Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-21 / 119. szám

6 DKLMJAÖ Y AXOS82AQ Szeged, 1916. május 21. az agysejtjeinket, amikor amúgy is gyöngék. Cirógat ós mesék kellenek, mézeskalács palotákban, Mietől-eg félmúlt időben irve, amiktől meg tehet kövóredni. Hízni, hizni, ez a fontos és ez a jelszó. No meg, hogy háború van, a szinli zat nem szabad bántani. A fahonvéd: 'Mást szabad? Én: Mindent és mindenkit, aki él és különösen azokat, akik a szinti ázat említeni merik és akik a színházzal kapcsolatban a közönség igényeit, a kultuirát takarják szolgálni. A fahonvcd: Bolond világot élünk. Mikor is lesz már vége? Én: Majd ha az emberek nyitott szemmel járják a világot, ha nem ülnek 'fel hangzatos frázisoknak és ha majd mosolyognak, ^miikor olyan levelet kapnak, amelyben a következő passzus foglaltatik: „mint üldözött és mél'tatlan-ul meghurcolt ember mézek föl uraságod na." A fahonvéd: Szép siránkozás. Nem szeretem a síró embereket, mert — mint Timár Mihály mondja — a férfi könny gyanús. Ne könnyezzünk, inkább örülgünk, mart ütjük a, digókat, csak ugy porzik. Nékem ezenkívül még az az örömem is van, hogy kikerülök innen a szabad levegőre. Én ielmenőben): A viszontlátásra a fagiulibában! A fahonvéd: A korzón, a szerelmes párok flangirozó helyén... Áruló zsircseppek vagy a tulbuzgó detektív büne. — Szenzációs bünügyi regény. — A nagy detektív, — nevezzük egyszerűen Sólyomszemnek — gondolataiba mélyedve rótta az utcákat. Agyát egy szenzációs bünügy: „A mutyéri csatorna fekvése" foglalkoztotta. Hetek óta nem ,birt attól szabadulni, hogy a csatorna eszébe ne jusson, hiába gondolt másra, hiába koncentrálta minden gon-' dolatát az akóltelepi szennyvizek orosz fogoly ásta átereszére, <a megyven,háromezer koronás költségekre és arra a csekély kis tizenöt centimáteres különbségre, amennyivel a Maty, az akólMepeknél magasabban fekszik. Meigfkisérelte kikutatni, mi okból nem jelentkeznek a hadifoglyok a osatarna-felügyelőnél reggelenkint, mint eddig, miért hagyták abba az ásatást, miért nem vágják már át a vasúti töltést, Ihogy az átereszt megcsinálha&sák. Következtetni próbált, — mint az a neves detektívek tankönyveiben élő van iinva. — de nem tudott semmit sem kisütni. Egykedvűen ment el a közkórliáz előtt, majd lassan, kényelmesen rágyújtott egy cigarettára, mert a kiáramló deficit szaga, — még két hét előtt történit, azóta a szag is, meg a deficit is csökkent — ferdére csavarta kifinomult szaglószervét. Végigment a Széchienyitéren, aztán szinte ösztönszerűen a közvágóhíd felé bartott. Megállt és mert épen jeget szállitottak, megszokásból megszámlálta a jéghasábokat, (aztán azon kezdett gondolkodni, nyom-e egy hasáb tizenkét és fél kilót. Sólyomszem habozás nélkül megállapította, hogy egy hasáb jég csak a fizetésnél ilyen súlyos, ha tized esmér,legre teszik, jóval kevesebb. Annyi baj legyen, jegyezte meg halkan és megfordult, mert haza akart micmmi. Sólyomszein régi, kipróbált detektív, a legborzalmasabb gyilkosságok 'hidegen hagyták, idegei bajókötélből készültek, de amit most pillantott meg, még öt is megremegtette. Zsinoseppeket látott a földön. Sólyomszem pillanat alatt megváltozott. Minden izében remegett, szemei lángokat szórtak, de még igy sem feledkezett meg arról, hogy gyorsan átöltözzön. Hirtelen ősz bajuszt és szakált ragasztott, mellényzsebéből furkósbotot vett elő, kabátját kiforditotHa: ugy nézett ki, mint egy koldus. Görnyedt 'aggastyán lötit a karcsú detektivből. Egyik kezében zselbvillanylámpált tartott, -a másikban nagyitóüvegst, a harmadikban daktiloszkópiai felvételek voltak. Letérdelt a földre és a nagyitóval vizsgálni kezdte a zsireseppeket. Arcán gúnyos mosoly cikkázott át, — mint amikor 1642-bem a sánta kapitány gyilkosát elfogta — amikor látt&, ihogy a zsircseppek a h,u.s- és vásárpénztár raktárából vezetnek ki. Sólyomszóm elindult a zsirnyomokon. Minden egyes zsireseppet megvizsgált, sokáig tartott a munkája, de legalább (eredményes volt. A zsircseppek nyomán a városba egy kis térre jutott. Egy ház előtt megszűntek a zsircseppek, de amikor tüzetesebben kezdett nyomozni, rájött, hogy a zsirnyomok levezetnek a pincébe. iSólyomezlem megállt a pinceajtó előtt és elégedetten dörzsölgette a kezét, majd igy kiáltott fel halkan, a saját jól felfogott érdekéiben: — Haha! — és bement a ScotlandYardra, ahol főmének részletes jelentést tett a nyomozásról. A főnök megdicsérte hű emberét, kocsit hozatott és most már együtt mentek ki a zsírnyomokat megvizsgálni. A főnök vegyészember, nyomban meg,állapította, hogy a zsircseppek kétségkívül zsirból származnak. A zsirnyomokon ismét eljutottak a pincéig, ahol a főnök egyszerre megváltozott, összeráncolta a homlokát, megnézte iá házszámot, megkérdezte, hogy kinek a tulajdona ia ház, aztán Sölyomszemmel együtt visszamenit <a rendőrségre. Alig csukta be maga után az ajtót, rákiabált Sólyomszemre: — Sólyomszem, maga öregszik. Homnan szedte, hogy azok a cseppek zsir cseppek? — De hiszen főnök ur is megállapította. — Mit állapítottam meg? 'Semmit sem állapítottam meg. Azok a nyomok autótól származnak és benzin cseppek, tudja?! — De kérem... — Ne kérjen semmit. Benzinesep-ptk és kész... Most pedig jegyezze meg magának, hogy ezentúl utasítás nélkül inem szabad nyomozni. Megértette? Ez volt az első eset, hogy Sólyomszem nem értett valamit, de azért miut fegyelmezett rendőr azt válaszol a: — Megértettem. — Nohát, — mondta a főnök. a la »la itt m a a 0 0 ® 0 0 0 0 0 0 ® Hölgyek figyelmébe! Megérkeztek a legújabb divatú tavaszi és átmeneti selyem és szalma modell kalapok. Oyászkalapok nagy válsztékban. Átalakításokat legújabb medellek szerint készít 0 0 0 0 0 0 0 0 0 00000000000^00000 RANSBURG JANKA divatárusnő, Valéria-tér 3. szám. halt értem, úgy szeretett,- én is szívelhettem-, de mégis a másikat vezettem oltár elé, mert íitet sokkal jobban szerettem. Vera halálos ellenségem lett, befojtana egy kanál vízbe, de nem törödtem vele, mert szerettem az asszonyt. Káplár; Hát oszt most mér haragszik az asszonyra őrmester ur? Ifjú N. A.: Mert cudar, hitvány lélek, mert megölt, agyoncsapott, megcsalt az utolsó, a piszok, cafat, rongy-asszony . . . Káplár. Ne izgassa magát őrmester ur, az árt magának, hiszen még alig gyógyult be a sebe . . . Ifjú N. A.: (rá se hallgat) . . . Egy esztendeje nem láttam, minden héten irtani neki, ő is írt, hogy kedves szeretett hitös uram: (nevet) . . . Kedves szeretett hitös uram . . . Ide hallgass tesvir . . . senkinek nem mondtam még el, csak a doktor ur tudja; nekem megírták a harctérre, hogy elvették tülem az asszonyomat . . . Levélben írták meg ... itt vannak a levelek . . . három van ... (A párnája alá nyul és előveszi.) Azt írják, hogy a Szabó Nagy Gyuri csavarta el a fejét ... Elcsavarta ? (Nevet) Könnyű annak az asszonynak elcsavarni a fejét, aki hagyja elcsavarni ... Káplár: Osztán ki irta a leveleket? Ifjú N. A.: Hiszen ha tudnám ?! Nem az a kérdés, Pajtás, hogy ki irta, . . . írták, itt van benne van, hogy hűtlen lett hozzám . . . Ez a hála a jóságomért, a szeretelemért . . . De a jóságos szent szűz legyen irgalmas hozzá, mert én nem irgalmazok . . . nem én megölöm őket. Káplár: Hát nem igaz? Ifjú N. A.: Hát mán mért irták volna, ha nem igaz Igaz a, mint a miatyánk. Hiszen benne van. (Olvassa.) Amig kend a hazát védelmezi és szenved, a drága kis felesége, a finom perszóna, éccaka a Szabó Nagy Gyurinak szokott ajtót nyitni. . . Most mán hiszed ? Káplár: Hát meglehet ... ha irják. Ifjú N. A.: Mondtam a doktor urnák, hogy telegrafálja meg az ides apámnak, hogy csak ük gyüjjenek, meg a Pista gyüjjön, de nem akarta, aszonta az nem illik. . . Hát megcsalni az illik ?! (A leveleket olvassa, aztán, amikor a szülei, a felesége, meg a gyerek jön, a leveleket a takaróra teszi. Azok megállnak az ajtóban, aztán odaszaladnak az ágyhoz, apa, anya megycsókolják, a gyerekei magához vonja, aztán a gyerek az ágy elé ül és játszik. A feleség nem tud az ágyhoz jutni.) Pista: Édes apám . . . Öreg: Édes fiam . . Anya: Édes jó fiam . . . öreg : A doktor ur mondta, hogy mán nincs baj, katonadolog, meggyógyulsz . . . Anya: Meg szabadságot is kapsz . . . Feleség: ... hat hetet . . Ifjú N. A.: (elfordul tőle) Anya: A Pista mán beszélni is tud, . . . hogy ü is katona lesz, mint az édes apja. . . . Feleség: Minden este imádkoztunk érte • •• Ifjú N. A.: (félre) Tudom, a Szabó Nagy Gyurival . . . (fent) Hát mi újság a faluban? Mit csinál a jegyző ur? Öreg: Meghalt. A segédjegyző lett a nótárius . . . Ifjú M. A.: Hát a föld be van vetve? Feleség: (odajutott az ágyhoz, meg akarja fogni az ura kezét, de az hirtelen eldugja a kezét) Három lánc mán bevan csak . . . Ifjú N. A.: (közbevág) Hát édes apám hogy van? Édes anyámnak hogy szolgál az egészsége ? Felesig: Hát hozzám nem szól kend egy jó szót?! Ifjú N. A.: (az apjához) Más újság nincs édes apám? Öreg: A Józsa Matyi megházasodott . . . Anya: Elvette a Sulyok Sárit, tudod azt a kis dologkerülőt, mindig veszekednek . . . Feleség: (magakarja fogni az ura kezét, de az eltaszítja) Öreg: ... A Szabó Gyuri orosz fogoly ... Ifjú N. A.: (felhördül) Ki? A Szabó Gyuri? A Szabó Nagy Gyuri? Öreg: Az én fiam, az, a Szabó Nagy Gyuri... Anya: Lázad van édes fiam . . . Ifjú N. A. : Beszéljen édes apám beszéljen . . . Orosz fogoly a Gyuri? Nem lehet az édes apám ... ( reg: Ejnye, édes fiam, ha mondom. Mán több mint egy esztendeje. Ifjú N. A.: (lopva az asszonyra néz. Apjához) Hitet mer rá tenni? Anya: Mér izgatod magad fiam . . . Ifjú N. A.: Esküdjön meg édes apám, esküdjön meg arra, hogy fogoly a Gyuri . . . Anya: (öreghez) Esküdjön meg kend, nem látja, hogy lázban beszél, hadd nyugodjon meg. Ifjú N. A.: (kínlódik) Esküdjön meg . . . Öreg: Isten engem ugy segélyen . . . Ifjú N. A.: .. . hogy fogoly a Gyuri . . . reg: . . . hogy fogoly a Gyuri . . . Ifjú N. A.: (a leveleket lesepri a földre, ahol a gverek játszik, azokkal és darabokra té- • pi. Hirtelen megnyugszik, az asszonyát nézi, aztán a karjánál fogva magához húzza és hosszasan megcsókolja. Rövid szünet. Természetes hangon, mintha mi sem történt volna.) Eladtad a kis borjut? Tamás Rezső.