Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-11 / 137. szám

Szeged, junius 11. MÍJM AGYARORSZÁG 5 Tudvnlevől-fg a jelenlevőknek nem "került egy (fillérjükbe se. Néhai Káss Jánosné a bankettre mindenkit vendégéül látott, aki Znojamszky környezetéhez tartozott, vagy aki a negyedszázados forduló alkalmával ünnepid ni akarta a karmestert. Hát bizony sokan ünnepelték. Gazdag lakoma volt, ínyenceknek való falatok kerültek az asztalra. A legfinomabb borokban sem volt hiány, sőt pezsgőiben sem. Természetesen feb •ttft«a«tt»aMa»M«K««s«»««eBaau«a3axxKasaBaas*aa>BsaatBiii (Salát tudósítónktól.) A Mars-tér legészakibb negyedében, alliol esténként jelenleg a cirkusz ivlámpái ragyognak a csöndes, nyári éjszakába, bonyolódik le már kora hajnaltól fogva az ócskavásár. A tágas térség minden zeg-zugában, árusok ülnek néma fenséggel arcukon és szó nélkül rendezgetik a maguk elé helyezett holmikat. Egyesek egész sátorpalotát fabrikáltak össze, mások kis bölcsőbe helyezik el cókmőkjaikat és ha megunták az álldogálást, a piac másik felére tolják a „boltot." Öreg zsidók szőnyegen ülnek törökösen a saját lábukon és a kövezet szimetrikus kockáira helyezik el ügyes beosztással a minőség szerint csoportosított pof tékákat. Szélesképü asszonyságoki akiknek nyelvük sem lenne kolibri nyelv, ha nem tartanák méltóságon alulinak a beszédbe elegyedést), kecskelábú kis székleken terpeszkednek és némelyik előtt egy feneketlen láda, a másiknál pedig felifordított talyíga, vagy teknő képezi a pultot. A térség legelején, a város felé eső oldalon, foglalnak helyet a főárwsok, akik az idő szelleméhez mérten, modern felfogást vive az ócskaságok közé, háborús ereklyéket, katonai felszerelési tárgyakat, hadijelvényeket és díszérmeket árusitanak. Ahogy az ember belép a piacra, első ami a szemébe ötlik, hogy a földön a zeg-zugos áruhalmazok között, fénylő sávok cikáznak- A fénylő sávokat a tiszti sapka arany zsinórjairól csábítja elő a meleg napsugár és a tisztirózsa, mintlha prizma lenne, megtömöriti a törő fényt. Ha a sapkáihoz közelebb megyünk, akkor látni, hogy szomorú, rokkant jószág, meggörbült, roskadt drótalkatán és a lyukas, kopott szövettestén kiviTi, csak a régi zsinórzat nimbusza övezi. — Forint hatvan, — szól egykedvűen az árusítója, egy péíylhes állu, sanda nézésű legényke, aki másik pillanatban már leugrik a dézsa tetejéről, amelyen trónolt és egy kis, sánta gyerek után szalad. A sapka szomszédságában néhány tő rött és kicsorbult fogú sarkantyú bóbiskol, messzebb pedig feketére mázolt s rozsdával hadakozó kardok nyúlnak el egy kiterített zsákon. A kardok között két-lhárom szurony is heverészik, olyan, amelyiknek van tokja, meg olyan, amelyik meztelen büszkeséggel csillog és acélja csak ott sötét és szomorú, ahol régi vérnek maró foltja tarkázza. Ezek a szuronyok a közlegényt, az infanteristát, a honvédet képviselik a tiszti kardok és sarkantyúk társaságában, nincs kedvük kérkedni, de alázatosság nélkül, hideg nyugalommal haptákot állanak, mintha hallanák, hogy távoli mezők és hegyek vérkoszon tőkben sem. Sok toaszt hangzott már cl, amikor mindenki az ünnepeltet' kívánta hallani És Znojemszky feltápászkodott és pár szóban a következőket mondta: — Nackszerii volt a vacsora, ersten rangos a -sámpányi is. Ha tudok, hogy nem kölsz érte fizetni, elhoztam volna ide magamtól a tyerekeket is. Hat van 1.verek itten iakmározhatta volna. Nadszerü asszony van meg ez a Ivassné!... 'K.aBaaaBMaaaaBaaMBgaaBaBaflBH8ga9BgggaaHaaa»UKbe>,'patakja mindig erősbödő dallammal zengené: tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők . . . Az ócskapiac fegyvertára itt be is fejeződik. Aki ágyukat, vagy zsákmányolt gépfegyvereket, aknavetőket, nehéz lövedékeket szeretne találni, az igen csalódik. Annak az ócskapiac még nem lehet elég ócska, az a muzeumokba menjen szétnézni. (A liminováT cipők.) Annál változatosabb azonban a kínálat és a kereslet a piac ama részein, ahol az élelmes, kereskedői szellem a háborúnak még nem egészen elhasznált produktumait a köznapi és polgári élet szükségleteihez mérten vásárolta össze és igyekszik értékesietni- Ahol cipő, ruha, fehérnemű, konyhaedény és szerszám heverészik szanaszét, ahol a nadrággombtól a sérvkötőig, (ebből egész domboldalnyi hever) ahol a Palma-. dala-, Berson-gummisaroktól Conan Doyle regényéig minden látható és kapható azon kétségtelen megállapithatással, hogy eredeti tulajdonosuk „hadseregbeli egyén" volt. Legnagyobb a forgalom mégis ott, a hol cipőket árusitanak. Három-négy hatalmas sátor tele van cipőkkel. Egyik sátorban vadonat uj cipők kaphatók; ezek ugy tévedtek ide, mint hajdan a szegény ember, a gazdag városba. A középső sátor tetejéről külön lóg zsinegre akasztva egy pár hatalmas bakkancs; fölé ákom-bákom betűkkel ezt irták: Huszár-bakancs! megtaposva általa a Limanofi Csatamezőny !! A bak kancsót 42-es lábra szabhatták, mert a nagysága 45-ös -és azt a nyilvánvaló katonai elvet szimbolizálja, hogy nagyon hagy lelhet, de kicsit kicsi semmi esetre se legyen. Marhabőrből készült, talpa és sarka kifelé kopott, látszik, hogy erős járású gyerek használta. ÖSz néni árusítja és szabadon elővezetve valósággal előadást tart a körötte állóknak: — Nátyon erős egy jószág. Matyár hősé volt, aki miénkért küzdött. Én egy konyhabútorokat adtam neki meg érte ezért. Nem tudni koptatni, mint az uj cipő; meg aztán ez egy emlékezet megvan. Tsekély ötven korona az ár. A cipő körül valóságos fiók-zsibvásár jött létre. Sokalták az ötven koronát; legjobban egy fiatal napszámos-asszony kötötte magát hozzá, aki husz koronát igért érte és egy fehércsipkés blúzt. Mielőtt azonban létrejött volna az üzlet, megjelent egy urasági kocsis, szó nélkül lefizetett 45 koronát és a „limanofi csatamezőny taposó" sorsa eldőlt. A többi cipők, amelyek korántsem örvendenek ilyen történelmi nevezetességnek és csak közönséges gyalogosok lába alatt koptak szét fél Galícián keresztüli, vagy Lengyelország halál-mocsaraiban és a vértől ázott szerb rögökön, 6 koronától egészen 20 koronáig árusittatnak. Vannak egyébként szép, formás lakkcipők és lakkcipellők is. Az áruk, akár a lakkjuk, nagyon megkopott. Háborúban erős cipő kell és neifl puccos; egy hatostól kezdve már lehet női lakkcipőt kapni és öt-hat forintba kerül egy pár kopatlan férfi cipő. (Az ócska vitézség.) Igen frekventált a ruha kereskedelem szintere is. A civilnadrágok között szerényen húzódik meg néhány fekete tiszti nadrág, amelyek vörös zsinórja szerény, szakadozott vonalnak tetszik már csak és alja kopott, homályos tükörnek. Önkéntesi és közlegényi zubbonyok szép számban akadnak, nem kevésbe őrmesterek, süt mi több: törzsőrmesterek! zubbonyai is leereszkedtek az ócskapiac vevőihez; a zubbony karján a szép aranysávokkal együtt. A köppenyek között egy tambur-bot is látható, a liivatallos, zsinórzat és bojt helyett oemzetiszin-szaliaggal felruházva. Hiszti zubbonyok is találhatók; ezek közt a legmagasabb rangot egy ezredorvosi-zubbony képviseli, hajtókáján a három aranycsillaggal. A többi tiszti zubbonyok diszkrétek, paroli és csillag nélkül húzódnak meg a polgári öltözetek szürke tömegébenÉlénk alku tárgyát képezi egy zöldesszürke^ vászon-zubbony, közhonvédek részére, melyet a varrott zsebeken kívül egy kis ezüst vitézségi érem dis-zit. A zubbony ára harminc korona, a „metáliávai" együtt. Egy öreg népfelkelő kedvesen jegyezte meg: — Majd előbb fölmék a harctérre, aztán majd mögvöszöm. Polgári ruhákat elég olcsón lelhet venni. Egy „viseletes" nadrág 10—18 korona; egy öltözet 40—70 korona. Akinek a mai viszonyok közt ez is drága, — az inkább árusítson, mint vásároljon. (Ezt a jó tanácsot ott ingyen kaphatja.) Érdekes még az is, hogy kik járnak az ócskapiacra. Ez is hozzátartozik a háborús szocio'ogiához. Kétségkívül a férfiak nagy részét öreg népfölkelők teszik- Nők közül aztán minden kaszt képviselve van. Hivatalnokok, tisztviselők, jobb iparosok feleségei gyermekeikkel együtt; elegánsan öltözött urinők, Jorgnettel és anélkül, szorgalmasan kutatják az ócskaságok közt, ami nem ócska, de olcsó. A nők felforgatják az egész zsibvásárt és konokul vitatkoznak. Akad köztük olyan is, aki szép, fényes katona-sapkára alkuszik . . . Herczeg István. A Royal kávéházban minden este BafSa Kálmán hírneves szólista. Szeged legkedveltebb zenekara játszik. JT háború Unj-lomjai között. — Csatangolás a mars-téri ócskapiacon. —