Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-14 / 88. szám

2 DÉLM AG Y ARORSZ ÁG Szeged, Í9Í<>. április li Asquith beszédének hatása. Köln, április 13. A Kölnische Zeitung Asquitlhnak a kancellár beszédjére tett nyi­Jatkoztatairól a következőket irja: Ha a be­széd alaphangját kutatjuk, azt látjuk, hogy már sokkal szerényebb annál a hangnál, a mely még egy évvel ezelőtt a angol állam irányitóinál szokásos volt. Már nincs szó a német államiság szétdarabolásáról és felosz­tásáról és már arra sem merészelnek számí­tani, hogy bizonyos tartományokat elvesz­nek. Kétségtelenül tudják, hogy miért. Már szövetségesei miatt is kénytélen Asquith ki­jelenteni, hogy Angliát nem lehet legyőzni. Hága, április 13. Asquith beszéde Anglia há'borus céljairól általános feltűnést ikelt a sajtóban. A Daily News szerfölött el van ragad­tatva a miniszterelnök beszédétől s azt re­méli, hogy ezt a világ minden tájékán el fog­ják terjeszteni., mert ilyen világosan Anglia háborús céljait még sohasem állapították meg. Asquith római látogatásának okáról. Kopenhága, április 13. Az alsóházban Asquith miniszterelnök több kérdésre vála­szolva, kijelentette, liogy nem volna célszerű most szóvátenni azokat a különböző tárgya­kat, amelyeket a szövetségesek párisi konfe­renciája megvitatott. Áltálában a konferen­cia eredménye az volt, hogy újra megerősí­tette a szövetségesek teljes szolidaritását, megállapította a nézetek teljes harmóniáját és a hadviselés egységességének biztosítását. Olaszországi látogatását illetőleg Asquith ezt mondta. j — Látogatásomnak különös jelentőséget adott a brit és az olasz nép között való fo­kozott barátság rendkiviil hatásos nyilvání­tása. A fegyverszövetség teljessé tette az olasz és brit nép barátságát. Nem volna he­lyén ezidőszeint ennél többet mondani. Semleges jelentés a Zeppelin-támadá­sok óriási hatásáról. Berlin, április 13. Rotterdamból jelenti a Lokalanzeiger: Angliából ide érkezett ten­gerészek elbeszélése szerint a legutóbbi Zep­pelin-.ámadások hatása sokkal súlyosabb volt, mint amennyire az angol jelentések be­vallják. Különösen Leith, Hull, Sunderland, Newcastle és Qrimsby szenvedett igen sokat. Leithben a Zeppelinek által ledobott bombák óriás tűzvészeket idéztek elő, ame­lyeknek világánál a 'légihajóik pompásan tá­jékozódhattak és a legnagyobb pontossággal dobhatták bombáikat a pályaudvari és ki­kötői telepekre. Főleg a kikötőkben okoztak a németek bombái remgeteg kárt. Többi kö­zött majdnem .teljesen elpusztítottak egy an­gol négyárbócos hajót. A pályaudvaron a bombák egy utrakészen álló személyvonatot találtak, amelynek utasai közül igen soklan megsebesültek, vagy életüket vesztették. A leithi nagy szeszgyárat a tűzvész teljesen el­pusztította. Newcastlenál az ismert Tyne-hidat majd­nem teljesen elpusztították. E,gy szemtanú előadása szerint a mult heti támadások kü­lönösen Grimsbyt érintették súlyosan. Áp­rilis 3-án itt a lehullott bombák robbanása következtében több nagy épület rombadőlt. Egy hatalmas kaszárnya-épület romhalmaz­zá vált és ez alkalommal több száz katona vesztette életét vagy pedig megsebesült. HuUban csak egy bomba esett le, amely két házat rombadöntött és ez alkalommal négy ember életét vesztette. Bár ez a város aránylag keveset szertvédett, a lakosság kö­rében óriás a rémület. Legnagyobb részük az éjszakát a városon kiviil, vagy a szabadban vagy parasztházakban tölti. Az angol hadvezetőség az utóbbi időben igen sok 'helyen a légitámadások elleni vé­dekezésre francia védöágyukat állított föl, melyeknek legénysége szintén francia. A leg­utóbbi támadások következtében különben is nagyarányú intézkedéseket rendeltek el, amelyeknek keresztülvitelén szigorúan1 őr­ködnek. Német-barát egyesületek Angliában. Berlin, április 13. A Tagliche Rundschau jelenti: A British Empire League nyilvános felhívása, amely az Antigerman Union cimet viseli, arra vall, hogy Angliában erős moz­galom van a béke mellett és a háboru ellen. A liga Harc a príngermdnizmus ellen cím* alatt az .angol újságokban nyilatkozatot tesz közé, amelyben kifejtik, liogy az angol nem­zet két veszedelemmel áll szemben: a kívül­ről való ellenséges támadással és a belső árulással Mindazoknak, akik nem harcolnak a iöyőárokban, legalább az otthon veszedel­mes békebarátokkal kellene szembeszálla­r.iok. Az oly áruló testületek, mint amilyen a demokratikus Control Union, amelynek tag­jai nyíltan németbarátok, csak azt a célt kö­vetik, Ihogy Németországot az ellenségtől megmentsék. A fölhívásban még az egyesü­letek egész sorát közlik, amelyek mind állí­tólag arra törekszenek, liogy tudatosan, vagy gondatlanságból Ném etországnak segítségére legyenek. A British Empire League ezekre az egyesületekre tereli a közönség figyelmét, hogy azokat a németbarát hangulatkeltése­ket tninél előbb megbuktassa. Ivanov a különbéke mellett foglalt állást. Berlin, április 13. A Berliner Mittags­zeitung-n>ak jelentik 'Stockholmból: Ivanov tábornokot, az orosz délnyugati harcvonal Főparancsnokát pusztán csak azért bocsátot­ták el, mert az volt a véleménye, ihogy meg kellene kísérelni a középponti hatalmakkal való békekötést. Oroszország Ivanov szerint már nem számithat többé sikerre és hiába pazarolja el katonai és gazdasági erejét. Iva­nov egyáltalán nem betegség miatt vált meg a hadseregtől. Olyan egészséges, mint a medve. Török hivatalos jelentés, Konstantinápoly, április 13. Hivatalosan jelentik: Perzsa osztagokkal megerősített törők csapatok április 8-án reggel Saitsgu­1 aknái megtámadtak körülbelül három ezred­re tehető orosz lovasságot. Az orosz lovas­ságot menekvésre kényszeritettük. Ebben a harcban a perzsa katonák különösen kitűn­tek. , , | A franciák 150.000 embert vesztettek Verdunnél. Berlin, április 13. A Lokalanzeiger je­lentése szerint a franciák a verduni harcok­ban eddig 150.000 embert, 200 ágyút vesz­tettek. i Románia behivja a legfiatalabb újoncokat. Bukarest, április 13. A kamara elfogadta a költségvetést. A kormány törvényjavasla­tot nyújtott be az 1917es évifolyam fegyve­res szolgálatra való 'behívásáról. A szegedi közönség és a liszt ellátás. (Saját tudósitónktól.) A Délmagyaror­szág csütörtöki számában egy cikket közöl­tünk, amely a lisztellátás nehézségeivel fog­lalkozott. A cikk beküldője, aki maga szak­ember, előadta, hogy a közönséget is mu­lasztás terheli a liszthiány miatt, mivel so­kan beváltják lisztutalványukat, akiknek készletük van és igy sem utalvány, még ke­vésbbé közfogyasztásra szánt liszt nem il­letné meg őket. Erre vonatkozólag mostan a közönség köréből kaptunk egy közleményt, amely szintén ezzel a kérdéssel foglalkozván, más nézőpontból világitjla meg az ügyet. A köz­leményt .az alábbiakban adjuk: B. lapjuk csütörtöki számában olvastam egy fejtegetést, amely szerint sem a ható­ság, sem a lisztkereskedő nem oka a folyto­nosan felmerülő liszthiánynak, hanem azt egyrészt a pékek, vagy isiitők, főleg azonban a közönség egy kasztja idézi elő. Annak bi­zony itáisára, sajnos, nam vállaItathatom, hogy a pékek és sütők mennyiben hibásak, viszont azt már szó nélkül nem leihlet hagy­ni, Ihogy ezt a mizériát a közönség idézi elő. Nekem például van odahaza nullás-liszt •készletem, annak idején be is jelentettem, de .természetest, ihogy utalványt jogom van igénybe venni, kenyérsütés céljaira. Már most a törvény szerint, a hatóság köteles is nekem a megfelelő mennyiségben kenyérre, vagy kenyérlisztre utalványt .adni, amit én igyekezek is beváltani. Hogy igyekezetein leggyakrabban meddő mlarad, az már tény­leg rajtam kiviil álló körülményeken múlik. Annak elsősorban az oka, hogy néhány hét óta Szegedien egyáltalán nem lehet kenyér­lisztet kapni, csak kizárólag nullás, vagyis az úgynevezett tésztalisztet. Én tehát akár veszem a lisztet, akár a saját lisztem hasz­nálom fel, kénytelen vagyok nullás lisztből' készült kalács kenyeret enni, melynek kilóját átlag egy koronába kerül. Ilyen kenyeret kénytelen Szegeden á szegény munkás ember is falatozni, ha csak éhen nem akar halmi. A munkások pedig tud­valevőleg nem elégszenek meg egy csöpp ka­réjjal, hanem fizetésük főrészét fehér cipóra költik, mert kenyér kenyérlisztből, a sütök és a hatóság, valamint a lisztkereskedők (kö­zös jóvoltából nem készül és nem kapható Szegeden. Igy állván a helyzet, tökéletesen mellékes, hogy én a kenyérutalványomat na­ponkint beváltom-e nullás lisztre, vagy pe­dig saját készletem fogyasztva egy darabig, 'később igyekszem a hiányt pótolni. Meg kell jegyeznem még, hogy az igye­kezetem legtöbbször csak igyekezet marad, mert az utalványra .lisztet csak hosszas kö­nyörgés után kapok és meg kell elégednem az ötöd, hatod, nyolcad, sőt tizedrészével is annak a mennyiségnek, amennyiről én utal­ványt adok. A készlet tehát, állandóan fogy, a pótlására pedig nincsen mód. Ennek már sem a hatóság, sem a közönség az oka, ha­nem azoik, akik összeharácsolják a Lisztutal­ványotkat, lisztet alig adnak ki érte, de vi­szont .azt elvárnák, hogy a hatóság teljed névértékük szerint respektálja a beszolgál­tatott utalványok mennyiségiét és ne csak feleannyi lisztet adjon értük, mint ahogy je­lenleg teszi,

Next

/
Thumbnails
Contents