Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-25 / 147. szám

4 Í3ÉLMAH Y AEORfeZÁ Ö Szegecí, 1916. junius 25. Apró történetek. — Régi idők emléke)• — Kabos Ede, a kiváló iró, amikor Szegeden tartózkodott, kritikusa volt az egyik újságnak. Kritikái élesek, snjtóak voltak, egyben igazságosak. Nem tartozott a megalkuvók közé; szabadon, minden kertelés nélkül mondta meg a rendszerről, a művészietlen miivészkedósről a véleményét. Célja az volt, hogy a közönség jóhiszeműségével viszía ne éljenek és bogy kiküszöbölje azt a téves hitet, hogy a vidéken nem lehet színvonalon álló előadásokat produkálni. Abban az időben a színtársulat kötelékébe tartozott Boronkai Andor, akit az igazgató a szinh zi jelentésben „férfi szépséf,r"-nek hirdetett. A férfi szépségnek a szinjátszásában [ azonban nem igen voltak szépségek ós ennek több izben adot hangot Kabos Ede, aki egyik kritikájában megírta, bogy a színész ugy állt a színen, mint egy megfordított ipszilon. A megjegyzés miatt a színész provokáltatta a kritikust. A segédek kardpárbajban állapodtak meg. A kitűzött helyen és időben -megjelentek a felek és készülődtek a viadalra. A színész minden ruháját levetette, még a harisnyáit is, Kabos ezt észre vette és odaszólt az ellenfele segédeihez: — Uraim, kérem, szíveskedjenek intézkedni, bogy a felük bandázst kapjon a tyúkszemére... * Évekkel ezelőtt minden esztendőben iilést tartott a Sándor- (már mint Rózsa Sándor) szobor bizottság. Bohémek agyában született meg a tréfás gondolat, hogy Sándornak, aki korának nagy híressége vo.lt, bőrszobrot ked állítani. A szobor-bizottság üléseinek az volt az egyik érdekessége, bogy csak az elnök: Tömörkény István beszélhetett, (mondott is olyan humoros beszédeket, hogy a jelenlevőik csak ugy gurultak a nevetéstől), a töbi tag azonban csak írásos indítványt tehetett. Három heti zákányi üdülés után az elnök az ülésre hazajött. A tanyán persze nem borötválkozott. Éjféli idő felé, amikor a jókedv tetőpontjára hágott, Iipesey Ádám Írásosan azt indítványozta, bogy Cserzy Mihály borotválja meg az elnököt. Cserzy, maga is száz tréfának kigondolója, elkövetője,- nem tétovázott, hanem eszkö züket kért és hogy mindent kapott, ami a borotváláshoz szükséges, a művelethez hozzálátott Araikor az elnök fél ábrázata már mentes volt a szakáiból, Oserzy tekintete a faliórára esett é3 látta, bogy a mutató a tizenkettes számít elérte. A munkát abba hagyta, a beretvát letette és mosni kezdte a kezét. Az elnökkel együtt a bizottság tagjai csak néztek, hogy mi lesz. És Cserzy csöndes b'angon megszólalt: — Én, aki a törvényt mindig respektáltam, n.ost is respektálom. A vasárnapi munkaszünet beállt, tovább nem dolgozom. — És az elnök meghajolt az érvelés előtt és félig borotvált arc-eal volt kénytelen hazaballagni... Híresek voltak a Lajos-napi mulatságok. Amit szem, száj megkívánt, mindenből bőségesen volt. A vendégsereg itlaban sem szűkölködött. Egy ilyen mulatságon -elfogyott kéthordó sör, hetvenhat palack bor, 48 üveg pezsgő, nagymennyiségű pálinka és fekete kávé qunntum síitis. Reggelre járt már az idő, Kukac még kitartással búzta a nótákat és a mulntoB»BEB9BS*iZBSBB0BSBBiaistiBBBBaBBRaBaassRBaBBREssi ^B.RBBI zók közül többen egy kis papramorgót kívántak. Az italnemü mind elfogyott és a páratlan vendéglátó házigazda nem tudott már szolgálni semmiféle folyadékkal. A vendégsereg butatoti, keresett ital irtán, de nem talált. Egy szert-e csak megszólalt indulatosan a „nagytata": — Akinek pedig nincsen tehetsége, az ne adjon estélyt... , A bukovinai harcok jelentősége. Bécs, junius 24. Tudnivaló, liogy Bukovina predesztinált harctere az orosz háborúnak, valóságos hátvédje az északkeleti Magyarországnak, melyet helyzete itélt arra, hogy színhelye legyen a besszarábiai határon folyó harcok véres kilengéseinek. Az egész tartomány belsejében nincs egyetlen pont, egyetlen vonal, melyen sereg szilárdan megáldhasson, ha az ellenség támadásba kezd. Valahányszor az orosz indított offenzívát. mi szorultunk le a Beszkidek bukovinai nyúlványáig és mihelyt mi kezdtük meg alulról a támadást, már ürítette is ki az orosz Csernovieot. Bukovinában a mi védelmi pozíciónk a tartomány nyugati és délnyugati határszélén van, az orosz és a besszarábiai határon. Rendszerint itt állottak meg a mi támadásaink, az oroszt pedig eddig mindig a magyar határ közeléből, a bukovinai hegyvidékből vertük vissza fölényesen. Itt oly szilárd a mi állásunk, ez a védelmi vonal oly biztos és áttörhetetlen, hogy egy izben Fischer ezredes öreg huzul parasztokkal is megállította a hatalmas orosz seregei. Bukovinának a belseje nyilt föld és hadászatilag abszolúte jelentéktelen, hogy itt hány kilométerrel mozdul előre vagy hátra a sereg. A bukovinai harcok tehát egyátalán nem tartoznak azok közé, melyeknek súlyát centiméterrel lőhetne mérni. A szegény és elhagyott huzul faluk és városkák súlyt csak akkor nyernek, ha seregeink még arra sem kényszerülnek, hogy ezeket átadják!, mert ez az orosz támadás teljes elgyengülését és végső letörését jelenti. Aminthogy nem lehetetlen, hogy ez — máris bekövetkezett. Az oroszok küzdelme Volhiniában a vasútvonalakért. SajtÖhadiszállás, junius 24. Az orosz északi szárnynak Linsingen tábornok szövetséges haderejével való összeütközése oly nagy csatává fejlődött ki, amely már napok óta tart. Mindkét fél rendkívül erőfeszítéseket tesz és különösen a vasúti vonalakért folyik elkeseredett küzdelem. Az oroszok belátják, hogy a Volhiniában való utánpótlásuk csakis a rovno—kovcli vasúton lehetséges, valamint a rovno—kiek—koveli országúton, amelyen a szekerek egymás mellett három sorban is haladhatnak. Epen ezért ezekért az utánpótlásra annyira szükséges utakért heves küzdelem folyik és az oroszok kétségbeesett, makacs ellenállást igyekeznek kifejteni. Lucktól északra, nyugatra és délnyugatra a német és osztrák-magyar csapatok nagy eredményeket értek el. Volhinia déli részében az utóbbi napokban aránylag nyugalom volt. A középső Strypánál hasztalan kísérleteznek az oroszok, hogy benyomják frontunkat és az itt kifejlődött harcokban rettenetesen nagy veszteségeket szenvedett az ellenség. A Balkánon nincs változás BUDAPEST, junius 24. (Közli a mk •nisz terein oki sajtóosztály.) A délkeleti harctéren nincs változás. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, junius 24. A nagy főbadiszálás jelien,ti: A balkáni harotéren semmi újság sincs. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Francia lapok a verduni nagy csatáról. (Bern, junius 24. A Temps irja: Ma már kétségtelen, hogy a németeknek a verduni fronton lefolyt utolsó támadásai, csak ujabb és még nagyobb akciónak az előjátékai, melyekkel kelet felöl aTh írják <hatalmukba keríteni az erősséget. Nem hÍvhatjuk fel elégszer a figyelmet Verdimre, mert ez az erősség kétségtelenül egyik fötényezője a háborúnak. Hiába mutatnák szövetségeseink hitetlen arcot, a következményekbe fogják bizonyítani, hogy a háboru sorsa Verduwnél dől el. Cherfiis tábornok irja az Echó-bán: Ne higyje senki, liogy Verdimnél vége van a harcoknak. A német vezérkar már most még szörnyűbb tüzérségi akcióra teszi meg az előkészületeket. A 304. és 295. magaslatok már semleges területek, mert a két ellenfél folytonos ágyútüze kipusztított onnan minden élő lényt. A hadállás, melyet védelmezni fogunk, a Hauts de Maus-ön és a souvillei fensikon van. Ezen a fensikon áll a 388-as magaslat is, mely Souville erősséget uralja. Délkeletre a fensi'k magaslata erdőbe vész és itt vannak a Tavannes és Moulainville erősségek. Moulaiuville körülbelül ugy dominálja a Voevret, mint ahogy Vanx-erősség Damloupt. Ilii biiltt Várnay £. l(Snyillftre;Í{etó;ibeti, Szegeden. Hü Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. s