Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-13 / 87. szám

MIÍMAGYARORSZAG Szeged, 1916. április 13. Reggelre megtörtént a barátságos közeledés a bogárszemü, feketehajú bajtársakkal. Hogy csalódtam bennük. Valamennyi olyan kedves, jó barátnak bizonyult, hogy szinte rosszul esett az elválás. Persze kölcsönösen az iránt érdeklődtünk, hogy ki hol harcolt. Egy tényleges százados örömtől ragyogó ar al a agyarázta Leskovatz előtt, hogy két szazaddal és egy géppuska-osztaggal miképen szorította le a szerbeket egy magaslatnál. Kérésemre bolgár nótákat énekeltek. Mindegyikből a hazafias lelkesedés hangja árad: ki. Amint a szavakra hegyeztem a fülemet, egyszer csak Csutaldzsa jól ismert név ütötte meg. Az arcukat figyeltem és magam is éreztem, hogy a hős nemzet bámulója lettem. Pompásan mulattunk később azon, hogy elragadtatásomban egyik 'tipikus bolgárnak vélt fejet a vázlattömbömbe lerajzoltam és kiderült, Ihogy illető burgaszi zsidó kereskedő. Hát tehettem én arról, hogy olyan megnyerő alakja volt. Nisben szálltak ki a bolgárok, szeretetteljes búcsúzás közben. Nistöl kezdve az ragadta meg a figyelmemet, liogy űrállomások, amelyeken német katonák tartózkodnak, tulajdonképen valóságos várak. Többsoros dróttal vannak körülvéve, lőrésekkel és árkokkal ellátva. Sokáig tűnődtem afelett, hogy mire valók ezek a nagy óvóintézkedések. Lehet, hogy nincs rá semmi szükség, de a német — ugy látszik, — mindig katona és jól tudja, hogy a harc sikerének egyik főkelláke a — biztosítás. A nagy magyar Alföld zöld tengere nagyon megvigasztalt. Gyönyörűek a vetések. A fekete hegyek közt ilyet álmodni se inertem. Most már merem hinni, hogy győztünk itthon is: — lesz kenyér. Homo. easH«asa*aaHnsaies«ax9i!Eas£3as5£cz5iaciESBis£ia3s:>< ESB> Uj győzelmek előtt. Mit hoz a tavasz Hindenburg frontján. — Április 5-iki kelettel, Novo-Alexandrovszkből irja dr. Michaelis Pál, a Berliner Tageblatt külön tudósítója: — A hazulról visszatérő szabadságosok csillogó szemmel mesélnek nekem a tavasz szépségeiről. Odahaza virul a jácint és illatozik az ibolya; a tél 'nyomai már rég eltűntek;. A földek gőzölögnek, miután az eke feltúrta őket és a téli vetés olyan, mint a sürii, zöld bársony. 'Fáradságába kerül az embernek ezt itt elhinni, mert itt még mindig Tél tábornok ur a parancsnok. Az álló-vizek méteres vastagságú jégpáncéljai nem tűnnék el olyan könnyen és még a tegnap is a befagyott Ossa-tavon lóháton vágtatott keresztül egyik tisztünk. A földben még benne ül a fagy és a viz még, nem tud beszivárogni a talajba. Csak üggyel-bajjal tud az ember agyagon és sáron keresztülvergődni. De már itt is belefogott a munkájába a nap. A jég lassankint felenged, a hó elolvad és az első rügyek félénken bontakoznak ki. A mezőkön zöldes takaró csillog. Ma hallottam az első pacsirtaszót. Nemsokára itt is beköszönt a tavasz. Sőt az itteni éghajlattal ismerős emberek azt mondják, ihogy itt meglepő gyorsan következik iaz be. A hólé akkor gyorsan elfolyik, szabaddá válik a föld és gondosan ki kell lesni a szántás-vetés kellő pillanatát, ha gazdag termésre tart valaki igényt. Mindez azonban egyelőre még csak a jövő zenéje. És ha a verőfényes napot megint erős éjjeli fagy követi, méltósággal kell a dolgot elviselnünk. A legutóbbi napok bőséges alalmat nyújtottak az orosz tavaszelővel való alapos megismerkedésre. Első alkalommal a Dryszvjcity-tó volt a célom. Barkhof pályaudvarától öt órahosszat kellett könnyű kocsin egy valóságos iszaptengeren keresztülkinlódnom, mig a tó partjára jutottam. A hatalmas, tájklépileg bájos tó gyönyörű látvány. Tul rajta Dryszvjaty helység templomtornya látszik. A tó a nagy gleccserek ideijének igazi maradványa, melyet szelíd magaslatok kör- : nyeznek. Ezeket fehér nyirfákkal vegyes terjedelmes fenyvesek borítják. Partjai, ép ugy, mint a hozzá hasonló Narocz-tóéi, egy berlini születésű tiszt elfogadható nézete szerint, ha nemet földön volna e tó, már rég csinos villákkal volnának beépítve. Egyelőre azonban még lakatlanok. Azaz a nyugati parton a német, a keletin az orosz állások húzódnak végig. De csak az északi részén. A déli csücske már német tulajdon. Megtartlhatására a tó jegén keresztül 2200 méternyi drót és mindentele más akadály vezet. Mögötte a német őrházikók Amikor :én ott jártam, már úszott a jég a vizén. Alig hihető, liogy ez a darabka német védelmi állás még sokáig kibirja a nap nyilazását. De ha el is olvad, drótakadályunk alapja, a jiég, akkor maga a viz 'képezi a védelmet. A német hadvezetőség majd tudja a módját, mint legyen nyáron is ura ennék az állásnak. Amit a melegebb évszakra való előkészületekből láttam és hallottam, az teljesen megnyugtató. Visszajövet kétszeres baj is ért. Előbb kidőltek a feneketlen uton a lovaink, a gyalogszerrel való tovajutásról pedig szó sem lehetett, miután meg friss lovakat kaptunk, eltévedtünk ebben a mocsárvrlágban. A vaksötét -s jéghideg éjszakát aztán egy hadtáposzlopnál! töltöttem. Volt azonban kárpótlás a bájért. Amikor ragyogóan előbukkant a nap, kevesebb mint husz kilométer távolban előttünk feküdt' Diinaburg Milyen kö. zel volt a sokat vitatott vár! És milyen büszkén emelkedtek ki a sötét háttérből a tornyai! Ezrek meg ezrek reménykedése fűződik e várhoz. Az a remény, Ihogy egyszer mégis csak üt e vár magtámadásának az órája. Egyelőre azonban be kell érnünk azzal, hogy látjuk a várost a magaslatról, anélkül, ltogy már el is érnők. Egy másik utam a Dünaburg előtti záró tavakhoz vitt. Az országúttól balra a Meddun-tó fekszik a hasonnevű fürdőhellyel, ehhez az llsen-tó és még odább északnyugatra a Szveten-tó csatlakozik. A Meddunés llsen-tavat összekötő aránylag keskeny földnyelven meglehetősen közel vannak egymáshoz a német és az orosz árkok. 250—400 méternyire egymástól, de e nagy közelség dacára is elég nagy a nyugalom a front e részén. A mult év novembere óta nem volt itt komoly összecsapás. Ez a nyugalom persze csak viszonylagos értelemben veendő. Lövöldözés folyik itt mindig és aki elővigyázatos, sohasem emeli fejét szükségtelenül a lövészárok fölé. Odaát állandóan leselkednek a céllövők, akik csak megfelelő célra várnak, hogy elsüssék a fegyvert. A szibériai lövészek pedig kitűnőek. Mindamellett nincs minden humor nélkül az itteni lövészárok-élet. Az ellenségek az udvariasságot udvariassággal viszonozzák egymásnak, a becsapást dupla becsapással. A németek karácsonyi ünnepét pél* dául — beszélik itteni katonáink — az oroszok tiszteletben tartották. Viszont az ö karácsonyi lakomájukat a mieink sem zavarták meg. Máskor az alkohol-tilalom a lehető legszigorúbb, karácsonykor azonban kaptak annyi pálinkát az oroszok, amennyi csak beléjük fért. De még annál is többet. Kitűnő alkalom lett volna a támadásra, de a mieink hagyták őket, hadd aludják ki karácsonyi mámorukat. Ennek ellenképe: Az oroszok kaptak néhány messzehordó hajóágyut. Ezekkel azután áttüzeltek Novóra. Mikor egy vadászunk kíváncsian kidugta a fejét az ablakon, egy lövedék letépte azt. Persze a mieink sem maradtak adósak, mert nekünk is vannak messzehordó ágyúink és viszonzásul hol Dünaburgot, hol Kalkuhnent, ezt a fontos csomópontot vették tüz alá. Erre aztán az oroszok megelégelték a játékot. Tavaszelő, a keleti frontunkon a helyzet ismérve. A tél által megmerevedett helyzet olvadóban van, de senkisem tudja, mit hoz az uj helyzetben a jövő. Hisszük, hogy a kemény telet dicsőséges nyár követi. férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára. — :: Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonics-u. 6. Széchenyi-tér 17. Telefon 854. Telefon 855 Klein Márton Szered, Kigyó-u. 7. szSzives figyelmébe ajánlja a n. é. közönségnek U8*i szabó üzletét hol mindennemű facon öltönyök Ízlésesen és jű' tányosan elkészülnek. DIVATOS férfi-, fiu- és női öltönyök, kalapok, sapkák stb. rendkívüli olcsón szerezhetők be. KRÉMER dönti, Honom Lijonugímt t. felelőn