Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-06 / 132. szám

8 DÉTMAGYARORSZÁG Szsgsd, 1916. junius 6. A kenyér. v>" Két forintért olyan kevés 'húst kapni, hogy a vasárnapi ebédem egy szerény létSzámú családi minden tagijának csak mutatóba jut belőle. Egyszerű hétköznapi ebédeken a ihusról csak /meséket (hallhatunk, amelyeket apáink és nagyapáink mondanak el a leves után addig, ami2 kis főzelék ós kenyér kerül az asztalra. A főzelék ife drága, félkiló zöldborsó mai áráért három év előtt megebédeltünk. Eddig legalább kenyér futott mindem asztalra, de a legutóbbi /napok óta fekete teritőt lelhet teríteni az összielhasonlithatatlanul nagy többségben levő szerény polgári háztartások asztalaira. Nincs kenyér. Szegedem nincs kenyér! iAz alföldi metropolisban zaklatni, szidni kell a pékeket, kereskedőket, mert kényérdülhünk közvetlen céltáblául ők kénytelenek a türelmüket. idejükét ideadni! Szegeden nincs kenyér, azon a Szegedem, amelynek tatárában! csak a városnak magának 50U() ihold földje terem. A 'háborús közélelmezés sok nvornorusálgát kjbl'lett elszemvednnk, ugy látjuk, ez valamennyi között a tegkinosabb. Az árak rohamos emelkedése sokszor volt indokolatlan, ha a hatóság a legkiáltóbb esetekben sem tudta a polgárság számára a kellő védelmet nyújtani, magunk igyekeztünk számára enyhitő körülményeket keresni. Az áremelkedés, a spekuláció országos jelenségek voltak és mélyen fekvő okai sokkal általánosabbak, semhogy egy 'városi hatóság megbirkózhatott volna velük. A piaci rendtartás számos gondja mellett a maximális árak természetszerűen érdekelték leginkább a közönséget, mégis igyekeztünk megérteni, ha osztályérdekek ép az ármegállapításoknál tudtak jogosulatlan kedivezésekhéz jutni. Már ma is ki merjük mondani, hogy az események igazolták rezerVáltságunikat. A hatóságokat a zajló eseményekbe ellenállhatatlan/ kényszerről' sodorta az idő. kisebb tévedéseket ép o'lv kevéssé kerülhetett el, mint mulasztásokat. Jól <van. Tizennyolc /fillér egy darab tojás és nem tizennégy, die van-e kenyér? Nem eszünk sült csirkét, mért tizennégy korona párja, de lesz-e kenyerünk. Ebédünk leves és főzelék, mindhez jut liszt és .fejedelmien köríti ezeket a kenyér. .De most nincs kenyerünk. A megdöbbenés • első hatása alatt neim is kérdezzük, miért? Kenyéren., levesen, főzeléken élő kisegzisztenciámk ezrei lisztet és kenyeret kérnék. Követelnek és i;t izük van, .mért ha a kenyéri,nség országos betegség lenne, bizonyára szent alázattal és zúgolódás nélkül hajtaná meg e íragy csapás alatt is kemény derekát a nemzet. De az orrzágban 'van kenyér, az országban kenyér az LU/jig bőven van, .miért csak Szegedet látogatta meg ez a csapás? A polgármester ur a lakosságot hibáztatja, de hallaná csak ugy, imint mi, hogy mit mond a hatóságról ,a kenyér nélkül maradt polgárság. Kritikájában bizonyára nagy szerepe van a mélységes elkeseredésnek, mégis bizonyos, 'hogy a liszthiányért nem azokat kell okolni, akik számára,hanem azokat, akik a lisztet beszerzik. A lakosság nagyobbik -rétege anyagi viszonyainál fogva nfem lehetett abban a helyzetben, ihogy lisztszükségletéről julius végéig gondoskodni tudjon és ezt nem lett volna szabad szem elől téveszteni. Előre kellett volna/ látni, hogy ez a helyzet előáll és ímeg kellett volna előzni, hogy a bajok ránkszakadjanak. Nem akarjuk firtatni, hogy ki mindezekért a felelős. Végül is az emberieknek nem bűnbak, hanem kenyér kell. Az előállott rettenetes helyzeten remélhetőleg sürgősen enyhítenek. A kenyérínség egy esetben éri meg a vele járó nagy áldozatokat, iha a hatóság végre rendszerré teszi, amint hónapok óta sürgetnek nála: kereskedelmi élénkséggel és élelmességgel intézi a közélelmezés nek gondjaira bizott nagy és sokszor érzékeny Az angol sajtó a tengeri ütközetről. Rotterdam, junius 5. A Cmrant jelenti Londonból: Ugy a Times, mint a Daily Cronicle feiühiviju a figyelmet arra .a felderítő szoflgáto/tra, .almelíyet a Zeppelinek ez alkak>inból végeztek. A Daily Mail irja: Megát'apitlhatónak látszik, hogy laz elkinség egész erejével' flottánk egy .részével bocsátkozott ütközetbe és arra súlyos csapást mért, mielőtt csatahajóink 'az iitközteltbein (részt vehettek volna. Nincs tudomásunk róla, mily mértékben vezethető ez vissza a léghajók hiányára, de a világ nagyon jól tudja, nienynyiriaí akadályozza tengern agyainkat munká,i ukban laz, hogy nem ismerik az ellenség mőzdulatait ás rendelkezéseit. A tengerén ív.aló biztonságunk ,valamikor,tatám a léghajókérdés megoldásától fog függni. Még pesszirrtisztikusiaibban in a Daily News: Neim szokása a tengerészetinek, de az angol nép jellemének sem felel iraieg, tnegdönitlhétetilen tényeket eltervelni. Bármilyen keserves is ,a .főtétel bdvallás., 'd:e el kell ismernünk, hogy a Jiittland melletti ütközetben vereséget szenvedtünk, Ezt a tényt anynyfval inkább ismerhetjük be, miivel tudjuk, hogy az lángol flotta ezen váratlan balsors dacára is megtartotta általános uralmát és arra való képességét, /hogy la sztratégiáiban döntő szerepet játszók. Az a sejtés, hogy a német siker .a nehéz tüzérségnek köszönhető, keifeimeáeni módon igazolná be iazt a híresztelést, hogy a „Hindenburg" nevű uj német csatahajó negyvenkettő és feles ágyukkal ivan fölszerelve. A Morning Rost iiría: Flottáink elővédje megtámadta az ellenség főereje t fé's ez az elővéd1 komoly veszteséget szenvedett. Ámde egy-egy csatának az eredménye néni a veszteségek aránya szerint mérlegelendő, Ihanem annak végeredménye az irányadó. A 'végeíredimlény pedig: a büszke, németek megfutamodása a nyiit tengerről a kikötőbe. A brit flottal veszteségei dacára is győztesként (!) került ki. A Daily Telcgraph ezt mondja: Veszteségeink dacára Ihiadi ftottónk még érintetten (!) és mi ég megvan egész pompás ereje. Az az urallom, melyet a tengeri összeköttetések fölött két évszázad óta gyakorlunk, semmiképpen sincs befolyásolva''. A Daily News irja: A csata kimerteteSe nem ad okoit sem pesszimizmusra, sem lehangoltságra. A mi flottánk túlsúlya még mindig 2:1. A Daily Express véleménye: Semmi ok, hogy ezt a csatát másnak .tekintsük, .minit a tengeren való állandó tevékenység formális eredményének. A brit ihöjólhad az ellenséges paritokon cirkált, találkozott ,a német hajóihaddal és az ütközet kÜmenetieile, liogy ,az ellenség arra kényszerült, hogy kikötőibe •visszatérjen. Biztosak lehetünk róla, hogy az ellenség veszteségei aránylag sokkal komolyabbak, .milnt !a 'mieink. Ennbk az esetnek neíra lehet /befolyása a hábonu végső kimenetelére. A Times irja: A tengeren való helyzetet ez dz ütközet nem lényegtelenül fogja befolyásolni. A .németek ugyancsak siettek, hogy az ütközetről megtévesztő verziókat ter.jeszszenek a'bbáni a reményben, Ihogy a könnyenhivő semlegeseket befolyásolják és szövetségeseink belátásában es elszántságában 'és a semlegeseik józan emberei eszében. Hisszük hogy megfogják várni, mint fogja feli veszteségeinket Nagyibritannia népe, mielőtt elIhalmarikiodott ítéletet alkotináníak maguknak. Legkisebb kétségünk sincs az iránt, hogy ez az ütközet Nagybritannia népeit ujabb erőfeszítésekre fogja sarkalni és hogy sok haszontalan Optimizmus fog szél foszlani. A semleges sajtó a német tengeri ggőzelemről. Kopenhúga, junius 5. A Bertingske Tidcnde ezt irja vezércikkéiben: A szövetségesek tudatában az angol flottá elveszíti győztes, sőt legyőzhetetlen hírét. H',» kitűnik, hogy a német jelentést a tények teljesen /fedik, akkor nem álap nélküli, ha Anglia ellenségei ujjonganak és azt állítják, hogy ennek az ütközetnek a következményei beláthatatlanok. Az éazaktmgeri csata nemcsak a történelem