;iHua«ra£aeíí«asaEssHBBűssHEaaBssnBaBea SESB«3E9EE»iaBBBBBaaBsBBBBSBBaBBaB!SBi!aB»BBHSi5H melynek a fizetésrendezés ügyében a szombati közgyűlés oly dicséretes példáját adta. A szerb Suoiada-hadoszfály támadása a bolgárok ellen. Szófia, julius 29. A bolgár vezérkar jelenti: A macedónla harcvonal mentén a gyenge ágyútűz és járörharook a mi javunkra kedvezően folynak le. Egy gépfegyverrel felszerelt ellenséges haderő, hegyi és taraokütegek támogatásával megkísérelte, hogy előretörjön. Osztagainkat Fehovánál megtámadták. Valamennyi támadást visszavertünk. Csapataink ezután ellentámadást kezdtek és hatalmukba kerítettek ellenséges lövészárkokat. 26-ikán és 27-ikén a szerb Suniadahadosztály több százada megkísérel te, hogy elfoglalja a Bojár falutól északra levő magaslatokat és azokon megvesse a lábait. Azonban idejekorán intézett ellentámadással visszaveteítiiik a síkságra, mintán jelentékeny veszteséget szenvedett. Csapataink | 85 ellenséges bolttestet szedtek össze. Egy 1 századost és három közembert elfogtunk. A mi veszteségeink csekélyek. BUDAPEST, julius 29. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A Vojusa alsó folyásánál fokozott harci tevékenység. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, julius 29. A nagy főhadiszállás jelenti: A balkáni harctéren a helyzu változatlan Julius 26-án egy ellenséges repülő a Doirán-tó felett vívott légi harcban lezuhant. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A gránáteső tömör fala állitja meg a nyugati offenzívát. Bem, julius 29. Marcel Hátin irja az Echo-ban: Bizonyos, hogy az ellenség kétségbeesett erőfeszítéssel akarja megbénítani az angol-francia offenzívát, de bár szervezeté tagadhatatlanul zseniális és katonai vakmerően bátruk, a túlerő folytán mégis kénytelen lesz területét átengedni nekünk. Bern, julius 29. A Times irja: Talán sohasem voltak a katonák olyan nehéz megpróbáltatások közt, mint most a mieink. Zászlóaljnaik zászlóalj után lövedékesőbeti kell előrenyomulnia, amely sokiszor olyan sürü, hogy szinte tömör falat állit eléjük. Emellett utjukat kartáccsal söprik végig és puskagolyók szakadnak rájuik minden oldalról. Ennek dacára rendületlenül megy az egyik a másik után, de az ellenséges kartácstüz megötödöli az embereinket. A legsúlyosabb veszteséget az ulsteri, a lancasteri és a middesexi ezredek szenvedték. A staiffordshirai cserepesek, a lancashirei takácsok, a welsi bányászok, a skót hegylakók és a londoni üzletemberek egyforma bátorsággal harcoltak. Bizonyos, hogy 'később majd a kákán csomót keresők csapataink egyik vagy másik mozdulatát szigorú kritikákkal fogják illetni, de azt senki nem mondhatja majd, hogy tisztjeink és katonáink nem voltak hősök. Semleges lap a sommei offenziva kudarcáról. Amsterdam, julius 29. A Handelsblaáed irja a háborús szemléjében: Hogy a Sommefronton heves harcok vannak, azt ama kis epizódok nélkül is tudjuk, amelyeket a francia és angol jelentések közölnek a harcokról s amiiikből csak az tűnik ki, hogy bármily energikusan is viszik ki a támadásokat, a németek ríttál megszállott térületek védelme nem kevésbbé hősies. Különben egyáltalában megfoghatatlan; volna, hogy a területnyereség csupán néhány kilométert tesz ki annak ellenére, hogy öt millió gránátot lőttek ezekre az állásokra. A lap igy folytatja: Franciaországnak és Belgiumnak eme területeinek teljesen el kell-e tehát pusztulnia, mielőtt az elkeseredett küzdelem véget ér? Ebben az esetben a győzelem is óriási vereség lenne, mert a győző egy teljesen elpusztult vidék előte állana, egjr megmüvel'hetetlen pusztulás előtt, amely csak évek multán véhetné fel egy lakott vidék képét. (M. T. I.) Három hét alatt 340.000 uj német katona. Bern, julius 29. A Daily Telegraph jelenti Rotterdamból: A német hadvezetőség három hét alatt 340.000 embert küldött a nyugati frontija. Ezek közül százezer friss tartalék, o többi pedig felgyógyult sebesült. Albánia osztrák-magyar kormányzója. Lugano, julius 29. Athénből érkezett jelentés szerint Ausztria-Magyarország Albánia kormányzójává Král Ágostont nevezte ki, aki azelőtt Skutariban volt konzul, alkormányzóvá pedig Kard Szaid török tábornokot. A macedóniai görög helyzet. Bern, julius 29. Athénből táviratozzák az Edho-nak: A görög hadügyminiszter Athénbe rendelte Moszkopouloszt, Szaloniki parancsnokát, hogy a macedóniai görög helyzetről tanácskozzék vele. Moszkopoulosz tábornok egy görög torpedózuzón ment 'Pireuszba.