Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-25 / 122. szám

Szeged, 1916. mágus 25. BmfÁGYAscmsExs Wilson az Egyesült Államok békeközvetitéséről. BERLIN, május 24. A Wolff-ügynökség jelenti szikratávíróval Nevvyorkbói: Wilson elnök szombaton Charlottban, Meklenburg állam függetlenségi nyilatkozatának 140-ik évfordulója alkalmából beszédet mondotf százezer ember előtt. Beszédében többek között a következőket mondta: — Az Egyesült-Allamök számára elér­kezett az ideje annak, hogy az európai béke helyreállítására felajánlja szolgálatait. Euró­pa belekeveredett ebbe a háborúba, ml azonban erősen ragaszkodunk a békéhez és kutatjuk, mi fog kialakulni a fejlemé­nyekből. — Miután forró összeesapásoikkal ke­veredtek egymásba a küzdő elemeik, békés együttműködésre fognak végeredményben törekedni. Nagyon érdekes tünet, hogy a hadmüveletek megállapodásra jutottak és nem murainak elöbbrehaladást. Ha a had­viselő államok nem tudják letiporni egy­mást, akkor tanácskozni kell. Itt Ameriká­ban példát akarunk szolgáltatni arra, hogy miként lehetne a világot a szabadság, a közös munka és a béke alapján egyesíteni. — Azok után a nagy tapasztalatok után, amelyeken keresztül mentünk, el­mondhatom, hogy Amerika az emberi faj prófétai mintaképe lehet. Örömmel adnám át magamat annak a gondolatnak, hogy el­jön az engedékenység, amely annak a mon­dásnak szent szimbólumát állítja a világ nemzetei elé, hogy: A vihar földrengés, tűzvész után is hallatszik az emberiesség csöndes, jóságos szava. A hangulat Olaszországban. Lugano, máijus 24. Olaszországban a 'tuíég nem rég megnyilvánult föltétlen biza­lom a győzelemben kezd észrevehetően meg­csappanni A Stöfani-ügyriak-ség .most ter­mészetesen azon mesterkedik, hogy ugy tüntesse fel a dolgot, mintha a kiürített ól'asz állások csak ideiglenes jellegűek lettek vol­na és csak az lett volna a rendeltetésük, hogy osztrák-magyar támadások esetére ki­üríttessenek. Ráadásul a támadó a védeke­zőivel szentben mllndig előnyben van, amint az Vendteinél is látható vo'lt.'. Végre a ta­pasztalat azt mutatja, hogy a támadó első lökési ereje annál előbb bénul meg, min ál inkább távolodik el a saját, nehéz tüzérségé­től és friss ellenséges erőkre talál. A mos­tani operációk fejlődése elé tehát teljes biza­ilomimal nézhetni. A Steíani-ügynökség egy másik kom­münikéje felsorolja az ellenséges támadó csoportokat és sokat foglalkozik az osztrák >és magyar .rfehtéz tüzérség rettenetes túl­erejével. Ép Oly gazdagon van az ellenséges tüzérség lőszerrel is ellátva, amely egyene­sen fantasztikus tűzhatást enged meg. \ bátor oiasz hadslerég ennek ellenére változó szerencsével és komoly, ímegren'diíthetetlen szilárdsággá1! hárűol, hogy az ellenség hatal­'ma-s előretörését feltartóztassa. A sajtó Ítélete azonban korántsem olyan 'bizakodó. A Secolo a visszavonulást szintén teljesen normálisnak (és jól átgondolt terven alapulónak jelzi. Az osztrák-magyar táma­dások máris erőteljes ellenállásra találtak. A helyzet mindenesetre „némi nyugodtság­gal" szemlélhető, mert az olyan hadsereg, amely a Visszavonulás alatt annyi energiát és ellenálló erőt tanúsít, nem győzhető le. A Corrirere della Sera bizalomra és tü­relemre int. Valamennyi lap pedig hosszú táviratokat közöl arról a „bizalomról", rnely­Jyel Páris'bán és arról az „optimizmusról", amellyel Londonban követik Olaszország 'hősies harcát a Trentinóban. Közben' a római 'apok nagy lármával azt követelik, hogy az olasz kormány szálljon szlembe azokkal az osztrák hazugságokkal, amelyeket azok az olasz hadjáratról büntetlenül, terjesztenek és a'2t kívánják, hogy az olaszi hadvezetőség adjon ki több jelentést és azokat az eddigi­eknél korábban hozza nyilvánosságra. Ausz­tria-Magyarország értlett hozzá, hogy jelen­téseivel az egész világot befolyásolja. Tragi­komikus véletlen, hogy a trentinói hióbhinek­kél összeesik a háborús pártok kongresszu­sának ,a kezdete Milanóban-. Ezt a kongresz­szus-t különösen Bossi tanár képviselőinek és másoknak Németország elleni vad izgató beszédei vezették be. A Provincia di Como című újság fájdalomtól eltelten kívánatos­nak tartja, hogy a győzelem mihamarább rámosolyogjon az olasz 'fegyverekre, mert akkor a romokból uj élet fog fakadni. Francia magyarázatok a németek előrehaladásáról. Genf, május' 24. A francia hadiigyrulniszté­rmm magyarázatai ma i-s gondosan -kerülték hogy a közönséget tájékoztassák ,a jelenlegi' német támadás terjedelméről és a németek ál­tal a Maas halpartján elfoglalt terülte nagy­ságáról. Ugyanígy járt el a párisi katonai srnk­•kritika ,is. Ez utóbbi a .szombat óta az egész nyugati Maas-területe-n tomboló (harcot ecseteli, amely ötven kilométernyi arcvonalon fejlődött ki és amely a legnagyobb elkeseredéssel folyik. A német Támadások, amelyek szakadatlanul folytaik a franciák összes állásai ellen, borzal­mas harcokra vezettek, váltakozó eredménnyel A francia vonalak több helyütt könnyen en­gedtek. Másból ismét némileg javult a hely­zetük. A Matin 'bevallja, hogy a németek némi előnyre tettek szert. Rousset alezredes is meg­állapítja, bogy a franciák a 304-e.s és 295-ös ma gaslatról visszavonultak, ami sajnálatos, mi­vel az ellenségnek megfelelő elhaladására vall. Verreaux tábornok is igy nyilatkozik s kijelenti, bogy nem tudja leküzdeni az elkedv­frícuedést, amelyet neki a németeknek Verdun irányában hacsak egy lépéssel is tanúsított előrehaladása okoz. Tengeri ütközet a belga partoknál. Bern, mám 24. Az angol admiralitás jelenti, hogy tegnapelőtt a belga partok kö­zelében egy toripedóz'uzókból- és monitorok­ból álló angol1 és torpedóz-uzókból álló né­met tengeri haderő között összeütközésre került a sor. Az ütközet kimenetele isme­retlen. v __ 3 Most egy esztendeje. A giorlioei áttörtés hire Zemplén-megye északi határán ért bennünket. Azt ugyan nem is sejtettük, hogy az orosz frontot át­törtük, csaik arról értesültünk togy Gorli'cé­nél, ugyanott, ahonnan- hadosztályunkat pár hét előtt a javába tomboló kár-páti csatába vetették, nagy győzelmünk volt; a íálma annyi fogolyról szólott, Ihogy szinté már a felét siein hittük -el. Miájus hetedikén hajnal­ban megindultunk megrohamozni az orosz állásokat, de biz azokat üresem találtuk. Az ellenség, mely előtte váló nap még élénk gránáttiizzel markírozta visszavonulását, ugy eltűnt, hogy csak napok múlva értünk nyomaiba. Nyolcadikán átléptük Magyar­ország határát, 1000 méter magas hegy­láncolat tetején. Az egész had-járatunk leg­íötemelőbb pillanata; volt, miikor az orosztól megtisztitottmak láttuk hazánkat. Naponta 15—20 kilométert tettünk még, hegyeken, völgyeken -keresztül, de senfcisem panasz­kodott fáradságról és 7—8 napig tartó ül­dözés alatt, néhány beteg kivételével, se.nki­seirn maradt le a csapatokból; a San folyón a Hymmuszt énekéivé szaladt át a legény­ség. Májas ló-ikán megállott az orosz; a San mellett kiépített állásokba vonult s pár nap múlva már bizonyossá vált, hogy két­ségbeesett védelmet fejt iki. Przemysl birto­káért és a Letmbergbe vivő utakért folyt a küzdelem. Az a 14 napos ütközet, amelyet itt sikerrel megvívtunk s amely Przemysl visszavételéivel ért veget, a z 51-ik honvéd­hadosztály Vérzivataros történetének is egyik legvéresebb csatája volt. Nekimentünk a kiépített állásoknak, rolhamról-rohamru őrölve meg makacs ellentáMását. Mindk" részről rettenetes ágyútűz, a mi 30 és feles gránátainknak az- orosz 22 és 26 centimé­teres mozsarak felelgettek. A krukenici fe­nyőerdőben elhelyezett segélyhelyek be sók szenvedésről', jajról, vérről tudnának tanús­kodni ... 24-iikén délután az oroszok egy hatal­mas papírsárkányt eresztettek föl, melyet a kedvező szél a mi állásaink felé vitt. Vállal­kozó honvédek kibújtak árkaikból, leszedtek a sárkányt. Az oroszok ezalatt n-ain lőtték. A sárkányon, németül ez állt: „Az olaszok megüzenték a háborút a monarchiának. Ne harcoljatok tovább, úgyis minden hiába." Május 9-ike óta, t'ehát több mint 2 hete nem kaptunk már semimi ih'ilrt; a postánk a gyors előnyoimu'Msban elmaradt és fogalmunk sem volt arról, hogy mi történt ezalatt a nagy­világban. Nem is hitte el a lehetetlennek hangzó hirt senki. Másnap bementeim a had­osztálytörzshöz, ott hallottam, hogy a hír igaz. Le nain irhátöm azt az elkeseredést, mélyet e hióhbir elterjedése a katonák közt kiváltott. Mindenki az olasz-ok ellen szere­tett volna menni, boss-zut állni a hitszegő •t a liánokon. S mikor pár nap múlva néhány zászlóaljunkat kivonták a tűzből, pihenés és kiegészítés céljából, s a ihadosztáiytörzs szakácsától azt hallottuk, (mindig a szaká­csoktól tudtuk még -legelőször a hinekét), hogy az egész hadosztályt az olasz frontra Viszik, mindenki boldog volt és elégedett.

Next

/
Thumbnails
Contents