Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)
1916-07-02 / 152. szám
Szeged, 1916. julius 2. drlma gy a rország 5 ezt most az angolok ragadták magutóhoz. A harcnak más frontrészekre való kiterjedése várható. Géni, julius 1. A párisi lapok vastag betűkkel hirdetik, részben még külön kiadásokban is az angol általános nagy támadás kezdetét. A román király teljes akciószabadságot adott a kormánynak. — Bratianu tiltakozik az orosz készülődések ellen. — Basel, julius 1. A milanói lapoknak jelentik Bukarestből: Román képviselők összejövetelt tartottak, amelyen elhatározták, hogy fölkeresik Bratianut, akit arra kérnek, hogy hívja össze titkos ülésre a kamarát, ameiyen azokat a károkat akarják megvitatni, amelyek Románia tétlenségéből származtak. A román sajtó hanogztatja, hogy a király teljes akciószabadságot adott a kormánynak. Bitkarest, julius 1. ,A román kormányhoz a Duna orosz partjain észlelt katonai intézkedésekről beérkezett jelentések arra indították Bratianu miniszterelnököt, hogy a pétervári román követ utján jegyzéket intézzen az orosz kormányhoz és magyarázatot kérjen az orosz rendszabályok céljairól. Diamandy pétervári román követ a jegyzéket átadta az orosz külügyminiszternek és kifejtette a jegyzék átadása alkalmával, hogy a román határral szemben foganatosított orosz katonai intézkedések nyilvánvalóan Románia ellen irányulnak és hogy a román kormány a leghatározottabban tiltakozik a fenyegető intézkedések ellen. Olasz hazugságok Asiagoról és Arsieroról. Sajtóhadiszálláösról jelentik: A junius 27-iki olasz hivatalos jelentés a tni sajátos barbárságunk bizonyítékául kiemeli, hogj „Asiagot és más virágzó helységeket az ellenség füstölgő romhalmazzá! változtatott." Ez á'llitásSal szemben meg kell állapítanunk, hogy az Asiagóért való harcok folyamán e város és a szomszádos helységek néhány háza tüzérségi tüzelésünk által szenvedett ugyan, de az asiagói snlyos károk csak az olasz tüzérség tüzelése után keletkeztek. Az olasz tüzérség csapataink által való bevétele után a város egész negyedetit rendszeres neihéz tüzelés alá vette és teljesen elpusztította, ugy hogy Asiagó ma csakugyan romhalmaz. A tények tudatos eltorzitása tehát, ha az olasz hadvezetőség a városnak az olasz tüzérség által való elpusztítását a mi barbárságunk gyanánt igyekszik feltüntetni. Hasonló értékűek, mint az Asiagóra vonatkozó állítás, a Cadorna-jelentés többi adatai is. Igy az abban fölsorolt hóditások oly értelemben veendők, hogy az olaszok az általunk kiürített területeket minden ellenállás nélkül, vagy legföljebb az általunk hátrahagyott járóőrök tüzelése folyamán szállták meg. Nagyobb harcok csak az általunk választott uj ellenállási vonalon történtek és 'ezek többnyire az olaszok kárára végződtek. A Délmagyarorsjság telefonja? Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. Tiz deka marhahús ~hatvanpillér. (Saját tudósítónktól.) Vannak, akik Szegeden az élelmiszerek drágaságáról mernek beszélni, amikor a bécsi Hopfner-féle vendéglő kezeink közt levő étlapja szerint egy adag marhahús mártással csekély öt koronába kerül. Egy. szegedi ur, aki a napokban Bécsben járt, három bécsi vendéglő étlapjával lepett meg bennünket. Mindjárt az elsőben szemünkbe ötlött az öt koronás marhahús szomorú nótája kapor mártással. Ettől eltekintve még egy nagyon jellemző adat szerepel az étlapon: a marhahús dekaszámra. Tiz deka marhahús (Beefsieak, Rumpsteak, stb.) hatvan fillérbe kerül... A Hopfner-féle vendéglő étlapján a következő árak szerepelnek: Húsételek: Marhahús 4.60 K Marhahús mártással 5.— „ Borjúhús 5.50 „ Sültek 6.— „ Uborka 1.40 „ Főzelékek: Zöldborsó 1.— K Burgonya 1.50 „ Karfiol vajjal 3.50 „ Tökkáposzta l.— „ Tészták: Császármorzsa 2.— K Torta 1.50 „ Cseresnye rétes 1.20 Gyümölcs: Barack 1.50 K Málna 2. Cseresznye 1.50 '„ Vegyes gyümölcs 4.— A bécsi Szt,-István-pince árjegyzéke szerint az ügynevezett „tavaszi leves" 1.20 koronába kerül. A mar-babus itt már jóval olcsóbb: 3,70 korona, de a sertéskaraj főzelékkel 4.80 koronába kerül. A Hotel Kruntz-ban 4.80 koronába kerül a marhahús, a tésztafélék pedig 1.60 koronába. Itt 7.50 koronáért komplet ebédet lehet kapni. Az ebéd, leves, hal, sült és tésztából áll. Az étlaphoz egy nyomtatott figyelmeztetés van fűzve, amelyben a tiilajdonos bejelenti. hogy az 1915. évi mérlege szerint az üzleti évet 75.000 korona veszteséggel zárta, miért is kéri a vendégeit, legyenek iránta elnézőek és ne sokalják az árakat. Merész dolog ugyan Bécset Szegeddel szembe állítani, de mégis megkíséreljük, hogy az árak közti különbség annál feltűnőbb legyen. Szegeden a Rass árai a következők: Reszelt tészta leves —.40 K Marhahús mártással 2.40 „ •Párolt hátszín 3.50 „ Borjú frikando 3.— „ Uborka —50 „ Tésztafélék —.80 „ A Próféta-ban ötven fillérbe kerül a leves, egy adag borja frikandó 3.20 koronába, a tészta kilencven fillérbe. A //ögí-étteremben negyven fillér a leves, a borjú frikandó 2.80 koronába, egy adag uborka nyolcvan fillérbe, egy adag tészta szintén nyolcvan fillérbe. Ezek után mindenki könnyen megállapíthatja Bécsben drága-e az élet, vagy Szegeden olcsó. A tisztviselők megélhetése(Levél a szerkesztőhöz.) A Délmagyarország mutatott rá első Ízben arra, hogy a szegedi tisztviselő-egyesületnek akcióba kell lépniök a tisztviselők megélhetése érdekében. A felhívás — bár kissé későn — visszhangra talált és a tisztviselőegyesületek közös értekezletet tartottak a városháza közgyűlési termében. Abban a meggyőződésben, hogy a Délmagyarország a tisztviselők sorsának ügyét minden alkalammal jóindulatú támogatásban részesiti, kérem, méltóztassék helyet adni a levelemben foglaltaknak, amelyek szerény véleményem szerint az intéző körök részéről figyelemre tarthatnak számot. A tisztviselők élelmiszerellátása is oly kérdés, amelyben nem szabad mellőzni azokat az általános érdekeket, amelyek a háborúban minden ügynek megvalósításában előtérbe jönnek. Világosabban: egy társadalmi osztálynak speciális érdekeit csak annyiban lelhet honorálni, amennyiben összhangzásba hozható az egyetemes közérdekkel. Vagyis a követelmények felállításában számot kell vetni azokkal a határokkal, amelyeken tul már a lakosság többi rétegei sérelmet szenvednének. Azt hiszem, hogy csak ezzel a józan mérséklettel várhatunk sikert attól a jogos mozgalomtól, amelyet a tisztviselők sorsuk javítása érdekében nemcsak Szegeden, hanem országszerte indítottak. Ezek előrebocsátása után bátorkodom, annak a nézetemnek kifejezést adni, hogy a tisztviselők, akik a különböző egyesületekben azért tömörültek, hogy érdekeik hathatósabb védelemben részesüljenek, a tisztviselőegyesületektől méltán elvárhatják, hogy a megindított akció sikerét előmozdítsák. Természetes, hogy ezt puszta állásfoglalással elérni nem lehet. Konkrét javaslatokat kell tenni, megoldási módokat szükséges megállapítani figyelembevételével azoknak az elveknek, amelyeknek elöljárójában hangot adni bátorkodtam. A Délmagyarország vezető helyen már kifejtette annak a szükségességét, hogy közélelmezési kérdésekben — például az árm'akszimálásnál — meg kell hallgatni a tisztviselők véleményét is. Eddig — sajnos — ez nem történt meg. Pedig az élelmiszerek árának makszimálásánál nem volna szabad figyelmen kiviil hagyni azt a körülményt, hogy a tisztviselők nagyobb része kisfizetésű és igy az élelmicikkieket a megállapított áron nem képes beszerezni. A hatóságnak tehát az ármakszimálásnál elsősorban azokra a tisztviselőkre kellene tekintettel lenni, akik az egyre növekvő drágasággal szemben rászorulnak a hatóság védelmére. Ennek a védelemnek egyik igen hatásos módja olcsóbb beszerzési források megteremtése. De itt ismét disztingválni kell, mert enélkül az egész terv keresztülvitele akadályokba ütközik' és igazságtalan is lenne. Ugyanis tudnivaló, hogy a tisztviselők a drágaság terhét nem egyformán érzik. A nagyfizetésü tisztviselők mindenesetre könnyebben megbirkóznak a háborús életkörülmények nehézségeivel, mint a tisztviselőknek az a része, amelyet a nagy drágaság a szó teljes értelmében nélkülözéssel és nyomorral fenyeget. Módot kell tehát találni arra, hogy az élei-