Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-10 / 34. szám

iSzeigeld, 1916. if-ebtru-áa- 10. DÉLM AG Y ARÖRSZÁÖ. Az olasz közhangulat céltalannak látja a további küzdelmet. A Neue Züricher Zeitung február 5-iki számában római levelezőjének tollából igen érdekes (hangulatképet 'hoz arról a változásról, amely 1915. lelkes májusi napjai óta az összes olasz körökben végbement. — Aki néhány hónap óta — kezdődik a cikk — nem fordult meg ami szép, szomszédos országunkban, Olaszországban és mo-st körülutazik a Lombardia, Emília, Toskanu és Uinbfia gyönyörű mezőnyein, hogy az örök Romagna kapuihoz jusson, a saját szemének sem hisz unnak a mélyreható hangulatváltozásnak láttára, amely ebben a népben végbement. Hol vannak a vonatok azokkal a daloló katonákkal, akik 1915. nyarán vig háborús lelkesedéssel mentek a véres harctér felé, készen arra, hogy egy „nagyobb Olaszországért" föláldozzák életüket és \é •Tűket? Hol vannak a tüntetők csapatai a lo bogós nagyvárosok utcáin, akik hazájuk fel virulásában bizva, végtelen örömujjongássá üdvözöltek minden harctérről érkező hirt? Hol az a lelkesedés, amely a nép apraját "agyját elfogta a hadi indulók hallatára? Hol van az a fiilsikektitő taps, amely a me netelő csapatokat köszöntötte? A háboru élte") hónapjainak lelkesedése eget ostromló volt. Mindez most visszahozhatatlanul odavan! A népjhanguJat Olaszországban oly me támorfozison ment keresztül, mint egy-egy tavaszi nap délen: előbb ragyogó, sokat ígérő reggel, amelybe a madárkák éneke ezerszeresen ujjong bele, dél felé az eget már valami ólmos gőzréteg vonja be és vég késő délután fekete-kék viharfelhők tornyosulnak az égen, amelyek csakhamar megdördülnek és rettenetes villámaikat szórják. Ha a politikai vihar nincs is még kitörőben, a remény ragyogó kékje helyett Olaszország népére máris ólomsúly nehezedik. Ami mindenekelőtt a 'legtnarkánsább módon változott meg, az a népléíektiek a hosszú háboru szerencsés végére vonatkozó reménye. Most boldognak érzik magukat, hogy a saját országuk maradt ment a háboru borzalmaitól és hogy az ellenségnek látszólag nincs is szándékában betörni. A nép előtt netn maradhatott tartósan titokban, hogy Cadorndnag jelentéseit „elönyomulásró'l" nem- szabad egészen szószerint venni. Ennek a fölismerését különösön a karácsony- és újévkor történt tömeges szabadságolások idézték elő, a mennyiben a hadszinterek földrajzával kevésbbé behatóan foglalkozó népből azt a szomorú valóságot váltották ki, hogy a háborít hosszú hónapjai alatt a 800 kilométer hosszú fronton az eredmény bizony édeskevés és hogy ezért negyedmillió fiatal életnek kellett elpusztulnia, csaknem fél millió viruló harcosnak megbetegednie és sebesülten és nyomorultoni megtöltetne a hadikórházakat. Az elégedetlenség a legnagyobb a földművelő nép körében, mert ez szenved a maga összességében a legtöbbet a háborútól, 'különösen az évnek mostani szakában, amikot Olaszországban már javában kellene a földművelő munkának folynia. A mult évben azért választották a vezetők május végét a háború .megindítására, mert akkor a fő mezei munkák már befejeződtek. A háboru megunása a legélesebben a Romagna és Emília hagyományosan könnyen izgatható földművelő népében jut kifejezésre, ami nem egyszer arra vezetett, hogy a szabadságoltaknak a harctérre való visszautazásakor közbe kellett lépni és sebtiben máshonnan csapatokat előteremteni, hogy azok a szabadságoltak lázadását és a tömeg kihágásait elnyomják. A városokban is megunta tnár a háborút a lakosság nagy része, de ez a rész néma, mig a háborút még mindig támogató „classi dirigenti" azokból kerül ki, akiknek a háboru nyereséget jelent, ilyenek elsősorban a lőszergyárak munkásai, as zállitók és a hivatalnokság. Ezek a munkások szükség esetén még kaphatók <a háboru mellett váló tüntetésekre ott, ahol a háboru elleni hangulat már nagyon is kezd elharapózni. A hadseregszállítók -magatartása óvatosabb. Az a sok csalás, amit elkövettek, elkeserítette a proletariátust ellenük és mint minden ilyen esetben, a bűnössel együtt szenved az ártatlan is. Az a körülmény, liogy a fölfedezett csalásokba sok esetben tisztek is voltak belekeverve, széles körökben ingerült hangulatot teremtett a tisztikar ellen is. Ily körülmények között érthető a vihar nyomasztó hatása az olasz népiélekben. Csak a bámulatos előrelátással szervezett rendőrumlom akadályozza meg a forrongás kitörését. Természetes, hogy különösen azokat az elemeket ellenőrzik, akiktől az impulzív fellépés kiindulhatnia, mindenekelőtt az antiinter vencionista, úgynevezett hivatalos szocialista párt tagjait. A 'szocialista munkak-amarák, (carnore di lavore), amelyek békeidőben minden sztrájk- és tiltakozó mozgalomnak a tűzfészkei, nincsenek ugyan feloszlatva, de tagjainak beliivatása katonai szolgálatra, vagy azok ellenőriztetése folytán működésük parulizálódik. A szocialista képviselők éjjelnappal detektívek -felügyelete alatt állanak és esetleges utazásaikat minden kigondolható akadállyal iparkjodnak lehetetlenné tenni, annyira, hogy egyeseknek arról is le kellett mondaniok, hogy a nemrégiben Bolognában megtartott szocialista helyi igazgatóságok ko n gr es s z u sá n me gjelen jenek. És -az extrém-pártok által elhintett mag, ugy látszik, lassankint mégis csak megérleli a maga gyümölcseit. Ezt nagyban előmozdítja az ország szomorú gazdasági helyzete. mindennemű élelmiszer drágasága, az ipart erősen sújtó szénhiány és végül a folyton növekvő adóteher. Egészen sajátszerű a néphangulat megváltozása Dél-Tirol és a tengerpart irredentáival, fel netn szabaditottjaival szemben. Emlékezhetünk rá, hogy a háboru első hónapjaiban ezekből valóságos kultuszt űztek és hogy kikérték az orosz hadifogságból az e vidékről származó osztrák-magyar katonákat. Csaknem megfoghatatlan, hogy most az Alpesektől Szicíliáig szálló igévé lett: „Dio ci literi degl-i irreden-ti!" (Isten ments meg bennünket a fel nem szabaditottaktól!) A frontról hazatérő katonák iinosuntalan azt mesélik, Ihogy „a fel nem szabadított testvérek" legféléim etesebb ellenségeik és hogy a fel nem szabaditattak közül kikerülő déltiroli lövészek sohasem tévesztik el céljaikat az olasz hadsorokban. Kitűnt az is, hogy az eddig fel nem szabadi-tottnak -tekintett és most az olaszok által megszállott határterületek lakói nagy ellenszenvet tanúsítanak felszabaditóikkal szemben és ezt az ellenség javára tanúsított kémszolgdlataikkal is elárulják. Minek tehát az a sok áldozat — mondja zúgolódva az olasz nép —, minek áldozzak fel ilyen céltalan ügyért fiaikat és testvéreiket, ha az irredenták nem akarnak felszabadulni?! — Ez az érzés csak megerősödött a szabadságoltak és sebesültek azon egyértelmű véleménye által, hogy az osztrák-magyar front egyáltalán meg nem rendíthető. Közömbös, mennyiben- helyes vagy .helytelen ez a véleményük, de az ilyen nézetnek -egy hadviselő nemzetre való síajnálatos hatása kétségtelen. Csak egy igazi nagy siker változtathatná meg a közhangulatot, amely különben megdönthetetlen 'meggyőződéssé szilárdul a népiélekben, sőt az ily hangulatnak katonai következményei is kellemetlenek lehetnek. A DMKE alelnökének és főtitkárának rágaltnazási pöre. (Saját tudósítónktól.) Érdekes rágalmazás i port tárgyalt szerdán dr. Szobonya Miklós járásbiró. Gallovich Jenő, a DMKE főtitkára feltjelentést tett Scossa Dezső tanfelügyelő, a DMKE ügyvezető alelnöke ellen rágalmazás miatt. Gallovich azt panaszolta, liogy Scossa azt a valótlan hirt terjesztette róla a városban, hogy ő Budapesten a rendőrséggel konfliktusba keveredett, sőt súlyos bűncselekményekkel is megvádolta. Mielőtt a járásbirósági tárgyalást ismertetnök, a következőkben adjuk a per keletkezése körül lejátszódott eseményeket: A kinos ügy onnan indult ki, hogy Andreics János nyugalmazott miniszteri tanácsos, a DMKE budapesti osztályának elnöke 1915. szeptember tizenharmadikán levelet intézett a DMKE szegedi elnökségéhez és ebben a levélben -suly-os bűncselekményeid dkövetéísével vádolta meg Galloviohot. A többek kőzött felemiitette Andreics a levélben, hogy Gallovich jogtalanul pénzeket inkasszált, az ö aláírását használta és tanukat hamis vallomástételre bírt. Gallovich térdre borulva kérte bocsánatát — irta Adreics, — amir -meg is kapott. Ezt a levelet a DMKE december tizenegyedikén tartott elnöki tanács- és igazgatósági ülésén felolvasták és tárgyalták, hogy az esetleges szükséges intézkedéseket megtehessék. Gallovich azért indította meg a rágalma zási pört Scossa -Dezső ellen, mert Scossa állítólag a levél tartalmát többekkel közölte és öt ezáltal rágalmazta. Dr. Szobonya Miklós járásbiró tanuként kihallgatta Jedlicska Bélát, a DMKE alelnökét, aki a következőket mondotta: — Scossa Dezső az elnöki tanácsülés előtt mutatta nekem Andreics miniszteri tanácsos levelét és azt kérdezte, hogy mit csináljunk ebben az ügyben. Az ülésen aztán Scossa elnökölt és a levelét felolvasta. Máskor vele erről az ügyről nem beszéltünk.