Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-29 / 150. szám

6 DÉLM.AGYARORSZÁG Szeged, 1916. junius 29. a támadás, apró jelékből, a foglyok bemondásaiból majdnem percnyi pontossággal tudtuk, liogy mikor kezdődik. Nem volt meglepő, de orkánszerü kitörése még a IegbátT abbakat is megremegtette. Eije!| kot órakor, amikor hajnalodni kezdett, megindult az ágyazás. Süvitve, hugva, bömbölve csapkodtak a gránátok a már előre belőtt területékre szüntelen hevességgel egész vasárnap. A teriilet, ahova az ágyuk szórtak, nem látszott a portól, a füsttől, a talaj inogott, a föld morajlott, az erdő sirt s a fák recsegve-ropogva dőltek jobbrabalra, tövestől kitépve, vagy derékban törve ketté. Az Isten-itélet bibliai rajza csak miniatűr kiadása ennek a képnek. De az öreg népfelkelő honvéd, aki egy pár hónappal ezelőtt még az erdélyi havasokban teljesített határszéli szolgálatot s a molinári baka, a kecskeméti homokbuckák széles talpú taposója állt rendületlenül az őrsön, mig föl nem váltották, vagy be nem temette egy gránát, A többiek pedig a mély rókalyukakba húzódva várták a gyalogsági támadást. Eközben az orosz gyalogság előre dolgozta magát. Estefelé lassúbbá vált a tüzelés, majd egészen elcsendesedett. Veszteségünk ezen a napon alig volt egy pár ember. Reggel 3 óraikör oj'bói kezdődqtt s tartott 9-ig szakadatlanul. Ekkor indult rohamra a gyalogság. Az első sor siiritett s utána 8—10 sor még. A tüzérségünk akcióim lépett, a legények az összelőtt mellvédekhez rohantak s szórták a golyót az előretörökre. Az első sor csakhamar ott feküdt a rongygyá lőtt drótsövények között, ugyanez lett a sorsa a másik kettőnek is; s akik elérték az árkainkat, mint az őrültek szaladgáltak össze-vissza az ágyutüzben, mig végre nem. volt más választásuk, mint az árokba ugrani. Ekkor azután a harc legré• — -, irat;- ETTÍ Hajnaltájban érzékenykedni kezdett. — Gyuszi,' — sirt a cigánynak, — te nem nézel urnák engem. Bankókat szedett elő ,s a cigány hajlongva bizonykodott, hogy igen. Ráborult az asztalra. .Szerelmes nóta ölelte -körül és ő kétségbeesve siratott, valami lehullott csillagot, valami elhervadt virágot, valami szép szeretőt. •Lassan világosodott kint. A . hajnal fénye belopta magát a szobába, és a mulatós ember bánata nagy haragra vált. A csalfa női szivet, a szívtelen ember:ket és a hivatal rabszolgaságát egyforma keserűséggel szidta. Soha nem érzett haragos indulatok támadtak fel lelkében. A rabszolga, keserű lázadóvá vált, a félénk hivatalnok kötekedő betyárrá. A betévedő korai vendégeket barié go.s pillantassál mérto végig és harsogva, elszántan Ígérte, hogy minden zsidóval végezni fog. Reggel lett. A hort már nem birtn. A pezsgős üvegek felsorakoztak mellette, de az italt nagy tádsákba locsolta ki. [Bánatosan meredt, a világos,ságiba és zavaros, nagy nagy keserűség kinozta. Bizonyos volt benne, hogy ez a világ gyalázatosan van berendezve és tudta, hogy ebben a dologban (ennie k. 11 vro la mit. A cigányok elmentek. .Keserű haraggal nézegetett maga. körül. Azután fizetett. iMinden pénzét ott. hagyta. Adós is maradt még. Kiment az utcára. Valami nagyot kell cselekednie, ebben bizonyos volt. Elindult. Az órára tekintett. Fél kilenc. A hivatal felé tartott. Ingadozva halad előre, de az utja biztos és kiszabott volt. Lassankint tisztába jött vele, mit kell cselekednie. niesebb fázisa következett. A megvadult, emberi érzésükből kivetkőzött szörnyetegeik egymásnak esve gyilkoltak. Kézi gránátok egymásután dörrentek, a puskaropogást túlkiabálták a sebesültek jajveszékelésükkel, a szuronyok vértől piroslottak, a muszkák kis üvegekből maró savakat fecskendeztek a miein'kre; égő csóváikat dobáltak a rókalyukakba vánszorgott sebesültekre, avagy kézigránátot dobtak a rókalyukba, amely a robbanás rázkódtatásától összeomlott s maga alá temette a szerencsétleneket. Beláthatatlan tömegek hömpölyögtek előre, 15 hadosztály támadott alig 10 ezredet; ujabb csapatok pótolták az elesetteket. S a mieink fáradhatatlanul tisztították az árkokat a muszkáktól, minden támadást fényesen vertek vissza s az első árkot tartották még éjjel is, amikor a visszavonulási parancsol kapták. Este aztán, amikor a harc elcsendesült, jöttek a hősök, vagy 'hozták őket sebesülten, megiivegesedett, zavaros tokintettel, kormosán, piszkosan. A legtöbbnek fel volt törve a tenyere a fegyver zárjának gyakori nyitásától, többen beszélték, hogy begyulladt a fegyverük s aztán beszéltek a becsületesen végzett munka után érzett megérdemelt nyugalommal a borzalmakról ott a vértől áztatott hordágyon, a sötét éjszakában, a megindult szakadó záporban a sejtelmesen suttogó magas nyírfák alatt. Amikor elbúcsúztam tőlijk, valami szent áhítattal szorítottam meg azt a kérges, feltört, kormos, piszkos kezet. Dr. Ma gyári István. Juttassanak valami! a rokkant hősöknek i —A hivatali szabója -előtt elhaladt. Átment a hosszú folyosón és benyitott a polgármesterhez. Az olt ült az Íróasztalánál ós csodálkozva tekintett rá. Az elszánt ember odalépett az Íróasztalhoz, egyik kfczávei •rátámaszkodott az asztalra és a másikat figyelmeztetőkig emelte fel: — Te vén pióca. —Fzólnlt meg határozott hangon, — te kopasz vél szopó. A polgármester dühösön ugrott, fel. Az elszánt ember határozottan folytatta: —• Tudd meg, kivel van dolgod. Úrral van dolgod. A polgármester gyanakodva, hajolt feléje szilfán méltatlankodva, mondta: — Hisz maga részeg. Kiment és egy szolgát hívott l.e: — Ültesse be egy kocába és vigye haza. — mondta a szolgának. A szolga karonfogta a részeg emb rt, a kii megzavarva tekintett az Íróasztalra! Kocába ültek. A hideg levegő megcsapta őket. A kocsi robogott. A részeg ember valami ha tározatlan aggodalmai érzett. Hazaértek. Az asszony sikoltva futott •elébe. A szolga- elment. Az asszony sirt. A lakás nagy rendje és tisztasága újra körülfogta a férfit. Most egyszerre érezte, bogy valami ostobaságot követett el. Lelkifurdalása támadt. Félt, Az ifjúság lángja és láza valami rut és gyűlöletes c-ábitóként állott előtte. Ugy érezte, begy csellel és erőszakkal ragadták ki csendes házából a bolondos, ifjú zajba, amelyhez ő gyönge és öreg már. Reszketve fogta meg az asszony kezét és keiserü bűnbánattal, részegen zoko-goft. Azután újra. hozzásimulva a csendes lakáshoz, szepegve, sirva, mélyen elaludt, HÍREK oooo A liáboru után. (Saját tudósilónktól.) A liáboru eddigi folyama alatt már sokféle remény, sokféle bizakodás semmisült meg. Nem a nagy és döntő eseményekre vonatkozó reményekre gondolunk, hanem a mindennapi életre. Bármerre járunk, bárkivel beszélünk a háború eseményeiről, a' mai helyzetről, d& különösen a gazdasági viszonyokról és a drágaságról, egy vigasz, egy remény az, a mi mindenkit éltet: A háború után! Szinte érthetetlenül é.s megmagyarázhatatlanul terjedt el a köztudatban az, hogy háború után egy csapásra megváltozik minden. Hogy lesz minden termény, az árak rohamosan fognak esni, nem kell majd takarékoskodnunk, nem lesz drágaság s nem lesz szükség a liszt, kenyér- és egyéb élelmiszerek kímélésére. Lehet, hogy igy lesz, de annyi bizonjms, hogy csak jóval a háború után. A háború után közvetlenül, ha lehetséges, még nehezebb lesz a helyzetünk. Nem kell elfeledni azt, hogy a háború mindenfée nemzetközi, kereskedelmi és gazdasági szerződést felborított, szétszakított, pedig ezek a szerződésok teszik lehetővé a rendszeres és megfelelő kereskedelmi és gazdasági forgalmat. Ezeket most pótolni kell majd és pótlásuk, megujitásuk, vagy uj megalkotásuk nem egy-két hét müve. , Lesznek természetesen cikkek, amelyeken azonnal érezhető lesz a háború befejezésének hatása, de például épen az élelmiszereknél a háború befejezésének hatását, legjobb esetben egy évvel a békekötés után fogjuk csak valamiképen érezni. Más cikkek viszont épen munkaerők hiányálban, vagy nyersanyag hiányában még sokáig magas árakon fognak maradni. Ma nem szabad délibábokat, illúziókat fes lenünk magunk elé, hanem el kell fogadnunk az eseményeket és a helyzetet ugy, a mint van és lia a helyzetbe belenyugszunk, rózsás jövő kifestegetése helyett a jelent kell minél diadalmasabbá, minél grandiózusa bbá tennünk, minden erőnk összegyűjtésével és megfeszítésével. — Verdun eleste. Folytatnunk kell azt a munkái, amelynek végzésévé -szerdán délután külön embert kellelt beosztanunk: — Verdiin nem esett el? — Még nem érkezett meg a. hivatalos. —• Megérkeztek, de Verdun eleste nincs beiiiine. Egész délután szóit a teleifon és nekünk ismét vállalnunk kellett azt a kellem el len feladatni, liogy cáfoljuk annak a világtörténelmi jelentdteégü eseménynek a megtörténtét, amely ma Szegeden —- ugy látjuk — komolynak elfogadható forrásból indulva, el bezta lázba a várost. Elégtételünkre szolgál, hogy- ismét bebizonyosodott a régi igazság, amelyről az ilyen napokon türelmetlen közöncég szívesen feledkezik meg: ha eseményről van szó, minden másnál komolyabb egyetlen fórum a jól és gyorsan informált lap. Szomorúan jelentjük hát: .Verdii® még nem esett el. Szivtelenségünkért szolgáljon vigaszul a német erőből kisarjadzó az az igé-