Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-24 / 146. szám

Szeged, 1916. junius SÍ SJÉL'MAGYARORSZAG 3 Két örült sorsa a rendőrségi cellában• (Saját tudósítónktól.) Több izben foglalkozott a Délmagyarország annak a bét szerencsétlen elmebajosnak az ügyével, akiket — egyéb 'hely hiányában — a rendőrségi cellákban helyeztek el. Megírtuk azt ís»j hogy a rendőrség az összes vidéki elmegyógyintézeteket táviratilag megkereste, liogy az elmebajosokat elhelyezhesse, de (mindenhonnan az a válasz érkezett, liogy: „elmebajosok részére nincs hely." Hetekig voltak a rendőrségen az elmebajosok, amig a rendőrség a városi közkórház 'vezetőségét azzal nem fenyegette, hogy az őrülteket le teszi a kórház kapujában. Dr. Rusz Gusztáv főorvos ekkor megvizsgálta az őrülteket és harmadnapra hatnak helyet bírt nagynöhezen szorítani a közkórházban. Egyet, aki akkor még nem volt dühöngő, otthagytak. Azóta még egy őrültet szállítottak a rendőrségre és helyeztek el az egyik cellában. A rendőség a tanácsnak is jelentést tett annak idején arról, hogy az őrülteket lehetetlen a rendőri fogdában tartani és határozottan kijelentette a rendőrség, hogy ebben az ügyben minden felelősséget elhárít magától. A városi tanács ekkor azt a határozatot hozta, hogy helyezze el a rendőrség az elmebetegeket valahol, a városi pénztár megterhelése nélkül. Miután ingyen az elmebetegek részére helyet magánházban szerezni természetesen nem lehetett, megbízta a polgármester dr. Temesváry Géza főkapitány-helyettest, hogy az elmebetegek részére alkalmas bérhelyiséget szerezzen. A főkapitánytaelyettes a Pmlcz-<utca 7. számú házban megfelelő helyi-' ségre akadt, de azt csak átalakítással lehetett volna használni. A helyiséget különben is csak november elsejétől lehetett volna bérbe venni, addig pedig várni nem lehetett. Dr. Temes'váry ekkor dr. Boross József kórházi főorvossal, dr. Wolf Ferenc tiszti főorvossal és dr. Doránszky Károly városi mérnökkel tanácskozott afölött, milyen módon lehetne jaz elmebetegeket elhelyezni. 'Megállapították, Ihogy a közkórház területén egy ötven és egy harminc ágyas favázas épületet kellene emelni, amely nyolcvanezer koronába kerülne. Ebben az esetben volna * elegendő hely az elmebetegeknek és nem kellene — mint jelenleg dívik — két őrültei égy ágyra fektetni. Dr. Temesváry ezt az elaboratumot szombaton terjeszti a tanács elé, amely hivatva van ebben az ügyben határozni. Lehetetlen, hogy a tanács ne ismerné az állapotokat, hiszen dr. Anárássy Ferenc helyettes tiszti főorvos junius 14-én a következő szenzációs jelentést adta be a rendőrkapitányi hivatalhoz: Tekintetes rendőrkapitányi hivatal! Jelentem, hogy a városiházi pincehelyiségben levő rendőrségi fogdában két dühöngő, su'yos elmebeteg van; névszerint Pál Julianna, 34 éves, aki f. é. május 6-tól és özvegy Rottschnik Kálmánné szül. Fazekas Ágnes, akl í é. junius 11-től szenved a pincehelyiségben. Miután mind a kettő dühöngő, kényszerzubbonyba vannak öltöztetve, — lecsatolva — nem is voltak föloldva ez idő alatt, mert ápolójuk nem lévén, nincsen aki vigyázna rájuk és igy anélkül könnyen kárt tehetnének magukban. Ennek azután azon szomorú és minden humanitást arcul verő következménye van, hogy például Pál, Julianna a saját bélsarába, ételmaradékába, hányadékába belekeveredve, eltetvesedve, kifekélyesedve, undorító bűzt terjesztve, rémes orditozással fölveri az egész helyiséget s ott fetreng a piszkos földön, a rohadt szalmahulladékban. Fazekas Ágnes is erre a sorsra jut hamarosan. A családja kérte kiadatását, de miután ön- és közveszélyes dühöngő, nem véleményezhetem kiadatását. Ezek lehetetlen és tűrhetetlen állapotok, hogy egy embertársunkat, akinek épen elmebaja folytán fokozott gondozásra, fölvigyázatra és ápolásra volna szüksége, lezárva egy sötét, bűzös pincehelyiségben EaB**Ba««aaBSfiEanB«n*BRBa9BaasHSB|,aMBeaa«!sas«aaBMi tartassák minden ápolás, gondozás nélkjül heteken keresztül azon okból, mert a kórházban nincsen hely. Lenni kell! Tessék sürgősen és erélyesen intézkedni, hogy a kórházból éveken át ott tartogatott csöndes, és nem: közveszélyes elmebetegek adassanak vissza családjaiknak, vagy gondozás alá, pl. a szegényházba. Ha pedig idegenek, szállíttassanak el illetőségi helyükre. Mindjárt lesz hely! Véleményem, tessék azonnal elrendelni, hogy e két elmebeteg a kórházba szállíttassák s ott bevétessék, minden ellentmondás nélkül! Egyben véleményezem, méltóztassék elrendelni, miszerint többé semmiféle elmebajos és másféle betegségben szenvedő egyént a rendőrségi fogház helyiségében elhelyezni nem szabad. Szeged, 1916. junius 14. Dr. Andrássy Ferenc. A helyettes tiszti főorvos jelen léséhez igazán nem kell kommentár. A szakértők vallomása az Emke vezetőségének hünpörében. (Saját tudósilónktól.) Az Emke budapesti választmányának pőrében Csáder táblabíró elnök péntek délelőtt féltíz órakor nyitotta meg a folytatólagos tárgyalást. Csukási védő bejelentést tesz a meg nem jelent tanukra vonatkozólag és kéri a törvényszéket, hogy ezek távirati megsifrgetésére adjon engedelmet. A törvényszék teljesítette a kérelmet. Szundy Károly, a Vöröskereszt tisztviselője bejelenti, ihogy tanú jelentkezett nála, aki a Jókai-nyomdán kivül megnevezett még egy nyomdát, ahol számolócéd lilákat készítettek. Utánuk a könyvszakértőknek, Angyal Kálmánnak és Gyalokay Artúrnak kihallgatása következik. Elnök: Megállapitották-e, hogyan vezették a könyveket, érte-e kár a Vöröskereszt Egyletet, általában mondják el véleményüket az ügymenetre vonatkozólag. Gyalokay szakértő: Előre kell bocsátanom, hogy bennünket annak idején a Vöröskereszt küldött ki azért, hogy amaz elszámolást, melyet nekünk az Emke átnyújtott, megvizsgáljuk, még pedig abból a célból, vájjon elfogadhatja-e azokat a Vöröskereszt? Amikor megjelentünk az Ermke irodájában, Andreics és Molnár fogadtak bennünket. Valószínűleg Molnár csinálta az elszámolást. Ugyanekkor — ezt ki kell jelentenem — Andreics megígérte a legnagyobb előzékenységet vizsgálatunk érdekében és Andreics tényleg minden lehető módon rendelkezésünkre állott. Mi akkor a Vöröskereszttől utasítást kaptunk, hogy azokra az ügyekre vonatkozólag, amelyek az Emkének legbensőbb ügyeit érintik, ne érdeklődjünk. A mi hivatásunk csak az volt, hogy megállapítsuk a száimolólapökból, bélyegekből és a beérkezett pénzből, mi jár a Vöröskeresztnek? Átvizsgáltuk a könyveket és bizonylatokat, postautalványokat és leveleket, s azt tapasztaltuk, hogy valósziniileg Molnár hozza rendbe az aktákat és ezek összevágtak egy nagyobb pénztári könyvvel. A könyvek a biróság előtt feküsznek egy asztalon, a szakértő rámutat egyes könyvekre, majd igy folytatja: — Az első, melyet megvizsgáltunk, a 18. számiu könyv, melyben kifogásoltuk az első lapok hiányát. Találtunk elrontott pénztári könyveket is. Hogy ki csinálta, ezt nem tudom, de végig egy bejegyzés, egy írás, és igy könnyen megállapítható. A mi munkánk most már a meglevő könyvek összehasonlítása volt. Az elszámolásban kifogásoltuk, hogy a Vöröskereszt javára történt befizetések és átírások ugy vannak beállítva, mintha ezekkel a Vöröskereszt tartoznék. Ez tiszta kárt jelent. 9647 korona nyomtatványköltséget találtunk, melyeket egy nyomdának fizettek s mely. egy eredménytelen akció beszüntetése miatt keletkezett Ez szintén a Vöröskeresztnek van tulajdonítva, pedig az akció megszűnéséért az Emke a felelős és igy a kár sem illetheti a Vöröskeresztet. Végeredményben az elszámolás közötti különbség 50.000 korona a Vöröskereszt kárára. Az én véleményem szerint a Jókai-nyomda csinálta a számolőlapokat és azt hiszem, hogy más nyomdában nem csináltak ilyet. A számolólapok mennyisége 1,229.000 volt. Van 5000 darab tizfilléres számolólap, amelyhez az Emiiének nem volt joga. Az értékesítés részben közvetlen az Emkénél, részben ügynökök utján történt, akik 15—20 százalékot kaptak. A budapesti Emke szállD totta az erdélyi főegyesiiletnek is a számolócédulákat. A hirdetők is kaptak számolócédulákat, valamint azok is, akik természetbeni adományokat küldöttek. A kolozsvári Emke 292.000 darab számolócédulát kapott, amelyből 160.000 darabot értékesített, a többit visszaküldötte. A Vöröskeresztnek abból is volt kára, ha például az Emke kiadta a főpincéreknek a számolÖcédulákat s azok nem számoltak el vele. Végeredményben azt állapítottuk meg, hogy a Vöröskereszt nem fogadhatja el az elszámolálst. Találtunk notickönyvecskéket, melyekbe bejegyezték az ügynököknek kiadott számolócédulák mennyiségét. Ezeket a no-