Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-14 / 88. szám

Közvetlen veszély Románia részéről nem fenyeget bennünket. Dr. Lederer Deo tollából ,a Berliner Tageblatt legutóbbi számában niagyon érdekes •és értékes tudósitás jelent meg a román 'kérdésről, amely ismét egyre jobban nyomul előtérbe. A nagyérdekü cikk a következő: Szófiából, ahol Ferdinánd cár egy óránál tovább tartó kihallgatáson (fogadott elutazásom előtt, a vonat .most megint túlvisz a megnagyobbodott Bulgária határain. Mindenütt háborús képek, a napsütötte .síkságon is és csak a formaruha megváltozása árulja el, ihogy a semleges Romániában vagyok. A román vasúti kocsi, amelybe Giurgevó'ban szállottam, tele van tisztekkel. A Ruszcsuk—Bukarest vonal falusi állomásain 'a parasztasszonyok és cigánygyerkőcök között zöld román vadászok és barna tüzérék ! állanak, ia délután forró, szállingó porában várakozva. A tiszta ablakok nincsenek 'lefüggönyözve 'és láthatók a román határvédelem állásai és vonalai. Csak Bukarestben vehető észre, hogy Románia még mindig ugy emelkedik az európai vértengerből ia kék égnek, mint a boldogok szigete. Mintha Európa száműzött mosolya, könnyelműsége és életkedve mind idemenkült volna a Bálkán e szögletébe. Rukarest utcái örökös karneválban bullám zanak, a kirakatok csillogó tábláiból fényüzíés és élvvágy tekint ránk, a Sosea Kissilelf fasorai alatt üdeség és széipség kergetőzik a korzón és a duzzadó élet e vad táncában az arany teljesen elvesztette értékmérő szerepét. Románia különös sietséggel élvezi ebben a ,nehéz időben az életet. Itt a fényes szőrű, .magas lovak még selyembélésű hintók előtt és nem tábori szürke ágyúik előtt vágtatnak, itt a karcsú tisztek míég táncos gavallérok és a szép asszonyok a csábítás gráciái. Csak lassankint jön rá az ember arra, hogy mégis,vannak itt is jelek, amelyek Romániát is szüntelenül' Európa háborújára emlékeztetik. Szállodai Szobám zárt ablakain át felihatol az utca ' fel- és aláhullálmzó kakofoniája és a rikkancsok óránkint újból Megnövekedő ordítása sem engedi, Ihogy Bukarest megfeledkezhessek a megveszett Európa harcáról. Vadul táncol az orditásuk a levegőben. Az antant ügynökei, a Mille Konstantin-féle bulvárlapok két álló esztendeje táplálják a níéipet hazugságaikkal. Románia rokonszenve háromnegyedrészben m*g mindig az antant-hatalmoké, mindenekelőtt a reménytelenül megcsodált Franciaországé. De aki, mint én, látta Romániát :a Przemysl visszafoglalása előtti napokban é's később a mult év novemberében, amikor Még teljes virágjában élt az antant tavaszi nagy offenzivájának a reménye, az látja azt a nagy változást is, amely itt azóta végbement- Egy bizonyos politikai apáflbia csendjében lassankint uj irány látszik megérlelődni. Egy évvel aZelött egy bukaresti jelentés igy jellemezte Románia politikáját: „A legyőzöttekkel nem!" és még ma is irtózik az ország politikai lelke „s'approclher du cadavre" (a hullához való közeledéstől.) De Römánia összes pártjai közül a „mindenáron semlegeseké" még mindig -a legkisebb. A politikusok nagy tömege azt íbiszt, hogy Románia nem birja el tartósan a semlegesség rendszerét. Nemcsak azért, inert Bulgáriának a világháborúba való beavatkozása és Szerbia .megsemmisüléíse Romániára nézve kedvezőtlenül döntötte fel a Balkán egyensúlyát, hanem azért is, mert Romániának politikai és gazdasági okokból a háború utáni időkben szüksége van arria, hogy a két hatalmi csoport valamelyikére támaszkodjék. Románia, bár külsőleg megőrizte semlegességét, másfél éven át titokban abba az irányba evezett, aihol a győzelem napjának a felkeltét remélte, az antant felé, amelylhiez rokonszenve és egyoldalúan felfogott érdiekei is vonzották. Gazdasági okvetetlenikediései és csendes mobilizációja, csapatainak az osztrák-magyar és bolgár határokon való összevonása semmi esetre sem könyi tették meg a központi hatalmak dolgát. Románia politikai kalkulációinak az alapjait nem ingatta meg lényegileg sem a gorlicei áttörés, sem Galícia kiürítése, sem az angoloknak és franciáknak szégyenletes visszavonulása a Dardanelláktól. A szalooikii bluiiii, a Bulgáriával való rémités, de mindenekfölött a nagy tavaszi offenziva reménye által az antant még mindig meg tudta tartani Románia politikáját az eredeti irányban. A nagy tavaszi offenziva helyett azonban jött Verdun veszedelme. Kétségtelen, hogy a németek lassú haladása csökkentette a románok szemében franciaországi sikereinket, de az antant előre hirdetett ifőtárrtadásának eddiigi elmaradása mégis mélyebben (érintette őket. mint ök maguk is bevallani szeretnék. Filipescu sem tért visszla oroszországi útjáról azzal a mámoros elragadtatással, a melyre barátai számítottak. Filipescu becsületes ember és jellem-tisztaságát ellenfelei is becsülik. És minden temperamentuma mellett se sikerült oly elragadtatást színlelnie, amelyet nem érez és ha az Agenoe Havas ki is csikart tőle olylan interjút, amelyben azt mondja, hogy felülmúlta várakozásait, amit az orosz fronton látott, azzal nem mond hazugságot. Mert föltétlenül megbízható helyről tudom: Filipescu az elképzelhető legcsekélyebb várakozással ment Pétervárra és az orosz frontra. Nem szabad figyelmen kivül hagynunk: a franciák verduni veszedelme, az oroszok keleti vereségei mellett sem veszett ki Végkép az antant iniagy offenzivájának a reménye. És az ,a pillantás, amely Erdély helyett néha Besszurábia felé vetődik, még mindig visszariad annak a rettenetes orosz golyónak a képétől, amely .a tenger felé keres kiutat és a Dardanellák félé gurul. Elfelejtik, hogy Oroszországnak a háború után uj célokat kell (keresnie, hogy Oroszország uj tengeri utat épit észak 'felé és hogy Perzsiában is igyekszik megvetni a lábát. A Besszarábiával Való megnövekedés gondolata azonban feltétlenül megerősödött. Alig néhány nap/a mondotta Marghiloman a konfederáció gyűlésén, hogy „Romániának kelet felé kell fordítania tekintetét." Csuk az igy meggyarapodott Románia biztosíthat Erdély s Bukovina románjainak előnyöket. Kishitű emberek attól tartanak, 'hogy Románia nem lesz képes Besszarábia megtartására. Elfelejtik, hogy Németország és Ausztria-Magyarország elég erősnek bizonyult arra, hogy egy szövetséges Romániát, ha ismét melléjük áll, de mielőtt késő, minden visszafejlődéstől megóvjon . A haladó katonai fejlődéssel talán elérkezik az idő, . amikor Románia belátja, hogy ütöttt az óra .Vannlak, akik azt hiszik, hogy ez kormányváltozás nélkül lehetetlen, mert Bratianu túlságosan le van kötve az antantnak. Vannak, akik nem osztoznak ezen nézetben. Bratianu minden esetre rajta volt, hogy hazáját kisegítse a gazdasági bajokból ós az angoloknak és franciáiknak azon kudarcot vallott törekvéstől, hogy megnyissák a Dardanellákat, levonta a szükséges következtetést. A legjelentősebb változás, amely az utóbbi heteikben Románia és a központi hatalmak viszonyában végbement, a kölcsönös gazdasági vonatkozások megerősödése, a gabona- és petróleum-kivitelre vonatkozó szerződések kielégítő lebonyolítása és az ipari cikkek Romániába való bevitele. A helyzetre vonatkozó összbenyomás ma tehát: Amig a központi hatalmak és szövetségeseik hadseregei továbbra is győzelmesen haladnak, addig Románia nem lép fel ellenünk, addig sem, amig az an tant hadseregei nem vívnak ki sem a keleti, sem a nyugati vagy a szalonikii fronton lényeges sikereket és amig nem csatlakoznak az ellenséges koalícióhoz uj államok döntő súllyal. Bizonyos továbbá, hogy Románia még mindig táplál — habár csekély — reményt arra, hogy a viszonyok fejlődése lehetővé fogja neki tenni, Erdélyre és Bukovinára vonatkozó igényei kielégithetése céljából az antanthoz való ésatlakozást, miközben azonban egyáltalán nem utasítja el magától azt a gondolatot, hogy esetleg velünk menten. Végül tény, hogy a viszmyok kényszere folytán Románia már nem tanúsít gazdasági kérdésekben a központi hatulmakkal szemben olyan passzív éllenállást, mint még hetekkel azelőtt is. Közvetlen veszély tehát Románia részéről nem fenyeget bennünket. Románia tekintetében van egy hatalmas szövetségesünk: az idő. HÚSVÉTI ILLATSZEREK és alkalmas ajándéktárgyak nagy váIasztékban :: kaphatók a :: SE6ESVARY :: drogériában :: Kárász-utca 6. sz.