Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-10 / 59. szám

í>ÉiLM AG Y A RORftZÁ G. Szeged, 19®. március 10. Morath a Verdun körüli harcokról. Berlin, március 8. A Cosenvoye—Azannes vonal áttörésével ép ugy vagyunk, mint 1915. május első napjaiban voltunk, amikor a Nyugat-Galiciában Tarnov és Gorlice közt előretolt orosz állás volt áttörve. Akkor azonban a nyugati fővárosokban csak fokozatosan estek aggodalomba, most ellenben rögtön az első előretörés után merült föl ez az aggodalom. Akkoriban Ausztria-Magyarországot szívbajosnak és tüdővészesnek tartották és nem hittek a szemüknek, amikor Limanova holtnak •mondott hősei hirtelenében oly rendkívül mozgékonyaknak mutatkoztak. Ugy tetszett, mintha villám csapott volna bele az egész császári és királyi frontba, amely a Beszkideket és Kárpátokat őrizte, olyan viharosan, olyan ellenállhatatlanul hangzott az orosz lövészárkok közt a „Hurrá" és az „Éljen". (Igy, evvel a magyar szóval a német szövegben! A iforditó). És az elővarázsolt Mackensen-badsereg ép oly zajtalanul és észrevétlenül gyülekezett /össze Morvaország és Szilézia területén, mint a mostani rohamcsapataink Dun területén a Maas mellett. Utólag az oroszok ugyan ugy akarták ti dolgot feltüntetni, mintha végzetüket előre látták volna, miként most a franciák is ezt a támadást a legtermészetesebb arra irányuló kísérletnek mondják, hogy a német birodalom „hangulatát" javitsák. De ezek csak amolyan fanyar mentegetőzések. Mindkettőjüket (azelőtt az oroszokat, most a franciákat) megleptük. Nyugaton hatalmas győzelmi jóslások mámorában úsztak, mig a Keleten akkoriban a vérhiánv állapotában leiedzettek, mert a cs. és kir. hadsereg egy példátlan, csaknem fél esztendeig tartó téli háborúban a Kárpátok bástyái közt hűséges öníeledtségben „lekaszálta és megritkította" az oroszok millióit. Mi lesz aztán? Hadd töprenkedjék rajta az ellenség! Ép oly fölösleges előtte azt hangsúlyoznunk, hogy a nyugati hadszíntéren fölötte fontos döntés van készülőben, mint amilyen hasztalan volna őt megnyugtatni arról, hogy beérjük azzal, hogy területét 2—300 négyzetkilométerrel megcsökkentettük. Hadd találgasson! Hadvezetőségünk bölcsen cselekedett, a mikor nem csupán az áttörési szakaszt vette tüzérségi tűz alá, hanem háromszor akkora terepet árasztott el Verdun körül pokoli tűzzel. Hová a tartalékot? — kérdezhette Humbert tábornok elég sokszor a ,jhadi tanácsban". Nyilvánvaló, hogy nem a kellő helyre dirigálták. Dehát szerencse kell ehhez s nekünk volt szerencsénk iés áttörtünk. De — a szerencsét tartósan akarjuk zászlóinkhoz fűzni és mivel van jogunk seregeink derék voltában hinnünk, tartós szerencsével — a mely Moltke szerint csak a valóban derékhoz szegődik — Nyugaton nagyon sokra mehetünk. A francia hadvezetőséget most, hogy a hadiszerencse nem kedvezett neki, kigúnyolni, nem célja e soraimnak és nem felel meg az egész harc komolyságának. Ismételten lá ti uk, hogy a verduni unokák messze felülmúlják a metzi nagyapákat. Oly ellenség, >amellyel összemérni a kardot, nagy hadi dicsőség! És bármi vitézül verekszik is az ellenséges hadsereg elitje, mégis csak szomorú az ő szempontjából, hogy hasztalanul ha! meg. Ez a mi szilárd hitünk. Miért? Mert Franciaország vére ömlik, Angliáé csak csöpög. Amikor legutóbb e helyütt rámutattam az angolok tehermentesítő offenzivájának a hiányára, belevágtak. Illendőségből. Mert amit itt áldoztak és elértek, nincs arányban az angol miniszterek aűhilleszi beszédjeivel. A Bastiont visszafoglalták maguknak a britek, a La Bassée-csatornánál eredménytelen közelharcokra került a sor, Vermellesnél az angol gyalogság „kis támadásaival" kudarcokat vallott. A gyalogSág győzelmi akarása végtelenül különbözik egymástól a német és az angol hadseregben. Fz az, ami nem varázsolható elő. A számok odaát felszökhetnek, miként Oroszországban is rogyásig történt. Ernberhullámokat hajthatnak állásaink ellen, Iielyenkint be is törhetnek azokba, de áttörni, felgöngyölíteni, üldözni minket sohasem fog sikerülni az „önkéntes" angol hadseregnek. Olyan diadalmenetre, amilyen a mienk volt a Dunajectől a Njemenig, a Dunától az albán Alpokig, a brit gyalogság ép ugy képtelen, miként képtelen volt rá az oly sokszor jogtalanul hadvezéri babérral övezett Wellington. Előbb egy Blüchernek, egy Gneisenaunak kellett jönnie. És akik mögöttük árkon-bokron keresztül tapostak előre és mindig csak előre, azok porosz, hannoveri, braunscihweigi, nassaui bakák, szakállas népfölkelők és tejfölösszájnak voltak. De ők azért harcoltak, hogy hazánk ne jusson még egyszer a nyugati szolgaság járma alá. Ugyanazt cselekedték, amit mostapi hőseink. Tehát semmi aggodalom: Anglia nem vet bennünket vissza a Rajnán túlra! Most a francia hadvezetőség figyelmét a Verdunhöz csatlakozó saját állásaik veszélyeztetett szárnyaira irányítja. Az Argortruokban indította meg a támadást. De március 2-án és 3-án ez az e'őretapogató .'aktika sikertelennek bizonyult. Még csak nehézséggel sem járt ezt a támadást visszautasítani. Miután Metz—Thiaucourt—St. Mihiel irányából német hadmüveleteket várnak, a francia ütegek a muníció egész tömegét szórják a felvonulási utakra és pályaudvarokra. A Champagneban is dühöng az ő tüzérségük árkaink és tartalék-állásaink ellen: de ebben nem láthatunk egyebet, mint aggodalmaskodó körültekintgetést, vájjon jön-e még több „dühös" támadás és merről? Ugy nézem, 'hogy ezen események mögött nem lappang francia támadási terv, mert különben aligha okultak ellenségeink ennek a háborúnak a történetéből. 1915. áprilisában Jofire Verdun előtti állásaink ellen erőteljes offenzívát indított. Sok hétig tartott és eredmény nélkül záródott le. És ugyancsak a mult év tavaszán azon is erőlködtek a franciák, hogy szétrombolják a St. Mihielnél levő erős német hídfőt, melyet a bajoroknak köszönhetünk. Tekintélyes tömegeket vonultattak föl ellene, véreztek és szétmorzsolódtak. De a német kéz ott maradt tul a Maason, hogy később közéj ük 'csapjon. Azt hiszik, hogy most elérik, amire akkor nem voltaK képesek? Föltételezik rólunk, hogy nem használtuk ki az időt? A Németországot kritizáló kimerítő- és kifárasztó-frázis a Nyugaton meghalt. Ellenben támadásunk újjáéledt. Még csak most kezdődött-e meg vagy még további ugrásra készülődik-e ez a támadásunk, a mi tiíkunk. Mindkét esetben bizalommal kell lennünk /hadvezetőségünk iránt, hogy lehetőleg csekély áldozattal lehetőleg messzire nyúló célokat iparkodik elérni és el is ér. Mi hiszszük, miként Clausewitz akarja, hogy a nyugati harc teljesen megfelel a német politika terveinek és hogy ez a politika hozzáigazodik háborús eszközeinkhöz. Orosz előnyomulás Trapezunt felé. Berlin, március 9. A Berliner Lokalatízeiger-nek rotterdami értesülése szerint Pétervárról azt jelentik, hogy a március 5-ére virradó éjjelen- purtraszállt orosz csapatok az orosz fiotta erős bombázásának védelme alatt Trapezunttól keletre megszállták Atinát. Az oroszok minden irányba gyorsan élőrenyomultak és a törököket állásaik elhagyására kényszeritették. A harcban két tisztet, kétszáz katonát elfogtak és két ágyút zsákmányoltak. Az oroszok ismét offenzívára készülnek. Bécs, március 9. Az orosz harctéren a Dnyeszter mellett és a bukovinai határon csak földerítő csapatok .Helyi összeütközéséről lehet szó. Élénkebb mindkét részről a tüzérség tevékenysége. Az az állás, amelyet csapataink tegnap a Sztripa mellett, Tarnoboítbl északnyugatra Cebrovnál elioglatlak, fontos volt az oroszokra nézve, inert kűhV nősen kedvező volt esetleges támadó szándék nézőpontjából. Az orosz sajtó egy idő óta bizonyos szándékossággal és nyilvánvaló politikai háttérrel részletesen ismerteti az orosz hadvezetőság -legközelebbi terveit. E szerint elsősorban Galícia keleti határán való támadás és Csernovic ellen való előretörés szükséges, mert ezen a helyen a legutóbbi támadásnak „olyan figyelemreméltó'.' sikere volt. Ez a figyelemreméltó sikei a '.valóságban az voiv, hogy az oroszok 200,000 ember föláldozása ellenére sem tudtak semmit sem elérni. A riga—diinahurgi frontra nézve is fordulópontnak mondják az 1916. évet. A franciáknak és az angoloknak nyugaton elvárt támadásával egy időién az orosz hadvezetőség azt az 1.500,000 főnyi uj legénységet, amelyet e pillanatban kiképeztek, nagy támadásra fogja fölhasználni a németek, valamint a magyarok és osztrákok ellen, hogy a középponti hatalmak Irániját hatalmas számytámadásokkal átkarolja és fenyegesse. A riga— diinaburgi vonalról sikeres szárny támadással várnak minden üdvöt. Természetesen fölteszik. hogy Németország nem tud majd ellenállni e hatalmas rohamnak. Anglia bajai a sorozással. Rotterdam, március 9. A Daily Glirouicie jelenti: Azoknak a férfiaknak száma, akik -vallási okokból nem vállalkoznak katonai szolgálatra, sokkal nagyobb, mint eleinte lúitek; számuk körülbelül 15,000— 20,000. Ezért a belügyi államtitkárság bizottságot nevez ki, amely a törvényszékeknek ezzel kapcsolatos döntéseit felülvizsgálja. A törvényszékek nem egységes elvek alapján járnak el s ez nagy elégedetlenséget kelt. Derby lord a Daily Mail munkatársának azt mondotta, hogy a nős férfiaknak annak idején adott igéret további megtartása a kormánytól függ. A kormány vagy elfogadja, vagy nem a felsőházban tett javaslatokat. Derby lord nem tagadja, hogy a nős embereket korábban hívták föl, mint várható volt. E'e ez nem lehetett másképpen, mert a hadseregeknek emberekre van szüksége. A nős férfiaknak bele kell törődniük abba, hogy a hazának szüksége van rájuk s ihogy a haza az ő hazaszeretetükre apellál. A francia kormány pénzügyi bajai Verdun ostroma miatt. Amsterdam, március 9. Különösen jó4 informált helyről Franciaország politikai helyzetéről híre jár, hogy a francia kormánynak Erzermn eleste után sikerült a kincstári jegyekre jelentékeny jegyzéseket elérnie. A Verdiin elleni ostrom óta a jegyzések nagy mértékben csökkentek, sőt egészen megszűntek. A kormány kénytelen a Banque de Francénál pénzt szerezni. A hadiszállítások rengeteg összegét kincstári jegyekkel fizették vagy kifizetetlenül hagyták. A nagy bankházakat ujbó! rábírták arra, hogy nagy kincstári jegyösszegeket leszámítoljanak; a bankok részére ily módon adott kincstári jegyek összege hir szerint másfél milliárd, ,