Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-14 / 113. szám

4 D2LMÁÖY A BOBSMí? l:. Szeged, 1916. május 14. 1 Szegedről - Szegednek. — A városi vagyonról. — A városoknak kulturális értéke külsőleg is kifejezésre jut nemcsak abban, bogy nagyszabású beruházásokat létesítenék! hanem különösen abban, hogy azokat m [képen fejlesztik, gondozzák és tartják fenn. Aki a tárgyalás alatt tevő 1915. évi zárszámadást és vagyanleltárt figyelemmel megvizsgálja, azt találja, hogy a városnak vagyona a következőleg van csoportosítva: í. Fekvő javak. 1. A 70.000 hold föld 8.232.702 K - fill. 2. Az épületek 16.948.498 K 57 fill. 3. Építmények (hidak, rakpart stb.) 7.801.062 K 57 fill. 4. Emlékszobrok 381.554 K — fill. 5. Kövezetek, csatornák, át ereszek stb. 6. Terek, ültetvények, közkutak és lámpák 1.810.383 7. Védtöltések 2.529.677 8. Törvényhatósági utak 1.968.492 7.053 641 K 93 fill. K 43 fill. K 65 fill. K 57 fill. II. Ingó és egyéb javak. 1. Bútorok, szerek és eszközök (könyvtár, képek) 2.586.094 2. Termesztménvek, anyag 13 822 3. Haszonvételi jogok ' 19 210.447 4. Értékpapírok, betétek 16.346.045 5. Követelések 2 884.566 6. Készpénz 48.527 K 49 fill. K 50 fii!. K 80 fill. K 48 fill. K 58 fill. K 77 fül. Összesen: 87.821.364 K 84 fill. Adósságok. 1. Kölcsönvett beruházási „ fekék 31.044.248 K 36 fill. 2. Egyéb tartozások 876.449 K 52 fill. Összesen : 31 920.697 K~88"fíÍT. A tiszta vagyoni 55.900.666 K 96 fül. Ebből a vagyoni tói mutatásból: látjuk, hogy a város földjeinek értéke 8 millió koronában van fölvéve, a törvény által1 rendelt kataszteri tiszta jövedelem alapján, a valósagbn pedig ugy áll a dolog, hogy a városi földek értéke számolható átlagosan holdankint 1000 korona legkevesebb értékkel, igy bizton íme'rem állítani, hogy a városi földek értéke legkevesebb 70 millió koronát képvisel. A földeken kivül felsorolt fekvő javak 38 millió korona leltári értéket tesznek ki. Ezek mind gondos fentartást igénveinek ugy a közhatóságok, mint a közönség részéről, mert másként a nagy értékű vagyonok évről-évre pusztulnának. Sajnálattal kell megállapítani, ihogy a vagyonok gondos fen tartása tói, mind a két irányban, igen távol vagyunk. Nincsenek gondosan fentartva épületeink, szobraink, kövezeteink és törvényihatósági utaink, aminek következménye azután folytán az aszfalt burkolatú rakpart besiiplása folytán igen nagy összegű felújítási költségeket kell újra beruháznunk, aimi semmi esetre sem okszerű gazdálkodás. Nézzünk csak körül. Ma május hó közepén, sehol sémmi nyomát sem látjuk annak, hogy a fentebb emiitett 38 millió korona leltári vagyon fentartása érdekében bárhol is jelentkeznék a munka, pedig a legnagyobb munkaidő már elkövetkezett. Épületeink külsőleg elhanyagoltak, á közúti hidra még nincsen semmi gond, a rakpart sok helyen pusztulásnak indult, a felső kereskedelmi iskola előtt már több mint egy éve viz alámosás folytán az aszfalt burkolaut rakpart besüppedt, a kő mellvéd oszlopai és a lépcsőzetes rakpart több helyen ki van törve, a kőfedlapok letaszítva, az Alsótiszaparton a kisköruttól levezető lajáró vas,korlátai anár **bb mint egy éve össze vannak törve és mindezeknek nincs gazdája. A kövezetek és törvényhatósági utak, valamint a vasúti felüljárók korlátai erőszakosan vannak elpusztítva és nincs intézkedés azok helyreállítása iránt. Ugy látszik, hogy az a törvényhatósági közeg, akire ezek fentartása bízva van, nem látja meg a szomorú pusztulásokat és azt várja, hogy parancs adassék ki szálfára, pedig az én felfogásom szerint neki kellene a kezdeményezést megtenni. A nagy áldozattal létesitett közkerteink, szobraink és közkutaink 'éretlen durva kezek által szándékosan pusztíttatnak és nem vagyunk képesek ezeket megakadályozni. Itt 'már a nagyközönségnek is segíteni kellene a hatóságot munkájában, az iskolákban pedig nevelni az ifjúságot, hogv a kutturmunkát ne pusztítsa, 'hanem védelmezze. Minden jóizlésii embernek, bármely társadalmi osztályhoz tartozzék is, össze kell fogni, hogv a városi közvagyon pusztítását megakadályozzuk, a hatóságnak pedig gyorsan és erős kézzel kell a vagyon fentartásában rendet teremteni, a hanyagságot vagy mulasztást kérteibetetlenül .megtorolni. Nemo. Beszélgessünk. (A színhely a kultúrpalota előcsarnoka, ahol elzárva áll és vár a fdhonvéd. Nyárelői este, a villanylámpák már világítanak.) Én (fáradtan érkezve az előcsarnokba): Itt volnék megint, vitéz honvédünk. A fahonvéd: Hozta isten! Foglaljon helyet nálam, ha tud. Már nagyon vártam, hogy kifejezhessem a köszönetemet azért az élvezetért, aminek a vasárnap délelőtti gyermekelőadáson részese lehettem. Ha jegyet nem szerez, bizony, elestem volna ettől a gyönyörűséges élvezettől. Most már tudom, érzem, hogy mi is az a kultura. Én: Igazán örvendek, hogy nem hiába Fagyta el, ha csak egy pár órára is, ezt fi kul torhelyet. Nos és ki tetszett legjobban? A fahonvéd: Bajos volna azt megmondani. Elragadóan bájos volt a Szigethy Butyu, ugy mondta a szerepét, mintha az volna a mestersége, gyönyörűen szavalt .a Boros Viliiké és oly pompásan láncolt a Temesváry fiúval, hogy reggelig is elnéztem volna. És ennivalóan kedves volt a Szávits Etka, akinek még azt is megbocsájitottam, hogy francia baba volt. És hozzá milyen kecsesen táncolt. Gyönyörű volt no mindegyik, megérdemelték a sok virágot, meg a tömérdek cukrot, amivel elhalmozták őket. Hanem egy dologgal nem tudtam tisztába jönni. Én: Mivel? — vitéz honvédünk. A fahonvéd (hamiskásan): Hogy miiféle keresztnevük van azoknak az édes csöppségeknek. Nem lehet az magyar, én legalább nem hallottam soha olyan keresztneveket. Én: Hát magyarnak nem is magyar, csak olyan becéző nevek, amiket az uri divat kitalált. A fahonvéd: Ebben is a divat járja? Kár. Már én csak amondó vagyok, hogy nin©» szebb a magyar névnél. És nevezzük a gyerekeket csak ugy, ahogy a pap megkeresztelte őket, (Szünet.) És hát jut-e az előadás jövedelméből valami a hadi árvák nak? Én: Jut ám, még pedig jócskán. 1200 koronán felül volt a tiszta jövedelem. A fahonvéd: Ez már derék. Akkor istenes dolgot müveitek az intézkedők és áldás lesz a fáradságukon. Én: Nemcsak istenes dolgot kell művelni, vitéz honvédünk, liauem tiszta számadást iíg végezni. Mert ezen fordul meg minden. A fahonvéd: No no. Hej, uram, én is hallottam már egyet-mást az ilyen elszámolásokról és rendezésekről. Rogyásig megtelt a nézőtér és amikor számadásra került a sor, e%v dinár, két dinár, a jótékony célnak semmi se jár. Én: Vannak ilyen csodák, csak még az a nagyobb csoda, hogy az illetékesek szó nélkül hagyják az ilyen elszámolásokat, A fahonvéd: Mégis csak nagy tudomány lehet az az összeadás, meg a kivonás. Én: Különösen az osztás. Aki ezt műveli ezekben a nehéz napokban, annak nem mehet rosszul a sora. A fahonvéd: Mint az állást kereső nőknek, ugy-e? Beszélték itt körülöttem, bogy a Feministák-egyesülete most azon dolgozik, hogy felvilágosítsák a nőket, bogy milyef pályára menjenek, ha tisztes megélhetést akarnak maguknak biztosítani. Én: Hát bizony, ezek a feministák nemcsak a mának élnek, hanem a holnapra is gondolnak. És ők neon azt tartják, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, hane,m arra törekszenek, hogy ma is, holnap is, ha lehet, fácán jusson a dolgozni akaró nőknek. A fahonvéd: Jusson mindenkinek, aki rászolgál a dolgos két kezével. Én: Fácán talán még juthat, de csirke, kacsa, liba már nem igen, mert megszűnt az ármaxiuiálásuk ós most annyit kór értük a tanyai nép, amennyit akar. Hegynek megyünk már megint, vagyis az árakban'fölfelé. A fahonvéd: Meg kellene bizni a Balogh tanácsnok urat, bogy a közélelmezésben terjeszkedjen ki a szárnyasokra is. Én: Ez se utolsó gondolat. Azt hiszem, hogy letörné az árakat és a szárnyasok révén is apasztaná azt a veszteséget, ami az előző élelmezésből származott. (Szünet.) A fahonvéd: Ugyan mondja már, ini lesz a félkezü színész kérvényével? Megengedik-e majd neki, hogy itthon keresse meg a betevő falatját ós lculturát csinálhasson a kultur-sziiiház mellett? Én: Erre csak a kultura félistenei tudhatnának feleletet adni. Ki láthat a szivekbe (hogy a májakról ne is beszéljünk) és ki tudná azt előre megmondani, hogy mennyi érzés fakad fel a szivekben, amikor egy olyan ember dolgáról van szó, aki a háborúban elvesztette a kenyérkereső jobb karját? A fahonvéd: Ha az a szinész-ember ott, a legvéresebb színjáték helyén megtette a haza, iránt való kötetlességót, akkor itt mindenkinek meg kell tenni az iránta való kötelességet. Ezt parancsolja a tisztesség, a magyar becsület. -i Én: Azt hiszem ón is, hogy akik érettünk hullajtották a vérüket, jussuk van ahhoz, hogy eresz alá kerülhessenek. A fahonvéd (szikrázó szemmel): Ugy legyen Hangszerek JLÍ32 részek kaphatók és javíttatnak Babós Sándor Siri^t Iskola-utca 8. — Szolid árak.