Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-21 / 119. szám

6 DKLMJAÖ Y AXOS82AQ Szeged, 1916. május 21. az agysejtjeinket, amikor amúgy is gyöngék. Cirógat ós mesék kellenek, mézeskalács palo­tákban, Mietől-eg félmúlt időben irve, amiktől meg tehet kövóredni. Hízni, hizni, ez a fontos és ez a jelszó. No meg, hogy háború van, a szinli zat nem szabad bántani. A fahonvéd: 'Mást szabad? Én: Mindent és mindenkit, aki él és kü­lönösen azokat, akik a szinti ázat említeni me­rik és akik a színházzal kapcsolatban a kö­zönség igényeit, a kultuirát takarják szolgálni. A fahonvcd: Bolond világot élünk. Mikor is lesz már vége? Én: Majd ha az emberek nyitott szemmel járják a világot, ha nem ülnek 'fel hangzatos frázisoknak és ha majd mosolyognak, ^miikor olyan levelet kapnak, amelyben a következő passzus foglaltatik: „mint üldözött és mél'tat­lan-ul meghurcolt ember mézek föl urasá­god na." A fahonvéd: Szép siránkozás. Nem sze­retem a síró embereket, mert — mint Timár Mihály mondja — a férfi könny gyanús. Ne könnyezzünk, inkább örülgünk, mart ütjük a, digókat, csak ugy porzik. Nékem ezenkívül még az az örömem is van, hogy kikerülök in­nen a szabad levegőre. Én ielmenőben): A viszontlátásra a fa­giulibában! A fahonvéd: A korzón, a szerelmes párok flangirozó helyén... Áruló zsircseppek vagy a tulbuzgó detektív büne. — Szenzációs bünügyi regény. — A nagy detektív, — nevezzük egyszerűen Sólyomszemnek — gondolataiba mélyedve rótta az utcákat. Agyát egy szenzációs bün­ügy: „A mutyéri csatorna fekvése" foglalkoz­totta. Hetek óta nem ,birt attól szabadulni, hogy a csatorna eszébe ne jusson, hiába gon­dolt másra, hiába koncentrálta minden gon-' dolatát az akóltelepi szennyvizek orosz fogoly ásta átereszére, <a megyven,háromezer koronás költségekre és arra a csekély kis tizenöt centi­máteres különbségre, amennyivel a Maty, az akólMepeknél magasabban fekszik. Meigfkisé­relte kikutatni, mi okból nem jelentkeznek a hadifoglyok a osatarna-felügyelőnél reggelen­kint, mint eddig, miért hagyták abba az ása­tást, miért nem vágják már át a vasúti töl­tést, Ihogy az átereszt megcsinálha&sák. Kö­vetkeztetni próbált, — mint az a neves detek­tívek tankönyveiben élő van iinva. — de nem tudott semmit sem kisütni. Egykedvűen ment el a közkórliáz előtt, majd lassan, kényelmesen rágyújtott egy ci­garettára, mert a kiáramló deficit szaga, — még két hét előtt történit, azóta a szag is, meg a deficit is csökkent — ferdére csavarta ki­finomult szaglószervét. Végigment a Széchienyi­téren, aztán szinte ösztönszerűen a közvágó­híd felé bartott. Megállt és mert épen jeget szállitottak, megszokásból megszámlálta a jég­hasábokat, (aztán azon kezdett gondolkodni, nyom-e egy hasáb tizenkét és fél kilót. Só­lyomszem habozás nélkül megállapította, hogy egy hasáb jég csak a fizetésnél ilyen súlyos, ha tized esmér,legre teszik, jóval kevesebb. Annyi baj legyen, jegyezte meg halkan és megfordult, mert haza akart micmmi. Sólyom­szein régi, kipróbált detektív, a legborzalma­sabb gyilkosságok 'hidegen hagyták, idegei bajókötélből készültek, de amit most pillantott meg, még öt is megremegtette. Zsinoseppeket látott a földön. Sólyomszem pillanat alatt megváltozott. Minden izében remegett, szemei lángokat szór­tak, de még igy sem feledkezett meg arról, hogy gyorsan átöltözzön. Hirtelen ősz bajuszt és szakált ragasztott, mellényzsebéből furkós­botot vett elő, kabátját kiforditotHa: ugy né­zett ki, mint egy koldus. Görnyedt 'aggastyán lötit a karcsú detektivből. Egyik kezében zselb­villanylámpált tartott, -a másikban nagyitó­üvegst, a harmadikban daktiloszkópiai felvé­telek voltak. Letérdelt a földre és a nagyitó­val vizsgálni kezdte a zsireseppeket. Arcán gúnyos mosoly cikkázott át, — mint amikor 1642-bem a sánta kapitány gyilkosát elfogta — amikor látt&, ihogy a zsircseppek a h,u.s- és vásárpénztár raktárából vezetnek ki. Sólyom­szóm elindult a zsirnyomokon. Minden egyes zsireseppet megvizsgált, sokáig tartott a munkája, de legalább (eredményes volt. A zsircseppek nyomán a városba egy kis térre jutott. Egy ház előtt megszűntek a zsir­cseppek, de amikor tüzetesebben kezdett nyo­mozni, rájött, hogy a zsirnyomok levezetnek a pincébe. iSólyomezlem megállt a pinceajtó előtt és elégedetten dörzsölgette a kezét, majd igy kiáltott fel halkan, a saját jól felfogott érdekéiben: — Haha! — és bement a Scotland­Yardra, ahol főmének részletes jelentést tett a nyomozásról. A főnök megdicsérte hű emberét, kocsit hozatott és most már együtt mentek ki a zsír­nyomokat megvizsgálni. A főnök vegyész­ember, nyomban meg,állapította, hogy a zsir­cseppek kétségkívül zsirból származnak. A zsirnyomokon ismét eljutottak a pincéig, ahol a főnök egyszerre megváltozott, összeráncolta a homlokát, megnézte iá házszámot, megkérdez­te, hogy kinek a tulajdona ia ház, aztán Sö­lyomszemmel együtt visszamenit <a rendőrség­re. Alig csukta be maga után az ajtót, rákia­bált Sólyomszemre: — Sólyomszem, maga öregszik. Homnan szedte, hogy azok a cseppek zsir cseppek? — De hiszen főnök ur is megállapította. — Mit állapítottam meg? 'Semmit sem állapítottam meg. Azok a nyomok autótól származnak és benzin cseppek, tudja?! — De kérem... — Ne kérjen semmit. Benzinesep-ptk és kész... Most pedig jegyezze meg magának, hogy ezentúl utasítás nélkül inem szabad nyo­mozni. Megértette? Ez volt az első eset, hogy Sólyomszem nem értett valamit, de azért miut fegyelme­zett rendőr azt válaszol a: — Megértettem. — Nohát, — mondta a főnök. a la »la itt m a a 0 0 ® 0 0 0 0 0 0 ® Hölgyek figyelmébe! Megérkeztek a legújabb divatú tavaszi és átmeneti selyem és szalma modell ka­lapok. Oyászkalapok nagy válsztékban. Át­alakításokat legújabb medellek szerint készít 0 0 0 0 0 0 0 0 0 00000000000^00000 RANSBURG JANKA divatárusnő, Valéria-tér 3. szám. halt értem, úgy szeretett,- én is szívelhettem-, de mégis a másikat vezettem oltár elé, mert íitet sokkal jobban szerettem. Vera halálos el­lenségem lett, befojtana egy kanál vízbe, de nem törödtem vele, mert szerettem az asszonyt. Káplár; Hát oszt most mér haragszik az asszonyra őrmester ur? Ifjú N. A.: Mert cudar, hitvány lélek, mert megölt, agyoncsapott, megcsalt az utolsó, a piszok, cafat, rongy-asszony . . . Káplár. Ne izgassa magát őrmester ur, az árt magának, hiszen még alig gyógyult be a sebe . . . Ifjú N. A.: (rá se hallgat) . . . Egy esz­tendeje nem láttam, minden héten irtani neki, ő is írt, hogy kedves szeretett hitös uram: (nevet) . . . Kedves szeretett hitös uram . . . Ide hallgass tesvir . . . senkinek nem mond­tam még el, csak a doktor ur tudja; nekem megírták a harctérre, hogy elvették tülem az asszonyomat . . . Levélben írták meg ... itt vannak a levelek . . . három van ... (A pár­nája alá nyul és előveszi.) Azt írják, hogy a Szabó Nagy Gyuri csavarta el a fejét ... El­csavarta ? (Nevet) Könnyű annak az asszony­nak elcsavarni a fejét, aki hagyja elcsavarni ... Káplár: Osztán ki irta a leveleket? Ifjú N. A.: Hiszen ha tudnám ?! Nem az a kérdés, Pajtás, hogy ki irta, . . . írták, itt van benne van, hogy hűtlen lett hozzám . . . Ez a hála a jóságomért, a szeretelemért . . . De a jóságos szent szűz legyen irgalmas hozzá, mert én nem irgalmazok . . . nem én meg­ölöm őket. Káplár: Hát nem igaz? Ifjú N. A.: Hát mán mért irták volna, ha nem igaz Igaz a, mint a miatyánk. Hiszen benne van. (Olvassa.) Amig kend a hazát vé­delmezi és szenved, a drága kis felesége, a finom perszóna, éccaka a Szabó Nagy Gyuri­nak szokott ajtót nyitni. . . Most mán hiszed ? Káplár: Hát meglehet ... ha irják. Ifjú N. A.: Mondtam a doktor urnák, hogy telegrafálja meg az ides apámnak, hogy csak ük gyüjjenek, meg a Pista gyüjjön, de nem akarta, aszonta az nem illik. . . Hát megcsalni az illik ?! (A leveleket olvassa, aztán, amikor a szülei, a felesége, meg a gyerek jön, a leveleket a takaróra teszi. Azok megállnak az ajtóban, aztán odaszaladnak az ágyhoz, apa, anya megycsókolják, a gyerekei magához vonja, aztán a gyerek az ágy elé ül és játszik. A fe­leség nem tud az ágyhoz jutni.) Pista: Édes apám . . . Öreg: Édes fiam . . Anya: Édes jó fiam . . . öreg : A doktor ur mondta, hogy mán nincs baj, katonadolog, meggyógyulsz . . . Anya: Meg szabadságot is kapsz . . . Feleség: ... hat hetet . . Ifjú N. A.: (elfordul tőle) Anya: A Pista mán beszélni is tud, . . . hogy ü is katona lesz, mint az édes apja. . . . Feleség: Minden este imádkoztunk érte • •• Ifjú N. A.: (félre) Tudom, a Szabó Nagy Gyurival . . . (fent) Hát mi újság a faluban? Mit csinál a jegyző ur? Öreg: Meghalt. A segédjegyző lett a nótárius . . . Ifjú M. A.: Hát a föld be van vetve? Feleség: (odajutott az ágyhoz, meg akarja fogni az ura kezét, de az hirtelen eldugja a kezét) Három lánc mán bevan csak . . . Ifjú N. A.: (közbevág) Hát édes apám hogy van? Édes anyámnak hogy szolgál az egészsége ? Felesig: Hát hozzám nem szól kend egy jó szót?! Ifjú N. A.: (az apjához) Más újság nincs édes apám? Öreg: A Józsa Matyi megházasodott . . . Anya: Elvette a Sulyok Sárit, tudod azt a kis dologkerülőt, mindig veszekednek . . . Feleség: (magakarja fogni az ura kezét, de az eltaszítja) Öreg: ... A Szabó Gyuri orosz fogoly ... Ifjú N. A.: (felhördül) Ki? A Szabó Gyu­ri? A Szabó Nagy Gyuri? Öreg: Az én fiam, az, a Szabó Nagy Gyuri... Anya: Lázad van édes fiam . . . Ifjú N. A. : Beszéljen édes apám beszél­jen . . . Orosz fogoly a Gyuri? Nem lehet az édes apám ... ( reg: Ejnye, édes fiam, ha mondom. Mán több mint egy esztendeje. Ifjú N. A.: (lopva az asszonyra néz. Ap­jához) Hitet mer rá tenni? Anya: Mér izgatod magad fiam . . . Ifjú N. A.: Esküdjön meg édes apám, esküdjön meg arra, hogy fogoly a Gyuri . . . Anya: (öreghez) Esküdjön meg kend, nem látja, hogy lázban beszél, hadd nyugod­jon meg. Ifjú N. A.: (kínlódik) Esküdjön meg . . . Öreg: Isten engem ugy segélyen . . . Ifjú N. A.: .. . hogy fogoly a Gyuri . . . reg: . . . hogy fogoly a Gyuri . . . Ifjú N. A.: (a leveleket lesepri a földre, ahol a gverek játszik, azokkal és darabokra té- • pi. Hirtelen megnyugszik, az asszonyát nézi, aztán a karjánál fogva magához húzza és hosszasan megcsókolja. Rövid szünet. Termé­szetes hangon, mintha mi sem történt volna.) Eladtad a kis borjut? Tamás Rezső.

Next

/
Thumbnails
Contents