Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-24 / 146. szám

4 DéÍJMÁGYARORSZÁé Szeged, 1.916. junius 24. ticköhyveket nagyon rendetlenül kezelték. Kifogásoltuk, hogy az Emke miért nem szá­molt el a Vöröskeresztnek az elajándékozott cédulákról. Ami a bélyegakciót illeti, amely­ből 50 százalék szintén megillette a Vörös­keresztet, szintén rendeteniil folyt. Az Emke szétküldötte a bélyegeket és kérte, hogy a mellékelt csekklapon küldjék ineg az érte járó összeget. Andreicstől ugy értesültem, hogy a belső ellenőrzés akként történt, hogy a beérkezett pénzeket egyenesen a bankihoz utalták át, azonban a könyvek az; bizonyítják, hogy postautalványon is érkez­tek pénzek a bélyegakicióból. Angyal szakértő hozzájárult Gyalokay megálJapitásaihoz. Dr. Hollós István, a Dmke alelnökének lényegtelen vallomása után Györffy Oyula képviselőt hallgatták ki. Györffy, mint az Emke fővárosi választmányának tagja és mint az egyesület ügyésze tette meg a bűn­vádi feljelentést Andreics és társai ellen. Elmondotta, hogy Sándor József emiatt rosszalását fejezte ki. Ö megmagyarázta az elnöknek, hogy miért kellett ezt megtenni, de Sándor a magyarázattal nem. érte be. A központ kiadott egy 34 oldalas eíaborá­tuinot, amelyben a feljelentést cáfolta meg. — Megemlítettem Sándornak — mond­ta a tanú, — hogy az ügyről hallgatni nem lehet, de mivel láttam, hogy ez nem tetszik neki, 1916. januárjában beadtam lemondá­somat. Ügyész: Hogy van az, hogy a feljelen­tés szövegéből, ahol a gyanusitottak fel vannak sorolva, Gallovich nevét kitörölték, a följelentésben pedig oldalakon keresztül foglalkoznak Gallovich visszaéléseivel. — Tisztán Sándor Aivánságára töröl­ni Gallovich nevét, aki azt mondta nekem, fogy Gallovich ártatlan. Én láttam a tények­ből, különösen a 6000 koronás ügyből, hogy Gallovich nem lehet ártatlan. A feljelentés először „Andreics, Gallovich és társai ellen" szólt; később Sándor kívánságára Gallovich nevét töröltem és igy lett: „Andreics és is­meretlen társai" ellen" beadva a feljelentés, Venyigei ügyész: Tekintettel arra, hogy Sándor az itt elhangzott vallomása során az egyik vádlott ellen fordult és a másikat menteni igyekezett, milyen indokok vezet­ték, hogy Gallovdi ellen nem tett feljelen­fost? — Ez: az indokot nem ismerem. Nekem azt mondta, hogy Gallovichot ártatlannak tartja. En erre azt feleltem Sándornak, hogy mint a központ képiveslőjének senki­ért se szabad magát angazsálnia. Az embe­rek nem tudják majd mire magyarázni, hogy ekszponálja magát Gallovichért. Erre ismét csak azt felelte, hogy Gallovichot ár­tatlannak tartja. Erre én kijelentettem, hogy egyénileg lehet ez a véleménye, de tévedé­séért az Emkének felelős. A tanú kihallgatása után az elnök a tárgyalás folytatását szombat reggel 9 órá­ra halasztotta. Tisztességes, jó családból való intelligens fiuk esetleg lányok is órásfanoncnak felvétetnek, Az alsótanyai rablógyilkos­merénylet. — Egy koldust gyanúsítanak a rablógyil­kossági kísérlettel. — (Saját tudósítónktól.) Junius tizenkette­dikén a szegedi rendőrség rövid jelentést adott ki d lapoknak arról, hogy Vecsernyés Lőrinc iMórahalom 469. szám alatti Ja kos feljelentést tett egy Keresztes Antal nevü tanyai koldus ellen, akinek éjjeli szállást adott és aki egy baltával több csapást mért a fejére, hogy ezerkilencszáz koronáját el­rabolhassa, Vecsernyés a vérveszteségtől el­ájult, a koldus ezalatt magához vette a pénzt és otthagyta vérbefagyott áldozatát, aki másnap reggelig eszméletlenül feküdt, amig az egyik szomszédnak fel nem tűnt, hogy még mindig nem mutatkozik és he nem ment. Vecsernyéshez. Keresztest a detektívek ha­marosan kézrekeritették. A nyomozásról, amelyet dk Borbála Jenő bűnügyi kapitány vezetése alatt dr. Dreyer József rendőrkapitány folytat, a Dél­in ;yyarorszá<j munkatársa a következőket jelenti: (A koldus merénylete.) Vecsernyés Lőrinc hatvanhárom eszten­dős móraiialmi ioldmiv.es a várostól bérelt öt hold iföidön gazdálkodik. Az öreg, egye­dül álló ember mindent maga szokott vé­gezni és cselédet sem tart. Junius tizenegye­dikén magához vette az egész készpénz va­gyonát, — ezerkilencszáz koronát — és át­ment Felsőtanyára egy ismerőséhez lovat vásárolni. A vásár nem sikerült, a lovat na­gyon drágára tartották. Vecsernyés négy óra tájban ért haza. Legnagyobb meglepő tésére az udvarán találta .Keresztes Antal hetvenkét esztendős koldust. Kérdőre vonta, hogy mit csinál az ő házában, mire Keresz­tes megkérte, hogy ne haragudjon, nagyon el van fáradva, csak le akart egy kicsit pihenni, .fődarabig elbeszélgettek, Keresztes tartotta szóval a gazdát, aki végül vacso­rára is meghívta az öreg koldust. Kilenc óra tájban Vecsernyés le akart pihenni. Amikor Keresztes látta, hogy a gazda lefeküdni készül, nagyon szépen meg kérte, hogy adjon neki is éjszakára szállást, mert í'áj a lába, beteg és nincs hol aludnia. Vecsernyés megszánta és behívta a szobába, ahol egy padon mutatott neki helyet, Mielőtt elaludtak, mindenféléről beszélgetek. Keresz­tes kérdezte, hol járt egész nap, mire Ve­csernyés elbeszélte, hogy lovat akart vásá rolni,, fe nagyon drágára tartották. Éjjel két óra lehetett, amikor Vecsernyés­arra ébredt, hogy u fejében szúró fájdalma­kat érez. Fel akart emelkedni, de nem birt. Nagynehezen arra fordította a fejét, ahol a padon a koldus pihent. Látta, hogy Keresz­tes fejét a könyökére hajtva őt figyeli, de annyi ereje már nem volt, hogy rászoljon. Ekkor eszméletét vesztette. Amikor ismét magához tért, nagy erőfeszítéssel gyufát gyújtott. Keresztes már nem volt a szobá­ban. Vecsernyés elájult és csak akkor tért magához, amikor a szomszéd másnap reggel költögette. (A titokzatos balta.) A szomszédok orvost hivtak, aki meg állapította, hogy Vecsernyés a fején tompa eszköztől szármázó két ütést szenvedett, jobb arcán pedig baltaütéstől származó sérülése van. Az orvos bekötözte a sérüléseket. Ve csernyés ezután bejött Szegedre és feljelen­tést tett Keresztes ellen, aki az ezerkilenc száz koronáját is ellopta. Félóra múlva detek tivek mentek, hogy a koldust kézrekeritsék. Keresztes délután már a rendőrség foglya volt. Keresztes tagadta, hogy ő bántalmazta Vecsernyést és azt állította, hogy korán reg­gel eltávozott, Az ajtót kénytelen volt nyitva. hagyni, miután kívülről nem lehetett bezár­ni. Valószínűnek tartja, bogy ha valaki el­lopta a. pénzt és bántalmazta az öreget, az csak az ő eltávozása után mehetett a szó­mba. Esküdözött, hogy7 ártatlan és csak az­ért ment el olyan korán, hogy hamarabb megkezdhesse a koldulást. A detektívek Ve­csernyés szobájában egy7 baltát találtak, a melyről Vecsernyés azt állította, hogy nem az ő tulajdona. 'Felmutatták a baltát, ame­lyen vérnyomok nem láthatók, Keresztes előtt is, akiről feltételezték, hogy ő vitte azt oda, 'hogy7 azzal a tettet elkövesse, de a kol­dus sem aki irt a baltában a sajátjára is­merni, 'Megállapítási nyert az is, hogy a koldus Ínyén vérfoltok vannak. A vérfoltokról azon­ban kétségtelenül nem lehet, konstatálni, hogy a gyilkossági kísérlet elkövetésekor fröccsenték-e !cjz ingre, vágy pedig1 régeb­biek. Az inget a rendőrség bűnjelként lefog­lalta. (A szembesítés.) Ken sztest szembesítették Vecsernyés­ei, hogy ilyen módon forszírozzanak ki val­lomást a koldustól. Vecsernyés szemébe mon­dotta Keresztesnek, hogy ő csapta fejbe a baltával, de a koldus továbbra, is tagadott. Elmondta Vecsernyés, bogy Keresztes tudta, íogy nagyobb összegű pénz van nála, mert elbeszélte neki, hogy lovat akart vásárolni. A koldus mindéi rh csak ártatlanságát han­goztatta. Mintán a rendőrség a szembesítéssel a várt eredményt nem érte el, más irányban folytatja a nyomozást. Mindenekelőtt a balta tulajdon estit kísérlik meg kézrekerií­teni. Valószínű, bogy Keresztesé a halta, de erre semmi pozitív bizonyíték nincs, A bal­tával a detektívek sorra járják azokat a he­lyeket, ahol a koldus meg szokott, fordulni, hogy határozottan meg lehessen állapítani, hogy kié. Amennyiben kiderül, hogy Keresz­tesé, megvan a biznyiték, hiszen, ha nem ő követte el a rablást, nincs oka tagadni azt, hogy az övé a balta. A rendőrség valószínűnek tartja, hogy Keresztes a pénzt a tanyán valahol elásta, sőt az a gyanú is felmerült, lmgy Keresztest Vecsernyésnek egy nőismerőse bérelte fel a roblógyilkosságra. Bonyodalom a szegedi gyógy­pedagógiai intézet vizsgája körül. — Mikor a tanfelügyelőség be akarja tiltani a vizsgát. — (Saját tudósítónktól.) Kellemetlen inci­dens történt szerdán, junius 21-én a szegedi • gyógypedagógiai intézet vizsgáján. A vizs­ga kezdetén Vidacs Aladár segédtaiifelügye­lő Jánosssy Gyula tanfelügyelő megbízásá­ból megjelent az iskolában, aki a tanulók és vizsgára összegyűlt szülők jelenlétében kijelentette Szamosiné Tóth Margit igazga­tónőnek, hogy a vizsgát megtartani nem engedi, szükség esetén vedig karhatalommal is megakadályozza. Az eset előzményei a következők: Szamosiné Tótih Margit három évvel ezelőtt gyógypedagógiai tanintézetet szerve­zett Szegeden, a gyönge tehetségű tanulók oktatására. Az intézet évről-évre szépen fejlődött és jelentős sikereket ért el, ugy, hogy a kultuszminiszter a gyógypedagógiai 'igazgató szaktanács előterjesztésére állami •kezelésbe vette az intézetet és ebben az év­'ben érdemei elismeréséül az intézet igazga­tónőjévé nevezte ki az agilis tanítónőt. A gyógypedagógiai irányú tanintézetek a kultuszminiszter egy évekkel ezelőtt kelt

Next

/
Thumbnails
Contents