Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-23 / 96. szám

BÉlJMíMiYAiROBSZAG ban a panasztok. Ezdket akármicsoda földre sodorja jó vagy rossz sorsuk, feltaláljóik magukat, mig h,a kirántják lábúik alul a földet, más foglalkozásban csak esetlenek-ibolta.n(aik, mitot ,a sok föld nélkülivé vállt dzseoitui a 60-iat&, 70-©s években a hivatalokban ,s a paraszt ember manapság a városi soron. Tudvalevő, liogy hazánkban, a parasztember a szabadságharc koráig mint jobbágy kilencedért, déasmáórt, robotért mii vélte ,a földet. Bizony akikor agrár kérdésnek biire-baanlva sem volt. Legfeljebb a nem'esek perlekedtek egyimással a .földért, néhia száz évekig, amelyikük meg egy kis költségre alkiant szert te nini, a földjét zálogba csapta a másik földesúrnál, kiaitonai v|agy polgári kitüntetések fejében sem Lipót ntímd, sem udvari tianáososság nem járta, biapem az ilMetönek a nyalkába akasztottak egy jó nagy pusztát, néha akkorát, mint az egész Békésvámnegye. Hia a parasztság időnkint lázadozott, azit nem azért- itette, mert tulajdon föld után sovárgott, hiauom miért embertelen bánásán ódban részesült. Az úrbéri kárpótlással mindez megváltozott. Az állam kimondta, hogy a jobbágyok művelte föld ezután a jobbágyoké leszen övök tulajdonul. Az árát a Mdesurniák megfizette s a .költséget adóba kivettette. Egyszerre megváltozott a magyar agrárvilág. a százezernyi földesúr ,mellié milliónyi papaisatgazdia került. A föld éppen olyan forgatkató portéka lett, akárcsak a rajta nevelt jószág vagy a róla aratott gabona. Innentől kezdve bitdleaték a földre, amiről azelőtt szó sem lehetett. Vizszabályozások, vasutak, célszerű 'berubázáisok emelték a föld értékét. A hrtelszoimju föld .szivifia magába a pénzjt, mint homok a vizet, persze mentől több értéket veitt föl, m|a.g>a. is annál becsesebb, kivámatosiabb 'lett. MicgdráguSit. És itt, ezen a ponton indul meg a magyar föld drámái.ee: a földbért verejtékező, a földet turó munkának végzetes összeütközése a földben felgyülemlő hatalmas energiával, a tőkévell A munka és a tőiké egyebütt, például az iparban is birokra heüi egymással, azonban ott az ipar » ingóbb természeténél fogya a küzdelem egyrészt rövidlebb tertaimiu, másrészt az egész hadviselést könnyebben lehet, szabályozni. Nem igy a földimivelósnéll. A hatalmaskodó tőke á födldet mindjobban magához sziivjia, azonban a inéP, amely a földet tőle ki akarjia harcolni, maga is szaporodik. Csak a küzdelem tárgjia, a föld marad változatlanul: akárhogy tapossák is, 'alttól ugyan jobban nem terüli. A viaskodó felék köziül a gyengébbek, a gazdák küiömböző fortély okkal iparkodnak a küzdelem esélyeit magukra nézve kedvezőbbre változtatni. Néhol az egy gyermek rendszerrel vélnek magatkon i&egitemi, ugy Okoskodván, hogy ha egy a gyermek, akkor egészben száll aa utódra a föld. Botorság! Egy gyermek hamarébb elpusztul, mint bárom, vaigy .négy s a földön a nevető örökösök osztoznak. Másutt kávándorlábsai kömnyitemelk azon kanjukon, hogy nem juthatnak földhöz. Bizonyos, hogy ©a nemzöt-puisztitás, ment ia kivándorolt párásat vagy ott vesz idegemben, vaigy hla visszatér, talán soha többé nem leli bellyét. Végül a földet megmunkáló erőn próbáltak takarékoskodni, illetőleg a régi világ ollosó munkabéreit megtartani, aminek meg az önfentartás ösztönéből fakadó s az agitáció révén legfeíjébb eaalk öntudatossá vált földoniiives ruunkássooiáliznruis lett a következménye. Ezt; a küzdeliinot, lametlynielk a földéhség csalk jelicuitkezésii formájla, közbékesislégü megoldásra csak egyetlen eszköz viheti: földet juttatni annak az etemnek, melyet hivatása földmüvelésre jelölt ki. De nem földiosatássiál, mert akikor kicsi dlanabjáva.1 mindenki roiszszuO) járna, dia végtelen iparcelilázással sem, mert a|kkor munka fogytán éppen a földmives napszám osniaJk kopnék fel az álla. A nagy-, közép- és kisbirftolkofc mellié tetót a liosszg bérletek egész raját kell megteremteni s ezeket a fölídlinivesek kezére juttatni. A bérlethez kiaelbb itőhe ,szükséges, miint ia tulajdon üzeméhez, ezit a vékonyabb pénzű ember is birjia. És a tőikével becsületes egyezséget kell kötni. Ne tekintse a tők© magát öncélnak, mely ha káli malagát- a földeit áis felfalja, hanem Inkább segítse a. saját szülő|amyjáit: a munkát. Ennek nicig (az ia: módja, ha a töke — aikár baniké, akár a gazdáé — ne ujabb és ujiaihb föMlhóditásra fordíts|a erejiét, hanietm ia már tüliajd ónban levő föld miüveiékét varázsolja béáiterjesebbre. Nlagy kühwibség az, hogy ezer holdon csak buza-lkuikoificát itemwellmielk-©, viagy a mellefl száz és száz munkáskezet foglalkoztató belterjes 'gazdálkodást fcllyitiatmialk-e? Leesapo3,ir= sok, homok/kötések móHéllt csupán a jó fiaefő belterjes gazdáik odláis a.z, laimellyel még a földet Is lehet szaporítani. íMert ha ezer hold különben csak ötven család eltartására elegendő, belterjesen ,művelve négy annyin,aik is futja. Ebhez azonban nemcsak a tőke jóakaratú segitése, hanem a gazdálkodóik pallérozódálsia is szükséges. Nagyon megbecsülni való dolog az, lila valtaik! elődeinek emlékét megszenteli, de sauimiféíl© kiegye,létés érzés nean krvá'nja,, bogy ,a liialadottabb korb|a sehogy bel© nem illő ósdi szokásokat ús megőrizze. A világon a. lieigéiketoesebb paraszt a magyar. De faji vonásaként laz elméletet, az elvont fogalmialkiyit nem szenvedheti. Annialk hisz, amit lát. Példa után halad. Az lesz az igazi nemzeti apostol, iáikig ezt a viMgliáboru tüzében is ragyogó 'érzésű fajt értelmileg szintén kellő sain,von'ai!ira emeli, saját tfogilálkozási kövében, a földimivellésiben diihelyiezii, abban támogatja. Ebből a pollitilkálból két óriási ihászon hárulna. az, országra. Egyrészt a tőkétől támogatott s belterjesem müveit mezőgazdia,ság a nemzet vagyonosoiláisának iliesz rendiiletlleii fundámemtumia. A népek ilyen földön kisebb diarábon is fórhetiősebben helyezkedhetnek él, mint ma nagyobbon. Valóságos kert tesz az Alföld s liiazámtk csakugyan' bokréta az Isten kalapján. Másrészt ia tanult giaztla,társadalomból felszüremJkedósek révén a középosztály fog állandóiam gyarapodni. Ma a száz hotdiais gazda lenézi ia Küsz holdiast, emez mag .semmibe sem veszi a minnsetleut. 'Akkor máid a dieuiukpata igazságosság: a tauultság fokia külömböztet. És Ina a paraszt családokban a. ttifcü,velődlés ott. honos lesz, a. gazdatársadalom] .fölöslege sainte észrevétlenül, megy át az intelligens pályákra, mert olyoVn a tudás, hogy Ina egyszer valaki belekóstolt, -annál inkább szomjazik után, A vLssz)a{maradó. nép tehát ©zen ,a réven 7s könnyebben eLtjái" a helyén. . Az Ugar imádás színmüvet a föld utáni sóvárgás gondolata mozgatja. Az embereik lelkét annyira megejti, lenyűgözi ez a rajon gá.s, Ihogy ©lvkjaltsájgáltian még az .embertárs életére is tör. Eajtink' dicsősége, bogy legviharosabb szf ínyedéi ye .is megbékél a családi éndésben- Olyan ez a uri fajunk, aikár a Tiiszla folyó: neki dagadt, vihar korbácsolta hulláma ivpl gátat szaggat, rónát pusztát, várost rombol, de megszeilidiilve kincset érő milliárd csöppje kánaáni bőség áldását fakasztja a magyar ugaron. Apró történetek. — "Régi idők emlékei. — •Abban az időben, amikor Lipesey Adóim szerkesztő volt: Szegeden, a szerkesztőséginek a tagjai gyakran hivatalosak voltaik Kőrös Mihályéikhoz, vacsorára. Egy ilyen családi vacsorán történt, bogy a különféle disznótorokon kimerült bohémek az étkekből nem igen fogyasztottak és a ihaniguatuk inkább nyomott volt, miint emelkedett. Lipesey Ádám szerint ennek az volt az Oka, hoigy Irányi Dezső, a jeles dró és kiváló biró, aki pompás re dől y érői volt ismeretes, nem volt jelen a vacsorán. Nosza kiadatott a jelszó, hogy ÍDódit (ez volt a becéző neve) el kell hozni. Éjfél felé járt már az idő, Dodi meg fiatal házas volt, egy kissé bajos volt a müvelet. Scrsíuzás után dr, Cserő iE.de és a szerkesztőség egyik kezdő munkatársa bízatott meg a nem könnyű feladattal. Dódi akkor a Tisza Lajoseöruten levő Pozsgay-féle házban lakott, A íét kiküldött 'bocsöngetett a házba. A házmester kaput nyitott és mintán megmondta, íogy Iványiék otthoni vannak, megtörtént a akáslba való csöngetés. — Ki az? — szólalt meg belülről egy női hang. A kiküldöttek megnevezték magukat és arra kérték Irányiniét,, ihogy. Dódit költse fel, öltözködjék azonnal, mert haj van a szerkesztőségben. — iMi a baj.? — kérdezte a lakásból Irány iné. — Meghalt Kossuth apánk és mcst újra kell irni) az egész lapot. iA két, kiküldött bekoesájtást nyert a lakásba és Dódi már öltözködött, de folyton azt hangoztatta, bogy szegény Kossuth és hogy éppen éjjel kellet meghalnia. Közben súgva odaszólt a munkatársaknak: — Melk—mek—mek, hcl vagytok? — Kőrös 'Mihályéknál, — volt a halk válasz. iDodl egyre mormogott és bcsszuságot színlelt. Az öltözködéssel hamar készen volt és megindult a, menet — Kőrös 'Mihályékihoz, ahol dr. Cserő Ede előadta a történteket. Persze volt nagy nevetés és olyan vigasság kerekedett, hogy reggel nyolc óráig tartott a vacsora. Oszladozni kezdett a társaság. Mindenki igyekezett haza felé. Dódi is neki fohászkodott, de icsakhamiar az jutott az eszébe, hogy haj lesz otthon, mert Kossuth apánk nem halt meg és a lapból már megtudhatta a felesége, hogy közönséges stiíkli révén történt az ő elcsal a tása. A kezdő újságírónak megfogta a kabátgallérját és azt mondta neki, bogy ha érte jött, vele kel haza mennie. lírányimé urán vaaml nagy nyájassággal fogadta a hazaérkezőket: — (Magához pedig ezentúl nem legyen szerencsénk — szólt a kezdő újságíróhoz. Nem kivánotti sem az éjjeli, de még a nappali látogatását sem. Dodi ezalatt belebújt az ágyba és aludni próbált, d!e niem tehette, mert a felesége ugyancsak tartotta szóval. iA kezdő uíjsálgiró, liogy mgkapta a maga porcióját, védekezni próbált. 'Bocsánatot, kéri Irányinétól és kijelentette, Ihogy nem alkalmatlankodik többé náluk, nolia nem követett el semmi olyant, a miért kiadhatta az útját. Az Igaz, bogy Kossuth nem halt meg, de a dementi sürgöny akkor érkezett, amikor már javában dolgoztak a szerkesztőségiben és ® szomorú lrir megcáfolása fölött érzett örömében az egész szerkesztőség egy pár poharat üritett, Kossuth aipánik hosszan tartó életére. Iránytűé haragos volt és csak nem akart ímegbocsájtani. — Matildtóm, — szólat meg Dodi ai ágy-