Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-18 / 142. szám

hélímagyarorszag Szeged, 1916. junius 18. a városi hatóság ténykedésével karöltve kell járni. A rekonstrukció létrehozói a városnak tulnagy kereteket szalbtak. iE nagy keretek z utódokra hízták, feltételezvén, a mindenkori hatóságról ós közintézmények vezetőségéről a nagy koncepciót. Én bizom abban, hogy a várost ujjáépitők számításait és feltételezéseiknek helyességót a jövő iga zolni fogja. Az utódok meg fogják tenni kö­telességüket. Qui vivra verra! Fogadja Szerkesztő ur tiszteletem kifejezését, híve: Holtzcr Emil. Apró történetek. — Régi idők emlékei. ' — Pár éven keresztül Grádó volt Taschlcr Józsefnek az üdülőhelye. Megszerette a ten­gert, a „nagy vizet", noha 79-ben átélte a sze­gedi „nagy viz" szomorú napjait. A grádói tartózkodást összekötötte az olaszországi úttal. Egyik ismerősénél informálódott, hogy init nézzen meg Nápolyban, Kómában és bogy mi a látnivaló Capriban, Sorrentóban, meg a grot tában? Az információkat megkapta, nemkülön­ben a kellő útbaigazításokat a borravalók és egyebek irányában. Közeledett azi indulás ide­je. Koszócskáéknál (már mint dr. Koszó Ist­vánóknál) volt a búcsúvacsora. Az informálódtál ott még eldiskurálgatott Rómáról. Nápolyról ós a kapcsolt részekről és ihogy téli szítta ma­gát a tudnivalókkal, föllélegzett és Koszóné­boz fordulva azt mondta: — No, komaasszony, most már mindent tudok. Meglátja, iba hazakerülök, még nagyob­bakat hazudok, mint a mester. Ugy biz' a... • Amikor Vágó Pál Szegeden befejezte az árvizkópet, megalakult itt a Szegedi irók és hirlapirók köre. Persze alapszabály nélkül. A tisztikart annak rendje ós módja szerint meg­választották, elnök Tömörkény István lett, akit újságíró körökben még ma is „elnök"-nek titu­lálnak. A „kör" vacsorát rendezett Vágó Pali tiszteletére. A „Kis-Kass"-ban volt az estebéd, vaLamintbogy ott volt a „szókiholye" is a „köri­nek. A hivatalos felköszöntőt Kisteleki Ede mondta. Szépen, hatásosan, szivből fakadóan beszólt a „költő" (a bohémek egymás között igy nevezték Kisteleki Edust), akit szónoklata után zajosan megtapsoltak. Az elnök megrázta a csengőt, amire halálos csönd támadt a „Kis­Kass"-ban és a tagtársak közül megbízta Sz. Szigethy Vilmost (Bob) és Szakács Andort, bogy a szónokot minden elfogadható oldaláról üdvözöljék, egyben utasította Békefi Antalt és barátját, akik Szicíliába készültek, hogy ott keressék meg a felköszöntőből hiányzó állit­mányokat... • A fővárosba való terelése után majdnem nindén szombaton lerándult Lipcsey Adáfu ízegedi/c. !í egyedül érkezett, ismerősei a fe­ségiiiikei jelentei meg a Kass-beli összejöve­telen és ilyenkor édességekkel volt teli az asztal. Egy alkalommal ismét együtt volt a megszokott társaság, hölgyekkel kiegészítve és alig foglaltak helyet az asztalnál, megjelent a pincér és a szokásos kérdést intézte: — Mit parancsolnak? — Bort, párádival — válaszolt Liipcsey. — Mást nem parancsolnak? — érdeklődött a pincér, aki uj ember volt a Kass-ban. — Hozzon indiánért — szólt Lipcsey. — Mennyit? Lipcsey rá sem nézett a pincérre, csak ugy félvállról mondta: t — Kilencvenhatot. A pincér eltávozott, felkereste Kuss Já­nost és elmondta neki, hogy egyik vendégnek nem lehet ki a négy, fertály. — Miért és melyiknek? - kíváncsiskodott Nick barátunk. — Olt ül a nagy asztalnál, kövér az isten­adta. Képzelje főnök nr, 96 indiánért rendelt. — Ne okoskodjék! _ szólt rá Kass János a pincérre, — ha az az ur 96 indiánért rendel, akkor vihet százat is. Erre a megj(.gT2&n, a szentül meg volt győződve, Ihogy nemcsak a vendégnek, ha­nem a főnöknek is valami baja támadt. És fejcsóválás közt vitte a 96 indiánért a megren­delőnek. Még nagyobb lett a csodálkozása, ami­kor azt tapasztalta, hogy a megrendelt indyí­ner mind elfogyott. — Nem csoda, — morogta a pincér a baju­sza alatt — lia az ur ugy meghízott... Angol lap a békéért Hága, junius 17. A iondoni Econamist irja: Ha a diplomaták egy tisztességes, tartós békén dolgoznának, miért fordulnánk ellene? Kinek volnak merészsége még most is hangoztatni az utolsó pennyről és a? utolsó katonáról való régi mondást? Lqrcburn lord ugyanebben a fapban a kővetkezőket irja: — A kormánynak nincs joga, hogy sö­tétségben tartson bennünket. Végre is nem az angol nép az, amely azt mondja, hogy mi nem békülünk addig, amig -Oroszország meg nem kapja Konstantinápolyt, amig Szerbia helyre nincs állítva és meg nem na­gyobbodott Boszniával és Hercegovinával, amig Lengyelország nem kerül a cár birto­kába, amig Olaszországhoz nem csatolják az irredenta vidéket és Franciaország visz­sza nem jut Elzász-Lotharingia birtokába. Két dologban kell bennünket felvilágosítani: 1. Mennyire köteleztük magunkat szö­vetségeseinkkel? Ha nem vagyunk szaba­dok abban, ihogy a magunk szándóka sze­rint dönthessünk, akkor is tudnunk kell ezt: 2. Mik a céljaink, mik a kötelességeink, kilátásaink és milyenek az ellenség kilátá­sai? Ha mindezt tudni fogjuk, akkor leg­alább tudjuk, miihez tartsuk magáinkat. Már nem egy semleges állam ajánlotta föl szol­gálatát, ihogy véget vessen a háborúnak. A francia és angol vezérkar jelentése A cs. és ,kir. sajíóhadiszdllásról jelentik a Magyctó Távi mii imádnak: A fmnctit vqzéAjxtr jelentése. (Junius 16• délután hár/om ái\a.) A Maas balpartján a németek az éj folyamán több ellentámadást intéztek a Mort Homme déli lejtőjén tegnap általunk elfoglalt német lövészárkok ellen. Minden kísérletük t'üzelé­•sünkben meghiúsult. E ponton ejtett német foglyok száma száznyolcvan, köztük öt itiszt. A Maas jobbpartján a németek este 6 óra felé hatalmas támadást intéztek a Thiaumont védmütől északra levő állásaink ellen, a 321-es magaslattól a 320-as magas-, lat előállásáig. A francia gépfegyver' és gya­logsági tűzben a német támadások egymás­után meghiúsultak. A németek nagy vesz­teségeket szenvedtek. •Este tiz óra felé a németek nagy ka­liberű gránátokkal történt iheves lövöldözés után tovább keletre kíséreltek meg táma­dást a Cailette erdő déli peremén levő fran­cia lövészárkok ellen. A francia zárótűz­megakadályozta őket, hogy árkaikból elő­retörjenek. Az arcvonal többi pontján tüzérségi tü­zelés időnkénti megszakításokkal. Az angol vezérkar a következő jelen­tést adta ki: A múlt éjszaka a souchesi kőbányánál és Quenchyné lsikerrel aknákat robbantot­tunk fel- Egy német akna felrobbant Gi­Venohynél, de kárt nem okozott. Az ellenséges tüzérség ma a Labasse •csatornától északra és a loosi kiugró sza­kaszon a rendesnél élénkebb tevékenységet fejtett ,ki. Délután Viliebeketől keletre levő .lövész, árkainkra rövid ideig erősen lövöldöztek. A francia kamara titkos ülésének előzménye Gi)ú, junius 17. A kamara tegnapi iilé-, sén Descliuwl elnök bejelentette, hogy (káli és Pmriíjr de Narcay képviselők ín-, iterpellálciót nyújtottak be a külföldiekkel való bánásmód tárgyában. Az interpelláció­kat a titkos ülésen fogják tárgyalni. Azután felolvasták PugUexi-Cjnti indítványát, a melyben azt követeli, ihogy azok a kópvise­ilők, akik a háború kezdete óta ellenséges, külföldiekkel tárgyaltak, csak ugy bocsát­tassanak a kamara titkos üléseire, iha előbb esküt tesznek, Ihogy a háború befejezéséig sem közvetlen sem közvetett ,uton nem tar­tanak (fenn érintkezést az ellenséggel. Ezen indítvánnyal szemben az elnök kijelentette* 'hogy szerinte ez az indítvány alkotmányel­lenes- A kamara ezért ezt az indítványt a. kamara ügyviteli bizottságához utasította. eresWísíbeti, Szegeden. Az irodalom legnagyobb kincsei rendkivíil leszállított áron szerezhetők be 1916. junius 346-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents