Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-01 / 77. szám

2 Francia jelentés Malancourt elfoglalásáról. Genf, március 31. A Havas-ügynökség jelenti: Verdun körül, Avancourtnál és Ma­lancourtnál rendkívül he véts Ihfircok foly­tak, amelyek eltartottak délután 3 órától esti 8-ig. Az avancourt.i erdő szélén tért nyertünk. A németek túlnyomó erővel meg­szállták Malancourt falu egy részét és a környező magaslatokat. Az Argonneokban erős harcok folytak. Egy aknát fölrobbantottunk. A 205-ös ma­gaslatnál német lövészárkot elfoglaltunk. A Maastól nyugatra egyre hevesebb az ágyútűz, gyalogsági harc nem volt. A németek folytatják erős támadásai­kat Verdunnél. Berlin, március 31. A Vossische Zeitung jelenti: A Maastól nyugatra ismét megkez­dődtek a német gyalogsági támadások, amit nagy ágyúzás előzött meg. Március 28-án délután Verdun közelében ezrével robbantak a gránátok, olyan volt a hatás, mintha ha­talmas lőszerraktár a levegőbe repült vol­na. A nagyszerű tüzérségi előkészítésnek köszönhető, hogy a gyalogsági támadások csekély veszteséggel jártak. Ve j föladása, vagy döntő csata. Zürich, március 31. Semleges államok haditudósítói, akik most érkeztek vissza a verduni frontról, kijelentették, hogy a né­metek ,a legutóbbi napokban rendkivül nagy területet nyerték. Már ma is csaknem tel­jességgel bizonyos, hogy a franciáknak a legrövidebb idő múlva választan,iokj kell Verdun föladása és döntő csata között, a mely csatának elveszte katasztrófát okozna. A Journal de Genéve katonai bírálója ezt irja: A németek sztratégiai felsőbbsiége szembetűnő és Verdun sorsa meg van pe­csételve. Ha Verdun elesik, akkor a fran­Szegény napok. Mily jó, imily édes is volt ez a szédült zuhanás a jövő örökös & esak a megérkezés pillanatába*! derengő éjjelébe, — milyen jó, ihogy eldobott, zuhanó kövek vagyunk a sors Ikiezóben, „szabad akarattal" biró emberek! Hogy znban.tam én a kétkedve találgató sorsot faggató, az elképzelések és nyugodt megadások zsibbasztó mámorában, — iste­nem, hogy zuhantam a végzetem utjain és milyen jó, milyen végtelenül jó, hegy máris megérkeztem! Milyen jó, — milyen, milyen jó is! 1 iNos, .megérkeztem. .Finom, (fehér ikis fcoze könnyű remegését még érzi erőtlen kezem, halk, fátyolos hang­ja még rítt eseng a fülemben; még érzem hamvas és lüde asszonyteste lázító melegét és a rnhájának könnyű illata uj nászra csik­landozza hevülő érzékeimet, — itt volt, —f az enyém volt! > \Az enyém volt,'— eljött. Büszkén felemelt fővel, mosolyogva jött el, — a bátrak és az öntudatosak járnak igy, akik tudják, hogy a végzet az ur minden lép­tük felett. Akiket nem kábított el a szabad alkarat hazug meséje, akik ép azért bátrak, mert öntudatosak és látják a végzet könyör­telen (kezét. Itt volt iá szobámban. iEljött [a .mosolyá­val, a csudás, finom, gyöngéd és .minden os­toba társadalmi formaságot, ostobaságot és szabályokat megvető/mosolyával, hozzám, a megelégedett emberek picit fölényes, picikét gúnyos, de boldog mosolyával. Mint egy gló­1>É LMi A<i Y AROKSZAH cin hadsereg ellenállása is megtört. Ez ese­mény időpontja attól függ, miikor lépnek föl a németek egész hadierejükkel. Az oroszok védik a román határt. Bukarest, március 31. Az oroszok nagy arányú előkészületeket tesznek Besszarábia déli részén. A román határt lázasan erősí­tik. A Réni—Ismail erődítési vonalat még jobban kiépitiik, a Duna mentén erődítési miiveket építenek. Ismail régi erősségét tel­jesen újjáalakították. Besszarábiának Ismail a legfőbb védelmi támasza. A határra folyton érkeznek ujabb csa­patok. Orosz jelentés szerint az előkészü­letéknek védelmi jellege van. Kétszáz antant-katonát öltek meg Szalonikiban a német repülők bombái Berlin, március 31. A Vossische Zeitung jelenti Athénből: A Szaloniki elleni német repülőtámadás igen nagy károkat okozott. A bombák legalább kétszáz angol és francia katonát megöltek. Fából készült barakkok fölrobbantak. Tizenhét hadianyaggal telt szerb vasúti kocsi elpusztult. A városban levő lőszerraktár is levegőbe repült. A bukovinai határon az oroszok defenzívára készülnek. Bukarest, március 31. Dorohoi jelentés szerint a bukovinai határon egyelőre főként arra szorítkoznak a tüzérségek, hogy köl­csönösen belőjjék magukat az ellenséges állásokra. Radautzból jelentik az Universulnak: Hat hét óta ma volt az első orosz repülő­gép látható a besszarábiai határon. Délután három óra tájban a lipcani hangárból egy aeroplán emelkedett a levegőbe, amely a bukovinai határ felé vette útját. A határon az ellenséges ágyúinak dörgése szakadatla­nul hallható. Az oroszok lázas defenzív jel­legű erődítési munkákat végeznek, amelyre riáa Jehér szent. Igy jött el hozzám és igy is mént el, — mert tudta, liogy minden, min­den csak fertő, ostoba .hazugság az életünk­ben s esak az az őszinte, igaz, természetes, amit ő tett, aki eljött hozzám, mert ez volt a vágya, — a közös vágyunk. Becsületesen, őszintén!, hazugságok /ükéit kül jött el, — egy órán át emberek voltunk, — érzők, gyöngék szelídek, jók, őszinték: em­berek. .És ez alatt az óra alatt milyen, milyen messzi is jártufik az élettől, mi ketten, attól a.z élettől, ahol minden, minden .hazug, jl— inert az emberek esalk azt szeretik, ami szép, színes, kedvező, hízelgő nékik és irtózhak mindentől, ami igaz. Mily messzi is jártunk attól az élettől, ahol a hamisság és.'a jog­talanság iil lépten-nyomon vad orgiát, a ha­zugság és a jogtalanság, amik ellen hiába minden lázongás, mert rabszolgákkal van tele mindenütt a főid, — nyomorultakkal; — egy órán át mily messzi is jártunk az embe­rektől, <akilk a hazugságokat szeretik, inert ezzel leplezni tudják gyarló és esendő és: ál­lati voltukat; !az emberi nyomorúságot, te­hetetlenséget önmagukkal, Ilii bús, ostoba í al­kotásaikkal és a végtelen, megfoghatatlan erejével szemben! iMily messzi, milyen mész­szi is jártunk és mennyire jó volt őszintének, tisztának és .igy: embernek lenni! Megérkeztem és nem kétkedem,, nem'tu­dok kétkedni, vájjon 'csakugyan megérkez­tem-e? Mi is jöhet, mi is jöhetne még azután, hogy az ember megtalálta önmagát — ugyan mi jöhet? 1 Harag, csalódás? Szeged, 1U16. április a polgári lakosságot használják föl. Általá­ban az a benyomása a figyelmes szemlélő­nek, mintha tulajdonképpen nem js az osz­trák-magyaroknak kellene tartamok az orosz offenzívától, hanem megfordítva. Hogy a besszarábiai sáncmunkákra fel­fogadott és kirendelt polgári lakosság minél serényebben dolgozzék, az orosz hatóságok napi .2—3 rubelt fizetnek egy-egy munkás­nak. Orosz csapatösszevonások Dél-Besszarábiában. Bukarest, március 31. A reggeli lapok jelentik Tulcseából: Az oroszoknak Bessz­arábia déli részében való csapatösszevonása szakadatlanul tart. Mindig ujabb tartalék­kontingenseket állítanak be. Maklakov tábor­nok helyről-helyre utazik, hogy az újonnan 'mozgósított csapatokat megeskesse. E csa­patok egy részét már a Dunán Rémbe és onnan csapattestükhöz szállították, ahova beosztották őket. A Kaukázusból is egyre érkeznek cserkeszcsapatok. Az orosz hadügyminiszter bukása. Pétervár, március 31. A pétervári táv- / irati iroda jelenti: Polivanöv hadügymi­nisztert saját kérelmére fölmentették állásá­tól. Utóda Suvajev gyalogsági tábornok, fő­hadbiztos, a hadbiztosság főnöke lett. (M .T. I.) A román katonai attasé a cárnál. Stockholm, március 31. A pétervári román katonai attasét a cár hosszabb ma­gánkihallgatáson fogadta. Utána Stiirrner miniszterelnök és a belügyminiszter jelent meg Carszkoje-'Szelóban a cárnál. A lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak a carsz­koje-szelói kihallgatásoknak. A Novoje Vremja értesülése szerint a román katonai attasé csak bucsukihallgatáson volt a cár­nál, mert ugy őt, mint a bukaresti orosz katonai attasét felváltják. ^ (Miért is haragudhatnék ón, akinek 8 ímegbocsáijtás 'krisztusi igéivel van tele 8 szive, -— s mint az előbb remegve ,sejtettél® — tafci megtaláltam a (megoldást, feleleteket 8 szegény Papok jajongó, siró kérdéseire? Mi' í ért is lobbanhatnék haragra éu, aki tudónk hogy az emberi élet végcélja nem lehet niá-4» mint levetkőzni a ránk oktrojált, belénk vejt évezredes hazugságokat és fölébe emel­kedni mindemnek, mindenkinek, fölébe emel­kedni önmagunknak is ós igy uralni az élet végtelen hatalmát és a balált. (Miért is bar®" gud,hatnék, ami lobbanthatná [haragra a vér írem, ta'ki annyira tisztán, látom az emberi nem kicsinyességet, erőtlen voltát, gyenge­ségét, — aki ismerem jmindep rettenetessé­get a .nagy harcnak, amit. önmagával vi? meg vivódva a legkisebb és legnagyobb ,P®' rány: az ember. És ugyan miiben csalódhat­nék én, aki semmit sem várok mái- sem élet­től, se emberektől, aki .megbékéltem, aki 1®' tök, tudok, érzek és semmit sem várók? Mi­ben, mi tón csalódha tnék, — mi, ugyan mi érhetne még? í Fájdalom, bánat? De ugyan mi fájl)®' még annak, alki nem tud már haragndini Q .min bánkódhat az, aki semmit sem vár? " fia bánkódom és .fáj is még a szivem val®' miért, nem tudom-e, 'hogy a fájdalom éa bá­nat igyökere a lét ós igy nincs ember, aki °t' íől a bajtól menekülni tudna, betegség — ^ amit létünkben, hordunk mindannyian. /Nos, megérkeztem és tisztult szeműn''* világos aggyal imiind tisztábban látom a tóit' az élet célját, — ár nem sirnak ugy a 'kér­dések bennem; már a vágyam sem lángol u£?

Next

/
Thumbnails
Contents