Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-01 / 1. szám

Mlmaoyarorszaö. Szegőd, 19,lfi. január 1. sülteiknek a járó betegek olvassák fel a napilapokat, de különös közikiedveltségník csak a nótáskönyvek öiivendenek. Isten tudja hányadszor zümmögi már a jóliamgiu iHegedfts Fertkó, hogy Ferencz Jóska visszagondol a regruta korára ... A vállán sebesült inog a sövényházai magyar, de -már nagyon szeretné, ha egészséges lenne. Másfél esztendeje ment el hazulról, még az általános mozgósításkor bevonult, azóta nem látta a családját. Tegnap levelet •kapott, azt írja az asszony, hogy megszületett a gyerek, Pistának hívják. — Még 110111 láttáin a fiamat, talán elhozza majd az asszony, aniilkor eljön meglátó gatni. * 1 iElbuesuztunik a katonáktól, nem akartuk megzavarni az uzsonnájukat. Lekváros kenyeret osztott k-i közöttük az ápolónő. -«»at'is]«»iiatitaa»ii!iiMaiaii»: Beszámoló a feministák munkálkodásáról. Igen tisztelt Szerkesztő Uir! Szíves felszólitásának enged ve, az alál.fiiakban van szerencsém a vezetésem alatt álló Feministák Szegedi Egyes ületének a, háborúban folytatott működését — rövid voná okban vázolva, — összefoglalni. (Előrebocsátani kívánom, hogy egyesületünk a fiemmiznuuis törekvéseinek meg valósítása érdiekében alakult meg és program injától mindennemű jótékonykodás távol áll. A háiboru kitöréseikor éreztük, hogy eszmei munkánk mellett, .nekünk is .részt kell vennünk abból a szociális munkából, amely -a 11 a dha von 1 rí tak II1 ozzá-t aa't ozói 11 alk fölsegél vezérére irányul. A kenyérkereső nélkül, iné.gben muracít családok támogatására siettünk. Fontosnak találtuk a családanyákat elyképen gyáimolitami, lliogy az -alamizsna elfogadására ne kényszc. üljenek. A minnkaloépr s .nőket IkeityérfiaBesotbéz igyekeztünk jiu-ttami. A hirtelen eltávozott férifiimiiinkaerők iheljl.'ibe, nőket kivántumik ellielyezn i. Megszerveztük a ,Munkaközvetítőt," Hogy célirányosan lógtunk kiviteléhez, bizonyltja azon elismerés, amely az egyesületet a társadalom és hatóság részéről rövid kétheti fennállás otán érte, amidőn a hatóság- a munkiaközvetilöt saját kezelésébe átvette.vN.olhány hónapon Ikeresztiii, amiig annak ügykezelése a gyakorlatban teljesen ki nem alakult, egyesületünk tagjai intenzív imiumlkát fejtettek ki .iroilájábun. A munkaközvetítő szervezése helyes szociális érzékünket dicséri, miért eredményekben gazdag .működése bizonyítja létjogosultságát és fennállásának szükséges voltét. .Azon nők részére, akilkot- képzettl-en-égüik miatt a- .munkalk-özvetítő nem -tudott alkalmazáshoz juttatni, vagy akik a.pró gyermekeik vagy más családi körülmények miatt liazonkívül i mimikát 110111 viá.lla Ihattak, foglalkoztató műhelyt létesítettünk. Otthon végezhető varrá.-:,i, kötési, foltozás i munkával láttáik el őket és egy/ób munkaalkalmaikat kre tiiuk ozáimikva. A műhely hat (hó-napi tonnáiké n alatt állandóan tudott 150—200 .nwiukásnőt varrással foglalkoztál ni. A nuiilhol y-t. a központi sególyiző bizottság állandó síubveneióbain -részesítette. A tagtársaink között indított gyűjtés és válallkozá.saink által befolyt összegeik fedezték a műhely magas költségeit, amelyekből még az állásnélküli nőíisztvicselöket is segélyeztük. Ingyentej .mozgalmunk a begyült 2110 korona 60 fillér összegből 118 napon át, — vagyis 1914 .december 1-től, 1915 niárciií.s 23ikáig, — naponta nyomorgó és nélkülözi.'sscl küzdő család 200 iskolásgyeviiidkét egy pohár tejjel és egy darab zsemlyével látta el. Kiosztásra került 22600 adag tej és ,22000 darab zsemlye. .Az ez idei télen szükségtelenné tették ezen emiberbartái m-tinkánlkal a hatóság által emelt népkonyhák. iNőtisztviselő tagitál sainlk szakképzett-égieineik (fejlesztésiére — teljesen díjtalanul — 8 Sebesült katonák Szilvesztere. Hosszuíkás magyabla.kos terem, benne huszonnégy hófehér huzat u ágy, huszonnégy sápadit, de élénkszemiü sebesült katonával, Egyiknek a feje van bekötve, — olasz srapnel! csapott, le a fedezlékbe — a másik a karját nem ibhja. Sok a zúzott seb, tapasztalt katona ebből már tudja, hogy hol sebesültek meg, A Doberdon a gránitszilánk üti a legfájóbb sefietiNpnccó'Zi a köret a rapnell — szól közibe magya.rázólag káplár u,r Havas a sarokból. ;A terem közepén asztal, .rajta egy csokor virág. Kék sávos kórházi köpenyben rója a betűiket az egyik sebesült. — Édes, kedves galambom, párom, .már meggyógyultam, nemsokára hazamegyek .rövid 'szabadságra, olyan murit csapunk, hogy a mennybéli angyalok is iriva fakadnak örömükben. A polgári életben szerkesztőségi szolga, nem csoda, hogy ilyen szépen tud írni. 0 a betegszoba iródiákja nagy itekiin-télye van a töibbieik előtt, a hazulról érkezett csomagból mindig nc.ki jut a- legizüsebb falat. Ma különö-.-eu sok munkája van, mii.gyi-k i-ia.t vele haza vagy az asszonyának', vagy a bakájának. És nem ám egyformát ír mindenkin: k, oh nem. Kétfelé levele vain készen: egy feleségnek való ( • a kedvesnek a távolba, — ahogy ő mondja. Sorra járjak a fekvő betegeket, megkérdezzük hol sebesültek meg, szeretnék-e látni a,z .asszonyukat, ,kalptak-e hazulról valami ajándékot .újévre. Hát hogyne szeretnek látni az asszonyt. A hazai csomaggal azonban már bajok vannak. Alig pár napja vannak még Szegeden, legtöbbjét Ausztriából tették át a fém ipar iskola kórházába, inert a környékről valók és -i.gy a címüket is csak most tudták közölni az otthoniakkal. De azért vigam .vannak iós az a sebesült, amelyik öt gépfegyviengolyót kapott a jcbblábába, lenézi a másikait, aki csak a harctéren szerzett betegségével került a kórháziba. 'A súlyosabb sebeLav,a 11 iére-nyaikkendővel és hogy nem kártyázhatik Fürieden Bizayval éjjel és nem vívhat párbajt a nemzet bárójával reggel, szép hölgyért természetesen. ,Szilveszter most boldog ,volt. Izabella, zöld szemétől kérdezte, hogyan hivják az utmenti földek névtelen virágait,, Rózsával tréfálkozott, időnként orosz kölni vízzel locsolta a hölgyeket, majd apró ibolyailliatu oukorgömbökkel kinálta őket, a melyeket bársonyikabátja zsebében hordott kis vert ezüst bonbon 11 iére'ben ,(a kis szelence fedőlapját a Mi Urunk édes .arca diszitette), szeretett volna verseket szaivalni, azután Rózsától bocsánatot kért azért, hogy szerelmes a nővérébe, végre pedig miégi® Izabella arcát nézte és .semmi mást nem tett. Szeme órák hosszat cirógatta .az arcnak minden édes vonását. —• Az álla — kérdezte ,végül — Izabella hercegnő, szeretném tudni, hogy az álla, a keskeny álla, miért komoly és .miért mégis derűs, miért álmodozó és miért mégis pajzán, miért olyan és főként miért olyan, mint az angol ladyké a Gaimsborough képein, amikor pedig maga határozottan R.aff'aelto ÍMadomia dellia Sediájára .hasonlít? És arcocskája, amely máskor o.lyan rózsaszínű, hogy az ember a közelében szinte friss almaszagot érez, most miért sápadt, mint az elefántcsont? Hiszen maga így még sóikkal szebb, mint .rendesen és ez egészen helytelen, .sőt szabálytalan, mert hiszen maga amúgy is olyan szép, hogy az ember már nem is lehet szebb. Izabella feddőn magasra emelte jobbközépek mutatóujját; — Ne beszéljen ilyeneket Szilveszter, különben még igaza t kell a dnom az a hőnyi pnrasztasszonyoknak, aki'k a bolondos urnák nevezik Magát. Ám a boldog leány hangján .meg lehetett hallani, hogy nem haragszik és Szilveszter is nagyon boldog volt. Éppen ,o,lyan boldog, mint Izabella és mint. Rózsa, .aki azért volt -boldog, hogy bár tizenhat éves, mégis .szabad volt ott lennie, amikor Szilveszter kocsin szökteti meg a nénjét hazulról. — Petőfi is fán erre utazott ekhós szekérén — szólt most -Szilveszter — és ő is iá csillagokat bámulta. Hetven évivel ezelőtt volt és mégis ugyanezeket. ia csillagokat -nézte. Éz nagyon szép. Mind a .hármen egyetlen boldogot sóhajtottak-. — Mit fognak szólni ebhez A'bonyban — kérdezte most Szilveszter a lányoktól. — A helyi lap talán meg i.s irja a szökésünkéi, ós én akkor leszúrom azt iá fi.rkoneot... A mamájuk meg fog boesájtani, de a papájuk haragudni fog, meri szerinte a ilányszöktefés illetlen dolog... És talán igaza is van. — igen, talán papának vian igaza — vélte Rózsa. , Izabella semmit sem szólt Szilveszter tovább okoskodott. — Tulajdonképpen vonaton i.s .szökhettünk volna, de igy szebb kocsin... Ez ia legszebb kocsi egész Abonyban. A fuvaros -nagyon | csodálkozott, amikor délelőtt megkérdeztem • tőle, hogy vájjon kibírják-e lovai az utat Nagykátáig. De azt hiszem, igazán csak .akkor gyanakodott, -amikor arra kértem, hogy a határban várjon meg ós hogy rózsát fonjon az ostornyele köré. Ám mindegy! Még vele is törődjünk?... Az ifjú most elkérte .a kocsistól in.z ostort. Négy szál rózsát szakított le .annak nyeléről. Kettővel Izabellát kinálta meg, egygyel a bugát, a negyediket pedig a kabátja .külső zsebébe helyezte, ahol mások iá sélyemkendőjüket szoikitáik hordani. , — Mégis csak páratlan ez a ,mi Alföldünk — magyarázta Szilveszter — Izabella, magának művész szeme van, még .sem hiszem, liogy le tudná festeni az ezer szint, ,amely a lenyugodó nap utolsó sugarai ham a zölddel és ,a sárgával incselkedett. Ezer szín és mind mégis egyvalami pasztuózus árnyalat a. zöld és a sárga között. Kinevet, ha azt mondom, hogy a nagy .magyar alföld mind jobban kezd Szinnyei Mer se Pál után öltözködni. Izabella nem nevetett. Megbánás nélkül örült mindemnek, az estének, amely a legszebb volt életében, és Szilveszternek, akiről tudta, hogy mi.nd.en bolondos ötletessége mögött is olyan meghatott, hogyha akarná, hát. meg is tudna hal ni érte ,most, mindjárt vagy képes volna ama is, hogy a kocsi ,rúdját kézije vegye ,és ugy búzza be ,a osézá.t a kátai vendégfogadóba. Izabella megbánás nélkül örült mindennek. Néha mosolygott, gyakran fohászkodott az jstenhez Szilveszterért, éis édesen zsongó fejecskéjében most meg sem fordult a gondolat: hogy íme,mit let., megszökött egy fiatal úrral hazulról, ő, aki tiszta volt és ártatlan, mint a növendék virág, .a legszebb,