Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-12 / 36. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szögeid, 1916. iflelbnuiár 13L Verjiik-e a gyermekeket. il Nem vagyok hivatásos pedagógus: a javításnak tudományos pedagógiai útjait nem nekem kell látnom, aacmlban a.rról ivan sző: verjük-e a rossz gyermekeket, célt érünk-e aaaal, ha korháescsal kezünlk'ben .gyakoroljuk a — .pedagógiát. •Eltekintve attól, Hiogy naigyon sok komoly elmiber mondotta máir neim — igaeságcsnak a Itüntetést; eltelkintve attól is, ihogy ez az elv a. keresztény vallás tényleges alapja (iMété V.), ibizonyos az, hogy a büntetés csak akikor állhat az igazságosságnak legalább: látszatéiban, ha az általa elhárított baj nagyobb, mint maga a büntetés. A gyemnek lasszót cldb a Dugonics-szobor nyakába. A tani tó megveri. A tanító másJklép fogva megvenni a képviselő gyermekét és máskép a kéményseprő gyermekét. A gyeruneik látni fogja, bogy igazságtalanság történt vele. A freudizmust minden pedagógus ismeri: nem kell magyaráznom, bogy miféle, egész életre kiható reakciólkat \ ált ki a gyermek lelkéből ez az egyetlen gyormeíkkorbain szenvedett igazságtalanság. Természetes, Ihogy fölösleges hangsúlyoznom, hogy egy 30 évvel utóbb elkövetett .gyilkosságnak ez a tanítói verés lehet az oka: ezt minden pedagógus tudja. Ugyebár: tudja? iA tanitó tévedhet a bűnös személyében. Utóvégre: ő is csaQc elmber. Ujabb, még az előbbinél is nagyebb, belyrébozbatutlan igazságtalanság éri a gyermeket. A megvert gyermek szülője a gyömnek előtt fejezi ki méltatlankodását a tanító eljárása felett, esetleg: a ta.nitó urat nlapesan — visszaveri, feljelenti, vagy egyéb effélét csinál és a gyermek látja, bogy a tanítónak nincs Jprens megverni őt. Ujabb reakció. iÉs e három esetben még mindig: nagyol) hajt csinált a lnüntetés, mimt .maga a büntetendő cselebmény. A .gyormflknek. miközben őt a tanító veri, n"mi érzetei támadibatnak, k-ftlönöson könnyen tárnadb",tünk ezek a nemi képzetek és árzetek '©kikor, Iha a ."•vermekkel ellenkező nemű. 'Az. ilyen gyermek azután máskor szándékosan rosszalkodik, hagy a verést .kiérdelwclje". mert a vérés nála való. ávós kéiérzeW vált ki és miért az ütéseik fáidalmn feloldódik a kéjérzet örömeiben ... Gondol-e a pedagógus arra, hogy amikor a lasszó miatt. megveri a gyermeket: tudatosa.® nevel belőle — mazochistát? És ugye. ez megyeibb baj. mint a. — lassr/ő? Persze, ezt a •masr.eibistán-á-'nevelés még könnyolUben megy, ba a igyenmdk mi ár előzetesen többször ment vérig ezen a. procedúrán. Lőhet a gyermeknek me* velőnője otthon, aki már .többször megverte, akinél ő már többször érezte némiségének nyilvánulásait. Leibet, Ihogy otthon férfi-nevelője volt és mert a gyermek annak a keze alatt érezte először a merni vonatkozást: homoszexuálissá válhat. Verjük-e a (gyermeket, .pedagógus uraim? Azután még egyet. Sók gyermek alszik egy szobában a szüleivel. A gyermiek sok •mindent meglát, meghall. Sdk olyat, amiről a szülők azt Ihiszik, bogy nem látta, nem hallotta, pedig a gyermek látott é.s hallott eleget. Persze meg nem érti, miit, miért és hogyan. iHány veszekedő gyermek fcö-xöni verekedő-hajlamát annak, hogy — egy szobában aludt szüleivel. És mert ilyen, utóbb gyakorolt veszekedés alatt nemi képzeletül támadnak: előttünk áll egy társadalmi uton ló íróhoz ott: nédista. Ide csak a tanító veré ••:szükséges újból és htazen áll a Jiédo-ui.a,socliistn mindemre kész individuuma... És ugye azt minden pedagógus tudja, ho"-v e remi jelenségek nem váratnak magukra a' pubertás idejéig? Ugye azt minden pedsgopws tudja, bogy már a csecsemő is érez nemi ingerületeket, Hiogy már a, csecsemő i.s érez — szerel met. Hegy a verés elrettentő, vagy javító hatású és ennek alapján hathatós pedagógiai eszköz lemne: aki lélektannal foglalkozott; tagadta fogja. Hiszen a kriminológiában már lassan-lassan eljutunk oda, hogy tudni fogjuk, Ihogy a bűnösnek nem börtön, kell, ele — oi vos. illa pedig a pedagógiai tudomány, mint a matematika, tudomány, melynek törvényei vannak, akkor nem bottal kell dolgozni a ped 'gógaenak, öianem: — pula-gógiával, hiszen Gumit, vagy HeLmholtz nem pofozkodással állapították meg m.atematikai törvényeiket {• Newton sem vert meg senkit a nehézkedés magállapitása érdekében... 'Azután végül: humanitás is van utóig a világon. Vagy csakugyan örökre vége volna? Egyenlőre csak ennyit akartam megjegyezni erről a tárgyról: verjük-e a gyernnek Iket. ÍHa ez nem elég ellenérv áverés ellen: van mi ég egyéb isi, de a Délanagy arorsz ág rom pedagógiai lap és nzt i.s csuk aizért adja, mert a kérdés Szegetlen nagyobb (hullámokat vert a gyermekeikért aggódó szülők jelkében, akik gyermekeiket a tanítóra (bízzák .. És vannak -okán, akik azt (hiszik, Hegy ,a modern iskolában már ta.nitó som kell majd: elég le-z egy — pdfozőgép is... É.s, ami engem irásra Ikényszeritett, az az volt, hogy -gy szülő, aki a fente,miitett, nagyszabású pyennekvédelani előadást hallotta, fezt mondta nekem: li.a a.z én gyermekemet verné meg a tanító, nemi tudom, miit tennék, valósziuiibg — megfojtanám érte. (Mert erz is érv a verés ellen, ugye uraim? Pártos Zoltán. Leánylevél az asszonyokról, a moziról és a gyermekekről. A tekintetes Szerkesztőség a háborúban küzdő hős l'iaink itthon maradt „hitveseiről" nem a legszebb tapasztalatait tette közzé a Délmaggarország tegnapi számában. Sajnos, a cikk tartalma való, sőt túlságosan való. A mi hadfiatok asszonyai bizony nagyon elfelejtették, ihogy ők hitvesek, akiknek szerető és aggódó férjeik u halál ezer veszedelme között teljesitik a hazaszeretet szent kötele, sségét, életüket és vérüket áldozzák a drága földiért és érettünk, akik itthonmaradtunk. És elfelejtik azt is, ihogy anyák, kiknek .saját testéből való kicsiny, aranyos, gügyögő és nagyocska gyermekei várnak az igazi anyai csókra, szeretetre és főként ápolásra. Elfelejtik, hogy valaha hűségesküt lettek le Isten és ember előtt, elfelejtik, bogy nők, kikre az élet szilit (hivatásokat, .rótt, elfelejtik, hogy a nő legnagyobb érdeme a hófehér, ti-szla lélek, a melyet .féltve kellene óvni az élet szennyétől, elfelejtenek mindent, ami a női és anyai lelket széppé és nemessé teheti. Anyák, kiknek férje talán a halállal vivő* (lik, kiknek gyermekei gondozatlanul az utcán csatangolnak, vagy a bezárt ajtók megett sirják agyon magukat, semmivel sem törődve, naphosszat az utcákat róják, a cukrászdákban, vendéglőkben és más helyeken szórakoznak egy-egy ismeretség kedvéért, bogy szomorú lelküket néhány katonával vagy untauglichlial megvigasztalhassák, akik aztán kellően gondoskodjanak a feltétlenül szükséges ötven koronás cipőkről, .szőrmékről, bútorokról, selyemkendőkről stb. stb. Szegény, távol küzdő férjek és siró, gondozatlun gyermekek! Az újságok a napokban nagyon foglalkoztak a gyermekek fokozatosan nödekvő Mki romlottságával. És több hozzáértő ember a mozit és a ponyvaregényeket hozta fel egyedüli oknak. Nem Uraim! Ez még nem teszi a gyermeket. rosszá, ez még nem rontja meg teljesen az ifjúság- fogékony lelkét. Ez csak egy eszköz, egy ut,mutató. A lő okozója a gyermeki romlottságnak maga az — anya. Ne Ítéljenek, ne gúnyoljanak ki, furcsán, sőt hihetetlenül hangzik e szó, de igaz! Őnagysága ezer fortéllyal megy el otthonról, gyermekei szanaszét kóborolnak az utcákon, akár kicsi, akár nagy, egyformán. A gyermek huncut, találékony, egymást tanítja. Jön a vasár- vagy ünnepnap. A mamához eljönnek a hozzá hasonló,barátnői, vagy barátjai. Hog.V a mama milyen dáridót csap, arról a gyermeknek mem szabad tudnia, tehát elküldi őket a moziba. Ott a gyermek tübbé-kevésbbé rossz, de azért — ha megvizsgáljuk — eléggé tanulságos darabot lát. A darab minden mozzanata megmarad az emlékezetében, de neki csak a rossz oldala tetszik, ia jót nem veszi figyelembe és nincs aki /erre figyelmeztesse. Mire a gyermek hazavetődik, a ma,ma vagy menni készül, vagy már valahol mulat. És a mulatságtól kifáradt, elcsigázott, szegény anya nem ér rá a gyermek ágya szélére ülni cs elmeséltetni, hogy „gyermekeim mit láttál a moziban?" Pedig a gyermek örömmel mesél, akár kiesi, akár nagy. Es nemi ér rá megmagyarázni, hogy mi szép a darabban és mit, kell szem előtt tartani és mit kell megvetni. Mert a mozi — ha ront is — de nagyon is tanit. Ha a kisebb gyermekkel nem törődik az a sok rosszlelkü anya, akkor még ugy sem törődik a nagyobbakkal és nem tűnik fel neki, hogy a gyermeke dorbézol, csavarog és az iskolát, vagy a mesterségét elhanyagolja. Ne szépítsük a dolgot, ez igy van. Az olyan szerencsétlen anyák, akik igazán kénytelenek a hadisegély mellett is dolgozni .menni, azok gyermekei .kissé különböznek a mulató anyák gyermekeitől, mert az a szegény asszony este tőle telhetően oktatja gyermekeit és a dolga mellett is utána néz, liogy a uagyo bb gyermekek mennek-e iskolába, vagy munkába:' Igen, mennek. Ha néha-néha felülkerekedik bennük a csintalan gyermeki vér, ez nemi tart soká, mert eszükbe jut, hogy: „vár otthon édes anyáin!" — és siet liaza. Amazok a szerencsétlen gyermekek, kiknek lelki rosszaságáért csakis az anya felelős, ugy kószálnak szanaszét a városban, mint a kivert, gazdátlan eb. Ezek lesznek a, vásott, neveletlen gyermekek é.s ezekből lesznek a társadalom salakjai. Tehát nem a mozi rontja meg a gyermeket egészen, hanem a tulajdon édes anyja, ki elősegíti, szinte ösztökéli a bűnre ós rosszra a gyermekét. Segédkezet nyújt neki és később, ha a gyermek eléri a nagy kort, akkor sir, sopánkodik és átkozza az Istent, hogy az ő gyermeke egy cseppet sem riad vissza a kisebbnagyobb gaztettektől. Nagyon sok gyermeknek a saját otthona lesz a léha anya miatt a bűn fészke. És hogy a rosszat még csirájában elfojtsuk, először is a hadianyákat kellene erős kézzel a tisztess'égh©-5 visszavezetni, liogy gyermekeikkel kellő szigorral bánjanak. Igen sok rossznak az okozói a mulató, g°0' datlan, kicsapongó asszonyok, akik hogy a gyermekeiket oktatnák, nevelnék és a távol küzdő férjre és apára gondolnának, százszámra „bájos asszonyka" jciligével kinálk07' nak „tisztességes ismeretségre" és talá'lkás 'r vólkéket fogalmaznak.