Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-18 / 142. szám

fezeged, 1916. junius 15. DALMAGYAROIWZÁÖ 347 A fogadalmi fsmpaöra ügye. Az épületet nem fenyegeti jelentékenyebb károsodás. — Per készül a város és a vállalkozó között. — A kárt megakadályozni nem lehet. — A -cikk, amely városszerte nagy figyelmet keltett, újból felszínire vetette a fogadalmi templom építésének ügyét. A kérdés fontosságára való tekintettel t-öbb helyen, informálódtunk, ihogy az ügyet jobban megvilágítsuk. Bokor Pál polgármester helyettes az alábbi -nyilatkozatot tette munkatársunknak: — -Mindenesetre igen előnyös lenne, ha a fogadalmi templom épitését aljból megkezdlhetnők. -De erre — sajnos — a közel jövőben nincs kilátás. Korántsem azért, mintha az építkezés. folytatásához, szükséges összeg -nem állana .rendelkezésre, hanem a megfelelő munkaerők -hiánya miatt. Avatatlan munkásokkal ily nagyszabású építkezés jóságát kockáztatnunk nem- szabad. — A rongálódás utján bekövetkezett kár. nem jelentékeny; mindöss-ze pár ezer korona. De erről most nem lehet tenni. A város megragadod a legelső alkalmat, ha a munkálatokat folytatni lelhetne. Az építkezés tel'jes befejezéséhez még mintegy másfélmillió koronára v-an szükség. A berendezési költségekre ezenfelül ötszáz-ezer korona fedezet kell. Nekem kevés reményem van ah-oz, hogy ezt az -összeget a város polgárai kamatmentes kölcsön utján adják össze. Legifclebb ar.r'a lehet számítani, Ihogy .a pénzintézetek és társulatok adnak erre a célra nagyobb ős-szegeket. Ha a normális viszonyok beállanak, -a város rendes kölcsönt vesz föl a templom épitésének költségeire. — -Ismétlem, a szükséges épitési költség előteremtése nem volna akadálya a •munkálatok folytatásának. Mert. ha a teljes összeg együtt volna is, a mostani körűimé•nyék között akkor sem lelhetne hozzáfogni az építkezéshez. Dr. Qoiál Endre tanácsnok az alábbiakban mondotta el véleményét: • — Faqnk Ernő művezető annak idején lejött Budapestről és a vállalkozókkal kötött megállapodás -alapján kijelentette, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel meg(Sajói tudósítónktól.) Szeged törvényhatósága 1880-ban tudvalevőleg azt a foga- I dalmát tette, hogy a nagy -árvíz emlékére fogadalmi templomot épit. A templom épi-i tését 1913-ban meg is kez-dték és 1914. júniusában az alapkövet nagy ünnepélyességgel -elhelyezték. A világháború az épitési münkálatok folytatását -megakasztotta és; igy a fogadalmi templom a meghatározott időre nem kerülhetett tető alá. A Déí\m)afedWjoirszág mult vasárnapi számiában Nemo, •tói .közlemény jelent meg a fogadalmi templom ügyéről, amelyben a cikkíró kifejti,, hogy bár a mai nyomasztó gazdasági -viszonyok között a templom épitésének fo-ly-r tatásához hozzáfogni igen nagy áldozattal, jár, mégis mielőbb napirendre kell hozni a kérdést és a lehető leghelyesebb mederbe terelni, mert a további elodázás nagyobS kárt jelent a város .közönségére, amennyi-' ben a tetővel nem védett falak, boltozatok; faragott kövek, anyagok és leginkább a fs; nyöfa-állványozás az idő viszontagságainak nagyon ki vannak téve. A pusztulásnak — ,a. cikkíró szerint — csak ugy vehetjük elejét, ha a -fogadalmi templomot mentől, előbb tető alá hozzuk. A cikkíró azt javasol-, ja, hogy minden szegedi adózó polgár — elsősorban a római katolikus -vallásúak — egy évi adójuknak megfelelő kamatmentes kölcsönt bocsássanak a -város rendelkezésére, hogy az épitési munkálatokat befejez.hessé'k, mert a templom hiányzó építkezési költségeit a mostani súlyos viszonyok között a -város költségvetésébe -beilleszteni nem lehet. A cikkíró ily -módon két millió korona épitési kamatmentes kölcsönt remél és szerinte kamatmentes kölcsönnel már mosit be szabad- fejezni a fogadalmi templom épitésétállítják a munkát. A -vállalkozók kérték, hogy a város mentse fel őket- a régi szerződés alól és azt javasolták, hogv a háború' után- uj szerződés mellett folytassák a munkát. — A konkrét kérdésre -vonatkozólag aZ a nézetem, hogy ez idő szerint a munkálatokat folytatni nem lehet. A fogadalmi templom építéséihez szakavatott munkásokra van szükség, ilyeneket pedig most nem lehet kapni. -De lehetetlen- volna beszerezni az. anyagokat is, A múltkori-bán maga gróf KldjMsberg Kuno államtitkár is a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott az épitk-ezés monumentális arányairól- Hozzá nem értő munkásokkal njgy kár lenne folytatni ezeket a munkálatokat. — A zárszámadásokból kitűnik, hogy a fogadalmi templom alapja az 1915-ik év -végén 989.826 korona volt. Ebből 403.256 korona a takarékokban gyümölcsözőiég van elhelyezve. Tud-omásom szerint .te-hát a pénzhiány nem akadályozza az építkezés folytatását. Egyébként nem tartom reálisnak azt a tervet, hogy az építkezési költségeket a DélmágmmAszágban emiitett módon szerezze meg a város. De- erre nincs is szükség. Hogy a munkálatok abbahagyásából származó kár a vállalkozókat, -vagy a várost terheli-e, az -még most szerintem vitás kérdés. Mindent egybevetve a háború' befejezése előtt nem volna tanácsos az építkezési munkálatokat újból megkezdeniWinkler Imre mérnököt is megkértük nyilatkozattételre, a.ki a vállalkozók álláspontíját a következőkben adta elő: — -A-irikor az épitkezési munkálatokat meg kellett szakitanunk, -beadvánnyal fordultunk a városihoz, hogy a pusztulásnak kitett anyagokat ihat hónapon belül vegya át és értékesítse. Választ többszöri sürgetésre sem ka-ptunk. Emiatt most az anyagokat nekünk kell őriznünk. Mi a köteles üzleti gondossággal mindent elkövetünk, hogy az anyagok -minél kevésbé rongálódjanak, de természetesen a kárt megakadályozni uem lehet. -Magát az -épületeit nem fenyegeti jelentékenyebb károsodás. — Miután a -város nem hajlandó bennünket kielégíteni, az anyagokat -most márőrizetbeu kell itartanunk. A károkért a várost tesszük -felelőssé és ha másként nem lehetséges, per utján érvényesítjük követeléseink-e t. Férfi. I ta: Biró Lajos. — Géza... A fiu megmozdult. — Géza... Géza, kérlek. A karcsú, izmos, nagy fiu felugrott és az anyja felé sietett, — Parancsolj, mama. Gyöngéd, .szives és meleg viszony volt közöttük. Az asszony tizenegy év óta csak a fiának élt, minden szivedobbanása, ós minden gondolata a fiáé volt. Mellette és általa gyöngéd és lovagias lett a fiu is. — Kérlek, gyere -be ide... Nem akart a világossággal teli tanuló szobában beszélni vele. Szégyelte -a zavarát, a pirulását, a keze és az ajka remegését. A maga szobáját besötétítette és a nehéz függönyökön áaszivárgó fénynek is háttal ült. A fia udvariasan ós engedelmesen várta a parancsát. — t'lj le, kérlek... A fiu l-eült. Legény volt már, fénfi; tizennyolc éves, de már férfi; széles vállú, duzzadó izmu. Az ajaka körül pelyhek jelentek meg ós a hangja, a kedves, csengő, gyerekíhangja régen megmélyült, megdurvult. Férfi volt. — Géza... beszélni akarok veled. Hetek, nem — hónapok óta készült erre a beszélgetésre. A -fiu egyszerre csak felnőtt férfi lett. A gyermekkora olyan hamar elmúlt. Akkor nehéz volt és mégis könnyű volt rá vigyázni. Alikor kisérni lehetett minden lépését, akkor •' látni lehetett és irányi tani lehetett minden gondolatát, őrködni lehetett minden olvasmánya és minden perce felett. A gondolatai azonban egyszerre csak kisiklottak az anya kezei közül. Még együtt tanultak, de a fiu már elmélázott néha és nem akarta megmondani, mire gondol. Még beszámolt az iskoláról, a barátairól, az örömeiről és a hosszúságairól, de már elhallgatások sötétlettek a régi, világos, vidám beszámolásiban. A fiu nyugtalan lett, lázas, álmatlan és türelmetlen. Nem használt semmit a kiuos fáradsággal esztendőkig megcsinált pedagógiai fogás, hogy kifáradva, fizikailag kimerülve, tornától, játéktól, vívástól elernyedve kerüljön ágyba. Álmatlanul hánykolódott és az anyja szivdobogva hallgatódzott a szobája előtt. Tenni kellett valamit. — Gáza... te nagy fiu lettél... tizennyolc éves vagy... Bizony, tizennyolc éves. Nem lehet tovább hallgatni, nem szabad tovább hallgatni, akármilyen nehéz is a beszéd. Nagyon nehéz a beszéd. Az asszony lelke seiyempuhaságu. gyöngéd, finom és érzékeny lélek volt, a durva szó ugy l'ájt neki, mint az ütés, a durva gondolat, a piszkosságok gondolata ugy égette, mint a tüzes vas. Az egész életet ugy járta keresztül: kényesen, -finoman, érzékenyen, királynői tisztaságában és az érzések és az izlés szűzi -fehérségében. Most mégis beszélni kell. Rettegett eltol a beszélgetéstől. Lehetetlen lesz elkerülni némely alacsonyságokat, a fiauak j olyan uíát kell megmutatnia, amely szinte fájó undorodással töltötte el. Mégis beszelui kell. A hallgatás rettentő veszedelmeket hordoz magában és a fiút ,kmos csapások fenyeketik Orvosi könyveket tanult át, álmatlan éjszakákat töltött el töprengéssel, remegett az utálattól és félelemtől. — Géza... olyan dolgokról vagyok kénytelen beszélni veled, amelyekről nem szívesen beszélek ... Nem, nem beszélt szívesen. Kettejük között soha más szavak nem estek, mint gyöngéd, finom, előkelő, bársonypuihaságu szavak. Amit most kell elmondania, az dnrva, brutális és piszkos dolog lesz, amelynek a durvasága otrombán ütődik át az asszonyi beszéd finomságán is s amelyet nem ti ejiet finommá az anyai óvatosság sem. Sokáig gondolkozott, ne bizza-e a háziorvosára. De nem bizta. Féltette a fia érzékenységét, a finomságát, a lelki finomságát és előkelőségét a durva 'leleplezésektől. Néki kellett rászánnia magát. Ezekben a nehéz órákban nem vvolt szabad elhagynia a fiát, akit eddig ké-zenfogva vezetett. Meg kellett történnie. — Géza ... a férfikor, amelybe lépsz, sok mindenben különbözik a gyermekkortól, amelyet elhagysz. Mennyire különbözik. Fájt neki ez a különbség, de tudomásul kellett vennie. És cselekednie kellett. ''Jn\a$z volt, május, a levegő nehéz volt .a termés illatától és részegített.. Töprengései között -s megérezte ezt és amikor férfiúvá ktt fiára gondolt ebben a mámorít í ta-