Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-13 / 37. szám

ljsítam aoy a ko iísza ti Szeged, 1916. r 13. g^dnek minden .időkre szóló programja. Ezt vallotta az akkori generáció., és hiszem, hogy a mai nemzed dk sem vallhat más programot. . , x. ' f&en visszaemlékezés' sötfáti látom magam előtt aa hatalmas magyar ölygarcha Tisza csalódnák talpig gvalíér arját, a kirá'l^iztost: Tisza .Lajost, amint búcsúbeszédét elmondotta. Mint lombkoszorus erdőnek vihar vér te, százados tölgyei vették körül urukat .a szegedi mivcítukra büszke, erős derekú, független polgárok. Ifjúságomnak példányképei voltak ők; a Kremminger Amálok, Pálfy Feren?ek, 'Magyar Jánosok, Babarczy Józsefek. Zsótér Andorok, Fodor Istvánok, Wagner Káícíypk stb. Ezek valóbán 'Szegedért éltek és munkálkodtak, nyugodtári adhatta kézőkbe a Város jövőjét a nagyúr, a királyi biztos. Nagyon sokan vannak a szegedi bolgárok közül, akik-nem .ismerték még Szeged programjának! történetét, azt hiszem, nem végeztem hiába váló íftuííkát. mikor ezt feleíéVeriítettem. Nemo. aaaaaaaaaaaaa Emlék egy szegedi újságíróról. tAiz ujságiró, akii© most, hogy átfutok ismét Szegedien, visszaemlékezni illiík: Jftajnal Gyiula^a Délmagyarortszág niumkatársa, öráíT ma is, a sambori temetőben. 'Ujságiró volt rá .meghalt, hősi' halállal, ahogy iuondam szokás, holott e kettő: ni|jlsngirás 'rá hősi halál mór magáiban is elleniéit rá majdnem lehetetlen. Legalább is olyan fajtájú újságírónál, mjnt szegény .Hajínal kollégám volt, a szogálóimnak rá áz éjázákázás'nafe, h iközígátígáf&d- kiatkóhtferiék rá a kkhárénőkmek való udvarlásnak, a nasi-wsizáismak lés a gyors lapcaiinálásnak felejthetetl-an vegyülete. Merő vqk'tlen, hogy a salzburgi 59-ik gyalogezredhez kerültem éh Is, s ott találkoztam vele. az önlkéntrá iskolában. Mindketten újságírók rá Szegedről jövők, a Fostun.g Hohensalallurg -éles rá hideig októberi levegőjébe ihelelfujt az alföldi szél rá ketten, a Tisza mellől, csak néztük egymást és Csak örültünk egymásnak', mig fáVöli iráiézŐk véreztek ós várták őt is, a halálra, -•.'!;. * iA halálra. Várták. Holott Cuea — igy hiivtiuk egykor rr egészen aa életé volt, amit imádott. S tudom, hogy szegedi veit, hogy tálára .ennél aa asztalnál, éppen ilyenkor, irt. n Dobna gyarországraaik, ahol mort egy veniir róla: mégis le ííueireim irni: a vidéki Uj&ágiró kifejezett iés 'érdekes típusa volt, voltak tulajdonságai, amik talán jobbá is tehették volna: de sohasem volt rossz, mindig jó vojt: vidéki ujságiró. 'Huszonnégy éves (korára szép rá acélosan fekete haja a koponya hátuljáin kihullott: kopasz tett. Mibe? A loholásba, a szm:ikimhe, az életbe? A'biba, hogy ha rajta állt volna, a szegedi közigazgatási bizottság egyetlen égy üléséből tárnát, Vezércikket és hírrovatot irt volna? Mibe? Hogy bajr a Ion ta koronákat rakott egy füstös kávéház kártyaasztalára? Hogy .eig/jlkor szép szavakat súgott egy léha nő fülébe, aki aíklkor .komolyán hallgatta és níásnan reVstett? A telefonba, a táviratba, a nyomdába, a. vágyba, az írásiba kopaszodott meg huszonnégy esztendejére? Az életbe? Mibe?... * Berukkolt Istenem, mi az: egy újságírónak berukkolni, aki hat óraikor felteszik le rá látja a hajnal rózsaszínjét a Tisaahidak felett: .berukkolni ós hat órakor — felkelni? Osztrák .regimentbe ment, Salzburgib::, n Kairaereklheiz: azóta ez az ezred Luek t is nfegrótroimölta rá háromszor gondolt Höfer generális arra, hogy megemlítse a hivafhlos jelentésekben. A Festung Hnhensalzhug volt I a kaszárnyája, egy régi vár, ahol valamik a salzburgi hercegérsek élték finom rá rár ! kózott életüket. CM1 telki a katonák Jvtiw ezMcnMcffiEázüfren októlK'.rátara: az önkéntes-iskola a'harmadikemeleti pudlráön volt. ha Hajnál kinyújtózott, biztosan elérte fejével a plafont, Én igy talált arát: az udváröii,. égy régi,kut'.káttáján, .csodálatos ós ttaztetetreméltó ambícióval kdft'Üe, kaparta, vágta ]e az execiriplaec sarát a Bakahcsafól. — Ez az, mondta, lés ragyogott az egész cmlber: — látod, milyen lesz az emlber, mire monturboz jraL Marhahúst enni, a zsirt is, az egész me,mázait, az utolsó csöpp i-g: ez az. Éis reggel, .felkelni és Jaufsrittbrn kétszer körül a.z execivpiaiocoh: eá az. IS én egész -.11 elvafcr.ilt.an rá bánate-an, hogy én ilyesiuűnelk sohasem fogok Üudraí örülni: csak néztem Hajnal Gymln Újságírót, aki egyszer Els© Jerusalem „Vénusz a kéilteZttfán" einítü müvét fordította, — a cimkéfper egy meztelen hővel. IBzt hagytá örökségül: ez az. Látod, ődes Hajnal, ez az. Ez az, ánii megmarad a vidéki újságíróiból: a Vénusz,- amit előttünk is, utánunk is, keresztire feszítőnek. Mindegy, hogy hányan borin H onik le előtte. •' • * ' A BéragéráBrahlbáii lakott, vagy mákképen a ifiérgér Gráthcifbara: a. harmadik' emeleten, a .Lkrzer-gaserában. iKis, sZiilk lépenőn kellett felménni, szőke salzburgi lányok sokszor jártaik arra. — I); r IJrgar, - - Gyuri, d r Uragar, — így (mondták, s áat hiszem, sokán szerették, h'oíoti akikor még érák Ikáplár volt, de a <b?t szeriie jebháii fénylett, mint. valaha. * Nem bírta: magyar regimenthez ment, az estzféegoanáákhoz, boldogan rá.hittel, hógy szép ék '^zerat katonának lertitl. A haroféren lett kazhét, u'giy -esett el és most Sainiborban, a temetőben, alussza ki sok álvráatlara ipspipkeióját. Ujsáigiró vek, sztgeíji és ifiata.1. Nem tudja .azt senki, (V:;k uj-ríviró: milyen tragikum az ujságiró hősi halála, fMiáSé is, de a miénk ezerszeresen: ott maród egy Lróas.ztal, kilh.ült és árva, az itatás alatt egy megkezdett kézirat a tanyai iskolákról, egy fél pár mainzsetta, amit ott felejtett sietség közben: más semmi, sóm-m-i. És ezt is ráak mi látjuk rá ezéli is ráalk mi sirnin.k. Holott, hányan, sírtak rá hányan kacagtak azon, amit irt az, aki elmient és ott -felejtette a manzsettáját. Fekete Tivadar. ! APOLLOSZ?nzhóz 1 Február 13-án, vasárnap FERN ANDRA fellépte. Béke a földön dráma 3 felvonásban. Ezenkívül íoíti férjhez megy pompás és ötletes bohózat 3 felvonásoan. 0 E E 0 0 0 0 0 0 0 0 [n] Előadások délután 2 órától kezdve. Gyermek- ® f^j jegyek csak az első előadásra érvényesek. '000000000000000^ . 71 6 jmaiaszif állandóan elsőrangú Salon-nő i-zenekar hangversenyez. b. pártfogást kér Arató Dezső. v|z^v\^ekzelgessünk. hav cllíelyezélt fakón réctnál. Esti idő. fi száraz hideg van.) A faihtívvM> Jé urawi, ősák tán háncs valami baj? NUigyon isaomoiuraak látszik. Én: ,Van rá ofcoui. Gyászunk ismék, És 'ezek a gyászos alkalmuk ugy követik egymást -m'cistanában, mint na-ppalt az éjszakák. Szegény, jó Szabó Miska társunknak is elköv-etkeprtt. az örök éjszakája, i>edig az,élete folyásának még alig volt nappala. A fahonvéd (tisztelgésre emeli a qmnganf tját.): Jól ismertem a jókedvű, szőke íiut. Nálunki is szolgált, mig uűm. szerezte a halált oícczó ibcteigscgcb Kár 'érte. Én: -Nagy kár. /Csöndes, szerény, de értékes -tagja.volt a hirlapirásnak. Ilogy jófiú volt, soamii sem bízónyitjh jobban, miníhogy a ar.esterség'bqj^jig. ^j^mE hldőíu sA A fahonréd: Hát ex olyadi nagy ritkaság? • •' űröo nrán iü.sA j]bm£isöiq i Én: Az, Nagy sora -van ennek. (Most talán még ae beszéljü.nk róla.Váirjuk ki a jojbh időiket, akkor majd szóvá tehetjük (Sziitriód Szegény (Miska pajtás, noha még nagyin fiatal veit, beesett volt a válla. A fahonvéd: Ugyan miért? Én: Nagyon sök'an emelkedtek rajta. Mert az ujságiró nagyon sók embernek nem más, mint lépcső, amelyen, emelkedni lehet. És az rájgágiró csak addig jó, miig emelkedhetnek -rajta, amik kihasználhatják rá amig egyeseknek az érdekét szolgálja. Különben sieinkirrek se hívják. A fahonvéd: Noráo, mégis csak valaki az. És mléigís -csiaik jdbb annalc, akii adhat, hninC arrak, akinek kérni kell. Én: V'agy követelni. Nagyon sokan vannak cám dicső honvédmiik, a'kik követelik » himnuszt, akik elvárják, megkívánják, hogy mindig a dicsőségüket zengjék. Az ujságiró olyan teremtménye az istennek, aki maga mindig Szomijiuhozik rá minidig a mások szomját oltogatj'a. Ilyen volt szegény Szabó Miska is, al ii törte ,a sz-nmjmsógot és iboldog volt ha máinkat inni látott. A fahonvéd: Áldott legyen még az emléke ísl (Megilletődve hallgat egy ideig, majd újra megszólal.) Az ivásról jut az eszetrtbe, hogy tegnap nagy áldomás volt az Ugarimádás szerzőinek a t tart eletére, Én: Ün neipeiték őket érdemi ük szerint. Igy is kell! A kik alkotnák, téremteraelk, akik •az a-gynk 'gondolataival termékenyitiik erobertáTsaik telkét sé elhintik a szépséigek magvát, azok ,rászolgáltak az ünneplésre. A fahonvéd: Ugy-e, sokan volta-k a színházban? Én: Teli wlt. 'Egyszóval annyian voltak, aauiennyiien feleli, bogy csütörtök este legyenek, amikor a bénakezü szinész javára tártának majd a szinbáráttera előadást, A fahonvéd: Hallom, hogy kímkkeilt & rendőrség is. Ez azt mutatja, hogy szeretik * gRzdój>atfaf»jl.,l.ji V^/OÍTT t ölensbs/^B Én: Bá is szolgál minden tettével, eselc kederavel. A fahonvéd (csöndesen mosolyogva): A mondó vagycik, hogy az itteni betörők pftfÉ ®e élélimies emlberek. Mert lia azok volnának a tegnapi kedvező alkalmat felhasználhatták volna a. zavartaln működésre, A magyar daszó js azt, tartja. takor iciniooigiiak az egerdK is, ha rincs otthon a macska. . Én: iA mag>rar paraszt egyi'k legszebb vonása a földimádás, fcí vélheti rőssz néven 3 rendőrségtől, ha alikalom IkináJkőzi'k rá, h^W a főkapitány iránt való imádatát bébi®0' nydtsá? jJ A fahonvéd: U.gy igaz. Hallom, bri" Cserzy Mihálynak is rrá^e volt a szivek ^ r etetőben. Arany tollat, kapott. zjt Én: Sok arany dukálna neki, mért az irása. iAzt histoem, lemondíana az a'ra?y tellról, 'ha a másik mestersége, amit hü^te séggcl üz, iftiegérflemieiten sok aranyát a konyiháTa.; 'Lom A fahonvéd: Egy szál virágot vlgy^Jf áíü csütörtökön a bdnafeeáii színésznek. <r