Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-22 / 169. szám

DÉUMAGYARORSZÁG Szeged, 19)16. julius 22. A magyar határ. Kíváncsian és némi aggodalommal kisértük figyelemmel a hivatalos jelentéseknek azokat a részeit, amelyek a magyar határmenti kisebb csatározásokról adtak hirt. Kirlibabánál és a jablonieai hágó közelében kísérleteztek ismét a kócos siivegii kozákok és régi emlékek vértől piros avarjait turkálta fel a szöges kozák-patkó. A hivatalos jelentésekből inkább érezni vagy sejteni lehetett, hogy a hadiszerencse forgataga megint a Kárpátok alá vetette ádáz ellenségeinket, a Kárpátok sziklabérceihez, amelyek ezer esztendeje őrzik a magyar határt és ahonnan .másfél é'v előtt is rettenetes harcok után tántorogva hátrált meg az agyontépázott muszka óriás. Ezek a harcok elevenedtek fel egy pillanatra előttünk, amikor a sajtóhadiszállás imár bővebb beszédii magyarázatai érkeztek hozzánk. A haditudósítók jelentéseiből kiderült, hogy a Prislop-nyeregnél és az ettől északkeletre fekvő magaslatokon, továbbá a Borsa és Máramarossziget felé vezető szorosokba jutottak orosz lovas különítmények, hogy utat törjenek a főseregnek Magyarország felé. Az itt levő legyőzhetetlen terepnehézségek csak kisebb előőrsi csatározásokra nyújthattak módot, de épen igy volt másfél évvel ezelőtt is, amikor Hőfer ugy emlékezett meg ezekről a harcokról: „Csetepaté a Kárpátokban." Azután jöttek a kemény, létért való, halálos küzdelmek Uzsoknál és a Dukla-szorosban, ahol a magyar vitézség és magyar erő hetekig, hónapokig tartotta fel a végső lehelletjg, hóban és fagyban, nélkülözve és vérezve az ádáz orosz túlerőt. És a hadiszerencse akkori fordulata szomorú csapásként, súlyosan nehezedett ránk. A magyar társadalom példátlan bőkezűsége és az államhatalom gondosan megalapozott munkássága bírja csak évtizedek elmultával helyreállítana teljesen azokat az elpusztult kárpáti falvakat, amelyek először és most már remélhetjük, hogy utoljára érezték az oroszdulás vak dühét. A Kárpátok vajúdó küzdelme végül is a ml győzelmünkkel ért véget. Az ágyuk bömbölésétől ezerszeresen visszhangzott és gránátoktól megtépett •bérckoszoruk rendithetetlen torlaszként álltak a további invázió útjába és amikor májusban végbement a törhlnelVni nevezetességű gorlicei áttörés, a Kárpátok az orosz összeomlás nagy temetőjévé vált. Sok-sok diadalmas csata következett még gyors egymásutánban; győzelmes seregeink) Visslzasaoritottáki (főellenségünket messze a határtól, a magyar föld sokat szenvedett északi része fölszabadult az ellenségtől és mire a Kárpátok alján olvadozni kezdett a hó, az aranyos napsugár a magyar munka gyümölcsét, a sárga buzaklászt érlelte. Egy év mult el azóta és most az utóbbi hetekben, Sajnos, megint aktuálissá váltak ezek a reminiszcenciák. Mióta megindult az orosz tehermentesítő offenziva és Bukovinára sikerült Bruszdlövnak óriási véráldozatok árán hatalmát kiterjeszteni, a Kárpátok megint a kóborló kozák hordák működési körletébe kerültek ideiglenesen. Ezúttal azonban nem tarthatott sokáig az a sz,ívesen hordozott orosz ábránd, hogy a Kárpátok megvívása után sikerül leereszkedni a magyar Alföldre és a föld népének munkásságát, az éltető, erőt adó magyar .gabonát, a harcoló kemény öklü magyar népfölkelők kenyeret elragadni. Az oroszok ebez a ragyogo, utópisztikus távlatban élő tervhez, talan nem is egészen balgán a háboru végleges megnyerésének reményét is fűzték. Most mindennek a szines illúziónak ismét vége. A legutóbbi hivatalos jelentés egyszerűen konstatálja a nekünk oly örvendetes, sóvárogva várt tényt: A Prislop-nyeregtöl északra fekvő magaslatokat megtisztítottuk- az oroszoktól. 1 A Kárpátok délcegen, és büszkén rázták le megint az ellenséget és a hadiszerencse talán újból fordul . . . Mindenesetre végtelenül megnyugtató ránk nézve, hogy a magyar határ érintetlen; magyar földön nincs ellenség. •«••«! aa9IWIHIHMIIIIIMin»IIUIUIIIUI>H«l« Az orosz külügyminiszter megőrült. — A földművelési miniszter lemondott. — Stockholm, julius 21. Sziasszoiiov orosz külügyminiszter megörült. A főhadiszálláson lefolyt koronatanácson még igen friss volt; most azonban teljességgel munkaképtelen. Az orvosai a leggyorsabban szanatóriumba vitték. Súlyos természetű látási és beszédzavarokban szenved; elmebeli állapotát nem tartják zavartalannak. Pétervári körökben komolyan aggódnak, hogy nem fog visszatérni helyére. Stockholm, julius 21. Natunov orosz föidmlvélési miniszter lemondott. Egyelőre Stürrner miniszterelnök vállalja a föidmlvélési tárcát, aki egyesíteni fogja ezt a létesítendő közélelmezési diktatúrával. Eísö feladata lesz, hogy minden élelmiszert lefoglal és szét oszt. Nagy olasz haderők veresége a Borcola-szorosnál. BUDAPEST, julius 21. (Közli a miniszterehtöki sajtóosztály.) A Borcola-szorostól keletre fekvő hadállásaink állandóan nehéz tüzérség tüze alatt állnak. Nagy olasz haderőket, amelyek ezen a szakaszon a köd leple alatt megközelítették harcvonalunkat, nagy veszteségükkel vertük vissza. A Fleimstal harcvonalon az olasz tüzérség tüzelését szembetűnő módon fokozta. Egyébként nincs nevezetesebb esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Az orosz osztagok a magyar Sajtóliadiszúlhís, julius 21. Bukovina délkeleti szögletében az oroszok az utóbbi napokban folytatták kísérleteiket, hogy előrenyamiilRap&amk Donpa-Watra felé. Egyes kozák osztagok, nyilván azzal a szándékkal, hogy a jaikobenii utat megkerülve, AranyosBeszterce völgyén keresztül, a román határ, mentén keletről közelítsék meg Dorna-Watrát, befészkelték magukat a Rarcu és Qiúmalcu határhegyek erdőségeibe. Egy kisebb földerítő küfönithiényünlk, amely a Jakobeni Dorna-Watra-vonai'rói1 előrenyomult', > már, megtisztította az erdőket az oroszoktól és Qiumálout, a tygntagaisabb Határhegyei is megszállotta. 1 Az erdős vidék Mi ás pontjain, a román határtól egészen a felső Pruthig még mindig folyik a guerilki-hanc. Egyes kiilönitményeáik győzellmjes csetepatékat ívi'vnak az ellenséggel, amely a hegyek szakadékaiban igyekszik átjutni a• magyar háláljon. Természetes, hogy ezeknek a kisebb "harcoknak nincs döntő, jelentőségük, 'mert ezen az erdős-hegyes terepen nagyobb tömegekben való Kivonulás lehetetlen. Kelet-Oalieiában a Strypa-írcmton megkísérelték uz, oroszok, hogy több helyen, közeledjenek árkainkhoz, azonban kísérleteik már ágyútűz elesünkben meghiúsultak. A német csapatok Luck területén to vább nyomultak kelet 'felé és az oroszokat Zviniace falutól északra szoriloták. Frontunk a Stochodnál változatlanul, a folyó nyugati partján vonul végig. Az oro: szók minden kísérletét, amidőn út akartak kelni, a folyón, vfeSzauéasitútftuk. Különben is a folyó, amelyet a tartós esőzés nagyon megdagasztott, nehezen legyőzhető akadályt állított a két ellenséges vonal közé. Csakis a keletre hajló folyó könyökénél, a Kaszovka—Janovka-vonaltól- keletre sik'enem tudnak átjutni határon. riilt egy orosz osztagnak a folyó balpart jíW ra jutni. Azokat az orosz kísérleteket, hogy innen nyugat felé előrenyomuljanak, meghiúsítottuk. A stochodi csaia lövészárokharccá fejlődött. Bern, julius 21. A Journal dcs Debats irja, hogy pétervári információk szerint a stochodi csata több nap óta egészen lövészárok-harccá fejlődött. A németek minden, nélkülözhetetlen csapatukat a Stochodhoz küldik, amivel Kővel bevételét az oroszok számára meglehetősen keresztülViheteilen céllá telték. A galíciai hadműveletek stagnálnak. Rotterdam, julius 21. A Daily Mail pétervári tudósítója jelenti: — Mégha az oroszok át is kelnek a Stochodon, igen hatalmas erődítésekkel kell megbirkózniok, mielőtt Köveit elérhetik. Az ellenség tudja, hogy Kővel eleste komoly, következményekkel járna, melyek még az orosz északi frontra is befolyással volnának s hallatlan erővel dll szembe az oroszokkal. A németek állítólag már edlig két hadtestet vontak össze Kővel körül. A Balkánon nincs eseméng, BUDAPEST, julius 21. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A délkeleti harctéren ujabb esemény nem történt. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, julius 21. A nagyiőhadiszállás jelenti: A balkáni harctéren semmi újság. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.)