Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-13 / 87. szám

Szeged, 1916. április 13. DÉLMAGYAJtÖBSZÁG Értekezlet a negyedik hadikölcsön szegedi sikere érdekében. (Saját tudósítónktól.) Dr. Cicatricis Lajos főispán szerdán délután öt órára a városháza közgyűlési termébe értekezletet íhivo-tt össze. Az értekezlet tárgyát a negyedik hadikölcsön propagálása körüli teendők megbeszélése képezte. Az elnöklő főispán javaslatára az értekezlet tagjai propaganda-bizottságot alakították, 'amelynek elnökévé dr. Turóczy Mihály városi főügyészt, jegyzőjévé Pedig Borbola István főispáni titkárt választották meg. Az értekezlet lefolyásáról alábbi tudósít ásunk számol be : Dr. Cicatricis Lajos főispán üdvözli a megjelenteket és az értekezlet tárgyát a következőkben ismerteti: — Az, iiogy a kormány a negyedik hadikölcsön kibocsátását tervbe vette, nem titok, sőt a prospektusok is megjelennek nemsokára. Az eddigieknél is nagyobb súlyt 'kell (helyezni arra, hogy a jegyzések terén megfelelő eredményt érjünk el. Azokat az indokokat, amelyek szükségessé teszik, hogy mindenki fokozott igyekezettel pártolja ezt a nemes ügyet, azt .hiszem, nem kell hangsúlyoznom. Az első három hadikölcsön bizonyára mindenkiben megérlelte a kötelességérzetet és bizonyára mindenki érzi, hogy ebből kivétel nélkül ki kell hogy vegye a részét. Hiszem, hogy a negyedik (hadikölcsön is kedvező eredményt hoz, ami természetes is, hiszen az ország gazdasági helyzete most sokkal kedvezőbb, mint azelőtt volt. Meg kell értetni a köznéppel, ihogy leggyümölcsözőbben hadikölcsön kötvényben helyezheti el a Pénzét. A pénzügyminiszter különösen azt tartja fontosnak, hogy a forgalomból kivont, illetve fekvő pénz résztvegyen a természetes Pénzkeringésben. Elsősorban a bankok vannak hivatva arra, hogy a kölésönjegyzést előmozdítsák. Javaslom, hogy .propagandabizottságot 'alakítsunk és most méltóztassa nak a múltkori tapasztalatok alapján hozzászólni. Wimmer Fülöp: A propagandára bizonyos körökben szükség nincs. Az iparosok és kereskedők tudják a kötelességüket, van intelligenciájuk, tőke fölött rendelkeznek, izéket szükségtelen propagandával felkeresni. A köznépnek felvilágosító propagandára tényleg van szüksége, ez,t vitatni sem lehet. A köznépnél pénzbőség van, rnert árut nem iéhet kapni és igy nem tudják a pénzüket kiadni. A főispáni hivatalban is lehet majd kölcsönöket jegyezni. Erre feltétlenül szükség van, de ,még a látszatát is kerülni kell annak, mintha ezért nem a bank kapná a jutalékot. Ez, a bankok üzlete, maradjon meg a bankoknak. Dr. Cicatricis Lajos megjegyzi, hogy a Ptovizió összege teljesen jelentéktelen volt. A kölcsönök minél tömegesebb jegyzésével Szeged nagyságát kell dokumentálni. A kistökések nagyobbára a főispáni hivatalban fognak jegyezni, mert a városi tisztviselők Iránt bizalommal viseltetnek. Palócz László: Nem kellene nyilvános "agy propagandát csinálni.' Kérjük meg a szegedi pénzintézeteket arra, (hogy a harmadik hadikölcsön szegedi összegét: 17 millió koronát jegyezziék le. Mi csak a pénzintézeteknek- segitenénk a plasszirozásnál. Ha ezt meg tudjuk csinálni, gyönyörű eredményt érünk el. Dr. Gerle Imre: A propagandát csak a külterületekre kellene szorítani, fölvilágositás és hir,terjesztés céljából. Ott szükség van a propagandára. A legutóbbi hadikölcsönjegyzésnél a tanyákon .házról-házra gyűjtöttek aláírásokat. Ez nem helyes. Történjenek a jegyzések a főispáni hivatalban. A propagálást a tanyai kapitányok meg az esküdtek végezzék és természetesen a gazdasági egyesületek. Dr. Cicatricis Palócz László felszólalására reflektálva a Palócz által ajánlott •kötcsönjegyzési módot kivihetetlennek tartja. A hadikölcsönjegyzés eredménye épen a ki^ embereken múlik, akik készpénzt adnak. Németországban a kisjegyzők száma három millió volt, mig nálunk alig haladta meg a százötvenezret. Mindenkinek illik hadikölcsönt jegyezni, — mondotta a főispán — ha nem többet, ugy legalább 50—100 koronát. A hitelműveletek nem segítenék) annyira a gazdasági helyzeten, mint a készpénz. Kívánatosnak tartja a főispán, hogy a szegediek Szegeden jegyezzék a hadikölcsönt, Ihogy meg lehessen állapitani, mennyit jegyezték a szegediek összesen. Palócz László megjegyzi, hogy nem ugy értette, hogy tizenhét milliót jegyezzenek le a bankok. Almássy Endre a hadikölcsön-jegyziések propagálásiára a reklámot szükségesnek tartja. A mozikban, a színházban hirdetésekben kellene felszólítani a közönséget a jegyzésre. Dr. Cicatricis Lajos: Az élőadottak egy összképet adnak. Javasolom, hogy a jelenlevők képezzék a propaganda-bizottságot. Az elnöklő főispán javaslatára a propaganda-bizottság elnökévé Turóczy Mihály főügyészt, "Jegyzőnek pedig Borbola István főispáni titkárt választották meg. Az, értekezleten megjelentek: dr. Somogyi Szilveszter, Wimmer Fülöp, dr. Balassa Annin, Scultléty Sándor, -Bőkor Pál, Bozsó János, dr. Fajka Lajos, Dobay Gyula, dr. Pálfy József, Palócz László, Zadravecz István, dr. Gerle Imre, Ferenczy Mátyás, Gróf Dezső, Bokor Adolf, Orkonyi Ede, Almássy Endre stb. Haza felé a meghódított országokon át. (A Délmagyat ország harctéren levő munkatársától) Mikor elhelyezkedtem a kocsiban, vigan szóltam oda a kocsisnak: — No most aztán hajtson, hogy estére P .. .-on legyünk: Jó két ló volt befogva. Derekasan viselkedtek, mert a kellő időben érkeztem meg. Mikor nagy kinnal felfedeztem 1... főhadnagyot a kilométernyire elszórt házak egyikében, boldogan siettem fel hozzá, az emeletre a földszinten levő istállón keresztül. — Jó estét! — köszöntök be. — Szervusz! Ja, Du bist dieser Oberileutnant! — Én, én, csak adj kocsit, hogy még reggel Mitroviczán lehessek. — Ja, barátom, nagyon setét, nincs kocsi de talán ... kanst Du vielleioht docli fahren. Aztán a társával, egy cseh kadéttal beszélgetett. Mire a terv elkészült, a kadét hozzám szegült és elindultunk egy német tüzérhadnagyot felkeresni, akiről tudták, liogy ma szintén útra készült. Útközben kedvesen társalgott a 19 éves trénparancsnok. Igazán meglepett szívessége. Aliogy a tüzérhadnagy lakására értünk és közölték, hogy épen most indult el, azonnal lovast küldött utána, hogy várjon be. I. főhadnagy előbb megvacsoráztatott és aztán két embert bocsátott rendelkezésemre. liogy a csomagjaimat elvibessem. Hihetetlennek tartottam, hogy megvár az ismeretlen bajtárs. Koromsötét volt. Ezerméteres hegyen, Montenegró egyik legroszszabb utján bandukoltunk előre. Alig haladtunk két kilométert, a tisztiszolgám lámpa fényt vett észre. — Ott a kocsi' — szólt boldogan. És tényleg az volt, az ismeretlen bécsr bajtárssal. Egyszerre megszerettem. De ez nem volt elég. Hamarosan olyan rossz útra érkeztünk, hogy csak az életünk kockáztatása árán lehetett tovább jutni. Bajtársam fáklyát gyújtott és mindenkit leszállított a kocsiról, csak nekem nem engedte meg a leszállást. Tizenkét kilométert tettünk meg fáklyafény mellett 3—400 méteres, völgybe tekintő, meredek úttesten. Célunkat elértük, reggel vonatban voltunk. A vonatban magyar tisztekre akadtam, mindjárt ezek társaságába vegyültem. a mint körülnéztem, a központi hatalmak csaknem mindegyikét képviselte egy-két katona. Nyugalmas lassúsággal a hatalmas Rigómezőn ha-ladtunk át... Hunyadi... Rigómezö ... mélabúsan vettem tudomásul, hogy mindenütt, még Üszkiibben is csak a fekete-sárga zászló hirdeti a monarchia hatalmát. Pedig Nisig az állomásokion magyar niépfölkelők teljesítenek szolgálatot. Egyik bajtársam megszólal mindezek láttára: — Barátom, hidd el, szégyelem, hogy magyar vagyok. Egyetlenegy piros-fehérzöld zászlót nem tudunk sehol kitiizetni, hát ez mégis borzasztó. Elővettem a naplómat és abba irtam bele válaszomat. Barátom dühöngése azonban csak akkor fokozódott, mikor Üszkiibben másik vonatra kellett átszállnunk. Egy második osztályú magyar kocsira akadtunk, a melyben kényelmesen helyezkedhettünk el. Ahogy indulás előtt a leeresztett ablakon keresztül vizsgálgatni kezdtük, akkor vettük észre a krétafelirást: — 'Bulgarische Orfiziere. — Nohát az kell — kel ki magából bajtársam, hogy merjen egy is innen kiküldeni! Alig hangzottak el ezek a szavak, bolgár tisztek léptek be és mint akik otthon vannak, olyan hangulatban foglaltak helyet. Egyre vártam, hogy mikor történik már meg az összeütközés. Azzal tisztában voltam, ihogy a bolgárok kemény legények és ahol most megvetették a lábukat, ott másnak nincs keresnivalója, mert különben az orrá, ra koppintanak, még akkor is, ha fegyver| társ. Csendben virrasztottuk át az éjjelt.