Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-11 / 137. szám

6 áL DÉLMAGYAROESZAÜ Szeged. 1916. junte ti Anglia és Itália. 1916. VI. 7. LSw Immánuel. Belemerültek a népek az ásták verembe, a rejtették hálóban megfogatott lábuk. Megesmérhetett az Ur a cselekedte ítéletből: a gálád önkeze munkájának tőrébe vész. Esztendeje mult, hogy az uj Tyrus felől hallott L;k a próféta gyászdalát, és ma a másik próféta gyászdal ától visszhangzik a világ: Jajduljatok (föl, óceánhajók, szirtetek oda van! Ocí a szigetlakók, Szidon kalmárjai, Akik tengeren kalandozónak, küldötteik sok tengeren — Akiké a Nílus aratása, a népek keresete. Ez-ó a játékuS város, ősiidők szülötte, Kit lábai távol gyarmatra vittenek? Ki végezé felőle ezt, a dus Tyrus felől, Kinek kalmárai fejedelmek, kufárjai világnevük? A seregek Ura rendelé, a gőgöt meggyalázni, Megszégyeniteni a fényt, a világdölyföt. Jajduljatok föl, óceánbajók, szűrtetek oda van! (Mindenütt volt Anglia hadi ereje: sehol helyt nem állott és most, ahol harmadfélszáz éviig uralkodott, a tengeren, hatalma szétmállott. Gyalázatos terve volt ellenünk, ellensége ellen: (Minden élelmet, hogy zárjanak el tőle, Szorítva csak égi, pusztai levegőre. A háború sok jelenésii, izgató drámájának legmegrázóbb jelenése az angolok tengeri veresége. Közéig a végkifejlés, de nem Kö7.épeurópa, nem a bős bukik el, hanem a cselszövő. Hol az angol vagyon megy ihatatlan védője, amelynek támaszpontjai, szón gyűjtői, hírvivő sodronyai urai voltak a földkerekségnek? Mesévé lett az armada győzhetetlensége: a világdölyf fölrázatik kábultságáíhól. önhittsége utolsó tétnek tartogatta a flotta ütőkártyáját s most, hogy kivágta, kitűnt, hogy az ütőkártya elavult, régi játszmából való a történet e legrengetigebit, legrettegettebb hatalmi eszköze: a bérszolgákat túlszárnyalta a fegyverre kelt nemzet céltudása, az uszó várakat, a géliátokat a vizén hemzsegő apró Dávidok acéltusája, A világtörténelmet alakította át a jobban célzó német kékbeli: nem a páncél 1 ütötte át csupán, szivén találta a koszivü Angliát, az angolszász világuralmat. A skagerra'hi anyagi veszteség és tok in télybeli csorbulás ledönti trónjáról az uj Tyrust. Nem lesz már angol egyedáru a világtenger útja! Nem-e a világégés oltása volt, mikor a . illámok összecsaptak a dreadnoughtok fölött? E ihullámsirhól támadt föl a béke! A t rit liir temetőjéből kél a világbéke. legyőzte ott a minőség a mennyiséget, a lelki edződés a nyers erőt, a megtámadott igazság a támadó gazságot! A fojtogató szárazföldi reménytelenség után bogy várta a sok csalódott csatlós a csorbaküször-.ülő tengeri diadalt! Nem is mérkőzést vártak, ihanem biztos diadalt, a páncélos szörnyek könnyű diadalát. A tizenhárom órás tengeri ütközet uj lapot ütött föl a históriában. Nem vesztett ütközet, hanem elveszett becsület. Öszszeroppan a vesztes önérzete, szétrobban világbirása. A siilyedő hajók örvénylő tölcséreibe lesodródott a tengeri mindenhatóság. Pedig ez a mindenhatáság volt Tyrusnak mindene. Újból a Góliát esett el, nem a Dávid. Mintha a szörnyű bálnának meg kellene fuladnlia, mikor a kicsiny vágó durbincsot le akarja nyelni. Az északi tengeren a mult mérkőzött a iövőveb az elavult tekintély a jogos tárnasz. isu uj igénnyel, a felgyülemlett uj vagyoni atalommal és törekvő, eleven teremtő erővel. Középeurópa gyors gyarapodásu, el nem vásott ereje már béke idején nem egy ponton legyőzte az öregebb, gazdagabb, de kényelmesebb nyugati hatalmakat. Az angol nagyigényű egyéneskedós maradi módszerei messze elmaradtak a fegyelmezett német erő szervezett volta mögött, amely a tudás és mütan minden eszközével él. Anglia diszes elsőbbsége a gazdasági élet terén háttérbe szorult. Csak régi tekintélye állott még fönn az egész földkörön. Államfórfiainak szava a háború kitöréséig visszhangot keltett az egész világon. Ma már — akár az olasz kormány ifeje szólalna meg vagy Szerbia trónörököse. Vele szemlben Németország gyarapul. A német szellem ezelőtt az eszmék hatalmáért rajongott; ma megtanult a hatalom eszméjéért küzdeni. Hírszerző diadalát a költő szava szerint nyomba kihirdette, Uj győzedelemre foglalónak vette. Nem béketárgyalást ajánl föl már, hanem készül diktálni a 'békét. A hírszerző diadallal a hármas szigonyt a tenger urának szivébe döfte. A zsoltár igéje teljesült az egyik gaz kormányon: Belemerült az ásta verembe, a rejtette báléban megfogatott lába. Megesmértetett az Ur a cselekedte ítéletből: a gálád önkeze munkájának! tőrébe vész. Rátérünk már a második bálórejtő népre. A zsoltár korholó igéje szerint ez a második bálórejtő nép: Kezét emelte barátjára, megszelit-égtelenitetia szövetségét. Az is olasz liiin volt, amelyről a költő énekelte: Oh ez iszonyú bűn följajdul az égig! Azután a bűn után is betörtünk a bi'mtanyára. ' Most is odasiettünk a határra. Vette az északon küzdő sereg a parancsai: jöjjön ereszkedvóst, hagyjon mindent félben. Lesiettünk színes lobogókkal 'fénylő liegyü rúdon, felvonultunk, határvédiií odatelepültünk. Mint a hegyen iílő vészviharos felleg. Mely veszteg az ormon napokig is elleng. Ott termett seregünk Tetemes földhányást megrak cölöpökkel. Körülveszi várát védelmi övekkel, Egg ut az egész táj: a csapatok gyűlnek,. Mint haragos felhők egymásba vegyülnek. Álltuk az ostromot. Majd ostromlókká IcJvénk: Zendül a parancsszó, ropog a had lába, Fényesen kígyózik görbe völgy torkába. Hadaink leszálltát nem gátolja semmi, Benyomul a dandár hadi gyors léptekkel. Benn vagyunk oljtfsz földön. Tamiljuk őket, de nem régi dicsőségről: olasz gyávaságról, eladó hűségről. Rémület kel az árulók földjén, mint Nápolyban, mikor a Vezúv Rettenetes hajnalt dérit minden éjre, — Vérláng sugarakban szökőkutat játszik. Hadaink megszállják a határt, a határon t-n 1 szállnak. Hej micsoda roppant, óriás madár ez! Széles szárnyaival csak a földön jár ez. Kiteríti néha, mint valami héja: Mérföldet kanyarít egyszeri karéja, f összecsapja megint, hegyesen, mint fecske, Ugy búvik előre hosszú vékony teste; Kanyarodik, szélt vesz, ritkul, összeforrad: Mintha egy élő test vón' az egész sor had. Mintha egy élő test: földön csúszó sárkány, Mintha bárány felleg... sokszínű szivárvány. Lendül a sok zászló, maga fogta szélben Majd egymás után, majd ezer is egyszelben. A határvöigyek pánoélerődeit rohammal bevesszük. Mert nem adá azt fel annak kapitánya, Pedig a seregnek épen útját állja: Két hegyi nagy láng közt beszorítva völgybe Nincs jobbra, se balra hadi járó tőle. Ott vagyunk immár a hét városok fensikján, ahol a szép felföld „hegyek alatt zsámoly". Maholnap teljesül a költő szava: Amerre ti jártok, azt a földet ott a Magyar had, fiaAm, másszor is tapodta. Értek Udinába, Etele halmára, Most is áll a tetőn régi mesés vára... Éritek Velencét, a mocsárt s lakóit Vizűik és száraznak két szinü csuszáit... Ugy szél ye Kit ádáz, bősz haragunk közte, Szedi-e magát, vagy soha e nép össze? Szakadást bujtott forralt. Most nyomában vagyunk, liogy az árulást i- gyökerén elmessiik. Megrémül, hátat ad. Lön háboro-dása az egész harcrendnek, Csak az édes élet van előtte mindnek. Nem áll már meg, Csak amíg a füsffi elszáll, mikor lőnek, ,S vLazajön hallása a siketült főnek. A levehetetlen fensik l:"vethetetlen erődjrfé Hfogaltuk, ezt a hatrfinas, természetalkotta várat, amelyet utaké olasz hadjáratunk győzelmei után a levert olasz részére csikartak ki tőlünk. Azontúl seregünk1 Odalenn már kényén teritheti szárnyát, Ellepi a rónák dombjait és hátját. Teljesedni készül már az olasz árulón is a zsoltár igéje: Belemerültek a népek az ásták verembe, a rejtették hálóban megfogatott lábuk. Megesmérhetett az Ur a cselekedte Ítéletből: a gálád önkeze munkájának tőrébe vész. • Fehér lobogót tűz maholnap a megszalajtott olasz. Elhamvad a pusztító világégés. A monarkián teljesül a zsoltár igéje: A kő, amelyet az építők megvetettek, sarkkővé lészen: a világbéke egyik hatalmas sarkköve. S ha' lecsendesül a háború morajja, felvirul a béke, mint egy zöld olajfa. És valamikép „megesmérjetett az Ur a cselekedte Ítéletből", mikor a gálád' támadók csoportja önkeze munkájának tőrébe vész, •azon kép meg esimér teti'k (békeszerző íirs/alma a béke ívelő, mindent összekapcsoló látomásában, a próféta mai igéje szerint: „Mint a szivárvány ive, amely támad a felhőborulatban esőnek napján, olyan a ragyogványos fény körüle, az Ur dicsőségének megjelenő fénye és látjuk és arcra borulunk" hálaadással, hő imádással. Ámen. Nyári blouseok, grenadin, vászon aljak, leányka ruhák, gummi kabátok, pongyolák első rangú, nagy választékban női divat áruházában, Kárász-utca.