Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-23 / 96. szám

BÉUMAGYARORSZM 5. Muszkafogás. Oroszország, 1916. márc. 20. (Elkésve érkezett.) Déltájban, midőn -a pompás nin-rha-giilyás illatait felikapja a lengedező tavasai szellő s elbamgaiík la legszebb kannma-ndo, a „oslajka antreten", ,a hosszú -sorban kígyózó legénység illegett szerényen bár, de a természetesség minden külső jeliével ékesen oldalog egy kis tányérsapkás társaság, az aznapi „vendégek" illusztris csapata. Hivatalos nyelven ugyan iibcrláufereknek nevezik ezt -a fogoUytipu-st, (Ma-de in Italia) de a katona gondolatvilágát legjobban kifejező bakanyelv vendégnek tiszteli mindazon „eszemegjö.tt" muszkát, -akik italán nem egészen véletlenül, rendszerint menázsiosztás előtt látják célirányosnak a. fogságba kéred zkedést. A gulyás ágyuk pocakos pattantyúsai, derék szakácsaink persze sietnek ezeket a sikereket a. maguk javára, .könyvelni és a világért sem engednék át másnak .a fogoily beszáll itáls 'dicsőségéit. Miár el is indul a „főzőkanál-ie-skort" és csakliamar eltűnik a futóárok labirintusában, idekint pedig összebújnak a szögletes kúnkoponyák egy-egy csontosillágos Hindenbung körül és a pipaszó mellett baditanosot ülnek, melynek eredményeképen nemsokára deputáeió teszi tiszteletét valiamiellyilk tiszti fedezékben. A küldöttség választott szónoka előadja az ankét kérését, mely szerint az első szakasz-második sva-rmjának legénysége — amúgy is .szabadnapos lévén, — naplementével barátságos látogatást óhajt tenni a szemközti kiserdő ben tanyázó orosz Fel dwa,ebén ál, meginvitálandó őket egy kis Jhinterlandi tavaszi .szántásra.'' Hozzájárulást kérnek továbbá nyomatékosabb beköszöntő okáért fejenkinit két darab kézigránátot. Meg is kapják mindkettőt, süt egy Eobi.nso.nii bajia-ndásá-gru, egyébként azonban st-nrinszüz kadett nyomban az expedíció vezéréül szegődik és izgatottan lesik a batailJontó/I telefonon kért jóváhagyást. Hamarosan ez is meg va.n és a. napnak másíélitucatnyi bőse útnak készülődik. Arcaikon élénken visszatükröződik a vállalt misszió sorsdöntő fontossága, nagylelkű 'leereszkedéssel sülyesztik zsebeikbe az utravalóníl felajánlott hazai .szalonnát és egyéb csemegéket, .miiközben miajdnem elagyabngyálásb-am részesüli az egyik itthon maradott reg,ruta, aki sorratt-önyörgi őket, liogy egy 'túri biosíka ellenében viinnlák imagnlkkiall őt is, — Odébb pályás avval a bicskával — rivall rá az egyik miarcona. harcos, — nem gyeröknek való ,a partronéi'ozás. Ebbiifl nincsen lierstőtt, osztán a mi bürünkon ,ne száradjon, ha hájfuselba tojszik a 'fejedet. Általában mindenkivel szemben bizonyoír öntelt pökhendiség -alik.aliniaat-at-ik ilyen vállalkozások előtt, a kockázatos kirándulás önkéntes résztvevőjének ma csak saját nagysága imponál, beszélgetés közben, még az őrmester urnáik i-s a szeme közé fújja a kapadoliány füstjét, szemléltetni akarván, liogy magáitál Belzebubtól tsem fél és csak lopya — nyujtózkodáis ürügye alatt — vet egy négy elfogult pillantást a. magasba, — (Szénit. Pétör dekkungja" fellé. Este kii te ne óra van. A kiis 'c-sapat felkészülten várj,a az utolsó pillanitá-soklait ia századparancsnok .fedezette -előtt, pár szó az egész, már indulnak is. Macskaléptekkel, nesz nélkül báládnak kifelé, legelői a kadett ur, megtoldva teljes hadi felszerelését vagy liárom darab tartalliékpisztoffly.al. Serege áhítatos tisztelettel a nyomában. Kemény gyerök a mi kadét urunJf, —isugja ni,ég az egyik legény elmenőben, csak nem viszünk ,scm doktort, sem -szanitóoet, pedig nagyon mondta, a főhadnagy ur néki, hogy a felesetiert (Földsteliert) itthon ne hagyja. Nézünk a távozók után, inig a sötétség el nem nyeli őket, aizuitán megindulnak a tanakodások, ugyan hány muszkát hoznak a fiuk? — Sok,maik köfll lenni, mert az Ábrahám sógor egymaga öt fogoj -fogását válflaltia/öt Kájzer ciga-rettáér — hangzik a kombináció. — V-agy űiat tamálik be-abfóroömi az ólomgojó bányákba mu-szka kinyérre, — igy az ellenvélemény. Az eszmecsere folytatódik, egy cigányrékvirálta kalkufcos óiia már az éjfélt is régen elhnho-gta, de nyugovóra, térni senkinek sincs kedve. H-ajnaltájhain már nem beszél egyik sem, gondolataik ott járnak a soká -elmaradó bajtársaiknál, a, homlokon haru ül és pillantásaik aggódva kémlelik a sö'té 'térd őt. Egész éjjel más hang spm ii átlátszott abból a irányból, mint a -szél zugáisa, egyformán, titokzatosan. Mindjárt: pirkadni kezd, egyesek már halam vétik az inspek-ciós'orosz tiszt Ikákodását, már a. harmadik pipaszár .tör ketté makkjában a. nagy .izgalomtól, -a Ik-eményszivü őrmesiter pedig pofon vágj a az ordioiiáncot,inert nem találja ,az imakö-nyvéil. Oh, -sok szegény árv-a ki,s csia)ládoík, nyitván. ,meg,int szaporodik a standotok, tör -k-i belőle a. (keserűség. Ejnye, liogy osiiinál mátok ti meg a d-rótikiertüiiikhen ímeztéllláb g-etencübumgot, liogy most menit el -épen az eszetek — fordult hirtelen .az orosz állások fellé, -ahoninain szapora, tüzelést kezditek a muszkák -egyik el'őárkaudcnia, melyen át nyílsebes futással -törtetnek előre -a-z \el veszettnek hitt bajtársak, de még igy i® alig bírván lé-pésl .tartami mellettük szél vésziként -száguldó foglyaikkal. Szerencsére mimdiein nagyobb baj -néü'kiül jutnák el .hazáig, csak az utoflisónalk megéiikező káplár törölgeti .a. vérit ,a kezef éjéről. — -Semmi az -egész, — mondja — ezt se süccoe Hitte, de jobb is, mintha fogoj ba möint vói),a, mert igy (legalább kiv-annak az istenadtáik fcerekszámba-n. És c&akngyan, már jelien ti is a kadett a közben odaérkezett -századparancs11 óiknak: i — Főhadnagy unnak jelentemlalásan, tizenhat ember és -ha-rmiinchároin muszka ... — Hát ti hol1 -a csudában voltatok ilyen sokáig? — Jelem-lem alás-a-n, már -éjf-éHuitáin jöttünk visszafelé, amikor ,az iegyik fogoly -észrevette, bogy ket szaka,sz szibériai vfadász jön fáért az erdőbe. Az oroszok tudtak a közelben -egy jó búvóhelyet, ott meghúzódtunk hajnalig, akkor azután tul- voltunk a. veszélyen és szépen hazasétáltunk. Társai helyeslően bólogattak és szerető pillantásokkal' simogatták körül1 laz eljövendő tizenhét medálli-a harminchárom ellenséges bajnokát .,. M. K. Klein Márton Szeged,•rKigyó-u. 7. sz. Szives figyelmébe ajánlja a n. é. közönségnek uri szabó üzletét hol mindennemű facon öltönyök ízlésesen és jutányosán elkészülnek. Magyar ugar. Irta: dr. Szalay József A szépirodalom berkeiben Homok álnév alatt -bujóskázó Cserzy Mihály barátommal irt szin müvünknek Ugarimádás cimet adtuk. H-a a. gazdálkodók tudják is, mi nz ,az ugar, de a nagy közönségnek ismeretlen fogalom, legfeljebb nyugato-s 'költők verseiben találkozik e szóval. Aiz ugar ugyanis giazdaisiágteclbnikaillag az a föld, amelyet a gabona letakaritása után ekével m-e-gugar o-lnak, -azután a következő óv tavaszáig pihentetnek, hogy akkori ekével megforgassák és vető alá szántsák. Mivel azonban nem szándékozom a közönséget a gazdálkodás osi-nja-binjára kitanitaui, -sieitek megállapítani, liogy az uga-r alatt a mindnyájunkat" tápláló földet értettük. Képes beszéddel éltünk: -a-z -egésznek a. fagáhnát -a rósz fogalmával' jeUöttük meg. Miként a eseppről a viz, a szikráról a tüz ötlik mindnyájunk eszébe. Ugarimádás tehát annyi, mint földim ádás, földéhség! Bármennyire i-s kerülni óhajtom & közönség iparos, kereskedő és értelmiségi részével a perlekedést, mégis meggyőződésem erejétől hajtatva kijelentem, liogy csak ia.z aiiyafüííí talaján áill a lábunk -a legszilárd-abbam. És pedig nemcsak az egyeseké, hanem az egész országé. Hia ugyanis a foglalkozások családfáját firtatjuk, valamennyi közt a földmivelés a legősibb. De azért annyira nem ment ki a divatból, liogy korunkban talán jobba,n mint valaha csengenek utána. H-a ugyanis más foglalkozás-okiban -szorgalom, -érteleim és -szerencse révén felgyűlik a pénz, elhelyezést keres. A pénznek tudvalevőleg olyan furcsa a természete, li-ogy örökösen nyughatatlankodik, legkivált, többed magával nem szeret egy helyben maradni. Bár fölölti a bérkaszárnyák oirioótl-ain lalialkját is, betébuvik a .füstokádö gyárak telepeibe is s benne kering a közlekedési vállaltaitok fürge kocsijai ban s hajóiban is, — mégis a l-egszivesebbmi fék-szik, bele it jó televény földbe. Ha -másként nem, hát jelzálog alakjában -v-et magának -benne jó, puha melegágyat. A tők-e (aztán nagy magabiz tálban telljeshatoimu nr ki-ván lenni, -akinek a föld csia'k alázatos adófizetője. A föld ugyan időnkint dacolni próbál ezzel a rabszolgasággal: sztrájkol is .mliit -sem terem, -vagy amieriibázilk .s gömbölyű szemek helyett hitvány oosut lioz, » sot keblének elfojtott könnyeként lakjad fel árja s vadvizekkel barátja el -mosolygó ábrázatát. Ámde a tőke szrvós, fittyet, hány annak, liogy keveset szaporát, vár -türal-amme], mért tudja, liogy a földnek ez a inlakr-aucossága csak afféle múló hisztéria, -amely után okvetlenül következnek a hét kövér esztendők. Igy is van, föltéve, ha a földdel bánni tudnak. De hát ki is tud a földdel bánni? Mindenki azzal tud a l-egjobban bánni, amit kicsiny korától kezdve tanult, sőt amit apjáról, örógiapjárói- ,a vérével együtt örökölt A hire« tudós, művész, iparos ós kereskedő családot ezt bizonyítják. A lángelmék kivételek. Természetesen a főldmiveléshez öis az ért a legalkialmiaisa-bban, -akinek ez már vérében van. Már csak azért is, mert a te-rxnpzeft szeszélyének k-i-tett földet ínég jobban kel szeretni, mint mesternek a kalapácsot, a költőnek a tollia-t. Szeretni pedig csák az szereti igazán, aki rajta született, tanu-l-t meg járni, gagyogni, dolgozni. Ezek pedig a gazdák s első »or-