Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-08 / 57. szám

2 beleavatkozik az orosz belpolitikába is. Kérdi az orosz kormány, hogy mily jogon ,fordult hozzá az angol kormány és mily jogon követelt tőle információkat .a tervezett belső reformok, .elsősorban pedig a zsidókérdés rendezéséről. Mindez Oroszország legmagánabb ügye, amelybe idegen állam nem avatkozhatik bele. Az olasz és balkáni harctérén nincs esemény. BUDAPEST, március 7. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasí és délkeleti harctéren a helyzet változatlan; nincs nevezetesebb esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, március 7. A nagy főhadiszállás jelenti: A balkáni hadszintéren a helyzet általánosságban változatlan. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Cadorna ujabb hazugságai. Bécs, március 7. Cadorna jelentése, akárcsak az oroszoké, nagyobbára koholt. A minap azt állította, hogy az olaszok a Marmolada-csúcstól nyugatra levő elfoglalt területet megnagyobbították. Ez a terület pedig kezdettől fogva változatlan teriedelemben a mi birtokunk. E helyen a mi tüzérségünk a vele szemben levő ellenséges fedezék barakkjait lövéseivel felgyújtotta. Rómában most ülésezik a parlament és valódi győzelemről szóló jelentés nagy és örvendetes hatást tenne a képviselőkre, főleg pedig a kormányra. Ám ennek ellenére az olaszok nem tudnak nagyobb tettre vállalkozni. Az időjárás és az állandó lavinaomlás veszedelme most csapatainkat nyugalomra késztette. Az olasz kormányt ki keli bővitení. Lugano, március 7. Az Avanti szerint a kormány azt reméli, hogy a nacionalisták és a széteőbalpártiak agitációját azzal, liogy egyik-másik harcos tagjukat a kormányba gnwwwre^" 1 —" ggg Szegény napok. Itta: Sipos Iván. Az utcák aszfaltja sötétbe mélyülő fénynyél villádzik az éjszakai eső után és finoim, kékes köd szitál a .szürke égből, amely olyan ma, mint az egyenruhánk, ha sokat feküdtünk vele agyagos föld barna iszapjában. A külvárosi fák kopasz ágai mozdulatlan némasággal meredezneknaz égre, mintha simának az őszi bánat borongó ébredésének láttára, halkan pereg végig az ágak barázdás bőrén egy-egy fénylő kis vizesöcseppecske, az <£& és a tarolt fák édes izü könnye. Itt, az üres és néma kis kávéházban is, •mintha hideg lenne; a nedves, őszies idő homályos-ködös szomorúságának fagyos hidege borzongat. . . . De . . . miért is gubbasztok most itt, fázósan, mint ázott kis veréb az eresz alján; hány óra? Hol is vagyok tulajdonképen és mi űzött újra az életen túlra, ahol elvész a tér. idő, gondolat, emlékek, arcok? . . . .... Nagy-nagy paloták; ázottak, szomorúak, min dia azok is gubbasztanának most, — miért is emelték őket? Hol vannak, merre járnak azok, akik vért és véres verejtéket izzadva összehordták ezeket a koloszszusokat, hiába? . . . Hiszen ezek is eltörpülnek majd és összeomlanak egyszer, mint azok, akik emelték őket, mert ennivalót követelt a gyomruk . . . . Érdekes. Mi is lenne akkor, ha egyszer ÍÍÉIIM A GY ARORSZ A ö. - - - • (elveszik, elcsendesíti. Hir szerint Pűrtano és Girardini, valamint két reformszocálteta van szóban. Ekev'ntve az Avanti-nak ettől a hírétől, minden jel arra vall, hogy a politikai helyzet Rómában egyre tarthatatlanabbá válik. Tízszeresre emelkedett az olasz hadügyi kormány kiadása. Lugano, március 7. A Gazella Ufficiale szerint 1916. januárjában a hadügyminisztérium kiadása 819 millió lirát tett ki a 87 millió normális hadikiadással szemben. A haditengerészet ugyané hónapi kiadása pedig 47 •millió volt a normális hónapi 25 millió kiadással szemben. Újra soroznak Olaszországban. Zürich, március 7. Az olasz „alkalmatlanok" ismé: sor alá kerülnek. Az olasz kormány jelentkezésre szólítja föl azokat az 1886-1894 években született férfiakat, akiket az utolsó sorozásokon alkalmatlanoknak találtak. A sorozás március 8-ikától április 28 ikáig tart. A román parlamentet föloszlatják? Bukarest, március 7. Ezzel .a címmel a ,Minerva'-ban feltűnést keltő cikk jelent meg, amelyben a lap az alábbi fontos közléseket teszi: A jassyi „Gpinia" ciimü lap néhány nap előtt jelentette, hogy a román kormány kérdést intézett az ország több jogtudósához, hogy vájjon a román parlament, amely most mint alkotmányozó gyűlés működik, föloszlatható-e, mielőtt föladatát, a román alkotmány megváltoztatását és a parasztság javát célzó reformok megvalósítását elvégezte volna? Az „Opiniá"-nak ezt a jelentését most Dissescu professzornak és volt miniszternek egy levele erősiti meg, amelyben kijelenti, hogy a kormány tényleg megkérdezte az ö véleményét a parlament föloszlatásáról. Másrészről a Politique" jelenti, hogy eltűnne a gyomor és az emberek nem éreznének sohasem éhséget? Mily furcsa is ez, milyen furcsa; emberek, akiknek nincs gyomruk . . . akik csak élnek . . . Vájjon akkor ki hordaná össze a nagy uraknak ezeket a nagy palotákat és ki hajtaná meg alázattal a fejét? . . . Mennyi ablak. Milyen rejtélyesek, vájjon mi történik mögöttük? Kit és mit őriznek, vájjon ott is szomorkodnak most, ott, a finom csipkefüggöny .mögött és sírnak ugy. mint én most. hangtalanul, de mégis oly fájó panasszal? . . . Miért is sirok most. miért kell isir« nom, mi volna mostan jó? . . . Repülni? Vagy édes összesiinulással, száguldó autóban ülni. Ketten? Szera . . . Fehér ,a keze, istenem, miiyen fehér!... És puha és illatos és oiyan szép, formás . . . simogató . . . Vájjon kinek a homlokát simítja ugy most, mint egyszer az enyém, mert alkonyodott és a szive fájón dobbant meg és ismeretlen vágy zsongatta meg az idegeit, aki szintién olyan árva volt akkor . . . Szera ... Mi sir most bennem olyan fájó zokogással, hogy az agyamba ötlött hirtelen a néve; hát nem temettem már el, jól, mélyen a bánatok alá? . . . Szera . . . Szera . . . 1 Szeged, 1916. miréiB* ft Danielopol György jogtudóst. Nacu CofustaTU tin és Stelián Torna volt minisztereket szintén megkereste e kérdésben a kormány. Mi hozta olyan helyzetbe a kormányt, hogy a parlamentnek föloszlatására gondoljon? Arról győződött-e meg, hogy most a háború alatt ás .a náboru után még jó ideig a román parlament nincs és nem lesz abban a helyzetben, liogy nagy szociális reformokat határozzon el, hogy megváltoztassa a választójogot, hogy a nagybirtokosokat expropriálja és hogy a parasztoknak földet adjon? Vagy pedig ,azért akarja föloszlatni a parlamentet a román kormány, hogy egy uj választással a nép igaz véleményét megtudhassa Románia külpolitikájára nézve? A németek csapatösszevonásai Flandriában. Bern, március 7. Az „Echó de Belge" irja: A németek igen jelentékeny ujabb haderőt vontak össze Flandriában. Úgyszólván december óta ágyuk és csapatok megszakítás nélkül érkeznek erre a frontra. A francia admiralitás uj fönöke. Amsterdam, március 7. A francia tengernagyi vezérkar főnökévé Le Bon ellentengernagyot nevezték ki. Le Bont az elmúlt év augusztusában a keleti expedíciós iefög hajóhadosztályának parancsnoka volt. A német kormány figyelmeztetése Görögországhoz. Rotterdam, március 7. A Reuter-ügynökség jelenti Athénből: A német kormány közölte a görög kormánnyal, hogy a német tengeralattjáró naszádok minden fölfegyverzett kereskedelmi gőzöst meg fognak torpedózni. Figyelmezteti a semleges államok polgárait, hogy ilyen hajókon való utazással ne tegyék kockára életüket és vagyonukat. Buvárhajók a tirréni tengeren. Basel, március 7. A Basler Nachrictotea jelenti Génuából: A tirreni tengeren ellenséges búvá rh aj ókat észlelték. . . . Emberek, nők, lányok, gyermekek. Fázósan gubbasztva sietnek; hova, miért, mivégre, honnan, mi a céljuk, mire gondolnak, mit éreznék? . . . Lovak, kocsik, hintók. Megy mind, siet ftiind, — mi is ez tulajdonképen? Miért ez a rohanás, törtefés, miért nem ülnek ugy magukba süppedön, mint én, itt, a homályos üvegü kávéházi ablak előtt, mikor ugy sincs célja, értelme semminek, semminek; amikor minden csak hazugság cs. frázis, amelyben csak a halál az igaz s az egyetlen, örök jóltevőnk. Es miért félünk mégis töle, aki felszabadítja szűk börtönéből a lelkünk, ahol tehetetlen Volt; abból a börtönből, amelynek minden, minden csak fáj? Miért, óh miért? Szera . . . Talán szép is volt a nyár és nekem olyan jól esett, hogy fájhat még a s#vem. Mi is volt ez tulajdonképen és miért volt ez igy? A kávéházban ültünk és titokban megfogtam a kezét és a finom, puha kis kéz meglemegett gyöngén a kezemben, nekem pedig megdobbant a szivem, olyan édesen fáiö szédüléssel. Es akkor belenéztem a szemeibe, mélyen és hosszan, hogy csaknem elszódjüP tem belé és ugy éreztem a teste életet adó melegét; a szivem is mintha átköltözött volna az ő keblébe, már nem éreztem szédült és lázas dobogását. De ezen az estén sokat sétáltam a Körös partján és gyötörtem maga*