Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-09 / 58. szám

4 DILMAGYÁSOHSZÁÖ. Szeged, 1916. március 9. Az olasz hadüzenet történeti és lélektani háttere. Irta: dr. Balanyi György. I. Ha a hczzájok fűződő érzelmi motívumok, az áltatok felidézett harag és elkeseredés mérteiké szerint akarnék osztályozni az 1.914. jnliu® 2S-ika óta hozzánk érkezett hadüzeneteket, ugy Németországban minden bizonnyal az angol, nálunk az olasz hadüzenet kapná a legtöbb szavazatot. iA többi hadüzenetet mind meg tudtuk érteni, mint természetes folyományát annak aj lávaözönnek, melynek megindításáért n/eim miniket terhel1 a felelősség: az olasz támadás szivén talált bennünket. Hogy az orosz reánk támadt, égy pillanatig sém csodálkoztunk rajta; hiszen évtizedek éta számítottunk, készültünk reá. Hogy a franciával és az angollal háborúba keveredtünk, fájt, mert a hadüzenetek sok illúziónkat tépték szét; de belenyugodtunk, mert a fennálló szövetségek rendszere mellett Itermészetesnek, magátél értetődőnek kellett találnunk. Hogy Belgiummal szemibéhtely'zkodtiink, keservesén érintett bennünket; de a fájdalmas kényszerűség é,s a szerencsétlen ország szerencsétlen politikája némi engedc.it számunkra más választást. Hogy Japán ellenségein! hoz szegődött, tkiálbráuditólalg hatott reánk, de lassan napirendre tértünk efölött is azzal a tudattal, hogy a sárga birodalomnak tisztán a Miseit® ro» Ont und Bőse elvén sark allé teapor iái is politikája nem állja Ikl az erkölcsi szempontokbél kiinduló elbírálást. Mindegyik hadüzenetet meg tudtuk! valamivel indokolni, mindegyik ellenségünk mellett tudtunk valamilyen mentő körülményt felhozni. iDa mikor tulajdon szövetségesünk, aki nagyihatalmi állásának szilárd alapjait ami baráti jobbunk odaadó támogatásával raíkta le, kibontott lobogókkal átment ellenségeink táborába és egy emberöltő legértékesebb politikai hagyományaival szentesi tett szövetségestársi kötelessége beváltása helyett gyáván hátba támadott bennünket, elfogyott oknyomozó tárgyilagosságunk és mentségek után kutató türelmünk. Csak haragot és megvetést éreztünk, aminőt egy közönséges fhriganti-támadás felett szoktunk érezni. Nekünk magyaroknak kétszeresen fájt Itália árulása, 'Nehezünkre esett megbarátkozni a gondolattal, liogy durva kezeik erőszakos módon széttépjék iaz őszinte rokonszenv sok finom és erős szálát, moly századokon át e szép, bűnös országhoz fűzött bennünket. Mert Itália iránt érzett szerel miiek nem az ifjú (pillanatnyi fellángolása volt, hanem a meglett férfi komoly és mély vonzalma. Szerelmünk úgyszólván egy napon született keresztény civilizációnkkal s hü kísérőnk maradt történetünk fényes korszakaiban és megpróbáltatásaink hus napjaiban egyaránt. Egyes olasz államokkal lehettek politikai villongásaink, de az olasz nép egyeteme iránt nagyrabecsülésen és szereteten kívül mást nem éreztünk. Német krónikások már a 'középkorban szemére vetették nemzetünknek, Ihogy „nem törődik mással," „szokásaiból, faji jellegéből egy tapodtat sem enged"1) de észrevették, feljegyezték az olasz faj iránt érzett kivételes megbecsülését is. iKgy XIII. századi krónikás az utolsó Árpád fi, az olaszos nevelésű III. /Endre sima trón/foglalását azzal indokolja, hogy „Magyarország: mig a világ áll, soha sem vetné magát alája más idegennek, mint olasznak. Az a nyelv ott nagyon közönséges, azt a népet nagyon szereti a nemzetnek apraja-nagyja,"2) Az Árpádok kihatására, következő századokban a sűrűbbé vált nyugati összeköttetések még bensőbbé tették Itátiához való viszonyunkat. A XIV. sz. színes lovagi romantikája, az Ízig-vérig re-naissanee-isziabásu Mátyás király lelkes tu1) Pauler Gv: A magy. nemzet tört. az Árpádházi királyok alatt. II. kiad. Budapest, 1899. II. k. 479. 1. 2) Reimchronik 40902—22. V. ö. Milleneumi tört. II. k. 576. 1. % Korzó-Moziban Pénteken, szombaton, vasárnap vT A legszenzációsabb dráma. domány- és müvészetpártolása, a XVI. és XVIII. sz. élénk itudományszomja, mely jelentékeny mértékben olasz egyetemieken keres kielégülést, a félszigetről kimer tehetetlen gazdaságban. szótáradó irodalmi (és művészeti hatások mind megannyi ujabb szállal füzteik bennünket az olaszsághoz, A XIX. századiban a magyar szabadságharc és az olasz risorgimento (párhuzamossága, a közös elnyomó ellen közös erővel (folytatott küzdelem ismét ujabb forrását nyitotta meg a két nép testvéri vonzalmának. (És ez a forrás bőven buzogott azután is, hegy a kiegyezéssel a (nyugodtabb fejlődés révébe jutottunk s nemzeti aspirációi betelte után Itália is elfoglalta méltó helyét a nagyhatalmak sorában. Történetileg jól megalapozott, sok százados vonzalmunkat átvittük az uj Itáliára s az egységessé vált olasz neauzetre is. Irigység nélküli, őszinte örömmel szemléltük mindkettőnek rohamos fejlődését, nagyralhivatottságána.k és fényes jövőjének fátyolén át derengő /körvonalait. Bár a 'hivatalos olasz politika külön utjai és a túlfűtött népszenvedély megvalósulás után sóvárgó lázátmai gyakran kihívták nemtetszésünket. Itália és az olasz nemzet iránt érzett szeretetünk nem változott. Mindig ünnepnek éreztük, ha az élet hétköznapjaiba belefáradva felüdíthettük lelkünket a félsziget természeti szépségein, történeti és művészeti emlékein. 'Ellenáll hatatlan cirő'vel vonzott bennünket a kőbe, márványba és színekbe merevedett mult, a pittoreszk jelen, az örök (Rónia szent megdöbbenést keltő panorámája, a Velence és Firence utcáit, palotáit átlengő költészet és művészet varázsa, a nápolyi élet kimer tehetetlen változatossága, a Vezúv és Pompái csodás látványa a lépten-nyomén előbukkanó tör téneti emlékek mélámébólikus 'hangulata s múlthoz méltó jelen kikiizdésénnk lázas munkája: minden, ami Itáliai nevének említésére a szépség és műélvezet képzetét idézte fel lelkünkben. Évről-évre növekedett azok száma. akik a vallás ihletével, lendületet sóváígó és mélységeket kereső miszticizmusával vagy a tudás és a művészi megismerés szomjával vagy tisztán a testics szellemi felüdülés vágyával lelkükben e'lvarándokoltak a Ilit, a természeti és művészi szépség megszentelt földjére. (Meleg rokonszenvet és szerető elfogultságot vittek magokkal, melyet nem mindig kellemes tapasztalataik dacára is rendesen meggyarapodva és a jóleső emlékezés rózsaszínű fátyoléba burkoltam hoztak vissza. Itáliához való szövetséges viszonyunkat is a szerelmes elfogultságával s nem a hideg szivii és tiszta szeinii politikus józan mértékével mérlegeltük. LA szivünkre és nem eszünkre hallgattunk egy olyan állam-jogi kapcsolat megitélésénél, mely természeténél fogva kizár míhden szentimentá 1 izmust. Az olasz diplomácia gyakori kilengésein, érdekeinket mélyen sértő exVratourjain és a nekivadult nacionalizmus erőszakos kitörésein könnyű szerrel túltettük magunkat, mert szivünk érzelmeit átvethettük szövetségesünkbe és szeretetet, megértést kerestünk, láttunk ott is, hol valójában gyűlölet izzott. A hiányosan és elszigeteltségükben megismert tények mögött nem akartuk észrevenni a rendszert, mert jobban esett napirendre térni a fájdalmas kivételek felett, mint gyökerest száravetést végezni .irtásunkkal s kitépni dédelgetett illúziónkat. Inkább (hittünk a hivatalos részről gyakran ismételt 'hűségi fogadkozásoknak, mint a kevés figyelemre •méltatott felelőtlen túlzók lármás tüntetéseinek. Hűségre és ragaszkodásra számítottunk, mivel magunk hivek és ragaszkodók voltunk. Annál nagyobb volt csalódásunk, fájdalmasabb kiábrándulása nik. (volt Konrád) Rókautca 6. sz., Szegedpályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakítva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel nyitva.