Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-19 / 42. szám

Szeged', 191(5. fihniár 19. DÉLM AGYA RÖRSÍ? Á G. MŰVÉSZET oooo SZÍNHÁZT MŰSOR: ¡SZQMIBI AT: A kisasszony férje, vígjáték a fi:Ziefr®ő Drégely .Gábor .konharálásával. Pá­ratlan. Előadás Szalay Antal javára. — A „Muzsika" bemutatója. — Az ia nagy rrteleigség, ami a mai színházi estén a közönség szeretetéből Szalay Antal felé áradt, széppé tette egy pár órára a jbé­nakezii színész szomorú életét. Szalay Antal, akit a véres ¡háború a kezén kívül megfosz­tott egy gyönyörűséges álomtól, hogy majd rajongó hittel szolgálhatja a magyar színé­szet ügyét, ¡a mai estén érezhette, hogy a szegedi közönség mennyire együtt érez azokkal, akik mint katonák szolgálatot tettek a hazának és 'áldozatot is hoztak érte. Ezt a közönséget kalapemelve kell köszönteni, hegy éini tudott egy alkalommal és; hogy megbecsülte a fiatal színészt, aki csak ideig­óráig taposhatja ia lámpavilágos deszkatalajt, amelyen az ő számára már a jövendőben nem nyülhatnaik ia ¡siker dus virágai. Meghatóan szép, egyben szomorú volt a színpadtól való bucsuzása. Szivekbe mar­koló a kép, amikor az ifjú színész sápadtan megjelent a dleszkáikon, amelyen járni (kívánt egy ¡boldog életen keresztül, hirdetni szent hevülettel az igét, mondani iá magyar szót, a mi mindannyiunknak a legszebb zene a vilá­gon." A közönség megérezte a pillanat fájó érzéseit, amit sürü és folytonos tapsokkal ki­- vánt enyhifeni és ¡szeretetének legszebb meg­nyilvánulásaival óhajtotta kárpótolni a béna­ikezü színészt az elveszett álmokért, a pályá­járól való lemondásért... Az előadást Juhász Gyula nagy érzé­seket feltüntető „Pro,loguis"-a vezette be. A •vers csupa szépség, közvetlenség és erő és a kiváló poétának nemcsak páratlan verselési technikáiiáit bizonyítja, de goudolatgazdág­ságát, magyar érzését, hevületét és szívből fakadó nemes líráját is. Zavartalan gyönyö­rűséggel hallgatta ,a közönség a verset, a melyet Almássy Endre szólaltatott meg át­érzetten és hatásosan. Ezután következett a Muzsika bemutató előadása, Az egyfelvonásost ¡alkalom szülte és írója: Szalay János az öccsének szánta, a szinpadtcl való bucsuzása alkalmára. Te­hát alkalmi munka, amely'¡a testvéri szerete­tet és együttérzést szolgálja, egy érző szív­nek megnyilatkozásával. A történet egyszerű és négy, vagy öt jelenetből áll az egész. Arról szól, hogy Oende Miklós, a zongora­művész önként vonul a háborúba, ahol a kar­ját veszti, amikor bénán ¡hazakerül, ideáljá­nak szivét egy főhadnagy ostromolja. A le­ány már-már kimondja a boldogító igent, de amikor megtudja, hogy gyermekkori'paj­tása, a művész bénán tért vissza a harctér­ről, kezével együtt a szivét adja ia hősnek, a hüséges iszereimesnek. Az egyfelvonásosban Lendvay I.ola, Ihász Lajos és Szalay Antal szerepeltek, aki a zongoraművészt 'személyesítette. Mennyit haladt a fiatal színész, mióta A dölovi ná­bob leánya-ban a szegedi színpadon bemu­tatkozott! Szépen tagolva beszélt, dikciójá­ban az érzés tüze lobogott, lendület volt benne és .színészi erő. A ¡közönség rendkívüli melegséggel tapsolta, újra meg újra a kárpit elé szólította és egyre éljenezte. Tapsolva hívták u szerzőt ás, aki azonban nem jelent meg. Ezt az estét ¡az öccsének engedte át, a ki Gyóni ¡Gézától szavalt ¡egy csomó háborús verset, nxajd Juhász Gyulától és Móra Fe­renctől egyet-egyet, megértéssel, átérzéssel adva vissza költemények szépségét és han­gulatát. A versmondásakért ás gazdagon, de megérdemelten honorálta ¡a közönség Szalay Antalt, aki ma igazán részese volt a szivek muzsikájának. A 'honvédzenekar játéka (Fichtner Sán­dor „Régi nóták" cimü .sikerült müvét adták elő Rádió Rezső vezénylete mellett, zajos tetszés kíséretében) és Ernőd Tamás poéti­kus színpadi alkotása: a Mindörökké ámen előadása Szolgálta még a Szalay Antal javát célzó miivészestély sikerét. UBa»saas«KgaaBigagieaBiiaBBa!!iaaMiHH9B3iai<asa<iiiBaBBai»B A férfiak városa. Esti szürkületkor Berlinben az egyik vároisi pályaudvaron állasz és írtig a C'har­lottenburgha induló vonatot várod, szemeid közömbösen siklanlak végig a szomszédos Vágányon álló D-vonat kocsijain, amelyek szünetlenül uj meg uj embercsoportokat nyel­nek el. Szemeid gépiesen megállapodnak a •piszkos-fehér táblákon, amelyek ¡a kocsi út­irányát jelölik és félig öntudatlanul olvasod: Berlin — Brest-Litc(,'sz\k. Emlékezetedben csak ugy futólag merül fel e kocsik ,uti célja és véres harcokra, borzalmas pusztításokra gondolsz — a zltán beszállasz ¡Clharlatten­burgba vivő vonatodra é's utazol haza köz­ponti fiitléses, lifttel és fürdőszobával felsze­relt, kedélyes otthonodba. A német, kii lőne sen a berlini, ebben a háborúban már rég égészen leszokott a csodálkozásról. Egy ki­csit bámult, amikor először tiint fel a szemé előtt a Berlin—Lille ¡tábla, amikor ott dí­szelgett előtte a Balkán-vonat cimü felírás, tíie sokkal jobban szokott hozzá uj meg uj nevekhez, semhogy minden egyesnek valami különös figyelmeit szentelne. 1 Azc.k közül, akik a ,,'Breslt-Otovszik" Szót olvassák a némtet vasúti kocsin, amely a birodalom fővárosából indul, ennek a fel­írásnak jelentőségéit csiak az tudja mérlegel­ni, aiki <a kocsi rendeltetési helylére indul és jxia eljut. Amikor laz tembier Varsónál átro­bog a Visztulán, e nagy város reggeli "nap­fényben ragyogó tornyainak ia lálttána a biz­tonság érzetével telik el, amely isokkal erő­Sebb, minit amiaz óriási hidrészek hatásia, a melyek szétrongyolódva és elgörbiilten me­rednek ki a mi hirtelen épült ikísegitő hidunk mellett a vizből. De ¡azután a Visztulától ke­letre, tul Novo-Minszklen, laz orosz föld vi­gasztalan pusztasága a vasúti vonal men­tén megbénitólag 'halt. A háború mélyen sziánfctítia belé ¡a maga barázdáit ¡a talajba; ¡az állások és lövészárkok százszoros ¡hálója folyton ismétlődően ágazódik szét minden­felé, közben-iközlben elpusztult pályaudvarok romjai szomorkodnak, de lázért kormos fa­laik között már akad egy-egy könyvkeres­kedés. amelyben már a német szellem lüktet. Mind gyakoribbá válnak a leselkedő vizek, a melyek mohón tapadnak ¡hozzá a vasúti töl­téshez, elárasztott nagy mélyedések látha­tók, amelyeiknek víztömegéit a vékony jég­kéreg csak félénken fogja le. Aztán emberi A mai viszonyok kényszerítenek bennünket arra, hogy közel 30 év óta forgalomban levő csomagolását a „KALODONT" fogkrémünknek megváltoztassuk. A tubus csomagolása ezután nem tokban lesz, mint eddig, hanem redőzött dobozban, melynek jelzése és színezése ugyanolyan, mint a mi tubus cinikénké, mely minden államban törvényileg védve van. A világszerte ismert és mindenütt kedvelt „KaSodoní" ezután is, mint eddig, felülmulhatlan minőségben kerül forgalomba. Sarg F. A. Fia és Ta. WIEN, IV. alakba. BERLIN.

Next

/
Thumbnails
Contents