Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-19 / 117. szám

X Széged, 1916. május 19. Magyarország feladatai a Balkánon. Az antant minden erőlködése, ellenére biztossággal megállapítható, hogy a buikaresti szerződés, amely ép ugy fenyegette a mi monarkiánk jövőjét, mint aimilv iogtiprás't jelentett Bulgáriával szemben, ma már csa'k széjjeltépett papiros csupán. Bulgária nemcsak a 'tőle elrabolt Macedóniát szerezte vissza, 'hanem északi határait Magyarországig előretolta. Közvetlen szomszédai tettünk a diadalmas Bulgáriának, amelyen keresztül a velünk fajrokon másilk szövetségesünkkel, a törökkel Is biztos és közvetlen összeköttetést nyertünk. Lehet-e tehát még beszélni bukaresti békeokimányról, amikor Szerbia állami önállósága megszűnt, (Görögország kénytelen pártfogói ellen védekezni és Románia a balkáni Hamlet szerepére lett kárhoztatva? A török-bolgár barátság is mind bensőbbé válik, ellenben Oroszország évszázados balkáni befolyása megszűnt. És a bukaresti szerződés pusztulását jelző romokból plasztikus körvonalakban bontakozik ki az európai Kelet uj rendezésének ragyogó formája, amelynek (Magyarország földrajzi helyzetén kivitt a magyar-boigár-török vérrcikonság és a három turáni nép históriai emlékei, mindenek fölött pedig az érdekek teljes azouois'sáiga kivételes jelentőségét és ellenállhatatlan erőt kölcsönöznek. Nem az egyoldalú, sovén magyar nézőpont szolgál ennek az igazságnak dokumentálására. A legpártatlanabb szellemben kezelt dualizmus is sok kedves vágynak a feláldozására kényszerit bennünket. Sok-isok eszményihez csak azért nem ragaszkodunk, hogy speciális érdekeink összhangba legyenek hozhatók a kettős monarchia dualisztikus szerkezetével s kerülünk mindent, ami a Német országgal való barátságot alteráihatná. Ámde ne kiván.ia tőlünk senki, hogy lemondjunk a világháború ama nagyszerű eredményeiről is, melyeknek megvédése, ápolása nemcsak nekünk magyaroknak, 'hanem Ausztriának és hatalmas 'szövetségesünknek, Németországnak is elsőrendű érdeke, sőt mi több, elodázhatatlan kötelességük is. Mindazt, amit Ausztria és Németország a Balkánon avagy a távolabbi keleten elérhet, csak velünk és általunk érheti el.' Aki akár Bécsben, akár Berlinben gyengíteni akarná azt a .kivételes (helyzetet, amelyet országunk földrajzi fekvése és a kifürkészhetetlen gondviselés e háború folyamán revelált a magyarnak, az gyökerében támadná meg a központi hatalmaik keleti érdekeit. A maradi eszméktől szabadulni nem tudó osztrák politikusoknak sem volna szabad erről megfeledkezni, valamint arról sem, hogy a másik hatalmi pillér épségben tartásában- is jelentős szerep vár a magyarra. Nem tudjuk, mi és milyen lesz a felszabadított Lengyelország uj berendezkedése. Egyelőre imég csalk az vehető konkrétumnak, hogy Lengyelország nem kerül újból orosz rabságra. És nekünk végre is ez a legfontosabb. De a legmegfelelőbb nemzetközi rendezés mellett is minél szorosabbra kellene fűzni a kulturális és a köz-gazdasági kötelékeket Lengyelország és Magyarország között, mert épen az osztrák és a német érdek teszi kívánatossá a lengyel-magyar barátság intenzív ápolását. A história ujjmutatása, ihogy Oroszország legérzékenyebb oldalán és a Keletet a központi hatalmiaknak megnyitó Balkánon a magyar nemzet oly .népeknek lett a szomszédja, amelyekhez a históriai és 'a faji kötelékeken kívül- őszinte barátság és az érdekazonosság erős kapcsai fűzik. Nagyon szép gondolat és a komoly kritikát is sok tekintetben (kiálló terv Naumannák középeurópai koncepciója, ahogy sok német elképzeli ezt a tervet, az csak abban az esetben volna megvalósítható, ha mi magyarok véletlenül -Poroszországot laknók, Németországnak pedig nem Berlin, hanem Budapest lenne a fővárosa. Nem akarnánk 'félreértetni. Még a legsúlyosabb időkben is feltétlen hívei voltunk a dualizmusnak és véleményünk, hogy a Németországgal való szövetségi frigyért is mindenkor helyt kell állani. Álláspontunkat >és politikai meggyőződésünket a iháboru tapasztalatai csak imég inkább megerősítették. •••••••••»B»SBB«iBi!s«HBS«a9«maRiiBBiasBa«ssia«*os»a«BB«i Hogyan képzelik az olaszok a békét. Bern, május 18. A Messagero-ban Bonomi reformszocialista, Bissolafi barátja, vezércikket irt a háború céljairól és a béke tehetőségéről. Azt állítja, hogy Anglia szívesen kötne békét, ha a status quo ante-t visszaállítanák. Szerinte a birodalmi kancellár vissza is adná Belgiumot, viszont az antant is ragaszkodik ahhoz, hogy ő szabhassa meg a békefölt étel ekét. Most csak ez a differencia, de ezt a különbséget fegyverrel kell eldönteni. Igaz, ihogy a iháboru elején Franciaország nem gonddlt lElzász-Lotharingia visszafoglalására, de a iháboru óta minden francia gondolkodása összenőtt Blzász-Lötbaritigia visszafoglalásának eszméiével. A nyugati fronton azonban alig lesznek nagy területi változások. Annál1 inkább északon és keleten. Oroszországnak Lengyelország a legfontosabb kérdése, melyet csak fegyverrel dönthetni el. A balti tartományokkal az oroszok kevesebbet törődnek. Viszont minden áron ultat akarnak nyerni a Földközitengerre. A Balkán felé ezt az utat elvágták és igy céljukat csak Kisázsián keresztül érhetik el. Ha tehát csakugyan lesznek gyökeres változás,ak, csalk a Balkánon és Kisázsiában várihatók. \ Igen érdekes, amit az olasz reíormszöcialista az olasz—osztrák-magyar háború befejezésének (lehetőségéről ir.. Szerinte a Ámde épen a dualisztikus szerkezetnek és a szövetségi viszonynak a végleges megszilárdítása érdekében óhajtanunk kell, hogy 'Ausztria és Németország teljes értékében méltányolják azt a hatalmi, közgazdasági és kulturális jelentőséget, amelyet földrajzi (helyzeténél és a fentebb fél-sorolt egyébb kivételes előnyöknél fogva egyedül csak Magyarország biztosíthat végérvényesen és állandóan a központi hatalmaknak. I trentinói kérdést könnyedén el lehetne intézni: egyszerűen Ausztria adja oda, amit a háború előtt önként kinált. Arra neim számithatni, ihogy döntő győzelem nélkül a monarchia átengedné; Isztriáit és Pólóit, de hiszen ezen nem is múlhatik a béke kérdése. Ennél fontosa'bb Olaszországra a- iugoszlávkérdés megoldása. A háború a Balkánon kezdődött, ott is kell végződnie és a Balkánon lesznek ag igazi átalakulások. Olasz lap offenzivánk eddigi sikereiről. 1 Lugano; május 18. A Coi[riere della ) Ser a a magyar-osztrák offenzíváról ir: Az Olaszok vitézül tartdtlák állásaikat. A í>\ont ]egyes, kis szakaszain azolnbtín az Meriéég [olyan rettenetes tüzérségi tüzet szórt, hagy ia töyábbi ellenállás a megsemmisüléssel lett volna egyenértékű. Az offenzíva óriási érővel kezdődik, de vigasztaló, hagy a főállásokéit mindenütt tartjuk. Erős földrengés Olaszországban. Lugano, május 18. Az Adriai-tengerpartOn Feiirara és Ancona között erős földrengés volt, Riminiben számos ház összedőlt, többen meghaltak és megsebesülték. Anponában is megrepedeztek a házak; a lakoésúg elménekült d düledező falak közül a szabadba-, Oioliffi római látogatásának jelentősége. — A megváltozott olasz közhangulat. — • Lugano, május 18. Giolitíi, a volt olasz' miniszterelnök, néhány nap,páll ezelőtt Rómában volt. Több mint száz képviselő és szenátor adta le névjegyét ez -alkalommal ja lakásán. A háború kezdete óta Giolitti piemonti magányában élt és nem vett részt a nyilvános politikai életben. A háború előidézői nem, bocsátották meg neki, hogy^ a imát esztendő májusában, amikor Rómába hívták, ő a béke mellett volt és megegyezést szeretett volna létrehozni 'Olaszország és a központi hatalmak között. Akkor el kellett távoznia Rómától, /mert halállal fenyegették; kitaszított -ember volt, akihez még barátai se mertek közeledni. A konstantinápolyi olasz követ, Garroni mindazonáltal meglátogatta Piemontban. Salandra és Sonnino erre visszahívták a nagykövetet. Hlyen előzmények után bizonyára nem csekély jelentőségű, hogy Giolittít mostani római látogatása alkalmával ilyen, nagy számmal keresték fel azok a barátai és hivei, akilk a májusi napokban elhagyták. Giolitti a tpanláment legközeltebbi ülésszakán már részt fog venni; Az olasz képviselők nem mernek ellenállást tanúsítani a közJhangulattal szemben, mert nem akarják a 'megélhetésüket .biztosító mandátumot elveszíteni. Az olasz nép hangulata azonban nagyot változott a májusi napok óta. A fenye-t getés és a terror dacára . egyre terjed az elégedetlenség ésj egyre szélesebb körben jutnak arra a belátásra, hogy Giolittié volt a jó tanács és Salandra döntötte romlásba az országot. Olaszországnak rengeteg verés pénzáldozatába ker ül t a háború. Az idegenek, akilk révén évente mintegy félmilliárdot keresett az olasz nép, az idén elmaradtak, Szenet nem tud szerezni Olaszország; Anglia megtiltotta az olasz ipari termékek bevitelét. A szicíliai narancs és citromtermés elvesztette legjobb piacait. Az uj szövetségesek félvállról, néznek Olaszországra. A háború rájuk nézve imiendöddig csak a megalázások, a vereségek, az emberveszteségek és a nélkülözések láncolata volt. Olaszországot az a veszély 'fenyegeti, hogy teljesen elszegényedik; pénzügyi tekintetben pedig már 'régóta nehézségekkel küzd, mert a hadiköHcsönök nagyon szoimoru eredménynyel végződtek. Az olasz hadüzenet évfordulóján Giolitti római látogatása és az olasz nép hangulatváltozása n.eim lehet kis jelentőségű.