Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-25 / 147. szám

« Szeged. 1918. junius 25. DELMAO y-&.KOmZAH szellemi sötétségből felrázni, az élettel szemben táplált sivár igénytelenségből uj életért3kelésre nevelni. De munkánk eredményes csak akkor le bet, lia itt is már a nevelésnél kezdjük é,s ebeza. mi erőnk csekély. Itt követeljük az 'állam és a hatóság- hathatós és gyors segítségét. Hiábavalók a mi -törekvéseink, lia a népnevelés, a kötelező elemi népoktatás után a legszomorúbb pangást mutatja. Az illetékes tényezőkhöz lassan hatolnak el reformtörekvései.tik, nem fontolják meg, hogy nemzetgazdaságilag- eanherpazárlást követnek el, hm meg nem ' változtatják eairány.n 'politikájukat. Szeged város 120.000 lakosa közül-- szorosan vett városi lakosság 100.000 lélek. A középfokú iskolák zsúfoltak, innen származik a sok 'élet-képes egyénen kivül a mindjobban gyarapodó szellemi proletariátus szomorú arány-Isz'áinta. J De nem akarok erre most kiférni, az önök figyelmét ftel akarom hivui arra a szomorú tényre, hogy Szeged kulturális fokának alalesonysáiga, a szakiskolák (hiányának tudható jbc>. Néhány nap előtt érkezett le a nagyméltóságú vallás é.s közoktatásügyi miniszter ur (leirata Szeged város tanácsához, mely szerint 3 mezőgazdasági szakiskola létesítését tűzte ki ioéliul. Ezeket az iskolákat fiuk és leányok egyaránt látogathatják, ezeket a gyakorlatiban rosszul bevált ismétlő, vagy vasárnapi iskolák helyettesitésére tervezi a miniszter ur. Tantervüket ínég mem ismerjük. Sajnálatos 'azonban, hogy ez az uj i kolat ipns paedagótgiai szempontból nem kecsegtet bennünket 'nagy reményekkel, mert végleges képesítést tnem nyújt. Bízunk azonban abban, bogy a mezőgazdasággal foglalkozó külvárosi lákos>ság gyermekeinek látóköre fejlődik, szakismeretük bővül s mezőgazdasági szempontból, •esetleg közélelmezési szempontból mégis nyereséget jelent a tervezet; Nem fejlődhetik az a nép, melynek anyáit földhözragadt, szellemileg fejletlen és ,az élet gondjai alatt görnyedők. Szegeden 15.000 munkás él, leiknek íiu'gyerunekei, vagy lateiner pályára lépnek, vag-y •isinét munkások, de leányaik csak rosszul fi•zetett napszámosok lehetnek. A ma,i súlyos viszonyok közepette a megélhetési gonddal küzdő munkás leánygyermekénél is a- mielőbbi kereseti lehetőség elérését sürgeti. A szakképzettség nélküli leány soha magas fizetésre szert n-em tesz. Cstekély hetibérének lenyűgöző tudat;' kiöl benne minden életkedvet, minden 'életigenlóst. Fáradt lélekkel agyondolgozott •szervezettel lesz anyává és világraihozza azt á nemzedéket, melynek boldogulásáért küzdünk ma Magyarországon múmia nryiari, kik a tár. scdalom harcosainak valljuk magunkat. »*<<-,KGanane0aaaaekKege*B8anHaRanaBaBaaa«gasBa>>a«*«i«'' ocoo "Uj oltár zsámolyánál. Sípos Sván szegedi újságíró fenti cimü, sajtó alatt levő verses íiötetéfíöl. — Már nem vagyok a mult szédült szeretője, üe halkszavu vágyak, templomos álmok Koldus-keresője. Vagyonom egy krajcár. Kopott, vert, lyukas, I)e szivemben pazar, nagy kincseket érzek, fíús, magános utas. S mit vérrel szereztem, most viszem előre S sírok az örömtől, ha néhanap itt-ott Kihagyok belőle. Ha lehull egy szemje, — kis vértől égő gyöngy, Amely megmutatja, hogy tüskés utamon Mily sok is a göröngy. Hu fogadom: nem sirok, nem török az égre, Lázadó haraggal nem kérdezem, miérté Én tudom, mivégre! Ha várom, hogy jöjjenek alázatos esték. Mikor — könnyeimtől — lehull az arcomról Mámor, harag, festék. Ha hall:, halotti hangon már békét hirdetek, Mert megcsókolok busán s tiszta vággyal Két szép, szelid kezet. S ha sirva, kinba éneklem a zsoltárt S lázadó véremből igy 'évitek fel szép, Glóriás, szent oltárt!... .... Nem vagyok már a mult szédült szeretője, De zokogás helyett a halkszavu vágyak Koldus-keresője. És oltárt emelek a Holnapnál s a Mánál S néma alázattal térdrehullok az Oltár zsámolyánál! — Őfelsége az igazságügyi tisztviselőkhöz. Jelentette a Délmagyarország, hogy az Igazságügyi Segédhivatali Tisztviselők által junius 21-én Szegeden megtartott vándorgyűlés őfelségének hódoló táviratot küldött. Erre a táviratra szombaton a következő válasz érkezett a kabinet-irodától: Az Igazságügyi Segédhivatali Tisztviselők Országos Egyesületének Szegeden. Wien Hofburg, 363, 88/35., 2/10. s. öcsászári ás Apostoli királyi Felsége az Igazságügyi Segédhivatali Tisztviselők Országos Egyesületének Szegeden tartott vándorgyűlése alkalmából előterjesztett hódolatát szives köszönettel legkegyelme sebben tudomásul venni méltóztatott. 'Legfelsőbb parancsra: kabinet-iroda. — Kinevezés, A vallás és kbzoktatási miniszter Nécsey János szegedi gyógypedagógiai tanárt a VIII. fiz. osztály 3-i'k fokozatába. Lány István szegedi gyógypedagógiai tanítót, a IX. fiz. osztály 3-ik fokozatába kinevezte. — Szakértői vélemény a tanyai vasútról. A városi tanács megkérdezte Szesztay László műegyetemi tanárt, a tanyai vasút terveinek készítőjét, liogy a jelenleg hadicélokat szolgáló szegedi tábori vasutak használhatók-e háború után a tanyai vasúthoz. A; válasz szombaton érkezett meg. A terjedelmes válaszban elmondja Szesztay, liegy a hadvezetőség legnagyobbrészt olyan könnyen hordozható fölépitményi anyaggal rendelkezik, amely 5 kilogrammtól 9 kilogramig terjedő folyóméerenkénti sulyu sínekből áll. Tz leginkább megfelel a mezőgazdaságokban használt, hordozható mezei vasutak típusának. A legközelebbi vasuti állomásokra való vasuti fuvarozásra kiválóan alkalmas. Igy kitűnően föl lehetne használni a város tanyai erdőségeinek kitermelésénél arra a célra, hogy a fát a legközelebbi vasuti állomáshoz szállítsa. A. szakértő véleménye szerint azonban a tábori vasutak fölhasználásának csupán a mezei- és iparvasutaknál van létjogosult--' ga. Közforgalmn vasutakként való alkalmazásuk több okból is nehézségekbe ütközik. Elsősorban is technikai nehézségek gátolják a terv keresztülvitelét. Á tábori vasutak sinszelvénye ugyanis túlságosan könnyű ahhoz, hogy közforgalmú vasutaknál aggodalom nél kül fölhasználható lennie. A másik ;-k a tábori vautoknak közforgalmú vasutakként való alkalmazásánál, bogy a hadvezetőség o?ak azzal a föltétellel adja kölcsön a va-níanyagekat, hogy azokat a hadvezetőség kiKét asszony. Irta: Lengyel Laura. A jó öreg Gonid viselés bosszús ráncokba húzta össze a homlokát: ... Nennyi baj, im'enny isopánkodás ... A férfiak még c-isak hagyján, de az asszonyokkal már igazán nem lehet boldogulná... Szeretném tudni, mi a manót csináljak a Icát Kováícsnéval, ki kegyre-másra küldik fel hozzám panaszo-s sóhajtásaikat?... Kovács Ferenc ur, a jónevü tehetséges poéta, ezelőtt Inat esztendővel erősen udvarolt a szőke, babaarcú Zoltay Erzsinek. A rokonságmái- amolyan félhivatalos vőlegénynek tekintette. IÜrzsi az utcán még neim fogódzott karjába, de titokban néhányszor csókolóztak. Kovács Ferenc ur nem v'olt épen túlságosan titkolódzó természetű és még a kávéházi kompánia is tudta, hogy a Holdsugár cimü jeles kis verskötet Zolt'ay Erzsi szöszke haját és kék szemét dicsőíti. iA liázaisiságból azonban neu lett seummi. Kovács Ferenc ur túlságosan impresszionista lélek volt. Egy szép téli délután, a véletlen üszszehozta Horváth Klárával s e délutántól kezdszíntelennek találta az Erzsi szöszke szép•segét, unalmasnak örökös vidámságát, ostobának naivitását, szóval kész volt a tragédia. 'A tragédia különben néma volt túlságosan veszedelmes jellegű. Szegény kis Erzsi -sokát ínnt, nagyon megfogyott, három hétig még a haját sem puderezte és meg akart halni. Ámde ez csak amolyan átmeneti lelki állapot volt, végbe is állaucjóáu és folytonosan nem lehet az ember kétségbeesve. S egy félesztendő mulv'a már Kovács Lajos úrral, a székesfőváros egyik tekintélyes, fiatal nagykereskedőjével váltott titokbán csókokat. Ezek a titkos csókok azonban meghozták a kivánt eredményt, az arany karikagyűrűt. A fiatal Kovács Lajos csinos, ekti'és fiu volt és szecessziós bútorokat vásárolt a felesége szalonjába. Erzsi büszkén öltötte kezét vőlegénye karjába, az elvesztett kilókát haimar visszanyerte, a haját pedig még szőkébbre puderezte, m.int ezelőtt. Egy szép tavaszi nápon együtt sétált vőlegényével a déli korzón, mikor szembejött velük egy fiatal pár. Karonfogva mentek, mint dk, de mig őt Kovács Lajos tartotta anekdotákkal, a másik párnál a nő beszélt a férfihoz. Világos, hogy azok már házastársak voltak. A két férfi egyszerre kapta le a kalapját, a két nő szeme összevillant egy pillanatra. Erzsi vőlegénye furcsán mosolygott: — No ez mégis különös— — Micsoda különös? — kérdezte- a leány kíváncsian. Kovács ur pár pillanatig gondolkozott, aztán jókedvűen fölvonta vállát: — Hiszen most már elmondhatom. Tudja egy időben sokat- jártam HorvátlJék háziálba, talán szerelmes is voltam egy kicsit Klárába. Legalább ugy hittem, mig cs-ak ... — Mig csak... — ismételte a leány. — Mig csak magát meg nenn láttam. Abban a pillanatban azonban tisztában voltam a szivemmel. Maga vagy senki... és higyje el Erzsi.... Tovább is deklamált volna, de a mama utóiérte őket és reájuk szólt, hogy vissza keli fordulni, különben elkésnek az -ebédről. Három hét múlva Erzsi Férj karján vonult be a szecessziós szalonba és igen boldognak érezte magát. A Kovács ur anekdotái is változatosabbak lettek, mert most már a borsosabb h'iistóriák/at is föltálalta kedves nejének. A mellett saját külön szobalánya volt, a. férfiak „nagyságos asszonyom"-nak szólították ós annyi Kugler-süteményt ehetett, amennyit csak laktart. Az emberi természet azonban gonosz és hálátlan. Minden boldogságba beleszokik. A beleszokás csak küszöb, innen lépünk be a közömbösségbe. De a közömbösség csak előszoba, mely egyenesen az unalomhoz vezet. Kovác^ Iiajcsnó lassankint könyv nélkül isimerte a klubbeli históriákat, a „nagyságos aisszopy"-om sem csiklandozta, a fiilét, a sok cukrászsüteménytől meg ugy e'romlott a foga, hogy szeptemberben kettőt plombiroztatni kellett. Itt a fogorvos szalonjában, ócska vicclapokat forgatva, jutott először észéibe, hogy az élet utálatos cső nagyon boldogtalan. Sirni szeretett volna, de semmiféle pozitív baj nem jutott eszébe, cslak ugy érezte, hogy szenved, hogy nagyon szenVed és félredobta a vicce-; lapokat, azután nem is birta bevárni, mig a fogorvos %