Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-19 / 166. szám

2 BÉLM A Ö Y AR ORSZÁG Szeged, 1916. julius 19. 280,000 korona. , i. A városi halászai ere im'v.ve'rM tar­tott beszámolójában a következőket irja Scultéty Sjándor főszámvevő: „A mester­séges 'haltenyésztést ma már azok közé a bevégzett tények közé kell sorolni, amelyek eredményességéhez okszerű vezetés mellett kétség nem férhet. Méltán vádoltatnák tét­lenséggel, sőt kiáltó érdekeink elhanyagold sóval, ha e tekintetben fel nem használnánk a kínálkozó alkalmat és a Fehértónak halas­tóvá leendő átalakítása iránt minden lehe­tőt el nemi követnénk." Jól tessék megjegyezni ezt a -két mon­datot, amelyet az újságíró tolla csak má­sol, szerzőjeként a városi főszámvevőt tisz­telheti az a közönség, amely a várospoliti­kai reformokat egyre követelőbben sürgeti. Ha ügyet vetnénk a magunk dolgára is, el­mélkednénk most arról, hogy mit szólna a hatóság ahoz, Iha ez a mondat véletlenül új­ságírót vallana szerzőjéül. De mi ismét el­megyünk emellett az elégedetlenség mellett, amellyel az újságíró fáradságos munkája nap-nap után találkozik és ismét vigasztaló­dunk azzal, hogy ez az elégedetlenség rend­szerint olyan forrásokból táplálkozik, ame­lyeket mi nem szolgálhatunk. A főszámvevő ur megállapítása viszont arra késztet bennünket, hogy két jelenség­gel kapcsoljuk össze. Az egyik: az egyre fokozódó igények, amelyeket a polgárság a hatóság működésével szemben — mondjuk ki mindjárt: teljes joggal — támaszt, a má­sik, arnely ezzel kapcsolatos: az a tömérdek kezdeményezés, amely a polgárság ép leg­komolyabb rétege részéről uj intézmények létesítése céljából megindult. Hogy többet ne mondjunk, Szegednek nincs csatornázása, reudes kórháza, teljes vízvezetéke és köve­zete. 'Ezeknek az elsőrendű városi intézmé­nyeknek létesítése a háboru után már évekig sem halasztható. A legutóbbi hónapokban nagyarányú intézmények terve keriilt a nyil­vánosság elé és egyik-másik — köztük régi is — az előkészitésnek olyan stádiumába jutott, hogy közeli megvalósításukról a leg­komolyabban beszélhetünk. A tanyai vasút ügye sohase állt olyan jól, mint most, való­színű, hogy építéséhez nyomban a háboru után hozzáfoghatunk. A Balkán-Akadémia, Donavell tanár nagyszerű kezdeményezése a jövő év szeptemberében minden emberi számítás szerint megnyílik. A mostani rend­kívüli, de legkésőbb a szeptemberi közgyű­lésen kerül megvitatás alá a többtermelés meghonosítására tervezett részvénytársaság ügye. Állítólag már szeptemberben meg­nyílik egy-két rokkantugyi intézményünk és a harmadik polgári fiúiskola, a jövő szep­temberében pedig bizonyára kitárulnak a leánygimnázium kapui. Ez nem. programbeszéd és nem beszá­moló, rosszmájú ujságiró szedi rendekbe ezeket a sorokat, tehát elhihetik. Ennyi erős és életrevaló terv forr a város közéletének kohójában, mindenkinek tudni kell, aki a háborús események beható vizsgálódása mellett a helyi ügyeknek is szentelt kis figyelmet, hogy valamennyi komoly, reális, egyik-másik tul van a kezdet nehézségein is és ha van csak némi hitele közéletünknek, 3—4 év múlva a legtöbbnek a megvalósulás biztos révében kell lenni. Ép azért a háborús évek közigazgatási és társadalmi életét, amelyben szép és erős városépítési tervek nyertek áldott foganta­tást, gazdagnak és termékenynek fogja Ítél­hetni az utókor. Képzeljük el azt a Szegedet, amelyben a szociálpolitikai és egészségügyi intézmények sorából nem hiányzik a víz­vezeték, a csatornázás, a modern kórház és betetőzik ilyen irányú alkotásainkat a tüdő­vész-szanatórium és a rokkantiigyi intézmé­nyek, amelyhez a tanyák termő vidékét és a közeli községeket vasút köti. amelyben megsokasodtak a középiskolák, megnyílt az első főiskola és egy figyelmet érdemlő szak­iskola, a kenderakadémia: amelynek a föld­je gazdagabban fog teremni, mint eddig, mert megkedveltették parasztjainkkal a mo­dern termelés eszközeit; amelyben tető alá jutnak azok az intézmények is, amelyek néhai Lázár György nevéhez fűződnek és már bizonyára állnának, ha az alkotás szár­nyát nem szegi a kegyetlen, a véres és so­káig húzódó háboru. A németek ujabb Bern, julius 18. A Temps katonai kriti­kusa irja: Az ellenség újra megkezdte tá­madásait Verdimtől északkeletre: a Fleury-, Ghapitre-, Futnin- és Chenois-erdők front­ján és elfoglalta a Fnmine-erdőben levő lö­vészárkok egy részét. Német csapatok be­hatoltak a Chenois-erdőtöl keletre húzódó állásaink közé is. Az elvesztett terűletek egy részét egy ellentámadással visszahódítottuk. Verdun egész területén újra az ágyúzás való­ságos pokla tombol. Az angolok ki akarják szélesíteni frontjukat. Bern, julius 17. A Morningpost szerint minden jel arra vall, hogy az angolok ki akarják támadási frontjukat a nyugati harc­téren terjeszteni. A Lebassénál, Lensnél, az Aisne mellett és a Pretre-erdőben megindult nagy élénkség erre mutat. 14 támadás a tronnesi erdőért. Rosemlaul, julius 18. Dieppeből jelentik: A Tronnes erdőcskéért folyt küzdelem egy niegsebesiilt angol őrnagy szerint 8000 ha­lottjába és jóval több sebesültjébe került az angoloknak. Mivel Joffre kijelentette, hogy ezt az állást minden áron el kell foglalni, hogy a franciák előnyomulására kedvezőbb legyen a helyzet, az angol főparancsnokság legjobb ezredeit küldötte rohamra. Az ango­lok csak a tizennegyedik véres támadás után vehették birtokukba az erdőcskét. Elzászban nagy események készülnek. Bern, julius 18. A Journal de Geneve baseli tudósítója jelenti: Az elzászi ágyútűz hevessége egyre nő. Baselből is megállapít­hatni, hogy az ágyúzás az egész felső-elzászi fronton, a határtól egészen a Vogézekig tért nyer. Esténkint a Sundgaunak világító go­lyóktól, reflektoroktól és rakétáktól megvilá­gított halmain mindenütt látni a harcra kész seregeket. Eddig még nem voltak gyalogsági összecsapások, de az őrjáratok folyton ösz­szeiitköznek. Az ágyutiizet leginkább a né­metek indítják meg. Itt a határon az a véle­mény, hogy legközelebb rendkívül fontos események várhatók Felső-Elzászban. A francia jelentés. A cs. és kir. sajtóhaáiszállásról jelentik, hogy a francia vezérkar julius 17-én délután 3 órakor a következő jelentést adta ki: Az Oise és Aise között egy erős német felderítő osztagot a Moulin—Sous-Tonven­thes felé vezető utón tüzelésünkkel szétug­rasztottunk. A Champagneban az orosz szakasz lö­vészárkai ellen intézett kézi támadást ellen­támadásunkkal veszteségeket okozva vissza­vertük. A verduni fronton az éjszaka aránylag nyugodtan telt el, kivéve a 304-es magasla­iot, ahol élénk elhárító tüzelés folyt. Floury­sikerei Verdunnél. tói nyugatra a francia csapatrészek némi előrehaladást tettek és három gépfegyvert zsákmányoltak. Lotliaringiában u németek meglehetősen kiterjeszkedő tüzelés után két támadással próbálkoztak Momenytől délkeletre Han kö­rüli állásaink ellen, visszavertük őket 'és foglyokat ejtettünk. A front többi részén semmi jelentős ese­mény nem történt. Haig tábornok a legutóbbi harcokról. London, julius 18. Haig tábornok jelenti: Szakadatlan esőzés és sürü köd isméi aka­dályozza a harci tevékenységet. A mai nap­ról nincs fontos jelenteni való, helyi harcokon kivül. Foglyaink száma növekedett. A fog­lyok száma eddig 819 tisztre és 10,779 főnyi legénységre emelkedett. Két ágyút zsákmá­nyoltunk. Ezekkel együtt összesen tizenhét nehéz, harminchét tábori ágyút és sok mo­zsarat vetünk el az ellenségtől, amelyet még nem számláltunk össze. A nehéz ágyuk kö­zött van öt nyolchüvelykes és három haí­hüvelykes tarack, négy hathiivelyes cs más' nehéz ágyu. Ezenkívül zsákmányoltunk még hatvanhat gépfegyvert és több ezer láda muníciót. Ezenkívül az ellenség sok ágyút megrongálva visszahagyott. •Esti jelentés: Csapataink további jelen tös sikereket vivtak ki. A bazentin—le-petití cserjéstől északkeletre ostromoljuk a másik német vonalat és 1500 yardnyi kiterjedésben állásokat foglaltunk eb A halott német kato­nák nagy száma e szakaszon mutatja, hogy mily súlyos veszteségeket szenvedett az el­lenség, mióta előnyomulásunk megkezdődöt:1, Longuevilletől keletre kiszélesítettük a má­sodik német vonal után kiürített rést, az erősen védelmezett Waterloo-farm elfogla­lásával. Balszárnyunkon Ouvillers—La Brl­selle-ben, ahol julius 7-ike óta harcok voltak, bevettük az ellenség még megmaradt .mell­védéit a gárda két tisztje és százhuszonnégy közemberével: a vitéz védősereg megmaradt embereit foglyul ejtettük. Az egész falu már a mi birtokunkban van. (M. T. I.) Csetepaték a Kárpátok előtt. Sajtóhadiszállás, julius 18. Délkeleti Ga­lícia hnzu 1-vidékén és a Bukovina és Galícia határán levő erdős hegyek között az oroszok néhány nap óta élénkebb tevékenységet fej­tenek ki. Hegyi állásainknál azonban vissza­utasítjuk az ellenség minden támadását. Leg­utóbb nagyobb orosz erők a Moldavátói nyu­gatra és délnyugatra megkisérelték, hogy benyomuljanak állásainkba, azonban csapa­taink ellentámadással visszavetették őket. Egy helyen kézitusára keriilt a sor, amely­ben a mi katonáink bizonyultak erősebbek­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents