Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-09 / 58. szám

Szeged, 191,6. március 9. DBLMAGYARÓRSEIB irányították, a kola—pétervári vonal pedig .még mindig nem készült el. Kíváncsian várjuk Bratianu válaszát arra vonatkozóan, hogy tni történt a megrendelt és előre kifizetett román munícióval? Jellemző, ihogy ezzel szemben a központi hatalmak a legnagyobb pontossággal szállították a náluk megrendelt muníciót, miért nem tudott hát az antant is megfelelni a vállalt kötelezettségeknek? Japán a kínai császárság ellen. Frankfurt, március 8. Stockholmi jelentés szerint Juansikküj, a kínai köztársaság elnöke most első izben összehívta a parlamentet. A Tokióban ülésező politikai gyűlés elhatározta, hogy Juansikkdjt felelősségre vonja a kinai forradalom előidézéséért iés a fölkelők támogatása révén lemondásra akarja kényszeríteni. A harmadik japán hajóraj az északkinai vizekre indult. Köln, március 8. A Kölnische Zeitung szerint u Novoje Vremja Pekingből a következőket jelenti: Juansikkáj tudtul adja, liogy a császárság visszaállítását további intézkedésig elhalasztotta, egyidejűen megtilt minden tüntetést trónralépésének gyorsítása érdekében. A parlamentet május elsejére egybehívták. Clemenceau megtámadta az angolokat. Genf, március 8. Párisi jelentés hírül adta, hogy Clemenceau volt külügyminiszter lapját a párisi cenzúra 8 napra betiltotta és a példányokat elkobozta. Mint most jelentik, az elkobzás azért történt, mert Clemenceau megtámadta az angolokat, mivel ezek, dacára a verduni eseményeknek, nem indítottak offenzívát Flandriában. Arról is irt Clemenceau, liogy a francia tartalékokat nem valami helyesen használta föl egyik tábornok. Az antant már nem gondol akcióra. Szófia, március 8. Görögországból érkezett jelentések szerint a szoliniki-i angol iés francia csapatokat újból kezdik csoportosítani. A nyugati offenzíva miatt valószínűleg a francia csapatok egy részét elvonják Szalonikiből. Tény az, 'hogy Toulonból és Mar•seillebő! üres szállitóhajók mentek Szalonikibe, amelyek most a kikötőben vesztegelnek. Balkáni diplomáciai körökben az a vélemény, hogy az antant a Balkánon már nem gondol komoly akcióra. Szalonikiben az angolok és franciák egészen másképen viselkednek a görög lakossággal szemben: ugy tesznek, mint a távozóban levő vendégek, a kik jó emléket akarnak hátrahagyni. Az amerikai ellenzék. Rotterdam, március 8. Washingtoni jelentés szerint a szenátus 256 szóval 160 ellenében elhatározta, hogy a tengeralattjárók u'i harcáról szóló vitát szűk keretek közé szorítja. A londoni Reuter-ügynökség ehhez hozzáteszi, hogy a szenátus Wilson elnök tengenészeti politikáját támogatja. Bizonyos volt €z a határozat, a szavazás számaránya azonban azt igazolja, — hogy Wilsonnak hatalmas ellenzéke van és a teljes szakítás Németországgal szinte kizártnak tekinthető. Egy honvéd a Sárkányszálloda öngyilkosában az apjára ismert. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország keddi számában jelentettük, hogy az Indóház-tér 1. szám alatt levő „Sárkány"szállodában öngyilkos fett legy magát Kis Imre kiszombori földmivesnek nevező parasztru'nás, középkorú ember. Kis vasárnap este szállt meg a fogadóban és egész éjjel, nem távozott el a szállodából. Hétfőn reggel hét óra tájban hangos dörrenésre lettek figyelmesek a szálloda alkalmazottai. A portás berohant a 10. számú szobába, ahol a földön vérében fetrengve találta a vendéget, aki jobb kezében görcsösen szorongatta a még mindig füstölgő revolvert. Kis a nyakiitöeret lőtte keresztül és a nagy vérveszteség következtében pár perc múlva kiszenvedett. A rendőrség részéről Lengyel István rendőrtiszt jelent meg a helyszinen a kerületi tiszti orvossal, aki már csak a beállott halált konstatálhatta. Miután a rendőri vizsgálat minden kétséget kizáróan megállapította, ihogy öngyilkosság és nem büntényesete forog fenn, a holttestet a városi közkórház hullaházába szállították. Az öngyilkos felső kabátjában néhány fillér készpénzt és egy ceruzával irt táborilapot taláit a rendőrség. A levelezőlapon az irás annyira el volt mosódva, hogy abból csak a feladó nevét lehetett nagynehezen kibetűzni. A lapot Novakov Milán irta Szegedről, de hogv hová és kinek, azt nem lehetett megállapítani. A rendőrség a közkórháziban a hullát lefényképeztette, sokszorosította és a detektivek és rendőrök közt szétosztotta, azzal az utasítással, hogy járják sorra a szegedi kaszárnyákat és kórházakat és keressék Novakov Milánt, aki talán felvilágosítást tud adni arról: tényleg Kis Imrének liivják-e az öngyilkost. Kedden reggel indult meg a hajsza és este már jelentette Sántha István rendőr, hogy a szegedi lábadozó osztagnál ráakadt a levelezőlap feladójára: Novakov Milánra. Jelentette a rendőr, hogy Novakov Milán az ötödik honvédgyalogezred honvédje előtt felmutatta a fényképet, mire Novakov zokogva felkiáltott: — Úristen, az apám! A rendőr szerdán reggelre berendelte a honvédet Lengyel rendőrtisztihez, aki kihallgatta, majd Bárdos polgárőrrel a közkórházba küldte, ihogy Novakov a hullát is megnézze. A fiu zokogva borult apja holttestére és szerb nyelven felelősségre vonta tettéért. A kétségbeesett fiút alig tudta a polgárőr elvonszolni apja bullája mellől. A Délmagyarország munkatársa beszélt Novakov Milánnal, aki a következőket mondotta: — Az apámat Novakov Péternek hívják, negyvennyolc éves volt és most rukkolt be az ötödik honvédgyalogezredhez. Engein szombaton délután felkeresett a lábadozóban. Csendesen elbeszélgettünk, nem vettem észre rajta semmi különöset. Jó ideig volt nálam, búcsúzás közben a kezembe nyomott tiz koronát és zokogva megölelt, aztán elment; azt mondta, hazamegy a kvártélyára, vasárnap pedig kimegy a Cserepes-sori barakokba a századához. Beregszó-Németire valók vagyunk, az apámnak ezelőtt két évvel ínég jómenetelü asztalos-műhelye volt, azóta nem tudom, mivel foglalkozott. Az apám nagyon féltékeny természetű, az anyámmal állandóan veszekedtek, annyira, hogy két év óta különváltan élnek. Az anyám Temesváron szolgál, az apám meg Beregszó-Németin, — azt hiszem — napszámba járt. Az apám most vonult be katonának, valószínűleg félt a 'katonaságtól, azért követte el az öngyilkosságot. Novakov Pétert szerdán délután temettette a katonai hatóság a városi közkórbaz hullaházából. Legalább egy népkonyha maradjon nyitva a nyáron. (Saját tudósítónktól.) December tizenhatodikán valóra vált a szemérmes szegények álma: Buck Bernát százezer koronás adományából fiat népkonyha nyílt meg Szegeden. Azóta, — mint azt már jelentettük — mindennap ezerötszáz család ellátásáról gondoskodott a város. Ezerötszáz család kapott naponta teljesen ingyen hust. főze'éket, jókora darab kenyeret, sőt, — a Szege;. . eány Egyesület kifőzőjében — még táplál; ;evest is. A nélkülözők összeírása ugy történt, hogy a kerületi kapitányok listát készítettek a kerületükben lakó szegényekről és minden hónapban ellátták őket ingyen ebédutalványokkal. A szelvényeket a népkonyhákban át kellett adni, mert csak a lebélyegzett utalványok ellenében téritett meg a város szelvényenkint negyven fillért. Ezekben a népkonyhákban pénzért csak akkor kaphatott valaki ebédet, ha az utalványosok már megkapták a részüket. A tavaszi kedvező idő beálltával a munkaalkalmak is szaporodnak, aki dolgozni akar, könnyebben talál munkát. A szegedi gyárak állandóan keresnek női munkásokat könnyebb gyári munkára. Ezért határozta el a hatóság, 'hogy március tizenötödikén beszünteti a hat népkonyhát. Azt hisszük, nem kellene minden városi kifőzőhelyet bezárni, legalább egyben adni kellene ingyen ebédet azoknak, akik, ha akarnak sem tudnak dolgozni. Mert ilyenek is vannak: aggok, nyomorékok, sok- apró gyerekes családanyák. Ezektől nemcsak tavasszal, de nyáron sem szabadna ezt a kedvezményt megvonni. Természetesen csalás azokat kellene továbbra is ellátni ingyen ebéddel, akik tényleg rászorultak. A rendőrség kevés fáradsággal összeállíthatná az uj, lényegesen kisebb kimutatást, még március tizenötödike előtt és igy azok, akik nem tudnak magukon segíteni, egy napig sem maradnának tápláló eledel nélkül. Értesülésünk szerint a hat népkonyha fentartása eddig hatvanezer koronába került, igy a százezer koronából még negyvenezer korona rendelkezésre áll. Az is lehet, hogy nem emésztene fel a rászorultak állandó ellátása többet, mint amennyit a kamatok kitesznek. A Délmagyarország munkatársa meglátogatott néhány városi kifőzőt. érdeklődött a „vendégek" tervei iránt. Nagy általánosságban megvannak nyugodva abban, hogy március közepétől dolgozni kell annak, akt enni akar, akarnak is dolgozni, de vannak közöttük tehetetlen, munkaképtelen emberek, akik kétségbe vaunak esve. Biztosra veszik, hogy a város gondoskodni fog róluk, de. — érthető a helyzetük — ezt csak akkor fogják elhinni, ha tényleg valóra válik az a kívánságuk, hogy legalább egy népkonyha a nyáron át is nyitva maradjon.