Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-05 / 80. szám

Szeged, 1916. április 5. DÉLMAGYARORSZÁG A Balkánon nincs esemény. BUDAPEST, április 4. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A délkeleti harctéren nincs nevezetesebb esemény. HŐFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, április 4. A nagy főhadiszállás jelenti: A balkáni harctéren ujabb esemény nem történt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Vilmos császár Dünaburgnál. Német operációk megkezdése előtt. Bem, április 4. A „Journal'" irja: A mostani küzdelem elején Hindenburg serege nem volt elég erős, de azóta a középső frontról "agy megerősítéseket kapott, amelyek között osztrák-magyar seregek is vannak. A vilnai németek azt beszélik, hogy az oroszok Hleti való operációkat Vilmos császár személyesen fogja vezetni. Valószinü, hogy Ővinszknél az akciók hamarosan bekövetkeznek, mert ha egyszer a nagy olvadás beáll, ami április vége felé szokott történni, minden háborús operációnak szünetelnie kell. Most néhány .napi olvadás után ismét hidegre változott az idő és nagy hóeséseket jelentenek 'itta régiójából. Az olasz csapatok kivonultak a görög területről. Berlin, április 4. A Berliner Tageblatí jelenti Athénből: Skuludisz görög miniszterelnök kijelentette a kamarában, hogy az olasz csapatok Fayens közelében átlépték az uj görög határt. A görög kormány tiltakozott ez ellen és huszonnégy órai gondolkozás! időt adott az olaszoknak az egyébként még vitás teriilet elhagyására. A második fölhívásra az olasz csapatok visszavonultak. extiravagáns bolondot? Ki nem örült a vagyonnak, amelyhez juttattalak és ki gondolt i'ánx csendes és fájó szeretettel ie mellett? Pedig engem a ti fajtátok ereje pusztított ki, a SZÍVÓS, nagyétvágyú és .keményfogu nép lökött ki .az életből. És íme, már a rózsa lugasomat is ki akarjátok pusztítani, hogy ten öiszpályát csináljatok a helyén..." Miklós lázasan és -töredezve, de végül hangosan és kiabálva beszélt, mint akinek — •magát és .másokat is kínozva — ol kell mondania mindent, ami a szivén van. Az egészséges, erős és számos család sápadtan hallgatta. A jólét -élvezése mellett sohasem jutott gondolatuk a részvétnek és a szánalomnak. Acélos egészségüket sohasem bántotta a túlvilág gondolata, de most a zavaros álom zavaros előadásából transzcendentális rejtelmek suhogtak ki jeges áradással. Ez megzavarta és megdöbbentette őket. A félelem felkeltette a lelkifurdalást és általa a részvétet. Miklósnak könnyek jelentek még a szemében ás rekedt hangon mondotta: —• Többet nem álmod a rn. •Margitból görcsösen tör ki a zokogás. Az egyik asszony csendes, riiély sírásba kezdett és a reggelizőa.siztal "körül sirt az egész család. És öt esztendő eltelte után emésztő, fájdalmas és őszinte bánat, keserű könnyek, görcsös zokogás siratta meg az elköltözött, gyenge halottat, akire öt évig nem gondolt senki igaz gyászohússal. Hollandia semlegességének védelmére fegyverkezik. — Anglia a japánoknak a holland ggarmatokra való uszításával fengegetőzik. — Berlin, április 3. (W. T.) A legtöbb -ember azt hiszi, hogy ha olyan nyugodt nép, mint a hollondi, izgalomba jő, minden hivatalosan kikerekített cáfolat dacára mégis csak van arra valami ok. Hát ezzel szemben a hollandiak nem is olyan nyugodtak, hanem ugyancsak érthetően és nyomatékosan adnak kifejezést érzelmeiknek. Mert a nem balkáni semlegesek közül egyetlenegynek sem férkőzött a bábom oly közel a testéhez, mint Hollandiáéhoz. Attól a naptól kezdve, amikor az első belga menekültek beözönlöttek hozzájuk, érzik a háboru kemény rnarkolását ugy a határuknál, mint a tengerpartjukon. Még Svájc is távokibbnak látszik a háborútól, habár minden kapuja előtt ott áll valamelyik hadviselő fél tábori őrse. S Hollandia határclinényeihez és tengeri veszélyeihez a gyarmataiért való aggoáolam csatlakozik. Az amsterdami Kalverstraaton minden inas és a csatornamenti falvakban minden fapapucsos gyerek tudja, hogy a sárga japán faj mini jártatja a szemét Szumatrán, Jáván és Borncón. Ezek a szigetek Hollandia gazdagságának a forrásai. Az bizonyos, hogy Rotterdam kikötője már olyan jelentőségre jutott, hogy többé íiem függ a gyarmati összeköttetéstől, ámde Amsterdam piaca az ind íiliálisok nélkül alig képzelhető el. Hága legszebb házai és kertjei az „indusokéi", és a dohányon, kávén, teán, olajon cs fűszeren szerzett jövedelmeiből épüllek. Ez az ekszotikus gazdagságban az első rabló kénye-kedvének kitéve és csak egy „csöpp gyarmati sereg által védve. Nem csodálható tehát, ha a hollandusokat kissé nyugtalanítják a közeli benyomások és a távoli gondok. Pénteken tehát riadalom tört ki, amikor ismeretessé vált, hogy a miniszterek titkos tanácskozásokat folytattak és hogy katonai intézkedések történtek. Még csak az imént estek át a Tubantia-izgalmon és mivel Amsterdam lakossága csaknem kivétc-l -nélkül, következőleg az ország lakosságának is a többsége nem épen németbarát, sokan elsősorban arra gondoltak, hogy egy Németországgal ..való konfliktus áll küszöbön. Aztán néhány lapban felbukkant <az a hir, hogy Anglia átvonulási engedélyt kért és a németholland .Miatár elzárását köyeteli. Az utóbbi hir nem-'bizonyult heíyesfiek és az előbbi is hamis. Különböző fajtájú megfigyelések cs események azonban alkalmasaki voltak gjyanu felkeltésére. Anglia egyáltalán nem idegenkednék oly katonai operációtól, a melynek az utja Hollandián át vezet. Valamelyes erre vonatkozó elhatározások mégis csak szőnyegen foroghattak a párisi konferencián és a kellő elővigyázat kötelességévé vált Hollandia államfárfiainak. A holland hadsereg nem németellenes és a kormány lelkiismeretesen és minden irányban Őrködik az ország semlegessége fölött. Az előnyomulás -egy ellenségnek sem volna könynyii holfend "területen, mert Hollandia -régi és bevált módszerével, a veszélyeztetett teriiletek viz ajá merítésével védekezik. A partraszállás is nehéz és hosszadalmas feladat, hacsak nem vállalkozik valaki a kerítő szerepére, mint az Szaloiiikiban történt. De ép ez a péntek mutatta meg, hogy Hollandiából nem -kerül ki ilyen Venizel-osz. Ostoba és zöld ifjak és agg fecsegők nálunk is akadtak, akik ugyancsak vaskos gorombaságokat vágtak annak a Hollandiának a fejéhez, a mely a maga utjain akar járni, de vájjon a föld minden népe köteles imádni azt az állameszményt, melyet Porosz- és Németország? Ezeknek a népeknek joguk van a saját felfogásukhoz, sőt a kritikához is, ami nálunk most Jiiányzik. Mi csak azt kívánhatjuk, hogy titkon ne intrikáljanak ellenünk és ne szegődjenek ellenségeinkhez. Erre a hollandok nem is gondolnak. Kezesség erre az ö fejlett függetlenségi érzelmük, melyért csak a bolondok haragszanak. Nagyon is lehetséges, liogy az antant követelni fogja a német—holland határ elzárását, vagy valami ehhez hasonlót. Anglia ellenőrei, akik Amsterdamban ülnek, ismernek minden ládát, mely Németországba megy és a külföldi kereskedelmi forgalom holland bizottsága ép a minap közölte ismét a maga statisztikáját. Anglia fenyegetőzhetik a holland tengerpart blokádjával és azzal, liogy a holland gyarmatokra ráuszítja a japánokat. A gyöngéd célzásoktól a brutális revolverszegzésig a meggyőzés sok foka van. Miként válaszolna Hollandia arra, hogy Németországgal való áruforgalmát még job* ban korlátozza, nem tudjuk. De egész múltja amellett bizonyit, hogy ez a kereskedőnép mindig távol tudta tartani a politikájától a kereskedelmét és e téren nem engedett érvényesülést sem a rokon-, sem az ellenszenvnek. Spanyolországgal való kereskedelimi forgalmát még akkor sem szüntette be, amikor ezzel az országgal háborúban állott, mert a háboru és a kereskedelem náluk különálló két dolog. Hogy képzelhető el tehát, hogy most Hollandia idegen érdekek kedvéért szakitana szent hagyományaival? A tengeralattjárók kérdésében hozott birodalmi gyűlési rezokicióban hangsúlyozottan kifejezésre jut „a semleges államok jogos érdekeinek a figyelembe vétele." A háboru eddigi zűrzavarában ez nem magától értetődő íölöslegesség. A szenvedélyek viharában sok olyan elv ntegy veszendőbe, amely eddig szentségszámba ment. Clemenceau például, az emberi jogok előharcosa, ihetenkint legalább egyszer guny tárgyává teszi a hollandokat és görögöket, a svédeket és dánokat és minden nemzetet, amely nem rohan bele Franciaországgal és érte- a háboru poklába. Egy régibb francia, a nagy Pascal, bölcsész eszméinek megfelelően másként fogta fel a dolgokat. „Minden ember -boldog kiván lenni — ha az egyik hadba száll és a másik nem, azért, más és más fel/fogástól vezéreltetve, mindegyikben ugyanaz a vágy él." Pascallal egyetértve és Clemenceau ellenében nekünk is az a nézetünk, hogy minden nemzetnek jogában áll. ihogy tetszése szerint cselekedjék és a béke boldog állapotát többre becsülje a háborúnál. Fs minél1 inkább fenyegetik a túlsó oldolról a holland népet \ háborús veszedelemmel, annál jobban kell Németországnak megmutatnia, hogy nincs