Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-20 / 143. szám

Szegeti, 1916. Junius 20. DÉLMlAGYARöftSZÁG 3 Tisztújítás előtt a Vöröskeresztszegedi választmánya (Saját tudósítónktól.) A Szegedi VörösKereszt életéten viharral köszöntött be az idei év. Az első közgyűlést szabálytalan összehívása miatt el kellett halasztani, majd a következő közgyűlésen a tisztikar Veress, Károly elnök, dr. Somogyi Szilveszter társelnök és őr. Eisenstein Jakab főorvos kivételéivel lemondott. A közgyűlés a lemondásokat nem fogadta el, hanem elhatározta,, hogy a múlt hiányait pótolni fogja és egy iigyrendaikotó 'bizottságot küldött ki báró /Gerliczy Félix elnöklése alatt- Az ügyrendi bizottság előadója dr. Lugosi Döme főtitkár, tagjai Somlyóidy István, Weiner Miksa és Wirnímer Fülöp voltak. Az ügyrendi bizottság öl'készitette a Szegedi Vörös-Kereszt Egylet ügyrendjét és azt a hétfőn tartott választmányi illés elé terjesztette. Az ülésen dr. Somogyi Szilveszter elnökölt, dr. 'Lugosi főtitkár bejelentette 50 írendés és 3 alapító tag felvételét, majd hozzákezdtek az ügyrend tárgyalásához. Dr. Somogyi elnök a 63 paragrafusból álló ügyrend szak aszó okúit való tárgyalását rendelte el, dr. Lugosi főtitkár olvasta az egyes szakaszokat* melyek egyik-másika fölött érdekes, sokszor szenvedélyes vi'ta keletkezett, de végeredményben, igen csekély változtatással fogadták el az ügyrendet. A Szegedi Vörös-Kereszt tagjai közül többen már régóta tisztújítást kívántak, azonban tekintettel arra, hogy ügyrend nem volt, az egyes tisztségekben 10 év óta, sőt még hosszabb 'idő óta is ugyanazok a tisztviselők működtek anélkül, hogy a közbizalom isnfételt választással erősitette volna meg őket tisztségükben. Ezen óhajtott főképen változtatni az ügyrendi bizottság, amidőn a következő javaslatot tette: — iMivel ezen ügyrend elfogadásokat az összes választmányi tagságok megszűntnek tekintendők, választmány azon ülésén, melyen ezen ügyrend elfogadtatik, egyben intézkedik rendkívüli közgyűlés összehívása iránt, melynek megbízatását visszaadja. A rendkívüli közgyűlés ejti meg az újonnan alakítandó választmány megválasztását, még pedig oly módon, ihogy a választmány öttagú jelölőbizottságot küld ki az uj vá-> lasztmányi tagok javaslatba hozása végettA jelölő bizottság jelentéstételéig az ülés elnöke a közgyűlést felfüggeszti, majd a közgyűlés a jelölő bizottság előterjesztése, után a 'Választmány választását megejti. Rendszeresen azonban a 'Választmánynak' három éven kint történő újraválasztását aZ) éven,kinti rendes közgyűlés ejti meg. E szakaszhoz elsősorban dr. Eisenstein Jakab szólt hozzá. 'Ném tartja célszerűnek,, hogy az ügyrend intézkedjen ez irányban és jóformán kényszerítse a választmányt és tisztikart a lemondásra. A vitában Bokor Adolf, Obláth Lipót, Weiner Miksa, sőt a választmány Ihöígytagjai közül is többem r'észt vettek és Lugosi főtitkár zárta be a vitát. Előadta, hogy az iigyrendii' bizottság elasztikussá akarja tenni a mostani merev választmányt és dacára annak, hogy a bizottságban 'választmányi tagok és tisztviselők miiködiek közre, tekintettel, hogy az, egylet mintegy 500 uj taggal szaporodott, akiknek kívánsága, ihogy közülük legyen tisztviselő és válaszímányi tag, nem lehetett e jogos óhaj előtt elzárkózni. Hivatkozik arra, hogy miint a bizottság, a választmány se tartsa 'saját érdekét szem előtt, hanem gyakorolja azt a nemes lemondást, amely, a nobilisán gondolkozókat jellemzi. Ezután az élnök szavazásra tette fel a kérdést és. a választmány a bizottsági javaslatot el is fogadta. Az eg!ész ügyrend elfogadása után tehát most ugy áll a dolog, hogy a VörösKereszt Egylet választmányának és tisztikarának megbízatását lejártnak kell tejkin- | teni. Dr. Somogyi Szilveszter az ügyrend elfogadása után a választmány egyhangú, köszönetét tolmácsolta az ügyrendi bizottságnak és Lugosi Döme előadónak, aki az, ügyrendet készítette- A választmány kiküldötte a jelölő bizottságot is, melynek tagjai: báró Gerliczy Félix, Bartuska Miks'áné, iNóna'y Dezsőmé, Vajda Béla, Lendvay Sándor és dr. Lugosi Döme. A közgyűlés összehívásáról az elnökség fog intézkedni. Az részegedi Vörös-Kereszt Egylet köre háza (vakok intézete) vasárnap feloszlik. Ezen alaklommal délelőtt hálaadó istentiszI telet,et tartanak a kórházban. Főhadnagy és őrmesfep bravúros hőstetté az olasz harctéren. — A 101-sek leghíresebb szakaszparancsnoka : Ökrös István, szentesi gazdálkodó. — Mióta fiaink a hitszegő olaszt saját or- 1 szagában kergetik maguk előtt, minden eddiginél hatalmasabb módón döngetik a világhír kapuját a magyar virtus hőskölteménybe illő megnyilatkozásai. Napról-napra kapjuk a híreket, milyen, bámulatos kitartással és emberfeletti elszántsággal győzi le a magyar baka az elképzelhetetlenül súlyos akadályokat és acélos bátorságával mint aratja egyik diadalt a másik után a szokatlan és nehéz hegyi harcokban. Derék katonáink egytől-egyig helyet követelnek maguknak a magyar történelem aranykönyvében, egyes, a lehetetlenséggel határos hőstettek elkövetői azonben megérdemlik, hogy már most kiragadjuk .nevüket az ismeretlenség homályából. A hivatalos jelentés eddig még nem emiitette ugyan, hogy olaszországi támadó seregeink legelső soraiban színmagyar ezredek küzdenek, a köz vélemény azon,ba,ni — más utón — már tisztában van a helyzetttel. 'Ezúttal — hiteles közlés alapján — két vitéz magyar katona jelentőségteljes liaditettét jegyezzük fel. Fritsch Károly, a 101-ik gyalogezred főhad,niagya volt az a tiszt, aki a hivatalos jelentésben is fontosnak jelzett Mte Belmonte erődített magaslatot elfoglalta. A most negyedszeri kitüntetésre előterjesztett főhadnagy minden parancs nélkül, saját felelősségére vezette századát szuronyrohamra, a hegyet erősen megszállva tartó olaszok ellen, közülök körülbelül háromszor annyit elfogott, mint amennyit saját legénységének létszáma kitett ós ráadásul három gépfegyvert zsákmányolva, fél órai harc után elfoglalta az olasz hullákkal borított magaslatot. A divízió felett parancsnokló altábornagy még ütközet közben gratulált (Fritsch főhadnagynak bravúros sikeréhez, amely Lehetővé tette, hogy egész arcvonalunk két kilométerrel előbbrenyomuljon. A másik hőstett fényes szószólója az egyszerű alföldi magyar józan éleslátással és lelkes kötelességtudással párosult vitézségének. Ökrös István, szentesi gazdálkodó, tartalékos őrmester, mellesleg a százegyesek egyik ( Le(gli|irtP|Sebb szakasziparaniosnoka; — május 30-án fényes délután negyven,edmagával kimászott a saját állásból, benyomult a két hadállás között fekvő és két olasz század által védett Conca helységbe, elkeseredett utcai harcban harmincat agyonvernek a kétségbeesetten védekező olaszok közül, öt tisztet és százötvenkilenc köziembert foglyul ejtenek és a falut megszállják. Erre a bázisra támaszkodva, az egész ezred felhúzódik Conca magasságába, ahol a parancsnok Ökrös őrmestert pompás munkájáért nyilvánosan megdicsérte, őt magát az arany, derék legénységét pedig ezüst vitézségi éremmel való kitüntetésre terjesztette elő. Tőrök hivatalos jelentés. A Magyar Távirati Iroda jelenti Kon,s tantinápolyból: A főhadiszállás közli junius 18-án: Inak front: Nem volt változás. Kaukázusi front: A jobbszárnyou nem volt jelentős esemény. A centrumban kölcsönös helyi tüzelés a. gyalogság ós tüzérség között. A halszárnyon felderítő osztagaink elfoglaltak néhány ellenséges előőrsi állást, miután legénységüket veszteségük mellett kiűztük onnan. Az ellenség egy torpedónaszádját ós két repülőgépét, amelyeket Koesten-sziget magasságában észrevettünk, tüzelésünkkel elűztünk. Két repülőgépünk, amelyek átrepülték Tenedos szigetét, hatásosan bombát dobtak az <M levő telepekre és sértetlenül visszatértek. A többi arcvonalról semmi különös jelenteni való sincs. A Queen Mary roncsai .Kopenhága, junius 19. Lap jelentések szerint legutóbbi vihar alkalmával az Északi tenger hullámai Jüttland nyugati partján számos hajóroncsot dobtak ki, amelyek még a skagerraki tengeri csatából származnak. A többek között a hullámok egy lőszerládát vetettek partra, amelyen fémlemezen ez a fölirás volt: „Queen Mary". Görög ellenszenv az antant iránt Frankfurt, junius 19. A görög konzulátus megtiltó,lAi. a Pétervárott lakó görögöknek, hogy részt vegyenek azokon a tüntetéseken, amelyeket az antant-követségek előtt az antant-hatalmak mellett rendeztek.