Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-02 / 152. szám

8 Lift! ,MÁ G Y A&OltSZA í> Szeged, 1916. .julius 2. I nyal lehet és pedig csak annak a községnek | vagy városnak területén, amelynek előljáróI sága, illetőleg polgármestere a vásárlási igazolványt kiállította, valamint az illető törvényhatósághoz tartozó azon községek területén, amelyekre a kereskedelemügyi miniszter a vásárlási igazolvány hatályát kiterjesztette. A fél a vásárlási igazolvány kiállítását akár az 1916. évi augusztus hó 16. napjától 1917. évi augusztus íió 15. napjáig terjedő időre számitott házi szükséglet egész menynyisógének egy tételben, akár meghatározott, de 100 kg.-nál nem kisebb részletekben való megvásárlására kérheti. Kérelmét ez utóbbi esetben akár egyszere terjesztheti elő a szükséglet egész mennyiségére nézve, akár időközönkint egyes részmennyiségekre nézve. Az, aki házi szükséglete teljes mennyiségének egy tételben való beszerzésére jogositó vásárlási igazolványt nyert ós ezt az igazolványt a bejelentés határnapjáig a hatóságnak a termények be nem szerezhetése miatt vissza nem szolgáltatta, a hatóságilag ellátandók jegyzékébe föl nem vehető. Aki ugyan házi szükségletének teljes mennyiségére, azonban csak részletekben való megvásárlására, avagy szükséglete csak egy részének beszerzésére nyert vásárlási igazolványt, hatósági ellátásra csakis a terménye?;: be nem szerezhetése miatt tarthat igényt, még pedig annyi lisztnek, vagy gabonának beszerzésére amennyit a szükségletéből már nem tudott beszerezni. — A légszeszgyár ügye. A légszeszgyár munkásviszonyairól a Délmagyarország csütörtöki számában irott cikkünkre a légszeszgyár igazgatóságától levelet kaptunk, amelyet a következőkben közlünk: Nyilatkozat. — Nincs Szegeden egyetlen egy vállalat, gyáros vagy kereskedő, aki gyártmányait vagy áruját ugyanazon árban bocsájtaná most a háborúban a közönség rendelkezésére, mint béke idején, a » Szegedi légszeszgyár és villamtelep"-et kivéve, mely sem a légszeszt, sem a villamos áramot egy fillérrel sem adhatja drágábban mint azelőtt, noha a nyersanyagok árai köztudomás szerint 50-100 százalékkal emelkedtek, sőt némely mellókszükségleti cikknél 2—800 százalékkal, tehát téves az az állítás, hogy jövedelmünk a háború alatt emelkedett volna, sőt a többletfogyasztás legfeljebb a veszteséget növelheti, A mi a munkabéreket illeti, semmivel sem fizetünk kevesebb munkabért, mint azok a j vállalatok, melyeknek jövedelme a háborúI ban megháromszorosodott. Sztrájk a gyártelepen egyáltalában nem volt, csupán néhány ! nem állandó alkalmazott és legnagyobb részt j 55 éven felüli napszámos, kik nehezebb munf kára rokkantságuk ós aggkoruknál fogva nem alkalmasak, akartak a katonai felügyeletet gyakorló parancsnok utján magasabb munkabért kieszközölni. Kényszerrendszabály a katonai parancsnok ur részéről senkivel szemben sem alkalmaztatott, de erre szükség sem volt. Tévedés, hogy a vállalat iigyeii teljhatalmulag két angol mérnök intézi, inert ezek csupán — már a háború előtt is — a vállalat szolgálatában álló tisztviselők, mig a vállalat élén egy budapesti születésű magyar vezérigazgató és magyar és osztrák honosokból álló igazgatóság áll, mely Budapesten székel ós a vállalat ügyeit telj hatalmúin g intézi. Kötelességem k jelenteni, az igazsághoz híven, hogy tévedés, mintha Teitze Miksa százados ur, a katonai felügyelettel megbízott parancsnok bárkit is ezen ügybői kifolyólag megbüntetett, vagy bárkivel szemben is kényszer rendszabályt alkalmazott volna. — Tévedés továbbá, — hogy Hegedűs Gyula városi jegyző úrral egyetemben ezen ügyről jegyzőkönyet vettünk volna fe', mivel a tanácsjegyző urat csak azért kérettem, hogy nekünk felvilágosítást adjon az 55 éven felüli munkásoknak munkabérét illetőleg és telepünknek a közérdek szempontjából az esetleg hiányzó munkaerőknek pótlása tárgyában. Fogadja továbbra is nagyrabecsülésem kifejezését és maradtam Szerkesztő urnák teljes tisztelettel hive Pongrácz Albert. — Egy vaggon cukor közélelmezésre. A hatósági élelmiszer üzem hétfőn egy vaggon kristálycukrot fog a közvágóhídon a kiskereskedők között árusítás céljából szétosztani. — Szécsi Izsó ós Sándor Lajos kereskedők három vaggon köleskonpát kaptak a hatósági üzemtől, hogy azt a közönség részére árusítsák. — Balogh Károly pénzügyi tanácsos tudatja, hogy a környékbeli községekből Szegedre a kukorica behozatala meg vau engedve, azok, aikilc eladó tengeri fölött rendelkeznek, jelentkezzenek Balogh tanácsosnál a városházán. — 420 kiló hatósági hal. A hatósági halelárusító bódéban szombaton négyszázhúsz kiló hal került elárusitásra. munkálatai annyira előrehaladtak, hogy az iroda nemsokára megkezdheti működését. A közgyűlés tagjai az előterjesztéseket helyesléssel fogadták. — Homor Istvánná meghalt. Megrendítő csapás érte Homor Istvánt, az állami főreáliskola általánosan becsült, érdemes igazgatóját: felesége pénteken délután, 66 éves korában szivszélhüdésben elhunyt. A tisztes matróna anyai szivét mély gyász sújtotta, mert Ernő fia a háború elején hősi halált halt. A fájdalmas veszteség óta a csöndes vissza vonultságban élő úriasszony fia emlékezetének szentelte életét, mig most hirtelen meghalt. Férjén kivül László fia, honvédszázados, Herma és Edith leányai gyászolják. A mélyen sújtott család gyásza iránt városszerte őszinte és igaz részvét nyilvánul meg. A Homor-esalM a következő gyászjelentést adta ki: Homor István főreáliskolai igazgató és gyermekei: László honvédszázados, Herma és Edith orvosdoktor, szomorodott szívvel jelentik a hűséges házastársnak, a legjobb anyának: Homor Istvánné szül. Kolb Máriának élete 66-ik, boldog házasságának 43-ik évében, folyó évi junius hó 30-án bekövetkezett gyászos elhunytát. Beteg szivét kedves fiának, Ernőnek hősi halála halálosan megsebzé. A drága halott tetemeit vasárnap, julius hó 2-án délután 4 órakor fogjuk a Horváth Mihály-utea 2-ik számú házból a római katolikus vallás szertartásainak megfelelő beszentelés után a belvárosi sírkertbe kisérni, az engesztelő szent mise-áldozatot pedig julius 3-án délelőtt 10 órakor fogjuk a t. Minorita Atyák ,templomában az Egek Urának bemutatni. Áldás és béke lebegjen kedves Halottunk emléke felett! A viszontlátásra ! — A termésrendeletek. A kormány szombaton rendeletet bocsátott ki a gabonavásárlási igazolványokról, az őrlési tanúsítványokról és a lakosságnak gabonával ós liszttel való ellátásáról is. A rendelet szerint az idén is be lehet szerezni mindenkinek az egész évre való lisztszükségletét. Házi szükséglet cimén őstermeléssel foglalkozók naponkint és fejenkint buza-, rozs- vagy árpalisztből, vagy ezek keverékéből legföljebb 400 gramot, nehéz testi munkával foglalkozók 300 gramot, bárki más pedig legföljebb 240 gramot vehet számításba. Akinek nem lisztre, hanem búzára van szüksége, annak ezt kellően igazolnia kell. Vásárolni csak vásárlási igazolvány'betüok, Kökényesi engedelmesen leült az asztalhoz, kesavarta felig a lámpást ós beszólni kezdett. Eliz mozgolódott egy darabig az ágyban, majd óvatosan kihúzta fejét a takaró alól. A cserépkályha külső ajtaja nyitva állt és a fellobogó láng Eliz arcára vetített© •épp az ajtórácsnak a mintáit. Az egész házban ijesztő csönd honolt, csak a Kökényesi halk, monoton beszéde zavarta meg az álomvilágot. A lámpa mögött a falra fejének óriási szilhuettje árnyalódott, hatalmas gesztusai pedlig gigászi mozdulatoknak látszottak. Késdjbb már a láng teljesen elhalt a kályhában — Eliz arca egész elsötétedett — és Kökényesi még mindig beszélt. A parázs már csak lanyhán pislogott, hunyó felületét szürke hamu takarta be... Lent csöngettek a kapunál. A házmester kicsoszogott, beengedte a pasast ós ismét lefeküdt. A városháza órája a szokott nemtörődömséggel hármat ütött és Eliz szobájában a félig égő lámpást egészen lecsavarta valaki... III. Másnap délután Eliz arról panaszkodott, hogy beteg. Bezárkózott szobájába és a következő levelet irta, a veszendő lelkek őszinteségével : Kedves Frigyes! Csodálkozni fog bizonyára, liogy ismét életjelt adok magamról. Azok után, amit én magával tettem, vagyis azok után, amik közöttünk történtek, valszinütlennek látszott, hogy mi még egyszer egymáshoz közeledjünk. És most mégis... Igazán reszket a toll a .kezemben, görcsös fájdalom szorongatja a szivemet, izgalonr járja át egész lényemet, őszinte akarok lenni, kitárni minden sebet, melyet rajtam az élet ejtett, elmondani mindent, de érzem, képtelenség. Maga már azokat a régi, fájó emlékeket, melyek egykor még hozzám kötötték, bizonyára már elfeledte és a régi, kis szerencsétlen szomszédnőjének története nem is érdekli magát. Igaza volt, mikor azt mondta nékem: a szerelem tűnő, múló álom, legyünk egymásé, még mielőtt fölébrednénk az álomból. És én akkor kinevettem magát, egyenest a szemébe, gúnyosan, hisztérikusan, a részvét legkisebb jele nélkül. Megmondtam kíméletlenül, tudomására hoztam minden idális érzést kiölő őszinteséggel, hogy én a szegénységei utálom és a jólét nálam életföltétel... És még most is borzalom fut el, lia viszszagondolok az elmultakra. Maga csalt; sikkasztott értem, a szerelemért. És ka a törvény büntető keze nem is érte, a nemezis lesújtott magáira. Belátom barátom, hogy igaztalan voltam. Maga legszentebb kincsét, a becsületét áldozta fel értein és ón visszautasitottam ismét magát: a becstelen embert jobban gyűlölöm, mint a szegényt. iSok év mult el azóta, Frigyes! Az idő őszre fordult ós én, a fiatal, büszke leány, kikerültem a nagyvilágba, ahol nem keztyüs kézzel bánnak az elhagyatottakkal. A tudásom kihasználták, a munkabírásom kiuzsorázták, a szépségemet becézgették, a becsületemet, a becsületemet... azt beszennyezték, Frigyes. Igen, kimondom, ha a szégyenbe meg is halok. Ezt akartam megírni, most már, kimondom, igy törtónt, igaz. És ha megbírná hacsájtani nekem, hogy én egyszer erkölcsi prédikációt tartottam magának a becsületről és ha érdemesnek tart arra két becstelen embert, hogy boldog legyen, akkor írjon nekem és bocsásson meg. IV. A nevét nem irta Eliz a levél alá, ismerte a címzett nagyon is jól azt az írást, Meg is ijött a válasz hamarosar. Finom, lilaszegélyü, envelopes boritók, címeres levélpapír, a ifleur d'amour parfüm illatával bellintve. Eliz kicsit remegve bontotta fel a levelet, lesz, ami lesz, — gondolta magában, — legföljebb továbbra is itt maradok. A levélben pedig ez állt: Kisasszony! Azért követhet el valaki bűnt, hogy a boldogságát kiküzdje, de hogy azért legyen valaki boldog, mert bűnt követett el, az előbbinél nagyobb becstelenség. A nőnek csak egyféle becsületet va.n különben is, a férfinek pedig éppen erre az egyre van, szüksége. Frigyes. Eliz elsápadt egy kicsit, amikor ezt a levelet elolvasta. Később azután hiúságát érezte megsértve és nagyon bosszankodott. Ezen az estén bezárta szobájának ajtaját.