Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-14 / 113. szám

Szeged, 1916. május 14, miimágyallöasyám A háziipari kiállításLevél a szerkesztőhöz. — A Délmagyarország szombati számában vezető helyen méltatja a Felebaráti Szeretet Szövetség háziipari kiállításának és iparpártolási mozgalmának jelentőségét. Noha a cikk általában helyesen értelmezi a szövetség intencióit, engedje meg, t. Szerkesztő ur, hogy ahhoz a magam részéről, mint a szövetség tisztikarának egyik tagja, néhány szerény megjegyzést fűzzek'. Teljesen igaza van a cikkírónak: a magyar ipar komoly és hathatós szolgálatába kivan szegődni az egyesület, de nem osztozom abban 'a véleményben, hogy ezt a célját — vagyis a magyar házi- és gyáripari, termékek népszerűsítését 'és terjesztését — az egyesület „elszigetelt helyi mozgalmával aligha érheti el." A szegedi Felebaráti Szeretet Szövetség országos 'akciót egyszeriben nem indíthat. Ez, azt hiszem, kissé na, gyitott értelmezése lenne a szövetség teljesitök'épességének. De ebből egyáltalán nem következik az, hogy a szövetség akciója elszigetelt maradjon. A közelebbi cél épen az, hogy a magyar iparnak nemcsak Szegeden, hanem a város körzetében is minél több hivet szerezzen az egyesület. A kiállítás rendezése a szövetség iparpártolási mozgalmában természetesen csak az első kísérlet, amelynek sikere útját egyengeti annak, Ihogy az iparpártolási akció hatékonysága fokozódjék és terjedelemben' is nagyobb méreteket öltsön. A kellő komolyság a. szövetség részéről mindenesetre megvan. De, liogy az akció eredménnyel járjon és országos jelentőségűvé emelkedjék, arról a szövetség egymagábannem gondoskodlhatik. A szövetség fölemeli és magasan lobogtatja a magyar iparpártolás zászlaját, agitál az eszme mellett, a saját hatáskörében: minden tőle telhető módon támogatja is a magyar ipart, de hogy a zászló alá a magyar ipar védelmezői impozáns számban tömörüljenek és ott — nem miként a múltban — állandóan kitartsanak, az — sajnos, — nem a szövetségtől függ. Minden bizonnyal a sajtónak is nagy része lehet abban, hogy az eszme felkarolásával, a közönség lelkesifésével és irányitásával a magyar liparpártolási mozgalmat megerősítse. A szövetség épen ezért köszönettel fogadja a sajtó támogatását és nagyon örülne, ha a nyomtatott betii hatalmával az akciót orszá gos szervezetté lehetne fejleszteni, bár azt hiszem, hogy a kezdet kezdetén komoly eredmény volna az is, Ihogy egy százhúszezer lakosú város lakossága a magyar iparpártolás zászlaja alá fölesküdnék. Ha a szövet ség akciója egyelőre csupán ezzel az eredménnyel járna, én a cikkíróval szemben már ennek ' is nagy jelentőséget tulajdonítanék. Ez semmiesetre sem lenne elszigetelt jelenség, föltétlenül1 éreztetné hatását az egész országban, amelynek társadalmát a helyi agitációk és sikerek később természetszerűleg egységes táborba tömörítenék. A szövet ség büszke lenne arra, ha a magyar ipar Szegedről indulna el 'hódító útjára, de az ügy érdekében, jobban szeretné, ha az ország többi városában hasonló mozgalom szerveztetnék. Még csak annyit, hogy állami beavatkozással — de támogatással sem — a magyar iparnak híveket toborozni nem lehet. A magyar közönségnek hazaszeretete, lemondása, szilárd elhatározása és összetartása azonban fölépítheti a magyar iparpártolás ragyogó palotáját nemcsak Szegeden, hanem az egész országban is. A Délmagyarország komoly és hazafias iníencióju cikke amellett tanúskodik, Ihogy t. Szerkesztő ur lelkesen fölkarolja a szövetség iparpártolási akcióját. Amidőn, •ezért a magam részéről hálás köszönetemet fejezem ki^vagyok tisztelő hive: (Aláírás.) JCiss Sátjdort megoperálják — JT Széchényi-tér nyomorék koldusa. — _ i (Saját tudósítónktól.) A Széchenyi-térnek azon a részén, ahol a Sandberg-üzlet és a Pollák-testvérek divatárukereskedése van, (hónapok, talán évek óta koldulgat egy kis sánta íiu. Gyönge két vállát ,fölfeszi tik a kemény mankók, lábacskáin szennyes harisnyák vannak, kész cipő nincsen rájuk és a buzgón koldult pénzből nem tellett cipőt csináltatni a nyomorék végtakogra. A héten abban a szerencsében részesültem, hogy a kisfiút Saudbergék bemutatták nekem. Egy jóságos asszony székre ültette, lehúzta a szennyes harisnyáit és magyarázta: — Tessék, donga-lába van. Ha megoperálják, egészséges ember lesz belőle. Mi adjuk a műszert, amiben a lábat az operáció után egy jót évig tartani kell. — Biztos ez? — Egészen biztos. Hiszen az egyéves gye reket operálni se .kell, csak abba a műszerbe tesszük a lábat, amit emiitettem. Nekünk volt már sok ilyen esetünk. — Miért nem operálták eddig? — A szülei nem engedik. Nekik nagyszerű üzlet ez a gyerek. Az anyja a sarkon vizet árul, ő meg itt szaladgál egész nap és koldul. Ki ne adna .az ilyen kis nyomoréknak? Azt a megbízást kaptam a jó emberektől, akik meglátták a szegedi utcának egyik legrettenetesebb nyomorúságát és bűnét, hogy eszközöljem ki a íiu megoperálását. A gyerekből kivenni semmit sem tudtam. Csak annyit mondott, hogy négy és féléves és liogy a pénzt haza viszi az anyjának levesért. Nevét, lakását nem tudta, szellemi és testi fejletlenséget árult el aboz ia korhoz képest is, amelyet bemondott. Legelőször dr. Szalag József főkapitányhoz fordultam a íiu érdekében. Ugy ő, mint dr. Pálfy József, árvaszéki elnök és dr. Orkonyi Ede, kúriai kiró, a fiatalkorúak felügyelő hatóságának elnöke, foglalkoztak már a dologgal. Az árvaszéken a közgyámi hivatalban aktája van az ügynek. A főkapitány ur azok után, amiket elmondtam neki, megbízást -adott Gyarmati rendőrbiztosnak, hogy nyomozzonaz ügyben. Pálfy árvaszéki elnök úrtól pedig már másnap a következő levelet kaptam: Kedves Szerkesztő Uram, érdeklődése folytán közlöm, hogy Kis Sándornak hívják azt a szegény .kis nyomorékot, ki szüleivel Párisi-körut 19. sz. a. lakik. Mint emiitettem, az ügynek nálunk ,aktái vannak 4356—1916. sz. a. Eljárásún kat kissé megnehezíti az, hogy a ker. t. orvostól kikért vélemény nem igéi biztos eredményi és e miatt a szülők ellenzik az operációt. Boross főorvos hajlandó az operációt ingyen végezni. A helyzet most az, hogy a szülők f. hó 19-én d. e. 11 órára vannak kiballgatátsra idézve a közgyámhoz. Nyilatkozatukhoz képest kell intéz, kedni az árvaszéknek, esetleg apai hata; lomtól megfosztás és idegen gyám kirendelése iránt. Ilyen határozatnak azonban jogi formái vannak és indokoltnak kell lenni, ami a kissé labilis orvosi véleményre való tekintettel különös gonddal mérlegelendő. M indenesetre figyelemmel fogom kisérni az ügyet és az eredményről értesítem Szerkesztő urat; megköszönve a kik. sorsa ir nti érdeklődését, vagyok Őszinte nagyrabecsüléssel Szeged, 1916. május 10. igaz tisztetlője , Dr. Pálfy. Az ügynek uj, radikális fordulatot ád az a hivatalos jelentét®, amelyet Gyarmati rendőrtiszt terjesztett be a főkapitányhoz. Ez a jelentés hiteles adatot szolgáltat arról, hogy a szülők miért ellenzik a Kis Sándor megoperáltatását és szól a maga megrázó egyszerűségében a következőkép: , Szeged szab. kir. város rendőrkapitányi hivatala. HIVATALOS JELENTÉS. Szeged, 1916. évi május hó 9-én. Alulírott tisztetlettel jelentem, hogy Kiss Sándor, szegedi szül. 38 éves r. k. napszámos Párisi-körut 19. sz. alatti lakosnak folyó hó 9-én d. u. 2 órakor a lakásán megjelentem, megállapítottam a házban lakóktól, hogy vau neki egy 9 éves Sándor nevü, mind a két lábára nyomorék fia, akivel nagyon rosszul bánnak, az anyja vagy a 1? éves Márta nevü, leány-testvérje viszik mindennap az utcárá kéregetni, abból él az egész család, amit a fia összekéreget, ha keveset visz haza, megverin, elzavarják, meg nem adnak néki enni. Az apja tüdőbeteg, katonaságnál szerezte a bajt," a felesége és a 16 éves Márta leúnyja egészségesek, 26 korona hadisegélyt kap és 12 korona lakbért fizet havonta. Emiit. Magyar Ferenc, I. kerületi rendőr. Láttam Gyarmati nt. e. k. Ezt a jelentést a főkapitány áettette a kihágást bírósághoz, a másolatát pedig megküldte az árvaszéknek. A 19-ifci tárgyaláson az apát minden bizonnyal megfosztják apai hatalmától, a szerencsétlent sánta fiu gyámot kap, .akinek már bizonyára nein lesznek aggályai amiatt az operáció miatt, amelyet szakemberek biztosnak mondanak. Boross főorvos — mint az árvaszéki elnök ur is irja levelében — dijtalauul hajlandó az operációt elvégezni, Sandbergék pedig díjtalanul bocsátják rendelkezésre azt a műszert, amelyre az operáció után szükség lesz. Az operáció után a gyerek vagy a menhelyre, vagy a fiatalkorúak felügyelő hatóságához kerül, ahol biszonyára visszaadják az életnek, amelytől gonosz környezete annyira elvonta, liogy a 9 éves fiu anélkül papolhatta el a leckét: négy és fél éves vagyok, hogy bárkinek eszébe juthatott volna benne kételkedni.