Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-25 / 147. szám

8 L>£LM A ü Y'A KOHSZÁÜ Szeged, .1918. junius 23. ingyen/könyveket, akiknek családjában a há­ború szűkös helyzetet teremtett, — A nőfparegylet ülése. A szegedi nöipari és háziipari egyesület választmánya és fel­ügyelő-bizottsága hétfőn, 26-án délután 5 órakor a kereskedelmi és iparkamara helyi­ségében ülést tart, — Liebknecht a katonai törvényszék előtt. Berlinből jelentik: A dr. Liebknecht képvi­selő ellen megindított hadbírósági vizsgálatot befejezték. A katonai törvényszék junius 28-ára tűzte ki a végtárgyalást. A vád haza­árulási kísérletről szól. — A belvárosi népiskola adományai. A belvárosi községi fiu- és 'az ujszegedi nép­iskola tanítói az 1915—(16. iskolai évben hadi és társadalmi jótékonytoélokra 239 korona 18 fillért, a tanulók pedig 602 korona 60 fillért, összesen 841 korona 78 fillért adományoztak. Ez összegből kiadtunk: 2 drb 100 korona névértékű és a .szegény tanulók segélyezésére fordítandó hadik ölcsönk öt vén yér t 194 ko­rona 40 fillért, Kisszeged felépítéséhez 86 koronát, az Országos gyermekvédő ligának 64 korona 02 fillért, Józself főherceg szana­tóriumra 20 koronát, Zsófia nevét viselő gyermekkórházra 21 korona 50 fillért, Erzsé­bet otthonra 10 koronát, a. esengelei árvíz­károsultaknak 26 korona lOfillért, katonáink téli ruházatához pamutra 15 koronát, kará­csonyi ajándékul 89 korona 10 fillért, a há­borúban elesett tanítók özvegyei ós árvái részére 104 korona 42 fillért, a felvidéki el­pusztított falvak felépítéséhez 11 korona 24 fillért és végül a háborúban megrokkant sze­gedi katonák otthona, alapjára 200 koronát, összesen 841 korona 78 fillér. A tanítótestü­let tagjainak, valamint a hazaszeretet érzel­métől áthatott tanulóinknak s azok szülei­nek ezen áldozatkészségükért elismerő meleg köszönetemet nyilvánítom. Kövessy József igazgató-tanító. — Öngyilkos lelt, mert a főszolgabíró megdorgálta. Nyíregyházáról jelentik: A vihar Balkány községet elpusztította. Amikor a lakosság a házakat újra akarta építeni és Somossy György betongyárosnál akarta a hozzávalókat bevásárolni, a gyáros bárom­szorosára emelte az épület-anyagok árát. Az eset a főszolgabíró tudomására- jutott, aki Somossyt a község piacán a lakosok jelen­létében megdorgálta és elrendelte a gyáros­tulajdonában levő épületanyagok lefoglalá­sát. Somcfisy hazament és levelet irt a fő­szolgabírónak, akit arról értesített, hogy bű­nei miatt, amit az elemi csapással sújtott emberekkel szemben elkövetett, vezekelni akar és -ezért öngyilkos lesz. A főbíró amikor a levelet, megkapta, nyomban Somossyhoz sietett, akit lakásán vért-ácsában talált. So­mossy vadászfegyverével szivén lőtte magát, de nem halt meg. A nyíregyházai kórház­ban ápolják. ~ Megérkezett a rézgálic. Megérkezett a 'hatodik vaggon rézgálic, amelynek kiosztá­sát szombaton kezdték meg a tűzoltó-lakta­nyában. Most már mindenki megkapja teljes mennyiségben a kiutalt rézgálicot, aki azért 24., 28. és 27-én, illetőleg szombaton, hétfőn, vagy kedden jelentkezik. Figyelmeztetjük a szőlősgazdákat, hogy a jelzett napokon föl­tétlenül jelentkezzenek a rézg-álicért, mert akik ezeken a napokon el nem viszik, azok­nak a rézgálic többé nem fog kiadatni. — A Feministák Szegedi Egyesülete megalakitjai ifjúsági- csoportját, amelynek célja az ifjúság nevelése, a modern kor igé­nyeinek megfelelően, életörömének, ener­giájának levezetése magasabb rendű, az em­beriséget boldogító események felé. Hogy ez elérhető legyen, a feministák sorozatos semi­náriumokat, előadás-ciklusokat, rendeznek, amelyek kapcsán az előítéletektől ment vi­lágfelfogás és felvilágosodás mindinkább tért fog hódítani ifjúságunk lelkében és -egy szabadabb, boldogabb nemzedéknek veti meg alapját. Tagságidij egy évre 2 korona. Je­lentkezni lehet a Feministák Szegedi Egyes-ü létének Vár-utca 7. szám alatti helyis égében. — Állomásparancsnoksági kihallgatás sebesült és beteg tisztek részére. Az összes állományesoportbli tisztek és tisztjelöltek, tiszt­viselők és tisztviselőjelöltek, akik sebesülten, vagy betegen a hadszintérről a mögötte sor­szágrészekbe visszatérve, helyőrségi, vagy tar­taiékkóitházakban, vagy magánátpolásban vagy e'byébként szabadságon vannak, ihogy mint könnyen sebesültek és lábadozók a póttesteknél vagy más helyen szolgálatokat teljesítenek, és akiknek az állapota csak némileg is megengedi az állomásparancsnokságnál Szegeden (Szent­háromság-utca 2. sz.) f. hó 28-án d. u, fél 4 órakor megtartandó állomásparancsnoksági vánságára bármikor, esetleges mozgósítás esetén pedig azonnal és haladéktalanul a. hadsereg rendelkezésére kell bocsájtani. — Kitüntetett szegedi főhadnagy. Dr. Sebők Vilmos főhadnagy, szegedi ügyvédet, Sebők Mihály vaskereskedő fiát, aki jelenleg orosz fogoly, a király az ellenség előtt való vitéz magatartásáért a két Siigmmi laudisz­szal büntette ki. — Husz vaggon buzakorpát ajánlanak Szegednek Balogh Károly pénzügyi tanácsos, a. hatósági közélelmezési üzem vezetője beje­lentette a szombati tanácsülésen, liogy kül­földről busz vaggon: buzakorpát ajánlanak 'a városnak. Métermázsánkint 65 koronát kérnek a kowpáért. A tanács nem fogadta el az ajánlatot. — Tisztviselők mozgalma. A háborúval járó nyomasztó megélhetési viszonyok, ame­lyek legelső sorban és legnagyobb mértékben a tisztviselőket sújtják, arra indították a szegedi tisztviselő-egyesületek elnökségeit, hogy társaikat anyagi helyzetük megbeszé­lése céljából gyűlésre hívják össze. A moz­galom érdekében az egyesületek elnökei a következő meghívót teszik közzé: Nyomasztó és súlyos anyagi helyzetünk megbeszélése céljából városunk összes köztisztviselő-társa­inkat a folyó évi junius hó 25-én délelőtt féltizenkét órakor, a városháza közgyűlési termében tartandó gyűlésre ezennel tiszte­lettel -meghívjuk. Kérjük tisztviselő-társain­kat, hogy a gyűlésen teljes számban megje­lenni szíveskedjenek. Szeged, 1916. junius 24. Homor István,aaz Állami Tisztviselők Orszá­gos Egyesülete Szegedi Körének elnöke, Hauser Rezső Sándor, a Szegedi Tisztviselők Otthona elnöke, Tömörkény István, a Városi Tisztviselők Egyesületének elnöke. — Rendelet a népiskolai tankönyvekről. A kultuszminiszter az ország összes népis­koláihoz körendeletet intézett a szegény ta­nulók ingyenes tankönyvekkel való ellátása ügyébe. Felkéri a miniszter a tanítókat, has­sanak oda, hogy a tehetősebb ifjak adják, át használt tankönyveiket a szegényebb tanu­lóknak. A jókarban lévő tankönyvek ugyan­is a jövő tanévben akadálytalanul használ­hatók, mert a miniszter régebbi rendelete szerint tankönyvváltozás az iskolákban nem lesz. Elsősorban azok a tanulók kapják az végez ott bent áldozatával, otthagyta a váró­termet és kirohant ,az utcára. Maga sem tudta, hogyan jutott, az Andrássy­utra. Ott állt egy könyvesbolt kirakata előtt. Az üzlet kirakatában nagy csomó könyv volt, •mindeniknek egy szine, formájla, mindegyikre ez volt nyomva: , > Klára. Irta: Kovács Ferenc. A szőke asszony a másik pillanatban már bent volt az üzletben. — Kérem a Kovács Ferenc könyvét, — mondta bíborpiros arccal, mintha Valami til­tott dolgot cselekednék. — A Klárá-t? — kérdezte udvariasan a segéd. Erzsi .asszony bólintott, ugy összeszorult a szive, hogy képtelen volt szóval válaszolni. Odahaza a szecessziós szalonban, Üönybe­borult szemmel nézte a könyvet. — Klára, Klára — mondta sápadtan, — •most mlár a feleségéről inja a verseket. Ezt mélységes megbotránkozással és nagy elkeseredéssel konstatálta. Mikor a vtaesoránál, férje megint valami klubbeli históriát akart elmesélni,. Erzsi asz­szony, ki különben négyszemközt .szivesen hall­gatta férje borsois anekdotáit, vérpiros arccal ugrott fel az asztaltól: — Utálom már ezt a sok komiszságotí Szégyen! Gyalázat! Azt hiszi, hogy valami or­feumi dámát vett feleségüli!... Sirva fakadt és alaposan elrontotta a de­rék nagykereskedő vacsoráját, kii szeliden csi­titotta és alázatosan bocsánatot kért tőle. Egy félórai parlamentirozás után Erzsi asszony megbocsátott és újra elfoglalta lielyét az asztalfőn, de mig .a borjuszeletre citromot facsart, igy sóhajtott föl magában: — Nemi, ez az -ember ne.ni értett meg engem' s nem is fog megérteni soha... És lopva egy rajongópillaintást vetett Ko­vács Ferenc ur verseskönyve felé. Fájdalom, Kovács Ferenc ur -a rajongó pil­lantásban nem gyönyörködhetett. A poéta egy józsefvárosi ház harmadik emeleti lakásán, a hintaszékben cigarettázik, kedves neje szemben ül vele a díványon és a pillantás, mivel végig­méri, mindennek nevezhető, csak rajongónak nem. — Hát csakúgyam nem akarod! — Ugyan kérlek? Én igazán nem értelek. Uj ruháról álmodozni, mikor a házbért nem tudom előteremteni. Klára asszony bosszús megvetéssel nézett végig férjén: — Igen mert élhetetlen vagy. A kiadó is becsapott ezzel a Klárá-.vlal. A színdarabod mái­féléve hever az igazgatónál. Miért nem jársz a nyakára, miért nemi sürgeted, zaklatod, fe­nyegeted, mint a többi... — Hagyj békét, — mordult föl .a szeren­csétlen poétia, — elég bajomi vau nékem úgyis, ne tedd pokollá az otthonomat. Az asszony lángoló arccal ugrott föl, lát­szott rajta, bogy lelkét fojtogatja, amit mon­dani akar. — Én teszem pokollá az életedet? Hát te-_ mivé tetted .az enyéimet? K'i vagyok én, mi va­gyok én? A feleséged? Hiszen minden idegen­nel többet vagyok együtt, mint te veled. Éjjel a redukció, nappal a boihémtanya, ez a te éle­ted ... Nemi folytathatta tovább. Á szerencsétlen­poétániak igen gyönge idegzete volt. Fölkapta kalapját és megszökött az égiháború elől. Klára asszony pedig zokogva omlott a ína­gashátu ebédlőd iváuyra. És a forró köuyzá­porban feltűnt előtte -a légies kiis konyhapénz, egy-egy házi viharral, kierőszakolt selyemblúz; az unalmas a-sszonyzsurok, a langymeleg teia,. csöimörületességig- unalmas ingyen színház, férjének ideges kedvetlensége, vagy mámoros íöl'ángolása ... S meg-jelent előtte a szecessziós szalon, a fehérkötényes szobaleány, a fényes, gondtalan, izgalom nélküli élet és mindezzel együtt Kovács Lajos ur arca... — ... Tessék, — mondta a jó öreg- Gond­viselés — most mit csináljak ezzel a két sápí­tozó asszonnyal? A pajkos, szeszélyes Sors elkezdett kacag­ni: — Semmit, jó uram, semmit. H-a megcse­rélnéd helyzetüket, bárom év múlva megint csak sopánkodással terhelnék a füledet. Asz­szonyolc dolgába sohasem jó beleavatkozni. Még- aztán nem is érdemes. Nem igen szorul­tak ők mi reánk, mert ha igazán óhajtják a változást, mindig tudnak segíteni magukon. #

Next

/
Thumbnails
Contents