Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-29 / 150. szám

iSaeged, 1916. junius 29. DÉLMAGYARORSZÁG 5 összeírása folyamatban van. Azt is hangoztatták, hogy a város részére kiutalt gabona korpájának legalább 'fele része közvetlenül a varos rendelkezésére volna bocsátandó. 4. A rendelet 11-i'k szakasza kapcsán kifejtettük annak célszerűségét, ihogy az ipari hizlalóknak a szükséges terménnyel való ellátása a hatóság rendelkezése alá helyeztessék, mely azután az általa ellátott ipartelepeket kötelezhetné a kiihizlalt állomány egy részének önköltségi áron közszükségleti célra való átengedésére s az állomány másik részének a hatósági árakon való forgalomba hozatalára. Intézkedést kértünk arra nézve, hogy a hatósági sertéshizlaló telepek által szükségelt termények a H. T. által első sorban szájlittassanak, 5. Kértük a gazdasági szükséglet cimén felhasználható terménymennyiségek tüzetes, számszerű megállapítását.. 6. A gabonaárak esetleges további emelését indokolatlannak tartva, kértük a gabonaáraknak legfeljebb mostani magasságaikban való fenntartását. 7. A malmok óriási jutalékának leszállítását a malmok eddigi nagy üzleti nyereségeire való tekintettel és a közönség terheinek csökkentése érdekében szükségesnek jeleztük. 8. Végiii azon óhajunknak adtunk kifejezést, liogy a buza kiőrlési százaléka az uj termésre nézve 82 százalékról 75 százalékra, de legalább is 78 százalékra leszállittassélc. A jelentésihez elsőnek Pogány Mihály szólott hozzá és indítványozta, mondja iki a közgyűlés, hogy a közönség elkeseredettségének a belügyminiszterhez intézendő feliratban kifejezést ad, köriratban fordul az öszszes törvényhatóságokhoz a Haditermény ellen felmerült panaszok dolgában, az adőj avaslat ok ügyében összeülő városok kongresszusán pedig a polgármester tárja fel a Haditermény működésének a hibáit, Ihogy azok orvoslása érdekében a városok egyöntetűen, kellő súllyal léphessenek fel. A közgjiülés az indítványt elfogadta. A városok kongresszusán tehát legközelebb szóba kerül a Haditermény ügye és Szegednek is módjában lesz véleményt mondani a Haditerményről. orosz Orosz harctér, junius 20. Az orosz, hivatalos jelentés győzelemből rég elszokott mámoros hangon igyekszik a már megállított offenziváijának jelentőségét olyan színben feltüntetni, mintha ez az öszszeesnpás, amely két hét alatt teljesen kitombolta magát, a mi tökéletes vereségünkkel végződött volna. Pedig ime két hét után megállt az orosz áradat, az embertömegek tehetetlenül vergődnek! ujabb sikerek kivívásán, mitlt a tenger hullámai a sziklákon tajtékozva csapódnak vissza ellenállásunk megtörhetetlen erején. A túlzott aprólékossággal felsorolt zsákmányjelentések nevetséges színben tűnnek föl azok előtt, akik az itteni viszonyokat ösmér'ték s bizonyára nem a komoly elem mérlegelő kritikájának készültek, ihanemi a laikus fanatikusok csökkent lelkesedésének Volnának hivatva uj tápot nyújtani. Ha meggondoljuk, ihogy azok a nagyszerű berendezések, amelyek közvetlen a front közelében az álló harcok ideje alatt keletkeztek, hogy az ároklakók különben sivár életét ne csak elviselhetővé, hanem lehetőleg kellemessé is tegyék, (frontunknak néhány kilométerrel való visszavétele által az oroszok kezébe kerültek, nekik a mostani jelentéktelen győzelmükkel kapcsolatban olcsó tápot nyújtottak önbizalmuk növeléséhez mindazon dolgok, amelyek nekünk csak időleges értékkel hittak. Hogy mást ne említsek, a front mögött két kilométerre, a Putilovka patak mellett elterülő erdőségben állt a Honvédfalu, ahol Hazai miniszter is látogatást tett annak idején, egy pesti építész mesterműve, fából épitett emeletes házakkal, fehér nyirfa diszszel, homokkal beszórt utcáival, kertekkel, kényelmes lakásokkal, tiszta kaszinó az összes napilapokkal látványosság számba mehetett az előretörő oroszok részére. Hogy ezt a falut s a hozzá tartozó berendezéseket nem cipelhettük magunkkal, azon senki sem csodálkozhatik. Kórházaink voltak itt a fronton, bennük klinikai rendszer uralkodott, a legkényesebb operációkat végezték kitiinő sebészek kiváló eredménnyel és soksok szerencsétlenül jártat adtak vissza a gyorsan kéznél levő segítséggel az életnek. Ezek a berendezések a legpedánsaibb kritikát is kiállhattak. Fölszerelésük elsőrangú voit, olyan kényelemmel berendezve, ami semmi kívánni valót sem hagyott maga után. öt kilométerre egy mozi játszott, hetenkint kétszeri műsorváltozással. Mellette egy gőzfürdő teljesítette áldásos működését, mig a front egyes helyein a fürdőhöz kapcsolva állami áron árulták Vesta papnői a szerelmet. A keskenyvágányu vasút mindent beszállított az árkokig. Az árkok mesterien voltak kiépítve, az oldalai füzíafonással kirakva, az alja padozva, kényelmes legénységi lakásokkal s öt-hat méter mély rókalyukakkal. Kovács, bognár, gőzfürésztelepek a front mögött, fogorvosi rendelő fővárosi kényelemmel berendezve. Nyüzsgő élet volt itt s minden mint az óraszerkezet fogaskerekei egymjásba kapaszkodva teljesítette hivatását, mig junius 4-i:kének reggelén, két órakor a hajnali pirkadatban meginduft muszka ágyuk pergőttize ki nem kapcsolt egyes kerekeket a szerkezetből s el nem söpörte a drótsövényeket s be nem döntötte a fiizfafonásu mellvédes árkokat. Nem ért bennünket meglepetésszerűen Az ifjúság. Irta : Biró Lajos. Ede volt. Az utcán csak néha hangzott még teoösirobogás. A szám hiszi üz asztál mellett t üli és újságot olvasott.A felesége ia teafőzőt emelte le az égő szeszről. A szobába ekkor hangos nevetés és lüty ürészes zaja hangzóit he. — A fink —• szólt az asszony. A fink egy szobát béreltek a lakásból. — Hallatlan, — mondta az asszony, — minden reggel elmennek hazulról. .MünrPiv nap hajnaltájban kerülnek haza. •Hallgattak. A férfi újra. olvasni kezdett. Az asszony megszólalt: —!• (Megpróbálom őket itthon tartani. Meghívom őket teára. — Jó, — válaszolt a férfi. Az asszony beküldte a szobaleányt az üzenettel. Hamar jött a válasz: — A fiatal urak nagyon sajnálják, dolguk van. El kell menniük. A szobaleány kiment. — A • szemtelenek. Hogy hazudnak —mondta az asszony. — Dolguk van ... Éjjel tiz órakor... A férfi közömbösen vont vállat. Az aszszony hozzásimult: — Milyen csúnya ez az élet, — mondta hízelkedve — mennyivel jobb a mienk. Te b igy éltél valamikor? iMost nem cserélnél, ngy-e? — Nem, nem — dünnyögte a. férfi. A .szobába behallatszott az ajtócsapkodás, amint a fiuk távoztak, hallatszott vig lármájuk és a férfi nyugtalankodni kezdett. Nem is tudta, mát érc?. Tiz esztendei házassága alatt sohasem volt benne vágy (más élet után, mint ez a. megaludt, csendes, nyugodt élet. Soha sem kívánkozott vissza rendetlen, zajos, lármás, mulató fiatal' á/ í! ' Most a zajjal együtt, mely kívülről haswgzott l.eireapódott a szivébe a fiatalság csikó-kedve is. Micsoda, élet is ez, amelyet él. Soha. egy kurjantás, demég egy hangos szó j&ean hangzik el az ajkáról, soha egy kis parázskedve, egy pici mámora sincs. Vonja az igát és rá se nézhet más nőre, mint erre az egyre. Hajh, a lányok jutottak az eszébe... A duhaj lárma, a tomboló jókedv, poharak, amelyeket földhöz vágtak, tükrök, amelyekbe palackot hajított, cimbalom, .amelynek, « húrjaiba vad kedvvel e- nplodolt bele. (Egyszerre nagy nyugtákulság bizsergett még a vérében. Az adósságok, a zavart és rendetlen élet nyomorúságai kiestek az elméjéből, nem érzett, mást most, mint vágyat a tomboló mámor után. A bor... A lányok... Letette az újságot és nyugtalanul tekintett körül. A lakást idegennek találta: szük volt; nyomott és fojtó a levegője. (Felkelt és járkált. A teát megitták. Az asszony kiküldte az edényéket. Beszélgettek közben. De a férfi idegenül és szorongva tekintett szét. Csendben teltek a percek. Csak legalább egy kiáltás, egy hangos szó, egy kurjantás verte voln fel ezt akábitó, kétségbeejtő csendet. Lefeküdtek. Az asszony hamar elaludt becsül tes, mély alvással. Be ia férfi nyitott szemmel meredt bele a, sötétségbe. A szive, izgatottan vert, a homlokán tüzelt és lüktetett a vér és az ajkait elepesztette egy tiz év óta alvó vágy. Csodamódon, érthetetlenül beleszökött ez ia vágy a lelkébe. Miért éppen mostan? (Miért eeldig soha? A fiatalok hangja miiért volt ma olyan tüzes, olyan riasztó, olyan fiatal? Nem tudta, die érezte, hogy me.g kell halnia, lia mozdulatlanul marad itt. a békében, a csendben, a gyötrelmesen tiszta rendben. A fiatalság lázas robogását hallotta az éjszakáiban, a szivében ifjú forradalom, tavaszi vihar zajongott és korbácsolva kergette. Hová? Csak el innen, innen: a rendből és a tisztaságból. Felugrott. Óvatosan, csendben, de gyor san öltözködött fel. Láza volt és didergett, félt, de szöknie kellett kifelé. Lábujjhegyen ment ki a szobából. Kijutott a kapun. lOtt állott az utcán. Hideg volt, de az éjszaka faigyos levegőjét ia megszabadulás örömével szitta be a melle. Nem nyomta többé a szűk szoba. Ez itt a szabad, friss, a vad éjszaka. Elindult. Még támolygott és bátortalan volt, de ia kivilágított mulatótanyák li.itták. Átcsapott rajta a mámor vágyának a lángja és lihegve, elepedve, rohanva nyitott be az ajtón. Bort... Szomjasam öntötte le az italt és a második pohár már villámló ködöt boritott az elméjére. Cigányt... A régi nótákat húzatta el és a másodiknál földhöz vágta poharát. Leányt... A mámoros, csikó-kedvű, vak és vad tombolás vizében elmerült. Teltek az órák. Változatosságot csak a. zajban hoztak, de a mulató ember egyre jobban megfeledkezett róla: honnan jött, mi van mögötte, mi van előtte. Ujjongó vad fiatal gyerek volt, akinek nincs gondja a múltra (és nincs .gondja a jövőre, aki csakis a zajos, nótás, boros, édes piszkos jelennel törődik.