Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-13 / 37. szám

Szeged, 1916. február 13. DfJLMAGYAKOBSZAG. 9 Szeged fejlesztési programja. Jfagy idők nagy közgyűlésének egyik történelmi nevezetességű beszéde, A DÉLMAGYARORSZÁG rendes vasárnapi krónikája, a SZEGEDRŐL — SZEGEDNEK ma kibővül és a szokásostól eltérő formát ölt. Oka ennek az, hogy olyan akta következik itt Szeged történetéből, amely nagyon érdekes, nagyon értékes és sok nagy tanulsággal szolgáló épen most, amikor a közigazgatási élet erős forrongásba kezd jönni. Valahányszor Szegedre keriil egy köz­szereplésre hajló aj ember és .a. város polgá­rainak jogaiba lépve, a fórumon .szóhoz jut, rendszerint az a kifogás hangzik el ajkáról, hogy e nagy magyar városnak nincsen vá­rosfejlesztési programja és egyidejűleg ellát­ja 'a régi szegedi embereket jó tanácscsal, hogy mi (mindent kell felölelni egy nagy, fej­lődő városnak a maga ,programjába. Az utóbbi óvtlztedek alatt aztán igy meg­szaporodtak a közszájon- forgó városfejlesz­tési programok. Az uj nemzedék ezen jelen­ségekből azt következtetheti, Ihogy Szeged­nek, iaz 'Alföld legnagyobb magyar gócpont­jának csakugyan nincsen programja. Ez tévedés. A régi generációihoz tartozó szegedi emberek tudják, hogy e város újjá­építésével egyidejű Szegednek programja is. Elmúlt már 32 éve annak, hogy a várcs pro­gramja megszületett. Nevezetes esemény volt ez a város életében, és azt hiszem, nem végezek "haszontalan munkát, ha elmondom az uj generációnak, köztük az u.i szegedi embereiknek az újjáépült Szeged programja keletkezésének történetét. Vissza kelll mennünk 1S83. december 31. napjára. Ekkor szűnt meg a Szeged újjáépí­tésére rendelt királyi biztosi intézmény és ezen a napon tartott a -város törvényható­sági bizottsága egy rnidkíiivüli közgyűlést, hogy a kivételes hatalommal felruházott ki­rályi biztos: borosjenői Tisza Lajos, a város közönségétől, személyesen búcsúzhasson el. A közgyűlést dérlelőtt 10 órára Mvta egybe Pálfy Ferenc polgármester. A mos­tani uj városháza nagy termiében1 tartatott meg a közgyűlés. Pálfy (Ferenc polgármes­ter elnökölt, a tisztikar közül jelein voltak: Vass Pál főjegyző, tSzluha Ágoston főka­pitány, Veszelinovits Bazil, Szabados Já­nos, Csermelényi Iván, László Gyula tanács­nokok, Pálmay János, Endrényi Antal árva­száki ülnökök, dr. Lázár György t. főügyész, Tóth Mühály főmérnök, Kelemen ,Kálimán •közgyám; Koncz Antal levéltáros. A törvőnyWatósdgi bizottsági tagok csaknem teljes számban jelentek meg. Ezeken felül a Szegeden székelő egy­liázi,. katonai és világi hatóságok részéről je­lenvoltak: Kremminger Antal prépost, Tho­may József ág. ev. lelkész, Varga Pál Ihelv. hitv. lelkész, Görgei Kornél altábornagy, Georgievits György -vezérőrnagy, Thyr 'Mik­sa ,lov,ag ezredes, Fehér Ipoly tankerületi főigazgató, André Frigyes kataszt. igazgató. A karzatok 'zsúfolásig tömve voltak dí­szes, előkelő közönséggel. , pálify Ferenc polgármester délelőtt 10 órakor pontosan elfoglalta az elnöki széket és a közgyűlést szép, emelkedett hangulata ífoSol •T1VJt^tta 'Bejelentette, hogy azró879.év, XX t.-c. ,hatálya ,a mai nappal lejár és Tisza .Lajos kir. biztos ur ő n©gy­méltosagának ő császári és apostoli kir.'fel­ségetol e varosnak újra alkotása iránt nyert rendkívüli küldetése a mai nappal megszü­jilk. Ő excellenciája - mondotta a polgár­4meste,r ~ ^hagyja e -várost, távozni fog kórunkból es az általa megkezdett nagy mii folytatása ránk Marad." Majd méltatván a királyi biztos érdemeit, elhatározta a köz­gyűlés, hogy a királyi biztos urat küldöttség utján kéri fel a közgyűlés előtt leendő meg­jelenésre és bucsuvételéneik megtételére A küldöttség tagjai voltak: Szabadost János tanácsnok elnöklete alatt .dr. Magvar János, dir. Rósa Izsó, fiabarczy József, Olt­ványi Pál, Balogh János, Kovács Albert. Zsótér Andor, Tombácz iMfhály, Reiziner János, Csorvay Nándor. Weiner Miksa, Ju­hász György, Rörcsök Ignác és Szemműry József bizottsági tagok. NóJhány perc múlva a küldöttság kísére­tében, az egész közgyűlés, és a karzatok dí­szes közönségének lelkes éljenzése és tün­tető tapsai között belépett a terembe a kirá­lyi biztos: Tisza Lajos s az elnöki szék mel­lett megállva, 'elmondotta a szegedi emberek örökké emlékezetessé maradó búcsúszavait. Ezekben a búcsúszavakban van lefektetve Szeged, város város/fejlesztési programja: — f „Midőn ötödfél évvel ezelőtt mint királyi 'biztos először jelentem, meg önök közt, az elfásult szenvedés néma kö­zönye ült az arcokon, melyekkel találkoz­tam. Majd bejárva, vagy jobban mondva beihajóziva a tért, amelyen néhány héttel azelőtt egy virágzó városban pezsgett az élet, — romok között siri csend1 vett kö­rül. A kép dermesztő, lehangoló volt. Szi­vem elszorult, szemeim önkéntelenül meg­nedvesedtek; mint utolérhetetlen:, megfog­hatatlan bolygó lidérc tünt fel előttem a jövő. Közel voltam ahhoz, hogy kétségbe essem Jeladatöm megoldásának lehetősége felől. De fön-tartott a hit Isteniben, a biza­lom a magyar jellem szívósságában. 'Dologhoz láttam. Tisztelt Közgyűlés! .Annyira megszok­tam már itt Szegeden nem csak -azt látni, ami van, de kutatni, hogy mi mindennek kell létrejönni és imiár évekkel előre látni azt is, amit rajtam kivül. más talán meg nem is láthat, ami még csak lesz, — hogy ezúttal is szemem elé tudom állítani Sze­gednek képét, ugy, amint az évek múlva fog kinézni akkor, mikor már mindazon tényező, melynek alapja most is meg van, kifejlődve fog ott -lenni. Szeged akkor már senki által kétségbe nem voulhatólag az országnak második, az Alföldnek pedig első városa, nemcsak né­pességre és kiterjedésre, de tekintélyre és befolyásra is. Központ, amelybe összefut­nak az állami közigazgatás egyes ágai­nak szálai az Alföld nagy vidékéről. Gyu­p-ontja a tudományos műveltségnek, a szel­lemi haladásnak, forrás, melyhez tódul az egész alföld ifjúsága, hogy tudomány­szomját olthassa, hogy elsajátítsa -magá­nak a magasabbfoku magyar műveltsé­get és aztán mint aimak apostola széled­jen el a különböző életpályákra az ország­ban. Góopontja az alföldi kereskedelmi for­galomnak és iparnak, ihol a mezőgazda­ságnak, vasutakon, folyókon és tengeren szállított nyers terményei megállapodnak, hogy első átdolgozásukat itt nyerve, mint félkészitmények és iparcikkek folytassák útjukat a világpiacokra. A szellemi élet kellékei és a becsületes munka által váló vagyonszerezhetés felté­telei mellett a kényelmes életmód1 követel­ményei, valamint az életet fűszerező ne­mesebb szórakozások szintén föl tálálhatók benne. , Már távolból láthatók a körtöitéísnek fombkoszoru övezte bástyaszerü gyűrűjé­ből, az általa nyújtott biztonság érzetében kiemelkedő sugár tornyok, középületek, kupolás paloták s a magas gyái'kémények serege. Széles, jól kövezett, tisztán tartott fasoros utcák díszes, lakályos liázak által szegélyezve szelik át a várost minden irányban; a folyó, melynek partjain' he­lyezkedett el, a tágas közterek és sétá­nyok, a teljesen kifejlett vízvezeték és csatorna hálózat, a legegészségesebb tar­tózkodási helyek egyikévé teszik azt. És a palotasorokat nem környékezik itt, mint legtöbb városban, szennyes, kuszált külvárosok- nyomorgó népséggel. Itt ugyan azon rendszer vaut keresztüJívfve, minde­nütt az egyöntetű, rendes utcák, takaros, egészséges lakiházakkal, egész a város végéig vonulnak. Csak a lakházak kisebb méretéi és a telkek nagyobb kiterjedése jelzik, hogy itt már nem annyira a nagy­városias jellegű, minit inkább mezőgazda­sággal foglalkozó polgárság helyezkedett el, az életmódijának megfelelő kényelem­mel. É.s e keretben él, mozog minden. A min­den izében magyar polgárság kebelében az istentisztelet a hitfelekezeti és nemze­tiségi türelemmel párosul. Itt e teremben a haza és e város jólé­tére irányzott tanácskozásokat emelkedett közszellem 'vezérli. E széképületben a rendszeres munka, a tudományos intézeteikben az ismeretek után való búvárkodás, a gyárakban és mű­helyekben a szakszerű .szorgalom, a ta­nyákon az adás-vevés pezsgő forgalma mellett a rend és tisztaság és a házakban az ősii vendégszeretet honol. Nem kérdés az, hogy valaki mily .szertartás szerint tiszteli az. Istenét, vagy mily nyelven szó­lal meg először, csak tisztélje Istenét, le­gyen hü polgára ez áldott magyar hazá­nak; és itt tárt karokkal fogadják. Mindez elsoroltak folytán széles körben nagy .vonzerőt gyakorol a város egéap környezetiére, mely lassankint hozzá si­mul. Most már nem kéli attól tartani, hogy — mint régebben ,— a Szegeden szerzett vagyon más városba vándoroljon, hogy tulajdonosa élvezhesse. Ellenkezőleg, most már arra i>s van eset, hogy másutt szerzett vagyon ide telepedik le megpihenni. Szóval az a. Szeged, mely most szemem előtt lebeg, elérte -azon magaslatot, mely­ről minden irányban képes nagy nemzeti misszióját teljesiteni. És ez., kedves barátaim, nem ábránd. Ez mindössze is egy kis ugrás az évszá­mokban. Csak lidő és a szegedi polgárok erős akáratánák, tapintatának és összetar­tásának kérdése. , Adjon a gondviselés Szegednek a jövő nemzedékben is oly hü, városunk javát annyira szivükön viselő polgárokat, mint amilyenek kezeibe én 'most a város jövőjét teszem és akkor imindez be fog igy- követ­kezni." A királybiZ'tos búcsúzó szavaiból ezek azok, amelyekben ragyogó színekkel s mély­reható bölcseséggel van körvonalazva Sze-

Next

/
Thumbnails
Contents