Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-20 / 167. szám

12 DÉLMAGYARÖRSZÁG Szeged, 1916. julius 20. Harcok az Erdős-Kárpátokban. 280.000 korona, ír. Ha végiggondoljuk pompás terveink sokaságát, nem feledkezhetünk meg a financiális kérdésekről sem. Igaz, kogv létesítendő intézményeink egyik része önmagát fogja kifizetni, viszont számolni kell olvan állandóan növekvő kiadásokkal is, amelyek számára fedezésről föltétlenül gondoskodni kell. A városépítő politikának nemi az az alfája, hogy a város háztartását zavaroktól megóvjuk, hanem az, hogy a költségvetés úgyszólván évről-évre mutasson ki olvan uj jövedelmeket, amelyekkel a továbbépítés munkájánál rendelkezhetünk. Erre két mód van: az egyik régi városi illetékek és pótadók fölemelése, vagy ujak behozatala, a másik a város egyéb jövedelmeinek növelése, vagy ilyen uj jövedelmek teremtése. Az vitán felül áll, hogy a két pénzügyi politika köziil melyik az iidvösebb, melyik teremt elégedettebb és nyugalmasabb életii polgárságot és hogy a hivatása magaslatán álló városi hatóságnak melyiket kell űznie. Megengedjük, hogv bajos a két'elvet egymástól szigorúan elhatárolni, de azt vitathatatlannak tartjuk, hogy az egészséges és életerős városi politika az uj intézmények anyagi forrását első sorban nem az eddigi adók fölemelésében, vagy ujak teremtésében fogja keresni. Szegeden legutóbb fölemelték a vizdijat és megalkották a szabályrendeletet a házbérfillérről. A vizdij fölemelése arra mutat, hogy a városkormányzás uj irányelvei nálunk még nem forrtak ki, különben nem igyekeznének ép a fölemelt vizdiiakból tartalékolni és a viz árának csak a leszállításával foglalkoznának. A házbérfillér ellen kevesebb kifogást emelhetünk, a szabályrendeletbe — sajnos — sarkalos hibák csúsztak, a legtökéletesebb szabályrendelet sem tudná azonban feledtetni azt, hogy igazságosabb pótadót is lehetett volna behozni és hogy a háború után az állami adók és egyéb terhek oly nagy mértékben fognak emelkedni, hogy ujabb városi adókkal csak végszükség esetén szabadna megterhelni a polgárságot. Ezzel szemben ott van sok egyéb mód arra, liogy a város jövedelmei fokoztassanak. Igaz, ezeket a módokat eddig Szegeden kis mértékben vették igénybe, de ez egygyel több ok arra, hogy a hatóság figyelme most teljes erejével ezeknek a bevételi forrásoknak a felkutatása felé forduljon. A halastó kérdése a háború elejétől aktuális, a főszámvevő beszámolójából most megtudtuk, hogy a városi halászat eddig 46.000 koronát jövedelmezett. A főszámvevő szerint a halastó 280.000 koronát jövedelmezne événkint, igaz. hogy ennek biztosítása céljából tekintélyes befektetésre volna szükség, de távolról sem olyan nagyra, aminőre eddig tervezték. Köztudomású, ihogy a Fehértónak halastóvá való átalakításáról a liáboru előtt több mint másfél millió koronát vettek számításba. Most kiderült, liogy' a halastó jóval kisebb, 4—500.000 koronás költséggel is megcsinálható. Ez alkalommal pesszimisztikusabbak leszünk, mint a főszámvevő és azt mondjuri, hogy a halastó csak évi K-'jföhjö koronát fog jövedektrelrn. Csák. Telsék elképzelni, mit jelent ez az összeg a város háztartásában, mennyire erősíti az ilyen jövedelmi források .előteremtése a polgárság bizalmát a ható.'sági szervezet és' működés iránt. Lesz módunkban még arra is' rámutatni, hogy nem ez az egyetlen uj bevételi tétel áll rendelkezésünkre, csak a kezünket kell érte kinyújts ni. Leszünk bátrak a.hatóság .figyelmét ezek felé a jövedelmi források felé irányítani, hogy hozzásegíthessük afmak a rendszernek állandósításához, amely a város erejét nem a pótadókban kívánja első sorban reprezentálni és fejlődésének anyagi föltételeit az adójövedetsnek fokozásában végszükség esetén keresi. Sajtóhadiszállás, julius 19. Az északkeleti fronton az elmúlt huszonnégy óra alatt nem változott lényegesen a harctéri helyzet. Volhinia déli részében csapataink meg zavarás nélkül foglalták el uj állásaikat a Lipánál. Linsingen frontjának többi részén folytatták az oroszok szokásos támadásaikat, azonban mindenütt visszautasítottuk <ket. A Stochodnál és a Pripjettől északra 3 mull heti nagy harcok helyett nyugalom van. A neletgaliciai fronton az ellenség nem újította meg támadásait. A Dny esztertői dél re tovább folyik a hegyi háború. Az oroszok, mint az előző napokban, nagy erőkkel támadták a Felső Pruth-völgy és a FeketeCseremosz-völgy között levő magaslati állásainkat, azonban visszavertük őket. A Prutiitói nyugatra levő magaslatokon, Mikulicmtől délre makacsul támadnak az 'oroszok. A szűk folyóvölgyekben nagy erőket vetettek előretolt állásaink ellen, amelyek, miután teljesítették hivatásukat, visszavonultak 1 a főállásba, amely előtt valamennyi orosz támadás az ellenség súlyos vesztesége mellett meghiusult. innen délkeletre a Magyaror szág és Galícia, valamint Bukovina határán levő erdős hegyek között tovább folyik a kisháboru. A mocsárvidék nehézségei. Sajtóhadiszállás, julius 19. A sarny— koveli vasúti vonal mentén, amely átszeli a Stochodot, terül el az utóbbi időben annyiszor emlegetett mocsárvidék, amelyen Lesóh orosz tábornok csapatai már egy hét óta támadást támadásra intéznek. Ez a terep rendkivül nehezen járható, mert csaknem egészen mocsaras és csak itt-ott emelkednek ki egyes homokszigetek, amelyeken szegényes falvak húzódnak meg. A Styr és a Viesolucha átfolyik ezen a terepen, amelyet meg őserdők borítanak. Azon a nyomorúságos ösvényen kivül, amely Kolkin, Maievicén, Lesnievckán és Cernvicén át visz a Stochodhoz, a békeidőben egyetlen közlekedésre való ut sem volt. Mik ;r az osztrák-magyar és német csapatok a mult évben birtokukba kerítették: ezt a vidéket és hónapokon keresztül poziciós háborut folytattak, vonalaik mögött egészen uj kiterjedt közlekedési hálózatot kellett teremteniük. A mocsáron keresztül töltéseket készítettek, gerendából utakat varázsoltak, ugy Hogy ezek járhatók voltak az ágyuk és a trán számára is, de mindig csak nagy nehézséggel, mert a mocsár folyton ujabb és ujabb akadályokkal szolgált. Mikor nemrég Kolki és Volodia között frontunkat a Stochod nyugati partjára vontuk vissza, miiszaki csapataink ismét régi állapotába helyezték vissza a mocsárvidéket azzal, hogy megsemmisítették az összes általuk épített utakat. Igy tehát az oroszok után pótlása léndkiviil nagy nehézségekbe ütközött utak hiányában. A miedvicei vasúti töltést annyira szétromboltuk, hogy az oroszok csakis a Sarnyból kiinduló vasúti vonalat használhatták, inert 'ez az egy vezet nyugat felé. Az a vidék, ahol most az oroszok állásai Vannak, nagy akadály a nehéz ágyuk felállításának, mert a mocsaras talaj besüpped alattuk. Ágyukat tehát csakis az egyes homokszigeteken lehet fölállítani. A széles mocsárvidék a gyalogsági támadásokat is akadályozza. A bukovinai hegyeket orosz holttestek boritják. Sajtóhadiszállás, julius 19. Szombat délutántól hétfő délig szakadatlanul folytak a harcok. Az oroszok, akiknek gyalogsága és lovassága ismét nagy erősítéseket kapott. főt ám adásukat a Felső-Moldava-völgy ében levő magaslati állásaink ellen irányították, nevezetesen Breazjátjól délnyugatra és Cokaneseietől északkeletre. Azonkívül heves küzdelem helye volt a lucinai ménesbirtoli környéke, a Magura-hegy, valamint a Capulhegy. Ez a terep rendkivül vad, ö ser dőlő boritják és az úttalan szakadékokkal van tele. A mult heti szép időben nem támadtak az oroszok mert a közeledő ellenséget idejekorán észrevettük volna. Vasárnap délután két óra óta azonban szakadatlanul esik, ugy, hogy a hegyek csúcsát siirü köd boritja. Ezt az alkalmat fölhasználták az orosz csapatok arra, hogy nagyobb csapattömegekkel megközelítsék állásiakat, amelyeknél elkeseredett közelharcok fejlődtek ki. Az ellenség tüzérsége is nagy tevékenységet fejtett ki. A mi tüzérségünk, különösen a hegyi ágyuk, fényes eredményt értek el. Az, oroszok vesz tesége igen nagy, azonban mindig uj tartalékkal pótolták veszteségeiket. Igen Heves támadásnak voltak kitéve azok az állásaink, amelyek a Botosultói északkeletre levő magaslatokon és Cokanestiev községtől északra Húzódnak el. Népfölkelö csapataink az ellenség minden rohamát nagy bravúrral visszaverték. Az oroszok igen nagy makacsságot tanusitanak, minden áron tért akarnak nyerni. A tisztjeik korbács csal és gépfegyverekkel űzik őket állásaink elien. A bukovinai hegyeket orosz holttestek boritják. Bruszilov seregeinket el akarja különíteni. Bern, julius 19. Civrieux őrnagy irja a Matin-ben: Még mindig tart a stochodi csata, a világháború egyik legfontosabb küzdelme, a folyam forrásától kezdve annak egyesüléséig a Pripettel. Mióta Kaledin tábornok csapatai átkeltek- a ÍStochodon, a csata nagyobbrészt á folyó nyugati partjára terelődött át. Pétervári hirek szerint Köveitől északra az orosz csapatok akcióját Bruszilov tábornok jobbkeze, Lesch tábornok vezeti. Bruszilov nemcsak Köveit akarja bevenni, Ihanem az a terve, Hogy az ellenséges seregek déli és északi részét elvágja egymástól. Az oroszok ezt nem tartják lehetetlennek, mert a Pripet-mocsarak megkönnyítik az ilyen hadműveleteket. Az ellenséges hadseregek kettészakitása akkor sikerülne, ha a kozákok elérnék a bresztlitovszk—kom vasúti vonalat ott, ahol keresztül vonul a Pripeterí.