Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-25 / 147. szám

Szeged, 1916. junius 25. , ! ,! politikáját Venizelosz és pártfogói szájaize szerint fogja irányítani. 1 Zaimisz lehet simulékonyabb politikus, mint az agg Skuludisz, aki csodálatos kitartással állott ellen négy ellenséges követ szorongatásá'inak, de azért Zaimisz, akinek a kormányában egy Gunarisz, Theotokisz és Rhallysz iilt, sem az az előrelátás nélküli államférfiú, aki minden hidat föléget maga mögött. Az a „jóakaratú semlegesség", a melyet a népjog egyáltalán nem is ismer, nagyon is ingatag fogalom. : Belement az antant ultimátumának a lényegébe is és nemicsak arra vállalt kötelezettséget, hogy kiírja az uj választásokat és vállalja azok minden következményét, ha azok az antantnak kedveznek is. Ámde azért még mindig ott van a görög nép, amely szavazólapjaival a kezében dönt a maga sorsa fölött. Ennek a népnek a mélyen megbántott önérzetétől kitelik, hogy szavazataival megfizet majd az antantnak mindazon sérelmekért, szenvedésekért, amelyeknek Szaloniki megszállása óta ki volt és ki van téve. A legutóbbi idők sok mindenféle jele arról tanúskodik, hogy nemcsak a hadsereg tart Konstantin királlyal, hanem, hogy a népnek is mind nagyobb része királya politikáját helyesli. Igy tehát nincs kizárva, hogy az az erőhatalmi próba, melyet most az antant kicsikart, egészen másképen iit ki, mint Venizelosz és bűntársai remélik. Skuludisz nyilatkozata sz aníat eljárásáról. Lugano, junius 29. A Corriére delhi Sem jelenti Athénból c hónap 22-érőh A tegnapi nap ki nos bizonytalanságban telt el. Borzasztó hőség volt. 43 Celcinsz fok volt a, hőmérséklet árnyékban és a várost valósággal égő porfelhő takarta. Délelőtt hire terjedt, hogy az antant ultimátumot terjesztett a kormány elé. \Skulvdisz a Corriere della Sern athéni tudósítójának ezt mondotta: Görögországnak az antanthoz vpló viszonyt a legutóbbi időben rendkívül, válságossá lett. Az ő lelkiismerete — úgymond, — nyugodt. Ő tudja, bogy nem adott okot e fejleményekre. Az antant ismeri a nehézségeket, melyeket a másik hadviselő csoporttal Iki kellett küzdenie, amidőn az 'anta|nt Szalonikihan kikötött, Karaim ront >ósl mák görög területet megszállott és ellenségeinek bizalmatlanságát és tiltakozását zúdította Görögországra. Ha Sarrail foglaltba1 volna el Rupel várát a bolgárok előtt, Görögország ugyanúgy viselkedett volna vele szemben, mint ahogy a bolgárokkal és németekkel szemben tette. f (Engem, — mondotta Skuludisz — németbarát érzelmekkel vádolnak és képesnék tartanák kormányomat arra, hogy hadiakciót kezdjek'az antant ellen, mert hiszen csapatokat tartunk Macedóniában. Nem gondolok ily árulási-a. A demobílizálásra vonatkozó dekrétum élénken (bizonyltja semleges politikánk becsületességét, Alaptalan az az aggodalom is, ogy Athént /hadiállapotba (helyezzük. ' | Mit aJ\.ir teJu\i az antant! Lemondásunkat? És miért? (Hiszen bármely kormány is (jöjjön utánunk, Görögország folytatni 1 fogDÉLM AGY ARORSZÁG ja semlegességét. Az ország nem akar háborút. Egyetlen kormány sem volna képes a katonákat háborúba vezetni, csak királyunk, a kinek a hadsereg és a nép hódolnak. Remélhetően sikerülni fog megakadályoznunk, hogy az ország az éli Ínségnek legyen kiszól gáltalva. Várja ön be, — igy szólott a tudósítóhoz — nyugodtan és reszketés nélkül azt az égiháborut, amely az anlHant igazságtalan követelései, következtében Görögország egén cikázni készül. Dedeagacsot ismét bombázták. Hága, junius 24. A Daily Mail-nek jelentik Athénből, hogy a szövetségesek flottája Dedeagacsnál újra bombázta a bolgár partokat és a bolgár katonai tábort. Az Unlo és Mexfiké. Hága, junius 24. Detroitból jelentik: Ford' automobilgyáros, az ismert békebarát tudatta alkalmazottaival, hogy ha fölszólítást kapnának, hogy lépjenek be a miliciába, amelyet Mexikó ellen akarnak indítani, utasítsák ezt vissza, mert különben elbocsátja őket szolgálatukból. St. Louis, junius 24. A Wolff-ügynökség szikratávirata: Közhírré tették, hogy a sí. louisi német telepekből álló ezredet azonnal a mexikói határra küldik szolgálattételre, ha szükségesnek fog mutatkozni. A németek igyekeznek elnyomni azt a benyomást, hogy nem volnának hajlandók az EgyesültÁllamok ügyének szolgálatúba állani, ha szolgálattételre hivnák fel őket. \ • WHUMM«tgatiíanUfl(aga,(auMS!<aaM9a« . »eNftce«Rs»!9aaaEaBes«a*aita ünnuesneasaiBHaiiiisiaa Elbocsátottak egy tisztviselőt, mert a cellákban őrzött őr-Ilitek ügye nyilvánosságra került. (Saját tudósítónktól,) Dr. Szalay József főkapitány szombaton reggel jelentést tett a polgármesternek arról, ihogy a rendőri cellákban őrzött két elmebeteg ügyével Batta Gyula rendőrtisztviselő által rendelkezésükre bocsátott akták alapján foglalkoztak a lapok. A polgármester utasítása alapján a főkapitány magához hivatta Battát és közölte vele, Ihogy el van bocsátva a rendőrség kötelékéből. Batta Gyula ideiglenes tisztviselője volt a .városnak, igy ró polgármesternek joga volt fegyelmi eljárás nélkül intézkedni. Batta megvált a rendőrségtől, de az őrültek még mindig dühöngenek, ordítanak, ugy, hogy a városháza mellett nem lehet elmeimi anélkül, hogy hátborzongató orditozásuk meg ne reszkettesse az ember idegeit. Azzal tehát, hogy „kidobták a díványt", egyáltalán nem intézte el az ügyet a polgármester, sőt még jobban elmérgesitette. Batta Gyula szorgalmas városi tisztviselő volt, aki a hatósági élelmezési üzem régi rezsimje alatt három helyett dolgozoti. Nem lett volna szabad elbocsátani már azért sem, mert maga a főkapitány egy izben tanuk előtt a következő kijelentést tette: — Ha az őrülteket a rendőri zárkában fogja a város elhelyezni, feljelentést teszek a tanács ellen. Hu rövidesen nem történik intézkedés, ugy telefonon fogok jelentést tenni a belügyminiszternek. Dr. Temesváry Géza főkapitány-helyettes pedig azzal fenyegette állandóan a közkórház igazgatóságát, hogy az őrülteket a kórház kapujáig 'szállíttatja és otthagyja őket, gondoskodjék róluk a kórház. Ezután történt csak, hogy a bét elmebajos köziil hatot elhelyeztek a közkórházban. A rendörségen különben általánosan tudott dolog volt, Ihogy az összes magasabb állású rendőrtisztviselők — a főkapitányt sem véve ki — szerették volna, ha az elmebetegek irtózatos sorsa nyilvánosságra kerül, mert azt hitték, hogy akkor mégis csak történik intézkelés. Nyilvánosságra került, intézkedés is történt: elbocsátották Battát. A polgármesternek, aki mindig attól fél, ihogy a város kellemetlen ügyei a lapokba kerülnek, elsősorban is meg kellett volna látnia, hogy az elbocsátott tisztviselő a legkisebb bűnös, fia már erőszakkal valami tetszetősei óhajtótí produkálni ezzel a botrányos esettel kapcsolatban, ugy elő kellett volna állni és gentlemalike kijelenteni, hogy nem az a bűnös, aki a bűnt nyilvánosságra hozta, hanem aki elkövette. Már pedig ezt a bűnt mindenki elkövethette a városházán, csak Batta Gyula nem. Ilyen elvekkel nem lehet boldogulni, ilyen intézkedéssel nem lehet a közvéleményt megnyugtatni. Különben is nem kellett, hogy Batta szolgáltassa az adatokat az újságíróknak, ismeri ezt az ügyet mindenki a városiházán, megbotránkozott azon mindenki és elitélte mindenki. Batta Gyulát igazán nem lehetett hibáztatni, mert elvégezte, amit rábíztak, állandóan levelezett a vidéki elmegyógyintézetek vezetőségével és el akarta helyezni az őrülteket. Az már most, hogy ez az országos botrány kipattant, mitsem változtat a véleményeken: csak a hatóságot itéli el mindenki. A fővárosi lapok is foglalkoznak a rendőrségi cellákban berendezett „elmekórház"zal. Ez kellemetlen Szegednek, mert az egész ország tudomást szerez arról, hogy a hatóság nem törődött a szerencsétlen élőhalottak sorsával és azonfelül bűnét ferde intézkedésekkel igyekszik palástolni. Ebből az a tanulság, hogy nem szabad alkalmat adni arra, hogy a sajtónak módjában legyen a hatósággal ilyen formában foglalkozni. önkéntelenül az a kérdés vetődik fel. miért nem menti feí a polgármester állásától dr. Andrássy Ferenc helyettes tiszti-főorvost, aki a rendőrkapitányi hivatalhoz intézett jelentésében jóval súlyosabb kifejezéseket használ az üggyel kapcsolatban, mint a lapok. A polgármesternek nem szabad igazságtalannak lennie, egyforma mértékkel kell, hogy mérjen és ha Batta elbocsátását izgatottságaiban elhirtelenkedve elrendelte, ugy ezt férfiasan be kell látnia; hiszen elvégre csak a pápa csalhatatlan. Ez az egyedüli, amit a polgármester ebben az ügyben tehet, mert a büubak-keresés — a saját hibáink palástolására — még kínosabbá teszi ezt az iigyet.