Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-05 / 55. szám

Szeged, 1916. március 5. DfLMAGYARORSÍÁQ Daüoumonf község alá volt aknázva. — A német offenzívát nem tudják megállítani a franciák. BERLIN, március 4. A nagy főhadiszállás jelenti: Douaumont községet a franciák nagyon megerősítették. A község annyira alá volt aknázva, hogy csak megfelelő tüzérségi előkészítés után lehetett elfoglalni. A községben pusztán csak csupasz falakat és szétroncsolt fatörzsöket találtunk. Maga a falu 50—80 méternyi aknákkal volt aláaknázva, amiből kiderül, hogy Douaumont még békeidőben lett megerősítve a franciák által ilyen makacs ellenálás céljára. Rotterdam, március 4. Hollandi lapok megerősítik, hogy a német tevékenység szakadatlanul tart és a franciák a megkísérelt ellentámdással talpalattnyi helyet se tudtak visszaszerezni. Lugatio, március 4. A „Corrierre dejla Sora" szerint a németek Verduntól keletre makacsul folytatják támadásaikat, hogy körülzárják a főerödöket. BASEL, -március 4. A Baseler Anzeiger jelenti: Hátimont eröd elfoglalásával a németek betörték Verdun északi várvonalát és most már a fővédeliní vonal ellen küzdenek. JT magyar huszár'népszerűsége Jiertirjben. Az olasz fronton nincs esemény. BUDAPEST, március 4. (Közli a -miniszterelnöki sajtóosztáy.) Az olasz hadszíntéren nincs nevezetesebb esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Francia hivatalos jelentés. Rotterdam, március 4. A pénteki esti francia /hivatalos jelentés a 'következőket mondja: Verdimtől északra a német tüzérség rendkívüli tevékenységet fejtett ki. A Maas mindkét partján heves ágyúzás. Douaumont falu ás a iliason-ló nevű régi erőd szakaszában egész este rendkívül heves gyalogsági támadások voltak és a németeknek az erődtől északnyugatra a faluban sikerült elöretolniok. A -faluhoz vezető utón még folyik a harc. Az ellenség ugyanekkor északról és északkeletről hevesen megtámadta Vaux falut. A támadásokat visszautasítottuk. A Wpewreben egész éjjel tartott az erőielies ágyazás. Paris, március 4. A március 3-án éjjel tizenegy órakor kiadott jelentés ezt közli:, Verduntól északra Douaumont falu mellett igen hevesen hurcolunk. Tartjuk a dombnak a felső részét, melynek északi lejtőjén a falu van. Egy általunk indított ellentámadással visszanyertük közvetlen a falu kijáratánál levő telepet. Az ágyúzás állandóan igen heves, különösen a Maastól keletre és a Woewreten. Tüzérségünk az ellenség gyűjtőpontjaira irányítja tüzelését, különösen Douaumont közelében, ahol szétszórtunk egy meneteld hadoszlopot. (hl. T. I.) Adakozzutik a rokkantaknak és a világtalan katonáknak! (Suját tudósítónktól.) Fontos katonai küldetésben járt Szegeden a napokban Ravuszdy Barna cs. és kir. kamarás, huszár-főhadnagy. Ravaszdy, aki civil életben nagyobb ur, mint a ikatonáéknál, — -főszolgabíró Biharban — a háborít kitörése óta teljesít harctéri szolgálatot. Megjárta már az összes hadszíntereket, résztvett sok nagy csatában, a gorlicei áttörésnél is jelen volt. Egy ezredben szolgál gróf Tisza Kálmánnal, a miniszterelnök öccsével, akivel együtt is küzdött végig sok véres ütközetet. Valóságos legendákat -mesél Tisza Kálmán hősiességéről, aki legutóbb is súlyos sebét, mellette küzdve szerezte. Tisza Kálmán jelenleg Pöstyénben. van és ott várja be teljes gyógyulását, hogy aztán visszatérjen a harctérre, ahol huszárjai, a hites vörös ördögök lelkesen várják. Ravaszdy iBarna ennél többet nem is volt hajlandó elmondani a harctéri élményeiről ésfőleg nagyon 'hallgatott a saját hősi tetteiről. pedig mellét több kitüntetés ékesíti. Nagyon érdekes, tanulságos és megszívlelendő történetet mesélt el azonban egy berlini utazáisfávai kapcsolatban, amely történet fcei'c esett meg a német íőyárosban. — Berlinben is hivatalos küldetésben jártam, — mondotta a kamarás —és mlutánfóiítös missziómat elvégeztem, néhány napot még a fővárosban töltöttem. Az egyik este elmentem a Wintergartenbe. mely Berlin egyik legelőkelőbb mulatóhelye. Attillában, csákóban, lakk-csizmában, szóval teljes díszben jelenteim meg és helyet foglaltaid egy páholyban. Alig kezdődött meg az előadás, bejött a főpincér a páholyomba és szerény hajlongások között megkérdezte, hogy magyar huszár vagvok-e. Mikor a-z-t -feleltem, igen huszártiszt vagyok, elkezdett a páholyban kiáltozni: hoch, hoch, die Uugarén! -Alig távozott el a páholyomból, a második zeneszám után szétnyílt a színpadon a függöny és az igazgató lépett a kárpit elé: — ürömmel jelentem be — mondotta — liogy illusztris vendégünkre való tekintettel (és páholyom felé nézett) a műsorunkat megtoldjuk egy számmal. — Képzelheti, — folytatta a huszárfőhadnagy, — milyen kényelmetlenül éreztem magam. Mindlenki felém nézett, a -mellettem levő páholyokból kihajoltak és ez a szó morajlott végig a fiatalinas nézőtéren: honvedluiszur. Nem sokára ismét felgördült a függöny és reflektorok fényében egy csata-jelenetet adtak elő, gyönyörű énekszóiéval, melynek refrénjét magyarul énekelte a mffvész: Rajta, rajta, csak előre! — A d'arab heíejzése után frenetikus tapsvihar tört ki. A közönség helyéről felállott és ugy tapsolt, páholyomba pedig mindenfelől virágok hullottak. Ezalatt a páholyomban megjelent egy pincér, tálcán aranyvégű cigarettákat hozott és -megkínált. A cigarettákon ez a szó volt látható: Honvéd. Alig távozott el a pincér, megjelent nálam két porosz kárdatiszt, bemutatkoztak és meghívtak egy nagyobb társasághoz, amely-ben magas-rangú német tisztek ültek. A tisztek kitüntető udvariassággal fogadtak és annyira dicsértek bennünket, magyarokat, hogy a-lijí tudtam -hová lenni a sok dicsérettől. Elmondották, -hogy a háború alatt a magyar katonák, különösen a honvédok és a huszárokóriási népszerűségnek örvendenek egész -Németországban, amit az is illusztrál, hogy a legfinomabb és legdrágább német cigaretta* specialitást Honvéd-nek hivják. 'A fiuszároér hősiességéről legendák keringenek. -A Iimanovai huszár-attak még élénk emlékezetben él. Itália területi követelései. i Irta: dr. Balanyi György kegyesrendi tanár. IV. Igy születik meg lassan, századok, folyamán a trentinói ofaszság ozám.beli túlsúlya, mán a trentinói loaszság számbeli ful-sulya. Kedvező külső körülmények és elhibázott kormányzati politika öntudatlanul közremunkálnak a legfőbb érv megalapozásában, melyre ma az irredentizmus és az irredeutistává átve ellett Salandra-Sonnino-kormány Déitirolra eioIt. igényét alapítja. De ez az érv, amennyiben egyáltalában ik-omolyan vehető, csak a tulajdon-képem Welschtirolra vonatkoztatható; a tisztára német Bozen és a körötte fekvő terjedelmes ladin nyelvterületek követeléséhez jogalapul nem szolgálhat. Igen kétséges azonban, hogy puszta földrajzi és nyelvi szempontok elég nyomós okok-c -hasonló igények j támasztására. Mert bármily fontos egy? állam-, I ra nézve földrajzi kikerekitettsóge és bármily hatalmas lendítő kereke a nemzeti eszme az ujabb köri történetnek: -a külpolitika nem meyii'lUpt kj a természetes határok Mimefájárnak keresésében és más államok jogos igényeit károsító törekvéseik valósításában. Az expanzív törekvések nem mindig az erőnek jelei, de mindig súrlódások forrásai,, eleven nemied energiák pazarlásai. Különösen olyan állammal szemben veszedelmes és mólténrtala n a mohó terjeszkedési politika, aminő a történeti alakulásu, majdnem minden földrajzi és ethnografial egységet nélkülöző Ausztria. Minden átengedett kilométer lavina lehet, mely ujabb százkilométereket ragadhat magával. Tegyük még hozzá, hogy az irredentizmus nem is az igazi nemes értelemben vett nacionalizmus. Nemzeti programmja csupán az, osztrákgyiilölet és az Ausztria .ellen irányuló offenzív szándék hamis.-cégérül szolgál. Az olasz követelések sem földrajzi, sem nyelvi tekintetben nem födik az ideális követelményeket. Itali,a földrajzi határa nem a Bozen felett húzódó vonal, hanem az ALpesek gerince. Tökéletes megoldás os-ak a „Fin al Brennero" jelszó megvalósítása, vagyis Tirol túlnyomó piszének megszerzése voln-a. Még különösebben hat, liogy a nemzetiségi eszme felesküdött bajnokai néhány százezer fajrokonuk felszabadítása árán idegen uralom alá akarnak hajtani majdnem ugyanannyi .németet és szlovént; az angol és francia fennhatóság alatt, élő testvérek megváltására ellenben egyetlen lépést sem tesznek. Az irredentizmus, mint valami jól nevelt, kamasz, csak akkor meri felnyitni száját, ha a „zsarnok" Ausztria ellen kiabálhat, de szerényen meglapul, mikor a hatalmas Albion vagy a nemes francia -köztársaság ellen kellene felszólalni. Az olasz lapok, melyek végtelen jeremiádokba és minösit-hetetleniil durva szidalmakba törnek ki minden állítólagos osztrák provokáció felett, szó nélkül tudomásul veszik Savoyáuak, a dinasztia bölcsőjének, Nizzának, a szabadsághős Garibaldi szülővárosának elfraneiásitását, Chamberlain erőszakos angolositó rendeleteit és a turini olaszság rabszolga -helyzetét. Az angol-francia uralom alatt élő 400000 tényleg elnyomott olasz polgár sorsa senkit sem érdekel, az Ausztriában élő 800000 szabadon fejlődő, nemzetiségében nem veszélyeztetett testvérért az egész