Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-02 / 28. szám

Szeged, 1916. február 2. DÉLMAGYARORSZAG. 3 J7 jövő országa: Magyarország. A Berliner Tageblatt, mely a háború megkezdése óta annyi rokonszenves cikkét hozott Magyarországról, legújabb száimában Edgár v. Schmidt-Pauli tollából nagy megértésről tanúskodó cikket közöl, amelyben a többek kőzött a német tőke figyelmét Magyarországra, mint a jövő országára irányítja. De mert egyéb részeiben is rendkívül érdekes és minket nagyon közelről érintő a cikk, egész tei-jedelméten adjuk közre: Viz, csupa viz- Az ut mindkét oldalán fakó és végtelen csillogás látszik, amikor egy ideig a jéghideg, szélitől korbácsolt eső szünete! és a rohanó 'felhőfoszlányok közül előbukkan a mélabu-s hold. Kvacs-kvacs, hangzik lovam patái alatt és a ló térdéig lesüpped a sárba. Csak lépsiében haladhatunk és a hideg a velőkig hat. Eső kopog a köpönyegemen. A telefon drótjai búgnak. Egyáltalán "em ál! nevetésre az ember szája. Sötét kigyó kúszik felém a szürke éj szakában. Szekéroszlop. A lovak szomorúan tapossák a sarat. Kocsist nem látni. Osak a szekerek ivászonfedeléndk sötét nyúlásából hallszik egy-egy kiáltás: „Hoh—lista." Egyszerre csak valahonnan a lassan előremászó kocsisorból nóta rebben fel. Magyar népdal! Esőben és szél ellenében nem hangzik messzire és a sivár éj csakhamar el is nyeli De bármi halk volt is ,a szárnylebbenésé 'hirtelen ugy érzem magamat, mintha csupa derűben és napfényben lovagolnék. Édes anyáimnak a hazája, hazája álmaimnak, mily nagy is a te hatalmad, ha ismeretlenül és az éj sötétjében mellettem elhaladó egyszerű fiaidnak egyszerű dala az éjszakát és a jeget és a magányt és a távolságot derűs álolmmá képes változtatni.... Magam előtt látom a tágas, emeletes kastélyt az ódon parkban, a Bakonynak a szélén — édes anyám szülőiföldjét. Hallom a kavics éles csikorgását, amikor a kastély elé robog a homokfutó és hallóin az édes anyámat mesélni azokról az időkről, amikor az ő apja mint főispán négy fehér paripától vont hintón bejárta a vidéket vörös nadrágos magyar hajdúktól kísérve, akikkel rendet tartott a vármegyében. Akkor még rablók , tanyáztak a Bakonyban. Lenau megénekelte őiket. Nem is volt olyan régen. /Mert egyszer, mig nagyapám az ő hajdúival odavolt, egy banda betört a kastélyba, a hölgyeket bezárta a pincébe és a szobákat kirabolta. A banda vezére — biu, mint a rablók mind — lekapott a falról egy pár a török háborúk idejéből való arany sarkantyút és felcsatolta. Ugyanezek a sarkantyúk voltak rajta, mikor elfogták. Most ismét ott lóg a sarkantyú a régi helyén, ahol •sokszor tisztelet teljesen néztem gyermeki szemmel. •Most már nincsenek ott rablók, de a Bakony erdősége még most is vadon és kihasználatlanul áll, mint az őserő szimbóluma. És a főispán sem járja be már vörös nadrágos hajdúkkal a vármegyét, akárcsak nálunk, a csendőrség látja el szép rendesen a közbiztonsági -szolgálatot. Jt magyar népdal. Budapest szállodáiban a portások ép oly pontosam tudnak arisztokrata vendégeik rokonságáról felvilágosatást adni, mint azoknak a saját cselédsége és Kugler hires cukrászatában szép fiatal leányok azzal -a mesterkéletlen, szívélyes tisztelettel üdvözlik X. grófnőt vagy Y. hercegnőt, amely öntudatlanul is annak az időnek az összetartozási érzéséből fakad, mikor az országban neím voltak mások, mint urak és jobbágyok. A középosztály megerősödése és az ipar felvirágzása ugyanis ujabb keletű, habár némely iparág már érett gyümölcsöt terem. Vérmérsékletük gyors lüktetése folytán a magyarokban megvan a -hajlandóság újítások bevezetésére, sőt ebben — mint azt az első földalattinak a kontinensen való megépítése is mutatja — követendő példát is tudtak teremteni. Azért még mindig várnak erők kifejlődésre, még mindig akadnak kiaknázatlan kincsek. Az ország tulajdonképeni erőforrása: a földmüvelés, még távolról sincs kimerítve. A talaj könnyen és szívesen adja a termést, ugy, hogy az észszerű gazdálkodás sokak előtt fölöslegesnek látszik. Különösen kevéssé van kifejlődve az erdőmüvelés. Óriási erdőtömegek hevernek még isziizi állapotukban. Ellenben divattá lett a csodálatos hegyi vadászatoknak nagy összegeken váló bérbeadása. És pedig a háború előtt a német vadász fegyvere volt az, amely leggyakrabban íj.ette a magyar erdők nemes vadászzsákmányát. Remélhető, hogy a -háború után a német vadász -mellett a német iparos és német agrárius is behatóbban fog azzal az országgal foglalkozni, amelyben mindenütt bőséges erő érezhető, fejlődési lehetőségek szenderegnek, amelyek csak arra várnak, hogy valaki felébressze őket. Akkor a német pénznek talán nem kell a tengerentúlba vándorolnia, hogy megtalálja a jövő Országát. A magyar parasztságnak Amerikába való kivándorlása, amely az utóbbi években annyi gondot okozott a -kormánynak, bizonyára szintén korlátozható lesz, ha a haladó mezőgazdaság és 'ipari vállalkozások illő bért és- uj életfeltételeiket teremtenek. Jellegzetes, hogy ,ezek a 'kivándorlók idegenben szerzett keresményük tetemes részét. haza küldik szülőfalu-jókba. Hazájuk varázsa az idegenben is feloldhatatlan kötelékekkel fűzi őket magához. Eszembe jut, a mit egyszer egy Ausztráliában imegvagyon-osodott magyar mondott nekem, amikor húsz évi távoliét után velem Budapestre utazott: , — Látja, -rt magyar elhagyhatja a hazáját, de ,el nem felejtheti! És az az -ember, akinek ott künn földbirtokai, gyárai, .erdőségei voltak, alig tudott •betelni (az ő kis szülőfalujának és szülői házának marasztalásával. Amikor pedig a határállomáson a vonatot régi, szép szokás szerinti cigányzene .fogadta, nem. Ibirt magával. Leugrott a vonatról, átölelte a cigányprímást és egy öt-venkoronást nyomott a fekete mar-kába. Aminek aztán az volt a következménye, hogy egész banda a mi fülkénk előtt jelent meg hajlongva és nekünk játszott. Csak a cimbalom maradt a helyén és onnan dobta bele izgató hanghufámait a hegedűk ,sírásába. iAz ausztráliai magyarnak pedig könny csordult végig merikaiasan simára borotvált arcán és meghatottan sóhajtotta: — Hazám, szép hazám! A magyar zene sajátosságából különben a magyar nép jellemére vonatkozó sok következtetés vonható le. Persze, kell, hogy az emberben meglegyen a képesség és akarat, azt megérteni és nem ugy, imint ama pommerániai junker, aki a Keleti-tenger párjától a Boszporusig megtett lovaglóturájáró'l könyvet irt és -ezt ,a zenét' inkább lovas bátorsággal, mint megértéssé1!, „nyöszörgéSnek és JombcRdsriak" minősítette. Mélységes értelmük van a 'melancholikus magyar daloknak. Pásztortűz mellett, a csillagos ég alatt születtek, áls-zágulda-nak a végtelen puszta szomorú szépségén és sötéten átizzik rajtuk a haza fűzfái, e . ü, szőllőhegyei és folyói iránt érzett epekedő szeretet. A csárdásban meg -a gyorsan hevülő sziveik egész szenvedélyessége és vad vakmerősége lobog. Nem szabad azonban alatta azt a bárgyú tombolást érteni, amit varieték deszkáin csárdásnak mutatnak be. A csárdás a ritmus diadala a gyorsaság felett. Lásson kezdődik -c. tánc, visszafojtott erővel, mig a hegedűk mind gyorsabb tempóba tüzelik bele a táncost. S ennek dalára a csárdás tányérteriiletnyi helyen járható. A nyugalom a legfőbb törvény lebben a dulhajkodásban. Ép azért az igazán elegáns csárdásnál a táncosnő látása elragadtatást vált ki az emberből, a vad tempó páro-sul a könnyedén ritmikus .bájjal. A férfi tánca pedig olyan, mint a duzzadó erő ujjongása és nem a mozdulatok esztelen pazarlása. Magyar-ország ,a sors súlyos óráiban mindig politikai érettségről tanúskodott és ezt fiainak a vérével pecsételte meg. A jövőben bizonyos bécsi .körök nem fogják többé tartományként kezelhetni, hanem el kell ismerniük a ttljes egyenjogúságát. És az agg császár, -Ausztria régi dicsőségű hadi lobogójára a Habsburg-tartományok ciimere mellé bálás elismerésül pdatétette Magyarország címerét is — mint a s-zilárd testvéri és egyenjogú összetartozás szimbólumát. Magában ,az országban a háború vihara tiszt'itólag hat. Qróf Károlyi Mihály elvakult politikája, amely a Németországgal való szövetséget gazdaságilag károsnak tartotta, és -az Oroszországhoz és Franciaországhoz való csatlakozást- kereste, bizonyába megdőlt. Magyarország elegáns ifjúsága pedig nem fog ezentúl zsebre vágott kézzel angol flegmát utánozva a bálterem falához támaszkodni, amikor a csárdást ihallja s nem fogja a régi szokásokat csak az idősebb uraknak átengedni. Hanem a hazai sajátosságot megerősödött lelkesedéssel megragadva, .együtt fog dolgozni a jövendő béke nagy nemzeti feladatain. , A lovam hirtelen Pélreugri'k. Megvirradt. A vidék hóval ,van boritva és egy üteg ép reggeli üdvözletét bömböli bele a hajnalba. Magyar üteg, mélynek parancsot viszek. Dübörgő dörgése ugy hangzik, mintha 'helyeslése volna iménti gondolataimnak, mint egy erős, hangos éljen a derűs jövő hajnalpirjába,