Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-29 / 175. szám

2 DÉIÍMAGYARORSZÁG Szeged, .1916. julius 29. A cenzúra. A cenzúráról való elmélkedés különösen akkor válik aktuálissá, amikor az ország legfőbb alkotmányos szerve: a parlament ülésezik. Azért aktuális főleg a cenzúra ilyenkor, mert szabadon megnyilvánulhat felőle a vélemény és azokat a sérelmeket, amelyeket ez a rosszul bevált intézmény ejt a sajtó szabadságán, az élő szó erejével nyilvánosságra lelhet Ihozni, méltánytalanságait az egész nemzet előtt fel lelhet hánvtorgatni anélkül, hogy a cenzúra, mely minden más esetben a saját működésének bírálatát is képes" megakadályozni, ezúttal közbeléphetne. A képviselőházi .üléseken, nemcsak minálunk, hanem a kontinens minden müveit államólban a hivatalos tényezők részéről is elhangzott az a megállapítás, hogy a cenzúra: szükséges rossz. A megállapítás hiányosságát legjobban mi érezzük, újságírók és büszkén mondhatjuk, Ihogy érzi már a közönség intelligens eleme is. A cenzúra: főleg rossz, de nem szükséges. És minél tovább' tart a iháboru, mely ennek az intézménynek a létjogosultságát biztositja, annál jobban érezzük a cenzúra hiányosságát és visszásságát, amely két éves fennállása óta ahelyett, hogy fejlődött volna, mindinkább a haladás ellen való szellemről tesz bizonyságot. Érezzük ezt 'különösen mi, vidéki lapok és különösen olyankor, amikor a képviselőház nem ülésezik, A helyi cenzúra, mely nincsen összefüggésben a fővárosi intézménnyel, teljesen önálló működést fejt ki és legutóbbi működései, — melyek többször jelentkeznek fehér folt képében lapunk hasábjain, semhogy szó nélkül hagyhatnánk az ügyet, — aktuálissá teszi a vele való foglalkozást. Aki azt hiszi, hogy a szegedi katonai cenzúra olyan közleményeket hagyat ki velünk, amelyek a hadviselés érdekei ellen valók, vágy pedig a hadrakelt hadsereget veszélyeztetik, az erősen téved. Mi minden háborúval kapcsolatos liirnek a közlését szigorú birálat tárgyává tesszük és kétségen felül álló hazafias érzésünk, két éves tapasztalatunk kizárják, hogy ártalmas közlemények napvilágot láthassanak nálunk. Hasonló önfegyelmezettséggel és szigorú kritikáival méirlegel'jüki azokat a kiözléíseket is, amelyek a lakosság hangulatára és kitartásának további folyamatára lehetnek behatással. Nyilvánvaló tehát, hogy a cenzúra működésének jelentkezése lapunk kereteiben olyan dolgokra szorítkozik, amelyek megírásával mi ujságirói és .polgári kötelességünknek vélünk eleget tenni. Ez a kötelességérzet vezetett bennünket legutóbb is, amikor tiirt adtunk egy olyan kinos afférról, amely több ittas katona és egy civil között játszódott le a korzón. Az ilyen ügyeknek gyakori megismétlődése zav varólag hatna arra a jó viszonyra, mely Szegeden évek óta a békés polgárság és.a katonaság között fennáll. Közleményünkkel épen gzt akartuk megakadályozni, mert a hadvezetőségnek és az országnak egyaránt érdeke, hogy amikor fiaink a fronton a legodaadóbb hősiességgel harcolnak, néhány garázdálkodó katona ne rontsa meg itthon az egyetértést, amit eddig a polgárság példátlan önfeláldozása demonstrált. Az ilyen hírek kihagyásával többet árt a hadviselés érdekeinek a cenzúra, mint amennyit egyáltalán használhat. Az üresen maradt hasábok a lakosság körében nyugtalanságot és izgalmat keltenek, mert azt hi-, szik, hogy .mi például meg nem történt nagy orosz győzelemről szereztünk valami értesülést és ennek közlésében akadályozott meg bennünket a cenzor. A találgatások valóságos áradata indul meg és tényleg nem juthat senki arra a gondolatra, hogy a nagy fehér foltok jelentéktelen helyi eseményt takarnak, amelynek sem a háboru kimenetelére, még kevésbé a győzelembe vetett biztos hitünkre ninicsen epizó'dszerü kii'hatása Sem. Ezt már végtére is tudomására kell aBSBBBBBBBBBBBBSBBHSBBBBBBHHBBDOBBBSBBBBBBaBBBBnBBla BERLIN, julius 28. A nágyfőhadiszáMs jelenti: Egy német járőr előretörésének eredménye Neuve—iChappele vidékén 30 fogoly (3 tiszt) és 2 géppuska volt. A Somnietó); és|zakra a legnagyobb erősségig fokozott angol tüzelés után a délután folyamán erös támadások következtek, amelyek Pozier.es mellett és több Ízben a Foureaux-erdönél és attól délkeletre állásaink előtt teljesen összeomlottak. Ezek a támadások Longuevalban és a DelvüleeÜiközetek a macedóniai bolgár állások előterében. BUDAPEST, julius 28. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A délkeleti harctéren a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, julius 28. A nagyföhadiszáilás jelenti: Wodonától északnyugatra és északra a bolgár állás előterében az ellenségre nézve veszteségteljes ütközetek folytak. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a RÜniszterejnöki sajtóosztály.) Anglia a biztos jövendőért harcol. — Angol lap a béke lehetőségeiről. — Bern, julius 28. A Times utolsó száma azokkal a hangúikkal .foglalkozik, alnudyek Angliában a béke után sóvárogniak. A nagy angol lap a következő nagy'éndekü mefeijegyzé okét teszi a dologhoz: — Angliát a politika iránt való hatalmas érzék' tette naggyá. A legkisebb angol kereskedőnek nagyoíbb politikai látása van, mint egy exotikuis államminiszternek. Nálunk a nemzeti élet minden megnyi 1 vánulása politikád .formában jelenik meg és érthető, ha a harctér eseményeinek ide-oda hullámzása, a királyságba érve, politikai hangulattá .alakul. Mi az •eseményeknél már mindig keressük a konzekvéneiákat is és ezért vagyunk türelmetlenek a picandiai előrenyomulás tempójával széniben. — Hogy eldugult molst az oflfenzivánk és. azon dolgozunk, hogy robbantás utján jussunk levegőhöz, vannak, akik a béke után sóvárognak. (Ezek azt. mondják, hogy NémetaAszágőf tiiem lehet| legyőzni, sőt yannak olyanok, akik tele vannak aggodalőmmg] a mű Ott, hogy mi veszítjük ,el a háborút! Milyfcn tévedés ez! Anglia ma már nem kockáztat és eredményeink attól függnek, menynyit akarunk latbavetni, A jelen háborbját mii már azzal iis megnyertük, hogy Németországgal olyan békét kötünk, mely a német közvéleménynek megfelel. De nekünk az a célunk, hogy a jövő háborúját is megnyerjük Ha a háborút ebben a fázisában fej ez nők be, akkor át kellene alakitanunk állami életünk hozni a közönségnek, amely dacára a háborúnak, elvárja tőlünk, hogy jogos érdekeinek hangot adjunk. Ez pedig a jól felfogott hadiérdeket igazán nem sértheti. BBSaOB BBBBBBBBBBBBSlBIBBSBBBnBBBBSBBBBBBBBiflSBDBBIlBBtlB erdőben elkeseredett közelharcra vezettek. De az ellenség itt sem dicsekedhetik sikerrel. A Sommetól dlélre kölcsönös élénk tüzérségi tevékenység után csak ellenséges kézigránátcsapatoknak előretöréseire került a sor; Soyecomrt mellett visszavertük őket. A Maastól keletre a franciák vállalkozásai a Thiaumont-eröd ellen eredménytelenek maradtak. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG minden pómipá>s megnyilatkozását. Eo kellene tennünk,a személyes szabadság imádásig menő kultuszáról és a nemzet, minden energiáját a ínili'tarizm'usisál kellene lekötnünk. Németország nemzeti energiáját,pompás szervezetű militarizmusjblan juttatta érvényre. ,M1 ne mánnyirá a német militarizmust akarjuk tönkre tenni, mint" az energia-forrást megváltoztatni. És ezért. Ihareolun'k tovább. — X jelen háborúját megnyertük. Anglia már meni yctezilhet, legföljebb arról lehet szó, 'hogy még mit nyerhet. Németország a krhtineintális hatalmakkal oly fölényben van, hogy részünkről a békekötés árulás volna. Lehetne szó arról, hogy tárgyalásba bocsátkozzunk, ha valaki szövetségeseink közül forszírozná a békét. Ezek a nemzetek azonban szintén félnek a jövendőtől é,s ki. is lát a jövendőbe? Iía mi most — almi' módunkban van — megkötjük velük ,a békét, nem állnánk-e a jövőben a presztízsben és li át alomban megnőtt Nékhetorszá'g mellé, mélynek imperializmusa, mohón keresi a szabad levegőt? Németország .sokat tanult tőlünk és diplomáéi áj a. a jövőben keresni (fogja a közeledést mai ellenfélével: Ha igérni isi iiVegtanul, akkor reánk nézve nehéz változások jöhetnek. <— Azok, akik lenybén ítélik meg a helyzetet, azt mondják: Imit akaratok? Nem a mienk a tengett-? Nem hódítottuk-e el el&ufelünk piacait? Flottánk nem urá-e a vizeknek? Az egyenlítőtől északra és délbe nem-e a mi liadilobogónk ij elönti á fehér einiber hatalmát? Az angol politika nem aratott-e oly diadalt, melyről Disraelii hiába ábrándozott? Nem szereztük-ei meg az egész Földközi-tengert, amikor Egyiptomot aunektáltuk? Ki mérte volna ezt álmodni három évvel ezelőtt? Mit akarunk tehát? .Válaszunk egyszerű: jövendőt, lwztos, szilárd jövendőt akarunk. Queenstownból kiutasítják a központi hatalmak állampolgárait. Frankfurt, julius 28. Londonból jelentik a Frankfurter Zeitnng-nak: Queenstown (a délafrikai Fokföld keleti részének egyik kerülete) kormányzója újságíróknak kijelentette, hogy a középponti államok mindama polgárait!, .akik nem akarják az állampolgárságot fölvenni, kiutasítják. Azokat, akiknek ingatlanuk van, kárpótlásban részesítik. A Somme mentén összeomlottak az ellenség elkeseredett támadásai.